Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-23 / 19. szám
Több cukrot hazai termésből! •* Összeróni taggyűlés a Paksi Konzervgyárban Irányelvek — „testreszakott” állásfoglalás Alapos előkészítő munka után gyűltek össze a Paksi Konzervgyár kommunistái, hogy összevont taggyűlésen hallgassák meg és vitassák meg a csúcsvezetőség négyéves munkájáról szóló beszámolót, a kongresszusi irányelveket és a szervezeti szabályzat módosítására tett javaslatokat, megválasszák a küldötteket a járási pártérte- kezletre. A csúcsvezetőség száz példányt rendelt a Népszabadság december 8-i számából, amelynek mellékleteként jelentek meg a Központi Bizottság irányelvei a XI. pártkongresz- szusra. Ezt eljuttatta minden párttaghoz, hogy legyen idő a január elején megtartandó alapszervezeti taggyűlésekig az áttanulmányozásra. Csoportos beszélgetéseken vitatták meg a szervezeti szabályzat módosításának tervezetét /is. így aztán az alapszervezeti taggyűlések — három alapszervezet működik a gyárban — igen mozgalmasak voltak. A karbantartók taggyűlésén például tizenegy hozzászólás hangzott el, csak az irányelvekhez és a szervezeti szabályzathoz. A napokban megtartott összevont taggyűlésre így már tulajdonképpen csak összesítenie kellett a pártvezetőségnek az alapszervezeti taggyűlésen elhangzott javaslatokat, észrevételeket. A titkár — Szigethy Lajos — a beszámolót már úgy terjeszthette a taggyűlés elé, mint amely — jóváhagyás után — a konzervgyári pártszervezet állásfoglalásává válik. A konzervgyári kommunisták mindkét dokumentummal egyetértenek és azokat a párt- szervezet megerősíti. Néhány — kisebb jelentőségű, kérdésben — módosítást javasolnak. Az irányelvekkel kapcsolatban azonban az állásfoglalás túlmegy a puszta egyetértésen. Az alapszervezeti taggyűléseken elhangzottak összegezéseként született néhány pontnál a gyári kommunisták előtt álló feladatok megjelölése is. A második fejezetnél (A társadalmi viszonyok továbbfejlesztése) többek között a következőkben foglalt állást a gyári pártszervezet összevont taggyűlése: üzemünkben is a soron lévő feladatok végrehajtásának feltétele, hogy a munkásosztály vezető szerepe minden területen még fokozottabban érvényesüljön. Munkásaink céltudatos, eszmei nevelésével, valamint általános és szakmai ismereteinek bővítésével fokozni kell politikai felvértezettségét, közéleti aktivitását E feladataink megoldásában nagy segítő erő az üzemünkben működő 118 szocialista brigád ... Elvi fontosságú követelmény, hogy üzemünkön belül is a párt-, a társadalmi szervezetek vezető tisztségeibe, testületéibe növekvő számban, kellő arányban kerüljenek a termelésben élen járó és a társadalmi tevékenységben kiemelkedő és megfelelően felkészült fizikai dolgozók, nők, fiatalok. A pártvezetőségnek mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a szocialista brigádok vállalásaiban mind nagyobb számban szerepeljen a rendszeres továbbképzés, művelődés ... A beszámoló — a pártszervezet állásfoglalása — megállapítja azt is, hogy az üzemi demokrácia jelenlegi működése és hatékonysága nem felel meg a követelményeknek, ezért mind tartalmában, mind módszereiben . tovább kell fejleszteni. Több kérdésben konkrét állásfoglalás szerepel a beszámolóban, arról, hogy milyen módon javítsák a dolgozók informálását, hogyan tegyék ezt rendszeressé és az eddiginél közérthetőbbé. A konzervgyári alapszervezetek feladatává tette az összevont taggyűlés, hogy a különböző fórumok jegyzőkönyveit rendszeresen vizsgálják felül és kérjék számon az észrevételek, javaslatok realizálását, a