Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-13 / 291. szám
I Életek megrontójas as alkohol A. B. 27 éves, falusi fiatalember nyolcadszor is önként vállalkozott a kórházi alkoholelvonó kezelésre. Két éve nős, néhány hónapja állást változtatott, vendéglátóipari felszolgáló volt, most vasipari munkás. — Eljöttem a szakmából, hogy ne legyek az ital közelében — mondja. — Mi vitte rá az ivásra? — A bánat — mondja. —1 Feleségem már harmadszor nem tudta kihordani a gyermekünket. — Említette, hogy nagyon fiatalon, még serdülő korában kezdett inni. Akkor miért? Mind ezt mondják Nem tud felelni, bátortalanul mégis megpróbál magyarázkodni: — A többiek is ittak. Én sem akartam kivétel lenni. ra? Kényszerítették az ivás— Csak meg akartam mutatni ... — Mielőtt megnősült, ötször volt a kórházban. Akkor aligha a gyermek elvesztése miatti bánat kergette az italhoz, a kocsmába. Mennyit iszik hetente? — Két-három alkalommal, két-három féldecit meg sört. — Tudja, hogy négy évvel ezelőtt kiderítette a vizsgálat, hogy az ital kikezdte a máját? *— Le akarok szokni— Az A. B.-vel folytatott beszélgetésünkkor megkérdeztem: , ’ Születhet-e, nevelkedhet-e ép, egészséges, kiegyensúlyozott gyermek az olyan családban, ahol az ital miatt mindennaposak a zsörtölődések, állandó a szorongás, ahol a férj csupán férfi, de nem apa, nem odaadó, szerető hitves, aki asszonyával együtt készül a kis jövevény legméltóbb fogadására? Magyarázat mindig van Napokig delíriumos állapotban gyötrődött a kemény kötésű, jó negyvenes férfi. Hal- lucinációi voltak: „Értem jöttek, elvisznek— Nézd csak, karmai vannak, és véres a szeme!” Odarohant a falhoz, minden izma megfeszült, támasztotta: „Ránk dől, ha nem fogom!” összerogyott, négykézláb vánszorgott az ágyhoz, a hideg rázta és melege volt, egy falat étel nem ment le a torkán. Zaklatott, kimerült álmából hangok, süvöltések riasztották. Felesége és 12 éves kislánya tehetetlenül bámulták a delirium trémenszest, és negyedszer is az elvonókezelését kérték. Most itt van, nyitott börtönkapuval a háta mögött, ittas vezetésért kellene felelnie. Tartozásai fejében az adóhivatal lefoglalta a fél házát. Az asszony éjjel-nappal gürcöl, fizet a férje helyett. A feleség — ki tudja hányadszor — megbocsátott, visszavonta a bejelentett válókeresetet, elfelejtette a pofonokat, a gyermek, a szomszédok és a társadalom előtti megaláztatásokat, mert még mindig szereti a férjét, aki egyébként jó szakmunkás, ha józan, jól keres, és kérkedve mondja: — Ezzel a két kezemmel keresem a kenyerem, akár a téglát kettétöröm kalapács nélkül, hát nincs jogom inni valamit a haverokkal? Mert a mi szakmánkban hamar megszomjazik az ember, a verejtéket pótolni kell.» Csupán egy a baj: nem „valamit”, hanem szeszes italt iszik, nem keveset, nyolc-tíz kört is egy ültő helyben, és hetente nem egyszer. — Mit szól kislánya? mindehhez a — A gyereknek nem tartozom magyarázattal! — robban belőle a dacos indulat, és megmarkolja a kórházi ágyat. Ifjúság elleni bűntett Pedig magyarázattal tartozik az apa gyermekének, bűnt követ el ellene. Részegeskedő életmódja nem csupán betegség, szenvedély, hanem alapvetően hibás, bűnös magatartás, elrettentő példa. — Az ifjúság elleni bűntetteknél az esetek felében kimutatható az alkoholista életmód. (Folytatjuk) (Kulcsár) A