Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-19 / 16. szám
Szakcsi fehéredények A habánok nyomdokában—Gyorgymester Pál és utódai L. i Tál Szakosról. — Bizonyíthatóan 37 különböző edényünk származik SzakcsróL — Ezeket kik gyűjtötték? — Andrásfalvy Bertalan, Novák József, Gaál Attila és jómagam. Kettőnk ottjártakor három kemence helyét is sikerült feltárnunk, ezekről azonban nem bizonyítható, hogy bennük fehér edényt égettek. — Milyen korból származnak a részben fényképeinken is ábrázolt szép darabok. — A múlt század hatvanasnyolcvanas éveibőL — Vannak-e jelek arra vonatkozóan, hogy megyénkben a már ismert központokon (Mórágy, Szekszárdi kívül máshol is készítettek kerámiákat? Új könyvek A Kossuth Könyvkiadó újdonságai között szerepel Révai József tanulmánya József Attiláról. A marxista teoretikus utolsó nagy vállalkozása a kiadó népszerű Esztétikai kiskönyvtár sorozatában látott napvilágot. Pintér István ösz- szefoglaló tanulmánya, melyet az MSZMP KB Párttörténeti Intézete gondozott, Magyar antifasizmus és ellenállás címmel jelent meg és összefüggő képet ad a felszabadulást megelőző időszak magyar antifasiszta áramlatairól, a kommunisták ezek irányításában vitt szerepéről. Kolosi Tamás; Társadalmi struktúra és szocializmus című tanulmánykötete német és orosz nyelvű összefoglalóval jelent meg. a kiadó népszerű Mit kell tudni... sorozatában látott napvilágot Gáthy Vera kötete, Mit kell tudni az indiai szubkontinens- ről? címmeL Az Európa Könyvkiadó megjelentette a már klasszikusnak számító francia író, Francois Mauriac: Egy hajdani fiatalember című regényét. A Móléra Könyvtár új köteteként átott napvilágot Branimir Scepanovic: Az a gyalázatos iyár című kisregénye. Csehov ! művei Helikon-kiadású sorozatában megjelent a nagy orosz elbeszélő 1885—1886-ban írt elbeszéléseit és kisregényeit tartalmazó kötet, a Beszélgetés a kutyávaL Ismét kapható Artur Miller válogatott drámáinak kötete, amely ez alkalommal harmadik kiadásban átott napvilágot. Két ízléses miniatűr kiadvány gazdagít- íatja az ilyen kiadványok ;yűj tőinek könyvtárát: az ?gyik Guy de Maupassant: Hé- mclius Gloss doktor című regénye, a másik Edúard Mörike: Mozart prágai utazása című életrajzi regénye. A Gondolat Kiadónál látott napvilágot Grétsy László Anyanyelvűnk játékai című kötete. A Világjárók sorozatban jelent meg Konsztantyin Pausztovszkij útirajzainak kötete, a Messzi bolyongás. A származási-genetikai problémák iránt érdeklődőknek jelent csemegét Nevin Sullivan könyve, A gének üzenete. Az Akadémiai Kiadó újdonságai közt találjuk Sárközii Zoltán monográfiáját Az erdélyi szászok 1848—1849-ben címmel. Mikes Kelemen ösz- szes műveinek sorozatában látott napvilágot a negyedik kötet: Az ifjak kalauza; a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének gondozásában történő összkiadás új kötetét Hopi Lajos irodalomtörténész rendezte sajtó alá. A régi magyar irodalom iránti érdeklődést segít kielégíteni Kecskeméti Alexis János prédikációs könyve; a kötet a Régi magyar prózai emlékek sorozat harmadik köteteként látott napvilágot. A Román Nemzeti Párt megalakulásával kapcsolatos kérdéseket vizsgálja Jordáky Lajos monográfiája. Az Apollo Könyvtár ötödik köteteként látott napvilágot Erdélyi * Gizella tanulmánya. A római kőfaragás és kőszobrászat Magyarországon. A Corvina Kiadó új kiadványa Passuth Krisztina tollából jelent meg, Magyar művészek az európai avantgarde- ban címmel. A kötet a kubiz- mustól a konstruktivizmusig, vagyis az 1919—1925 közötti