felvetett kérdésekre konkrét válaszok adását az illetékes vezetőktől. Szerepel az állásfoglalásban még az a megfogalmazás is, hogy „Biztosítanunk kell az eljuttatott információ nyelvezetének közérthetőségét”. A gazdasági építőmunka feladatairól szóló harmadik fejezetnél többek közt azt a követelményt támasztja az állásfoglalás a gyár vezetése iránt, hogy az üzem- és munkaszervezéssel valamennyi osztály foglalkozzék. „Hozzunk létre bizottságokat, melyek az egyes termelési-szervezési kérdések megoldását kidolgozzák az üzemben, így elérhetjük, hogy fiatal értelmiségieink alkotó szellemi aktivitását az ügy szolgálatába állíthatjuk és bizonyos mértékig felrázhatjuk a néha szunnyadó szellemi kapacitást”. Széles skálán foglalkozik a gyári párttagság állásfoglalása az életszínvonal emelésének feladataival. A gyár is segítsen az óvodai, napközi otthoni férőhelyek növelésében — kapcsolódjon be a társadalmi összefogásba, bár elsősorban ezt a tanácstól várják, de kiterjed olyan problémákra is, mint például a gyári dolgozók szabad ideje kulturált körülmények közti eltöltése, mivel a gyár a könyvtár kivételével nem rendelkezik komolyabb kulturális létesítménnyel. „A jövőben sürgős megoldást kell találnunk arra is, hogy a dolgozók a munka után a szórakozásban is találkozzanak vezetőikkel” — ezt politikai követelménynek is látják a konzervgyári kommunisták. Természetes, hogy az állásfoglalásból nem hiányzik — mint ahogy nem is hiányozhat — a dolgozók lakás- helyzetének javítása sem. Az összevont taggyűlésen elhangzott beszámoló — az irányelvekkel kapcsolatos állásfoglalás — alapos előkészítő munka eredménye. A feltétel, a dokumentum megismerése, kis csoportokban, majd alapszervezeti taggyűléseken történt megvitatása után valóban, nemcsak általános, hanem „testreszabott” állásfoglalással — és az irányelvek útmutatásai alapján dolgoznak, — készülhetnek a tizenegyedik pártkongresszusra a konzervgyári kommunisták. (J) Társadalmi munka Szekszárdim Helytállt a költségvetési üzem — A városi tanács v. b. ülés« SzeksZárd város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága tegnap délelőtti ülésén értékelte a költségvetési üzem tavalyi munkáját, és meghatározta ez évi feladatait. Az üzem életében az elmúlt esztendő volt az első, amelyben a feladattervében rögzítetteket globálisan is, részleteiben is végrehajtotta. Ebben igen jelentős szerep jutott a szocialista brigádversenynek, a kongresszusi felajánlások teljesítésének, a Kiváló vállalat cím elnyeréséért indított versenynek. Az üzem részlegei közül a legjobb eredményt a magasépítő, utána a mélyépítő részleg~erte el. Az üzem munkáslétszáma egy év alatt 158- ról 173-ra nőtt. Figyelemre méltó, hogy az üzem dolgozói közül csaknem kétszázan vesznek részt különféle oktatási formákban. A megyeszékhelyen a településfejlesztési társadalmi munka keretét a „Tiszta, virágos Szekszárdért” mozgalom adja. örvendetesen növekvő aktivizálódása miatt szervezését immár kétféleképpen végzik. A városi tanács szocialista szerződést köt üzemekkel, intézményekkel társadalmi munkára; más munkákra a tanácstagság és a Hazafias Népfront szervezi a lakosságot. A szekszárdiak 1970-ben kétmillió forinthoz közelítő értékű társadalmi munkát végeztek; 1972-ben és 1973-ban kétmillió 850 ezer, tavaly pedig már több mint hárommillió forint értékűt. Különös öröm arról szólni, hogy az ifjúkommunisták „Fiatalok Szekszárdért” akciója évről évre cáfolhatatlan bizonyítéka a fiatalság önzetlen szorgalmának. A mozgalomra a társadalmi segítségadás sokfélesége is