Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-13 / 291. szám
ff M I f Kemény, goromba és mégis biztató ősz után Ä mezőgazdaság ismét túljutott egy nehéz évszakon, amely — túlzás nélkül — évtizedek óta a legnehezebb volt. És a mezőgazdaság, ha a társadalom segítségével is, újabb próbán esett keresztül, sikerrel. Elkoptatott mondás már, hogy a „mezőgazdaság olyan üzem, amely felett nincs tető” — de ezt a tetőt pótolta ezúttal is az elmúlt évtizedekben felnőtt szakember-generáció, a közvetlen és közvetett termelésirányításban, amely ezúttal is kitűnőre vizsgázott. És velük együtt az állami gazdaságok munkásgárdája, a termelőszövetkezetek tagsága, mind megannyi gazdája. Csak a megyében elvetni kenyér- gabonával fél százezer hektárnál nagyobb területet, még többről letakarítani a termést — ezen az őszön szinte sziszifuszi munka volt. Nem tudni, hogy a magyar mezőgazdaságot még milyen próbatétel elé állítja még az időjárás, de az már tény, hogy a munkák legnagyobb részét a már bevált technológiai követelményeknek megfelelően végezték el. Vegyük például a vetést. Igaz, hogy a befejezés november második felében történt meg, mégis, Tolna megye mezőgazdasága az eredetileg számítottnál néhány tized százalékkal nagyobb területen végezte el ezt a munkát De milyen előzményekkel, és milyen körülmények között? A gazdaságok közvetlenül az aratás után megkezdték a vetéseket előkészítő talajmunkákat, olyan elképzelésekkel, hogy a termésátlagok növelése érdekében változtatnak az eddigi elővetemény-arányokon. Történetesen azon, hogy kevesebb búza kerüljön ismét búza után a földbe, és kevesebb legyen a kukorica utáni vetés. Az időjárás közbeszólt, ezért az elképzeléseket nem minden üzemben sikerült megvalósítani. Ráadásul a gabonatermesztés technológiájának legjobban megfelelő talajelőkészítéshez is ké*szerte-háromszorta több gépi munkát kellett végezni. Ilyen körülmények között is csak nagyon kevés gazdaság — türelmetlenségből, kapkodásból — sértette meg a technológiai fegyelmet. Általános volt, hogy egy vetőgépet két erőgép vontatott — a korábbi évekhez képest több volt az élő- és gé- pimunka-ráfordítás —, de aki most a határt végigjárja, nagyon jóleső érzéssel állapíthatja meg: szépek az őszi vetések. Somorjai Sándornak, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya vezetőjének megállapítását idézzük: Jól kikeltek a vetések, állapotuk nem rosszabb, sőt néhol jobb, mint ilyenkor, az előző években. (Amelyek ismételten rekordtermést hoztak.) A vetéshez hasonlóan nehéz volt az őszi termények — a napraforgó, a cukorrépa, a kukorica — betakarítása, és ráadásul még a szüret. A napraforgó, ha gyengébb termést is adott, de sikerült betakarítani. A terméskiesés tán elkedvetlenít néhány üzemet a napraforgó-termesztésétől, de nem árt figyelembe venni, hogy a gyengébb termés nem csupán az időjáráson múlott Űjra keil értékelni a napraforgó-termesztés technológiáját, művelésének, betakarításának gépesítési fokát, hatékonyságát Az elmúlt két hétben az időjárás ismét rosszabbra fordult és —- legalábbis egyelőre — megakadályozta a kukorica- betakarítás végleges befejezését A kukoricaterületből néhány százalék még lábon áll, jobban mondva, a vízben ált kisebb néhány hektárnyi foltokban, a Kapos, a Koppány, a Sió árterületein, ott, ahol a belvizek időről időre elöntik a földeket. Amit betakarítottak, abban viszont aligha lesz veszteség. Nem volt