időszakot jelölve ad áttekintést erről a mindmáig kevéssé ismert problémakörről. Megjelent a Jelenkor januári száma Mi egy tányér, korsó, vagy köcsög sorsa? Az, hogy előbb- utóbb összetörik. Házasságkötésünk idején az egyik tanú hatszemélyes étkészlettel örvendeztetett meg bennünket A maradványaiból négy embert megebédeltethetünk, ha az egyik nem kér levest, pedig az ajándékozástól napjainkig csak tíz esztendőnél valamivel több múlt el a fejünk fölött A mi tányérainkért nem kár, hiszen bár a „Gránit" nevet kapták, természetesen nem gránitból készültek. A nagyapám születése táján készült edényekre azonban már némi Ivuu' U1UUM SOiSÚ. meghatódással nézek. Nemcsak mert még nem törtek össze, hanem mert szépek. Szépek a nádudvari fekete korsók is, némi döbbenettel jár a Nemzeti Múzeumban megpillantani a századokkal ezelőtt készült hasonlókat. Esztendőkkel ezelőtt Sági Károly, a keszthelyi múzeum igazgatója, a gépkocsi fékezését se várva meg, ugrott ki mellőlem, amikor egy zalavári asszonyt trágyalevet látott locsolgatni, valamilyen furcsa forma drótozott, nagyméretű ibrikbőL Az asszony tán máig mennyből jött angyalnak véli a kitűnő tudóst, aki a rossz edényért azonnal két újdonat új ceglédi kannát vásárolt cserébe. A „rossz” ibrik „csak” a mongoldúlás előtt készült, azóta használták. Mindezt abban a reményben bocsátom előre, hogy talán sikerül érzékeltetni, nemcsak a székesegyházak, várak, kastélyok, olykor lenyűgözően szép kúriák vallanak elmúlt idők kultúrájáról, hanem a szép létrehozásának igényével alkotott mindennapi használati tárgyak is. Kik Yoltak a habánok? — Múzeumokban, gyűjteményekben, magánosoknál is gyakori, a fehér többnyire színes, stilizált virágokkal, esetleg felirattal, évszámmal, címerrel díszített tál, vagy más edényforma, — mondja G. Vámos Mária, a megyei múzeum egyik néprajzosa. — Találunk olyan edényeket is, melyek kékkel festett, márványos, vagy fehér alapon architektúrákat, fákat és madarakat ábrázolnak. Ezeken a tárgyakon, különösen a XVIII—XIX. századból származókon, gyakran láthatunk az életből vett jeleneteket is, szántást, igazságszolgáltatást Ugyanebben a kor1975. január 19. ban olasz, német, osztrák, svájci és francia földön is születtek edények, de az ottaniak díszítménye, jellege elüt, az első látásra megkülönböztethető a nálunk megismert, azonos korbeli típusokétól. Amiről nálunk szó van, az a „habán" kerámia... — Mi az, hogy „habán"? — Egy szektát jelző sző. Egyesek gúnynevet látnak benne, mások valószínűbb módon a nemet „Haushaben” — házat bírni — kifejezésből eredeztetik. — Ez nehezen érthető. Hogyan függ össze egy szekta a ház birtoklásával, mindez pedig a kerámiával, végül pedig majd Szakccsal is? — Egy üldözött szekta tagjairól van szó, kik a szinte ős- kommunisztikus ókereszténységhez akartak visszatérni. Újra keresztelők, „anabaptisták” voltak és régi közösségi elvek szerint, zárt háztartásokban, kommunákban éltek. Nagyobb részük Svájcból, Hollandiából, Belgiumból menekült a parasztháborúk bukása után, előbb Itáliába, majd amikor az inkvizíció onnan is elűzte őket, kelet felé. Nyugat-Ma- gyarországra, Erdélybe, majd később Felső-Magyarország- ra... — Tolna megye nincs Felső- Magyarországon... — Ez igaz! De az űzött vándorok javarésze mesterember volt, aki nemcsak hitét, hanem tudását is terjesztette. Az edények készítéséhez értők is akadtak köztük. Olasz földön elsajátították a fajanszkészítés mesterségét, alkalmazták a színes, díszítés nélküli, tejfelszerű fehér vázt, mellyel a kínai