Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-23 / 19. szám
Ülést tartott a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága (Folytatás a 1. oldalról) volt nagy az érdeklődés, ma a térítéses szolgáltatások számítanak népszerűbbeknek. Ennek az a magyarázata, hogy a családi ünnepeket és társadalmi eseményeket méltó keretek között óhajtják tudni, élvezni azok az emberek, akik híveivé váltak a szocialista tradíciók ápolásának. Az eredmények számbavételének szándékát tükröző vitában megállapítást nyert, hogy rövid pályafutásuk alatt a családi és társadalmi ünnepségeket rendező irodák beváltották a működésükhöz fűzött reményeket. Kialakították munkamódszerüket, tevékenységük szervezetileg jól szabályozott, bár a joggal megkívánható továbbhaladás érdekében szükségesnek látszik néhány tennivalóra irányítani a figyelmet. Bővíteni kell egyebek között az irodák működésének tárgyi és személyi feltételeit és a szolgáltatásaik körét. A járási székhelyeken dolgozó irodák munkájának hatósugarát ki kell terjeszteni a járás településeire és ahol ez nem lehetséges, meg kell teremteni újabb családi és társadalmi ünnepségeket rendező irodák létrehozásának személyi és tárgyi feltételeit. Ahol irodák nem működnék, ott a helyi tanácsokra hárul a családi, társadalmi ünnepségek kultuszának kialakítása. Mint az előző napirend megtárgyalása során, a nők helyzetének javításával kapcsolatban hozott rendelkezések és tanácshatározatok végrehajtásának elemzésekor is élénkség jellemezte a végrehajtó bizottság vitáját. Az érdeklődést tanúsító élénkség magyarázata fölösleges. A testület sokszor foglalkozott már eddig is kiemelten a nőpolitika végrehajtásával. Ezen az ülésén azt kellett a mérleg serpenyőjébe helyezni, hogy a nőpolitika tanácsi területen történő végrehajtásáért 1973. január 17-én hozott határozatok mennyire érvényesültek a nők munkahelyi, társadalmi, családi helyzetének javítását célzó munkákban. E napirend vitájában részt vett a Minisztertanács Tanácsi Hivatal képviseletében dr. Kormos László is, aki felszólalásában reálisnak nevezte a Horváth József elnökhelyettes által előterjesztett beszámolót. A napirend vitájában egyébként szót kért dr. Schneider Zol- tánné, aki a nőpolitikái határozatok végrehajtásának eredményeit elismerve a végrehajtás gyönge pontjaira hívta fel a figyelmet. így például arra, hogy sok még a már feltárt, de nem hasznosított erőtartalék, mely szolgálhatná a dolgozó nők munkahelyi, társadalmi, családi helyzetének könnyítését. A Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának képviselője a bedolgozó rendszer szélesítésének fontosságát hangsúlyozta, majd azt fejtegette, hogy az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének alkalmazását rendszeresebben kellene számon kérni üzemeinktől, vállalatainktól. Arany István, elismerve, hogy a nőpolitikái határozatok végrehajtása igen összetett társadalmi problémánk, a falusi nők helyzetéről szólva sürgetett megoldást a kölcsönzőszol. gálát kiterjesztésére, a jobb kereskedelmi ellátás biztosítására. Szó volt a vitában a gyermekintézmény-hálózat fejlesztéséről, az óvodai és napközis ellátásról, a nők közéleti tevékenységének alakulásáról. Ez utóbbi kapcsán a végrehajtó bizottság eredményként summázhatta, hogy megyénkben 12 ezerre tehető a valamilyen társadalmi tisztséget betöltő nők száma. Lassúbb ütemű a fejlődés a nők vezetésben való részvétele dolgában. A pedagóguspálya közismerten az egyik legjobban elnőiesedett pálya, mert a nők részaránya 71 százalékot tesz ki. A vezetők közti arányuk viszont csak 32 