hiábavaló a mező- gazdasági üzemek nagy anyagi befektetése, a nagy teljesítményű szárítók üzembe helyezése. Ide kell sorolni azt a segítőkészséget, együttműködést, amely talán még egyetlen évben, betakarítási idényben sem nyilvánult meg úgy, mint ezen az őszön. Fejezzük be az őszi munkák sorát az őszi mélyszántással, amellyel a megye mezőgazda- sági üzemei jobban előrehaladtak, mint korábban, kedvező években. Most már a végső befejezés azon múlik, meddig dolgozhatnak a gépek, mikor fagynak ki a földből az ekék. Már nem elég becsülni; csodálni kell azoknak a traktorosoknak a helytállását, akik mázsányi sár- koloncokat cipelő gépük nyergében dolgoznak a jövő évi jó termésért. Jól vizsgázott ezen az őszön a mezőgazdaság, annak ellenére is, hogy ehhez a vizsgához nagyon sokan „súgtak”. „Súgott” az általános iskolák, középiskolák 13 000 tanulója, az ipari üzemek, vállalatok szocialista brigádjainak 3200 tagja, a fegyveres erők — magyar és a szovjet katonák — 1700 tagja, a honvédség, a Volán, a vállalatok, közületek gépjárműveinek tucatjai. Hogy az iskolai kifejezésnél maradjunk, a súgás nem egy rossz tanulót mentett meg a szekun- dától — a jó bizonyítvány megszerzése az egész népgazdaság javát szolgálta. A közvetlen segítség mellett fel kell jegyezni nagyon sok más közreműködőt. Például: az államigazgatási apparátusban dolgozókat, akiknek az elmúlt, közel három hónapban se hétköznap, se vasárnap nem volt megállásuk. Nem hatalmi szóval, nem parancsszóval irányították a munkákat, hanem szervezéssel, koordinálással, az üzemi, a társadalmi erők összehangolásával, szervezésével. Hova kell társadalmi segítség? Hova kell tíz terepjáró gépkocsi? Hova, menynyi szüretelőt, gyümölcsszedőt kell irányítani? És ha kellett, a megyei operatív bizottság munkájába maga, a megyei tanács elnöke „szállt be”, olyan határozottsággal, amely ott is megoldást hozott, ahol a legtapasztaltabb gazdasági vezetők is áthatolha- tatlannak látszó akadályba ütköztek. Tán utoljára maradtak — nem valamiféle sorrendből — a termelőszövetkezetek területi szövetségei, hiszen képviselőik ott voltak az operatív bizottságban. De nemcsak ott voltaic, hanem éppen a tsz- szövetségek szervező munkája révén alakult ki az üzemek közötti együttműködésnek eddig nem tapasztalt eredménye. Ugyancsak egyenlő az egyenlők 1cózott az AGROKER, a MEZŐGÉP munkásgárdája, amely mindent elkövetett, hogy a sokszoros igénybevételnek kitett gépekhez biztosítsa az alkatrészt, az üzemelés minden feltételét. Nagyon nehéz őszt hagytunk magunk mögött. A megye mezőgazdasága — a társadalom eddig példa nélküli segítségével — túljutott a nehézségeken. Szépek a vetések, a termés biztonságban van, alapozódik a jövő termése — kell-e ennél biztatóbb a jövő évhez, az ötéves terv befejezéséhez? BOGNÁR ISTVÁN Vendégeket fogan karácsonykor a Parlament Karácsonykor az idén is vendégeket fogad a Parlament A KISZ Budapesti Bizottsága az Úttörő Szövetség Budapesti Tanácsa és az SZBT hagyományosan itt rendezi meg december 25-én és 26-án a kisdobosok és úttörők fenyőfő- ünnepségét. A reggeltől estig tartó gazdag műsorban közreműködnek neves színészek, sportolók, a KISZ Közponii Művészegyüttes úttörőcsoportja, a Rajkó-zenekar, az Állami. Artistaképző Iskola növendékei és a gyermekek más kedvenced, köztük Rodolfó mester. A Télapó előreláthatóan idén is Hadics László. Az óriásfenyőt ebben az évben is a Soproni Tanulmányi