szesz miatt: börtön, fegyiáz öt ember felett hangzott el szerdán délután a Szekszárdi Járásbíróság dr. Vass Gábor tanácsának megérdemelten súlyos ítélete. Egyikük Guth Antal 41 éves diósberényi (Ady Endre utca 6.) lakos. Reá vonatkozott a rendőrségnek október 4-i lapunkban tolmácsolt kérése, hogy jelentkezzenek azok a személyek, akiknél valaki a DÉDÁSZ dolgozójaként mutatkozott be, és hamis indokkal pénzt csalt ki tőlük. Guth Antal tizenöt háznál próbálkozott meg trükk- j-ével; sajnos, csak három portán mutattak neki ajtót Az elektroakusztikáiban jártas Guth többek részére javított rádiót. Egyik ügyfelének több mint ezer forintot érő készülékét — amelyet javításra vett át — harmadértékén kótyavetyélte el. Egy másik ismerősétől nem sikkasztotta el ugyan a rádiót; e helyett annak pincéjéből bort, burgonyát, zöldséget, füstölőjéből sonkát, kolbászt lopott. Ez alkalommal a szintén többszörösen büntetett előéletű Hóbor Károly szekszárdi (Bezerédj utca 12.) lakos volt a ‘bűntársa. Guth Antal baráti köréhez tartozott még Kovács Béla 38 éves szekszárdi (Alkotmány utca 12/ib.), Kovács Árpád 44 éves szekszárdi (Cséby fiúk utca 12.) és Molnár András 49 éves szekszárdi (Csatár utca A szentesi tv-torony rekonstrukciója Jó ütemben halad a 15 éves szentesi tv-torony rekonstrukciója, amely azért vált szükségessé, mert a következő ötéves tervidőszakban a második adás sugárzására is berendezkednek. Ehhez többek között további antennarendszereket — szám szerint 64 antennát — kell elhelyezni. Azt a többlet- terhelést a jelenlegi csőtorony nem bírná ed. Ezért erős rácsszerkezettel veszik körül, amely elkészülte után majd az egész terhet átveszi. Most már 180 méter magasban szerelik, illesztik helyükre az egyenként 20 mázsás eleimeket a Közúti Gépellátó Vállalat dolgozói. Az új rácstorany, az új aratem- niacsoporttal együtt — 240 méter magas lesz. A nagyszabású rekonstrukció 1975-ben fejeződik be. 32.) lakos. Molnár, aki állítólag alkalmi munkából élt, kitűnően ismerte a szekszárdi szőlőkben lévő tanyákat, présházakat. Még azt is tudta, hol kell kissé megbontani a tetőt, hol elég oldalba rúgni a falat ahhoz, hogy hozzá lehessen férni az annyira áhított borhoz. S ha már tudta, a két Kováccsal együtt hasznosította is. A bor mellett a tanyákból elvitt ruhanemű, szerszám, szőlőporozó, vödör, autoszifon, baromfi az iszákos tolvajok részére csak ráadás vodt a számukra legfomtosabbhoz. Kovács Béla rövid ideig bejárt a Szekszárdi Szabó Szövetkezetbe, hagy munkakezdés előtt begyújtsa az olajkályhákat. Az egyik alkalommal csaknem ezer forint értékű műbőrt lopott a szövetkezettől. A műbőr ára „természetesen” mihamar a kocsmába vándorolt. Ä járásbíróság Guth Antali kétévi és nyolchónapi fegy-ház- ra, a iközügyéktől négyévi ed- tliltásra; Hóbor Károlyt tízhó- napd fegyház-ra, a közügyektől egyévi eltiltásra; Kovács Bélát háromévá szigorított börtönre, a közügyektől négyévi edtiltásra; Kovács Árpádot egyévi és hathónapi börtönre, a közügyektől kétévi eltiltásra; Molnár Andrást szintén egyévi börtönre és a közügyeiktől kétévi eltiltásra ítélte. A bíróság Guth Antalt, Kovács Bélát, Kovács Árpádot és Molnár Andrást kényszer alkoholelvonó kezelés tűrésére kötelezte, mivel bűncselekményeik sorozatának elkövetéséhez döntő mértékben hozzájárult