százalékos. Különösed alacsony — Tolna megye mezőgazdasági megye! — a nőknek a vezetésben - való részvétele a mezőgazdaságban, mert míg termelő- szövetkezeteinkben a nők 32 százalékot képviselnek, vezetőként — brigádvezetőig bezáróan — az arányuk mindösz- sze 7 százalék. Mind a napirend vitájában, mind a zárszóban szó volt a korszerű munkahelyi körülmények kialakítása terén még elvégzendő tennivalóinkról, az éjszakai műszakban is foglalkoztatott nők (és kiskorúak!!!) problémáiról, valamint a továbbtanulási lehetőségek néha nemcsak családi, munka- helvi gát.oltságáról és a gyermekeiket egyedül nevelő anyák helyzetéről is. A napirend megtárgyalása során a végrehajtó bizottság nem hozott újabb határozatokat, de megállapította, hogy valóban társadalmi feladataink sorában elsőként kell törekednünk a nők egyenjogúságának teljes értékű megvalósítására, az anyagi, erkölcsi megbecsülés következetes és állandó javítására, a nők szakmai, politikai képzettségének növelésére, a gyermekintézmények hálózatának további bővítésére, a nők háztartási munkáját megkönnyítő szolgáltatások fejlesztésére, kiterjesztésére. S rengeteg még a tennivaló a nőpolitika maradéktalan megvalósítását akadályozó tudati tényezők vonatkozásában is. Szabópál Antal tanácselnök zárszavát követően úgy foglalt állást a testület, hogy szükségesként foglalkozzanak rendszeresen a helyi tanácsok, társadalmi szervek, szövetkezeti szövetségek, vállalatok, intézmények, mezőgazdasági és ipari szövetkezetek a nőpolitikái határozatok végrehajtásával. Végül, a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága tegnap délelőtti ülését a bejelentések megtárgyalásával zárta. E napirend során született döntés a megye tíz természet- védelmi területének védetté nyilvánítására, valamint az alsónyéki anyakönyvi kerület megszüntetésére, illetve Báta- székhez csatolására. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés, elnöke bemutatkozó látogatáson fogadta Mohammad Behnamot, az Iráni Császárság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. MOSZKVA Szerdán megkezdődtek a tárgyalások Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere és Stefan Olszowski, a LEMP KB politikai bizottságának tagja, Lengyelország külügyminisz. tere között. Bonnban Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszterrel tárgyal Andrej Barcak csehszlovák külkereskedelmi miniszter a két ország gazdasági, ipari és műszaki együttműködésének fejlesztéséről. Etiópia ébren 6. Élet a táborban Fiatalemberek, akik túlélték a szárazság okozta éhínséget. Végelgyengülés, végelgyengülés, végelgyengülés... sorakoznak egymás után a kórlapok. A dessiéi kórház igazgatója, dr. Zaraj rakja elém őket A kórház folyosóján beszélgetünk. Aránylag korszerű egészségügyi intézmény, tíz éve épült s amire itt büszkék, már etióp orvos igazgatja. A múlt évi tragédiára fordítva a szót, drámai jeleneteket idéz. Elgyengült anya ölében hogyan halt meg az alig néhány hónapos csecsemő, a vízért könyörgő kétségbeesett tekinteteket, wiha (vizet, vizet) hörögték százak és ezrek elhalóan szerte az utakon. És víz egy csepp sem volt. A város kútjai kiapadtak. S amikor végül a világ tudomást szerzett a tragédiáról, s igyekezett az éhezőik segítségére sietni, még az sem jutott el a szerencsétlenekhez. Ma már mindeníki bebeszéli, hogy a császár cinkosai az ide szánt élelmiszert és ruházatot mór Dzsibuti kikötőjében elpanamázták, azaz egyszerűen eladták. Járjuk a kórház termeit, közben betegek érkeznek. Nem beutalással, a magúk szándéka szerint Itt nincs SZTK, se körzeti rendelő. Mielőtt