Erdőgazdaság ajándékozza a gyermekeknek, s a 22. Volán szocialista brigádja szállítja Budapestre. HartófÉü ÉrvéÉlÉ készültség Szigetköznél Harmadfokúra növelte csütörtökön az árvízvédelmi készültséget az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság a Duna Rajka és Dunaremete közötti szakaszán. A védekezésben részt vevő vízügyi erőket hullámverés, átázások és fakadó vizek ellen „mozgósították”. A Szigetköz alsó részén — Dunaremete és Vének között — továbbra is a másodfokú készültség van érvényben. Másodfokúra növelték a készültséget a mosoni Duna, a Rábca mindkét partján, valamint a Rába alsó szakaszán. Győrnél is rendkívül magas vízállás alakult ki a Duna árhulláma visszaduzzadó hatásának következtében. A víz betört a győriek kedvelt pihenő parkjába, a Rába-szigetre. (MTI) Elsőként egy országról Téli Könyvvásár 1974 Közeledőt a karácsony, a* ajándékozás ünnepe, örvendetes, hogy a vásárlóik karácsonyi bevásárlásaikat végezve mänd többen tétnek be a kony- vesbofttoiklba, hogy ismerőseiknek, családtagjaiknak könyvet vásároljanak. A Művelt Nép Könyvterjesztő VáHaiat szekszárdi Babits (könyvesboltját B sokan keresik frá eaefcbe« <9 napokba», »a 1974-6s &V fearácsonyát: megelőző könyvvásár az eddigieknél jóval több könyvet kínál vásárlóinak. Nagy a választék a gyeranekfcönyvekből, Ifjúsági regényekből. A legkisebbek részére bárom új képeskönyvet adtak ki. Azok a vastag Laipú. könyvek, amelyek a házi és vadállatokkal ismertetik meg as írm-otvastH még nem tudó apróságokat, sajnos elfogytak. Ez alkalommal viszont van elegendő nagy n*e- sekönyv; nyolcféléből válogathatnak a mesékjedvelők. Mindenki szívesen emlékszik visz- sza gyermekkorában megismert verses mesére, például az öreg néne őzikéje kedves történetére. A most hetedik kiadást megért könyv már nem kapható. Mint ahogyan elfogyott a 1974. december 13. Bölcs bagoly sorozatban megjelenő könyv, az öregapó madarai. Lázár Ervin ebben a munkájában a fák lakóéval, a madaraik életévei ismerteti meg kis olvasóit, de megtudhatják a gyerekek azt ás, valóban baáálmadár-e a teirvik. Ezekből b könyvekből jó lett volna többet megjelenteti», Ä teinőR olvasok szántén kedvükre válogathatnak. A té- B könyvvásár slágere WiBiam ÉáuDkner: Santaris című regénye, amiben az áró többi művéhez hasonlóan azt vizsgálja, hogyan bsikózák a modem tudat a régi idők éltető és onaér- gező-bóklyózó, némely vonatkozásban mégis továbbsegítő örökségével. A fasiszta halál- táborok kegyetlen világáról szól Robert Merle ismét megjelentetett Mesterségem a halál eámű munkája. A szépirodalmi művek közül elfogyott Szerb Antal Pend ragon legenda című könyve. A regény népszerűségét jórészt a belőle készült filmnek köszönhet j ük. A könyvbarátok különbem szívesen vásárolják ajándékba is a nagy aro6z író, Tolsztoj regényeit. Sokan keresik Babits Mihály Erato című könyvét, a modem festészet iránt érdeklődők pedig a Csontváry- aflbumot. Mindkét kiadvány a könyvhét óta topható. Egy pillantással érthetővé válik az, amihez máskülönben számoszlopok sokasága kellene. E gondolattal helyezi visz- sza az asztalra az atlaszsorozat egy-egy testes, súlyos, nagy alakú példányát az információk tömegétől kissé kába érdeklődő. A sorozat hat kötetből áll, igazodva az ország hat tervezési-gazdasági körzetéhez. Kibocsátotta az Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal és a Kartográfiai Vállalat, az alkotói kollektívát