italozó életvitelük. A tanácsvezető bíró az ítélet indoklásában rámutatott arra, hogy a szőlősgazdák körében joggal keltett nyugtalanságot a bűnözők által elkövetett betöréssorozat. Gerencsér Miklóst ** ’ Acsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye Eltökélten munkálkodott Táncsics a komolyabb megmozdulások érlelődéséért. Forradalmi lehetőséget látva a rosszabbodó politikai helyzetben, közvetlen harcostársaival együtt fegyveres felkelést tervezett 1860 húsvétjára. Még szuronyok készítéséről is tárgyalt Vidacs Jánossal. A húsvéti szünetre szétszéledő diákokkal akarta eljuttatni Forradalmi Kátéját az ország minden részébe, és a feltámadáai harangszó lett volna a jeladás a felkelésre. Amolyan erőfelmérő alkalomnak tekintette március 15-ét. Kaas Ivarral, Rab Istvánnal, Pápai Ignáccal és az ifjúság más vezetőivel megállapodott, hogy a nevezetes évfordulón tüntetést rendeznek, tisztelegnek a Kerepesi úti temető honvédsírjainál és elszavalják Vörösmarty Mihály leghíresebb versét, a nemzeti imádságként tisztelt Szózatot De mivel Táncsics és társai nem voltak sem stratégák, sem a nagyszabású szervezésben gyakorlott vezetők, számításaikat viszonylag könnyűszerrel áthúzták a hatalom erőszakszervei. Már 9-én megkezdődtek az óvintézkedések, motozások városszerte. Kaas Ivort és Rab Istvánt letartóztatták. 14-én este Pápai Istvánt is kerestek lakásán, de nem találhatták meg, mert a biztonság kedvéért Táncsics Mihály-éknál éjszakázott. Ez sem használt. A besúgók elárulták tartÓ2Íkodási helyét és március 15-én hajnalban Táncsiccsal együtt bilincsbe verték. Amikor utcára léptek a kísérők között a derengésben, akkor látták, hogy az egész környéket ellepte a rengeteg zsandár. Ennek ellenére lezajlott a tüntetés. Katonaság rontott a Kerepesi úti temető honvédsírjainál tisztelgő diákságra. Kézitusa, lövöldözés lett a szétzavarási kísérletből. Sok sebesült borította a temetőárkot, köztük egy halott, Forinyák nevezetű diák. Akit tudtak letartóztattak, épeket, sebesülteket egyaránt — 85 — Táncsics Mihály visszakerült ugyanabba a budavári börtönbe, ahonnan 1848. március 15-én este kiszabadították. Szigorú motozáson esett át, még a csizmája bélését is felhasogatták. Épp ilyen szigorú és hosszadalmas volt a vizsgálati fogság is. Vajfcay vizsgálóbíró nem akart kifogyni a kérdésekből. Hónapokon át faggatta és csak augusztus végén kezdődött a tárgyalás. A per székhelye a Bécsi-kapu közelében, alig pár száz méterre volt a börtöntől, mégis rendkívüli óvintézkedéseket tettek. Raj vonalban álltak a katonák az út -mindkét oldalán, a vádlottat zárt kocsiban szállították, megbilincselve, szigorú őrizettel. öt napig tartott a tárgyalás, amelyet nyilvánosnak neveztek, ámbár az „érdeklődő közönség”- eit igen gondosain megválogatták, csakis osztrák személyekből állt a hallgatóság. Mácsik államügyész halálbüntetést kért a hatvankettedik életévét taposó vádlottra. 