jellemző, a Tolna megyei Beruházási Vállalat KISZ-szervezet — például — az oktatási és gyermekintézmények épületeinek műszaki felülvizsgálatát végzi. Körülbelül itt az új társadalmi munkastílus lényege: minden társadalmi munkás azon területen áldozzon a közösségért, amelyen a legjáratosabb. Ennek az elvnek következetes érvényesítése, — szögezte le a végrehajtó bizottság —, szükséges, kívánatos, mivel szinte beláthatatlanul növelheti a társadalmi munka hatékonyságát. Szekszárd rohamos fejlődése a jövőben is korlátlan lehetőséget nyújt társadalmi munkára és összefogásra; talán leginkább gyermekintéz, mények, játszóterek létesítésénél. A végrehajtó bizottság több tagja hangoztatta, hogy az építésen kívül a város szépítésében is sok az elvégzésre váró feladat, — többek között a Keselyűsi úton, a Bogyiszlói úton. Szigetvári Ernő véleménye szerint nagyon ideje v*>l- na már lefogni azoknak a vandáloknak kezét, akik gyönyörűségüket lelik a parkok pusztításában. Az idei társadalmi munka- programot a tanács műszaki osztálya rövidesen elkészíti. A továbbiakban a végrehajtó bizottság a legközelebbi tanácsülés előkészítéseként a városi tanács ez évi költségvetéséről és fejlesztési alapjáról tanácskozást. Ezzel a témával március harmadikán foglalkozik majd Szekszárd város Tanácsa. NEM EGY ÉRTEKEZLET, tömeg, szervezeti gyűlés témája a cukorrépa mostanában, a sajtó pedig szinte naponta foglalkozik ezzel a növénnyel. Pontosabban azzal az igénnyel, hogy a mezőgazda- sági üzemek a cukorrépa vetésterületét, a tavalyi 98 ezer hektárról növeljék országosan 120 ezer hektárra, de még jobb lenne, ha 125 ezer hektárra emelnék. A téma kétségkívül érdekes és vannak sajátos részkérdései. Itt van maga az a tény, hogy Magyarországon változatlanul nincs tervutasítás, tehát az állam nem írja elő az üzemeknek, hogy 120, vagy 125 ezer hektárt be kell vetniük. Ekkora cukorrépa-vetés- terület hazánkban egyébként még soha nem volt Még csak azt sem mondhatjuk, hogy ezt a hatalmas területet teljes egészében korszerűen műveljük majd meg, mert ennyi gépünk, ennyi különleges vetőmagunk — ami a korszerű művelésihez keilen« — nincs is. Úgy gondolom azonban, mégsem ezek az egyszerű tények okozzák, hogy oly sokat hallunk a cukorrépáról. A cukorrépa inkább általánosítható példa. Példája annak, hogy az állam nem kötelez, hanem kér és egy kicsit próbája annak, hogy a termelők — az á Rámpáig árok — hogya n vizsgáznak felelősségtudatból, népgazdasági érdekek megértéséből. Erre a próbatételre a cukorrépa különösen alkalmas, lévén egész sorsa, története rendkívül változatos. A középkor Európájában még mézzel édesítettek az emberek, csak azután jött a nádcukor. Ne próbáljuk elhallgatni: mindmáig a trópusi cukornádból lehet a legolcsóbban, a legtöbb és legjobb cukrot előállítani. A répacukor Európában fél évszázadon át csupán technikai érdekesség volt és az is marad, ha nem jön a kontinentális zárlat. A múlt század első évtizedében, a napóleoni háborúk idején alakult ki az a helyzet, hogy a gyarmatokról érkező hajók nem futhattak be a kikötőkbe, nem hozhattak nádcukrot, ezért Európa ráfanyalodott a cukorrépára, majd tovább tökéletesítette az édesség nyerésének ezt a lehetőségét Ezt se baflgassui el: hazánkban a nem is oly távoli múltban volt olyan időszak, amikor javaslatok készültek a cukoripar elsorvasztására. Olcsó volt a világpiacon a répacukor, sőt egyes baráti és testvéri országok kifejezetten szívesen vették, ha vásároltunk tőlük a cukornádból nyert édesítőszerből. MOST AZONBAN más a helyzet A nyersanyagok általános