porcelánt akarták utánozni. Ennek előállítási módszere akkor még titok volt — Hogyan kerültek Tolnába? Mi Tolt Szakoson? — Nem tudjuk biztosan igazolni, hogy . kerültek-e egyáltalán? Lehet, hogy a Mária Terézia korban, vagy azt megelőzően igen. Az sincs kizárva, hogy később, a telepítésekkor GömörbőL vagy Trencsénből jutott el Tolna megyébe ez a sajátos készítésmód, ahonnan majdnem hasonló motívumokat ismerünk. Egy tény bizonyos: a habán technika elnépiesedett és technikájuk mindenhogyan eljutott Szakosra, aminek számunkra nem kevés fontossága van. — Közelebbről? — Amint azt önök is írták már a Népújságban, a Kapos mente bizonyos fokig a fehér foltok birodalma a néprajzi feldolgozás terén. A Kapos menti kerámia részletes ismertetése szakirodalmunkból szinte teljesen hiányzik. Eddigi gyűjtéseink alapján azonban már nyilvánvaló, hogy legjellemzőbb darabjai részben a teljesen mázatlan, csecs nélküli, füles korsók. Van köztük a pehelykönnyűtől a vastagfalúig minden változat. Másik termékcsoportjuk zöldmázas, fehér pettyekből alakított különböző térformákkal díszített Közülük sok az egyedi forma. — A készítés technológiája? — Az utóbbi esetben külöfigyelmei és az az egyes darabok vizsgálata érdekes jelenségre figyelmeztet. A mesterek kétféle mázzal dolgoztak. Többük neve fennmaradt, így bizonyos Gyorgymester Pálé is. Az egyszer már kiégett alapra fehér ónoxidos mázzal rakták fel a pettyeket, majd ezután vonták be az egészet rézoxidos ólommázzal. A különböző égetési hőfokot igénylő mázakkal bevont edényt ezután olyan hőfokon égették, amilyet az ónoxid igényel. A magas hőfokon az ólommáz megolvadt és lefolyt a fehér ónmázú pettyrőL A szakcsi mesterek jól ismerték ezt a technológiát I — Mekkora a múzeum gyűjteménye a szakcsi kerámiákból? v«i származó dohánytartó felső peremének körirata, az eredeti helyesírást követve: „Tisztölendő Láng László Káplány ur Dohány tartója készült Duna Földváron 1868 ban”. — Igen! Például Ozorán is. Az Iparművészeti Múzeum jóvoltából azonban most került hozzánk egy ritka szép, feliratos kályhát utánzó dohánytartó, melyre külön felhívom olvasóink figyelmét. A Tolna megyei kerámiával foglalkozni szép és érdekes munka, de még sok esztendőt igényeL ORDAS TV AN Fotó; Gottvald Károly Gazdag, változatos tartalommal, értékes szépirodalmi és tanulmányanyaggal jelentkezik a Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új száma. A szám elején Beszélgetés Keresztury Dezsővel címen a televízióban nemrég közvetített interjú szövegét olvashatjuk. A riporter Németh G. Béla, irodalomtörténész. A j amiári Jelenkor lírai rovatában többek között Bár- dosi Németh János, Bihari Sándor, Fodor András, Kalász Márton és Mészöly Miklós költeményeit találjuk, továbbá a kubai Nicolás Guillén három versét, Weöres Sándor fordításában. A prózai írások sorában Bertók László a MÉV Szolgáltató Üzeme Öntödéjének egyik szocialista brigádjáról készített irodalmi riportját közli a folyóirat. Emellett Kolozsvári Grandpierre Emil „A család hívó szava” c. kisregényének újabb részletét olvashatjuk. A hagyományos Képzőművészeti krónika sorozatban Miklós Pál ezúttal a budapesti iparművészeti kiállításról számol be. Tüskés Tibor műhelysorozatában Kolbe Mihállyal készített interjút Figyelmet érdemel a folyóirat két színházi jegyzete. Taxnér Ernő írása a budapesti színházak új bemutatóit elemzi; Czimer József tanulmányának második, befejező része pedig az „Egy őrült naplója” előadásának történetét és dramaturgiai problémáit ismerteti.