dr. Radó Sándor Kossuth- és Állami díjas, a földrajztudományok doktora irányította. A szerénytelenség vádja alól felmentve dicsekedhetünk: ilyen atlaszsorozatot a világon elsőként hazánkban jelentettek meg. A néző átrajzolhatja Tények tömör felsorolásaként fentiekhez hasonlóan még sok tucat jellemzőről illenék szólni. Arról például, hogy az atlaszsorozat nagy erénye az egységes tartalmú, méretarányú ábrázolás, s az, hogy valamennyi feldolgozott adata azonos időpontból (1970) származik. Továbbá arról, hogy a kötetenként 88—90 táblányi térképlappal gazdaságunk és társadalmunk térbeli elhelyezését figyelemmel kísérő szakemberek, politikusok nagy haszonnal forgatható segédeszközhöz jutottak. Most mégis inkább egy apróságot emeljünk ki. Azt, hogy a térkép készítői „kitöltetlen” oldalakat, úgynevezett munka- térképeket is hozzácsatoltak minden kötethez, Ezeken a felhasználó átrajzolhatja az eredeti ábrát, annak megfelelően, ahogyan az élet adta változások megkövetelik. A Dél-Alföld atlaszában például - - Bács-XCisk-in, Békés és Csongrád megye — a könnyűipar tábláját szemlélve, Szeged és Békéscsaba testes piros jele uralja a terepet. Ám néhány esztendő múlva — már a föntebb említett munkatér- képen — csatlakozhat hozzájuk Kiskunhalasé, ahol napjainkban jelentős könnyűipari fejlesztések valósulnak meg.., A látvány: információ Rugalmasságról tettek tehát tanúságot a térkép megalkotói, örömmel elismerve: munkájuk befej ezhetetlen, mert új, s újabb elemekkel gazdagítja az ábrázolandót, gyarapítja a megjelölendőt a társadalmi, gazdasági haladás. Nem a véglegességre, hanem a kiindulási alap szilárdságára, megbízhatóságára törekedtek, s így, ezzel nyújtanak sokat. Teljes joggal állapítja meg dr. Dimény Imre mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter az atlaszsorozat bevezetőjében, hogy „a jelenségek térbeli elterjedését, kölcsönös kapcsolatait, mennyiségileg meghatározható összefüggéseit a térkép minden más információhordozónál szemléletesebb módon közvetíti.” Egy piros téglalap Nézzük csak, találomra. Itt van például az észak-magyarországi körzet — Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megye — gépgyártását ábrázoló tábla. Behunyt szemmel is megmondhatjuk, hogy Miskolcot hatalmas jel mutatja, ez természetes. Ám némi meglepetésre utána Gyöngyös négyszöge a legnagyobb, s csak azt követi Salgótarján, Eger... Lapozzunk. A száz szobára jutó lakók száma Borsodban a lila színt — 230 felett — teszi, uralkodóvá, míg Hevesben a sárga két árnyalata — 180 alatt, illetve 180—190 között — borítja a térképet. Nyúljunk egy másik kötetért, a Dél-Du- nántúlt — Zala, Somogy, Baranya és Tolna megye — feldolgozó atlaszért. Vajon milyen súlyt képviselnek a mezőgazdaságban az állami gazdaságok? Tetemeset! Köreikkel telehintve a térkép, azonnal látszik, hogy döntő alkotóelemei e körzetben a növénytermesztésnek. az állattenyésztésnek. Valami mást? Baranyában évi 170 ezer munkaóra a magánszektor gépkocsijavítási kapacitása, Zalában 27 ezer. Tények és tettek Szemlélhetjük-e másként,’ mint a jövő üzenetét, azt a széles folyamot, amelyet Észak-Dunántúl — Győr-Sop- ron, Vas, Veszprém, Komárom és Fejér megye — földjén látunk átömleni, s melyet a földtani és nyersanyagkutatás alatt álló, arra kijelölt területrészek jelei alkotnak? Hiszen a sikeres kutatás nyomán ipartelepek magasodnak, falvak formálódnak át, embere« élete változik meg«, f