áremelkedése magával sodorta a cukrot is. A világpiaci őr ingadozó, pillanatnyilag talán csökkenő, de ezzel együtt, ha külföldről akarunk vásárolni, akkor egy kiló cukorért a nálunk megszokott belföldi ár 4—6-szorosát kell kifizetnünk. Ez bizony sok. különösen ha arra gondolunk, hogy minden világpiaci ár emelkedik, nekünk pedig nagyon sokféle holmit kell külföldön vásárolni. Olyasmiket is, amelyeket idehaza előállítani nem tudunk, mert vagy hiányzik a természeti adottság, vagy hiányzik a technikai felkészültség. A cukrot viszont elő tudjuk állítani idehaza is és ezzel — más célokra — dollármilliókat megtakaríthatunk. A cukorfogyasztás hozónkban igen magos, és a szükségletnek csak mintegy 75— 80 százalékát tudjuk hazai pro- duktummal fedezni. A többit külföldön, túlnyomórészt dollárért keS megvásárolnunk, mert art akarjuk, hogy a cukorfogyasztásunk ne csökkenjen és ennek az alapvető fogyasztási cikknek az ára ne emelkedjen. Tehát egyszer dollár kell a külföldi vásár-* íáshoz, másodszor forint kell a beszerzési és értékesítési árkülönbözet kiegyenlítéséhez. A pontos számokat nem hozták nyilvánosságra, de a — csú-* nya szóval — „nagyságrendek” ismeretesek, tehát érzékeltetni tudom a helyzetet. Ha mii továbbra tá külföldön akarjuk a hiányzó cukrát beszerezni, akkor erre a célra évente 80—100 millió dollárt kell elköltenünk. Óriási összeg. Ha mi Nyugaton akarjuk megvásárolni azt a mintegy száz darab magas technikai színvonalú cukorrépakambájnt, amely a többletterület megművelésére szükséges, akkor ezt a vásárlásit öt-hat millió dollárból megoldhatjuk. Nem akarok ittúziákat táplálni. Nincs arról szó, hogy ha mi megtakarítunk százmillió dollárt, akkor ugyanennyi pénzért a mezőgazdaság korszerűsítéséhez vásárolunk nyugati gépeket Erről nincsen szó, nem is lehet, hiszen iparunk nyersanyag-ellátása és korszerűsítése, a lakosság igényeinek kielégítése legalább ugyanennyire fontos, helyenkint fontosabb is. Hiszen például a dollárért beszerzett nyersanyagok, energiahordozók ahhoz kellenek, hogy a magyar dolgozók foglalkoztatottsága egyenletes, a gaz*i dasági fejlődés emelkedő színvonalú legyen. ÉPPEN EZÉRT a népgazdasági szemlélet példája és vizsgája a cukorrépa. Mert itt nem egyszerűen mezőgazdasági kérdésről, vagy szűkén értelmezett mező-i gazdasági érdekről van szó. Nép- gazdasági kérdés ez a javából. Annak a népgazdaságnak a kérdése, amely oly sok áldozatot hozott már a mezőgazdaság fejlesztéséért is, de egyben a la- kosság ellátásának kérdése, áttolóban termelési kérdés. Semmi jel nem mutat arraj hogy az áHam hatalmi eszközökhöz nyúlna ebben az ügyben. Nem kötelezik az üzemeket a cukorrépa vetésterületének fth emelésére. Aon hatósági értekezleteken, tömegszervezeti gyűléseken, a sajtó hasábjoin kérik az üzemeket; hogy növeljék a cukarrépo- vetésterü letet. Növeljék akkor is, ha a fajtát, a vetést és a művelést nem tudjuk minden hektáron a legkorszerűbb eszközökkel megaldoni. És vessenek be nagyobb területet akkor is, ha máskor is jöhet egy olyan rettenetes ősz, mint a tavalyi volt, amikor a sző régi értelmében arca vérit tekével gyűjti össze a falvak népe a megtermett cukorrépát Vessenek több cukorrépát, mert ezt kéri a pórt és a kormány, ezt kérik a cukrot oly szívesen fogyasztó kisgyerekek, ezt kérik a vörösrézzel dolgozó ipari munkásak és a speciális műszereikre váró tudományos kutatók. Ezt kívánja a népgazdaság érdeke és hinni szeretnénk, hogy ért az érdeket a földek népe megérti és döntéseivel, majd munkájával ezt jól szolgálja. FÖLDEÁK! BÉLA 1975. január 23. f