1860. szeptember 1-én hirdetett ítéletet a bíróság. Táncsics Mihályt tizenöt évi szigorított börtönbüntetéssel sújtotta. Amikor visszaszállították börtönébe -a rabot, V-rancsics zárbiztos szíverősítő gyanánt megkínálta irodájában egy kupica pálinkával. Letartóztatása óta most volt alkalma először tükörbe nézni. Hófehér aggastyán tekintett rá vissza, holott márciusban még csak gyéren deresedett haja, bajusza, szakálla. Alig ismert magára. A hirtelen és teljes meg- őszülós okát abban látta, hogy a vizsgálati fogság idején mindvégig Martinovics Ignác és társai jártak az eszében. Valószínűnek látta, ő is a sorsukra jut. ítélethirdetés után az első jó hír, aimiit kapott, hogy Jókai Mór negyven forintot küldött családja megsegítésére. Látása éppoly gyorsan, mint amilyen váratlanul romlani kezd. Hiába panaszkodik, Vrancsics zárbiztos, nem éppen rosszhiszeműségből, azt hiszi szimulál. Fegyence/kkel bajlódott, sok agyafúrtságot tapasztalt — miért venné komolyan ennek a jámbor, de tanult, tehát csavaros eszű embernek a panaszát. Csak akkor kezd hinni, amikor a teljes vakság közeledik. Decemberre a fényen, meg a sötéten kívül egvebet nem képes érzékelni Táncsics. Ekkor elhívják hozzá Lippay professzort, aki megígéri a klinikai kezelést, de aztán nem történik semmi, már ami a gyógyíttatást illeti. Máskülönben enyhítenek a súlvos börtönfeltételeken. Felold iák az eddigi teljes magányra kárhoztató® alól. Először ritkábban, majd gyiaknalbbam látogathatják családtagjai. Sőt — 86 — azt is megengedik, hogy nála tartózkodhassák — természetesen a zár alatti cellában — Lajoska, a nagyobbik Leányka. Teréz asszony ahányszor csak tud, eljön hozzá gyalogosan a messzi Józsefvárosból. Egy alkalommal súlyosan meghűl a hózáporban és nyolc hónapon át nyomja az ágyat 25. A rabság mellett az áldott jó asszony iránti aggodalom is gyötörte Táncsicsot. Nagyobbik leánykája, a 11 esztendős Lajoska vele együtt, szinte fogoly. A kisebbikről, az ötéves Eszterről! a nemes érzésű barátok gondoskodtak. De végre megint a talpára állhatott Teréz, -kézbe vehette elárvult családja gondjait. Gyógyulása mellé nem várt kedvező hír érkezett Bécsből. Iratot küldött az illetékes hatóságokhoz báró Vay Miklós kancellár, hogy a tizenöt évi -börtönbüntetés tíz esztendőre szállítandó le. Nem sokkal később arra is engedélyt kapott a beteg elítélt, hogy két hetet a Sárosfürdőben töltsön. Jót tett neki a gyógyvíz, megviselt szervezetét felüdítette a kedvezmény. De amilyen gyorsan elrepült a két hét a Sárosfürdőben, olyan egyhangú lomhasággal vonszolódtak a börtönévek. Kevés és rossz a rabkoiszt, ezért felköltözött Budára a család, hogy Teréz minél gyakrabban vihessen férjének friss hazai ételt. Lajoska is otthon alhatott, napközben pedig édesapjánál időzhetett. Nagy segítségnek bizonyult a kis Lajoska. Azért engedélyezték mindennapi látogatását, mert így legalább kevesebb elfoglaltságot jelentett a börtönőröknek a világtalan fogoly. Táncsics szorgalmas tanulásra fogta -leánykáját, vak létére megtanította í-rni- olvasni. S mert vak volt, senki nem gondolta róla, hogy írással is foglalkozik. Pedig nem hagyott fel a szellemi tevékenységgel. Néha találkozni szokott a sétán a banikóbamisításért elítélt Szakács Lajossal. Mivel pedig a ban-kóhamásítók sem feltétlenül gazemberek velejéig, ez a Szakács Lajos inkább megkockáztatta a fejére zúdulható kemény fenyítést, de segített a vak Táncsics Mihályon. Titokban leleményes sorvezető készüléket fabrikált neki az elcsent tűzifából. A leányka papírt, írószert csempészett be apjának, aki a sorvezető segítségével, tapogatózva rótta sorait. Kéziratait szintén a leányka csempészte ki. (Folytatjuk) — 87 —