vizs1975. január 23» gálatra engednék őket, már a bejáratnál le kell szurkolniuk egy-egy etióp dollárt Ez a belépő. így hát egyelőre csak a tehetősebbek zsebe bírja, a szegényebbek el sem jutnak a kórházig. Külön kell fizetni a vizsgálatot, majd a gyógyszert, s ha beutalják, a kezelést és a kórházi ágyat Egynapi kórházi ápolás a legalacsonyabb szinten is legalább öt dollárba kerül. Egy munkás ötnapi keresete. A kórházi „vizit” alkalmával eljutunk az alagsorba is. A lejárónál csaknem beleütközöm a fal mellett oszlopban sorakozó szójabablisztes zsákokba. A zsákokon felírás, jól láthatóan: az UNICEF küldeménye. És a dátum: 1973 július! — De hisz ez már több, mint egy éve érkezett — nézek kérdően a direktorra. — Sajnos, igen — válaszolja. Itt felejtették. Ide hozták, hogy majd szétosztják, aztán az isten se gondolt vele többet Mi meg nem szólhattunk. — Mennyi lehet? — Húsz-huszonöt mázsái Hány ember életét menthette volna meg! — ezt magamban mondom már, nem hangosan, de érzem, hogy dr. Zarájban hasonló gondolatok fordulnak meg. A szárazság sújtotta tartományiban most már javában folyik a rehaói títáoiós munka. Táborokba gyűjtötték azokat, akik túlélték az éhínséget. Most ott éldegélnek, öt tábor is működik a környéken. A szögesdróttal elkerített területre fából ácsolt kapun lépünk be. Belül elszórtan barakkok, valamennyi fából. Az erős napsütés, meg a gyakori eső alaposan megbarnította őket. Mindez úgy fest, mintha koncentrációs táborban járnánk, de a különbség lénye- gpes: itt az élet van újjászületőben. Járjuk a tábor barakkjait. Megszólítom az egyik fiatalembert. Nevét kérdem, s csak néz bambán. Azt, hogy hová való, — üres tekintet a válasz. S hogy hogyan érzi magát, de csak néz egykedvűen, bambán. Mintha fel sem tudná mérni, mi történt vele. Csak van, létezik. A tudat nélküli vegetáció formája. Teste épülőben, lélekben mindörökre sérült. Hányán laknak itt? — Talán ötszázan — válaszolja a tábor vezetője, etióp felcser. Eredetileg ötezernél is többen lehettünk. Közben azonban sokan „eltávoztak”, pontosabban elvittük őket. — Hová? — Vidékre. Valamelyik településre, vagy épp üres területre. Kaptak földet, meg pénzt is hozzá, hogy igás jószágot vehessenek. így talán köny- nyébb lesz nekik újra kezdeni az életet. Az egyik barakk előtt sürgés-forgás. — Most készítünk elő egy újabb szállítmányt. Közben motyogó férfi áll meg előttünk. Rólunk tudomást sem vesz. Valamit mániákusan ismételget, de értelmet még amharául tudó kísérőim se vesznek ki szavából. Megzavarodott, sajnos, nem ő az egyedüli. Belőlük már aligha tudunk új embert faragni — mondja a tábor igazgatója. Egy másik barakknál világtalanok csoportja, trachomásak. Majd fölöttünk helikopter berreg el hatalmas zajjal. Viszi a magot, az élelmet és a rovarirtó szereket. Oda, ahová már út sem vezet, ahová a madár se igen jár. De a segítség eljut. Néhány nappal ezelőtti kép villan fel az emlékezetemben. Amikor a fővárosban, egy kültelki raktárban nagykövetünk a magyar nép ajándékát adta át az etióp Vöröskeresztnek. Milyen jó volt látni a Hungary feliratú ládákat, s a ládákban a konzerveket és a különféle bébiételeket. Wollóban aratnak. Vágják a teffet, amiből maid a kenyér lesz. Az esős évszakban bőséges csapadék hullott. így hát meglehetősen ió termés várható. Az éhhalál képében járó kaszás azonban korántsem fűit még takaródét. Olvasom, most más tartománvdkba tette át működési területét. Ogaden vidékén, Hararban 2f>0 ezer embert fenyeget az éhínség. És nagv a szárazság danakil földön is. VALKÓ MTHALV (Következik: A danakil sivatagban).
