Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-11 / 289. szám
Kisszékely! hétköznapok Munka a, termeloszoveikezetu en. A válasz az első pillanat1974, december 11Az Április 4. szocialista brigád asszonyai bőrkabátot készítenek. Kisszékely, neve ellenére, nem kis falu. Inkább hosszú. Aki a Tópartnak nevezett részről a termelőszövetkezet majorjáig el akar gyalogolni, annak bő négy kilométert kell megtennie. A két községnek, mely egymás mellett viseli a „székely” nevet, tehát a kicsinek és a nagynak, történelmi érdekessége is van. öseredeti- leg csakugyan székely település, de nem a második világháború viharai sodorták ide az alapítókat, hanem az Árpádházi királyok akarata, ök telepítettek székelyeket a Dunántúlnak erre a részére. 1 Kisszékely harminc esztendővel ezelőtt, decemberben szabadult fel. Történelmi mértékkel mérve azt hihetnénk, hogy harminc év egy pillanat csupán és az akkori részletekre mindenki emlékezik. Tévedés. A részletekre igen, az időpontra már kevésbé. Horváth néni a bolt előtt „valamikor december elejéről” vall és pontosan tudja, hogy Kovács Mari házát éppúgy szétlőtték, mint a csőszházat. Bodó István, a Simontornyai Bőr- és Szőrmeipari Vállalat helyi részlegének vezetője december 4-én, pénteknek reggelére emlékezik. Varga József traktoros úgy idézi a múltat, hogy „egész éjszaka lőttek”. A hivatalos ünnepséget 23'án tartják, hogy miért épp ekkor, azt a kisszékelyiek is csak módjával tudják. „Addigra már csend volt!” — mondta valaki. A csendre rászorulhattak, hiszen a Miszla és Nagyszékely irányából érkező szovjet csapatok újra és újra itt összpontosították erőiket a Simon- tornya irányában végrehajtott támadásokhoz. i — És mi történt azóta? ban lehangoló, de nyomban kiderül, hogy téves is— Éltünk. Soroljuk a „semmit”. Napi sokszori buszjárat 3i- montornyára és Pincehelyre. A tóparti rész szép új házainak sora és az a sok, amelyiket a hosszú faluban modernizáltak. Gróf Wimpfen György egykori birtokának cselédei ma harminc körüli személy- gépkocsit mondhatnak magukénak, a termelőszövetkezet egy faluvégi új majort, tucatnyi traktort A Simontornyai Bőr- és Szőrmeipari Vállalat 1969 óta üzemrészt működtet itt, ahol 29 nő dolgozik, bőrkabátokat készít és havonta átlagosan 1600 forintot keres. „Április 4.” brigádjuk elnyerte a szocialista címet. Van törpevízmű, az egyik utcasoron faluhosszat- húzódik a járda. — Villany? — Látja, csakugyan! .Már régóta van villanyunk is. ^Kisszékely kis falu és hoszszú. A lakásokban lámpa ég. Fotó: G. K. Nyolc százalék Épül a paksi atomerőmű. Ezzel nem mondok újat, de az építkezés kapcsán mindig akad érdekes esemény, munkasi- ker. Vannak e nagy munkának azonban olyan jelenségei is, amelyek mérgelődést okoznak. Most a sofőrök, az ÉPFU sofőréi mérgelődnek. Mint minden nagy és kiemelt beruházásnál, éppen fontossága miatt, a munkások és a vezetőik kiemelt bérezést kapnak. Lapunkban legalább két tucat vállalat hirdetéseit olvashattuk már, amelyekben mindenütt benne szerepelt ez a mondatrész: „kiemelt bérezést adunk”. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kőműves, az anléger, a betonvasszerelö, a segédmunkás, a technikus, a hegesztő, a gépkezelő, a fűtő, a szakács — mind-mind nyolc százalék plusz munkabért kap csupán azért, mert vállalkozott a nehéz munkára, arra, hogy a kezdet kezdetén nem éppen teljes szociális ellátások között dolgozzék, hozzájáruljon munkájával a nagy mű elkészültéhez. Nincs is baj az építéssel. Hiszen legtöbb vállalat pontosan érkezik, hozzáfog feladata megvalósításához, szállítja munkásait, barakkban van még az étkezde, sárban járnak az emberek — szóval itt is kiemelkedik egy épület, amott is, terv szerint épül az erőműhöz kapcsolódó berendezések, éj "- letek sora. S ebben a nagy munkában a sofőröknek, poi >- sabban az ÉPFU sofőréinek, igen sok tennivalójuk aka Az elszállításra váró föld jelentős része rájuk vár. Tízezer rúnákban mérik az egy-egy hónapi teljesítményt. Lehet iol- gozni, s ebből következik, hogy keresni is. Nincs problé'i a. munka elszámolásával, egyedül a nyolc százalék okoz gór, t. Ugyanis az ÉPFU sofőréi nem kapják meg a kiemelt m\ • kahelyért járó nyolc százalék munkabértöbbletet. A m vállalati sofőr, aki ugyanazt a munkát végzi, mint az épfui, megkapja a nyolc százalékot... Minden valamirevaló építkezésen az ÉPFU kezd először: nagy tehergépkocsijai, munkagépei emelik ki az épület alapját, viszik oda az anyagot — s ők is az utolsók: a szemét, a hulladék elszállítása rájuk vár. A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete most kézbe vette a sofőrök ügyét. Bízhatunk benne tehát, hogy a két tucat vállalat mellett nem lesz az ÉPFU mutogatásra alkalmas, hogy „ez az a cég, ahol nem fizetik a nyolc százalékot!” Az építkezésen az épfusok létszáma átlag ötven körül alakul. — Pj. — Versenysikerek a beruházási vállalatnál A Tolna megyei Beruházási Vállalatnál hétfőn pártalap- szervezeti taggyűlést tartottak. A taggyűlés kiemelten foglalkozott a kongresszusi munkaverseny eddigi eredményeinek értékelésével. A vállalat dolgozói csaknem hétmillió forintos megtakarítást vállaltak. Vállalásukat eddig nyolcvan százalékra teljesítették. A vállalat öt brigádja fej fej mellett halad vállalásai teljesítésében. Közülük igen szép sikerekről számolhatott be az Ybl Miklós brigád, amely több hónappal a határidő előtt adta át Szekszárdon a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetet, a kórházi, valamint a Kadarka utcai óvodát, a déli fűtőművet. Mind a négy létesítmény üzemel. Az Ybl Miklós brigád 672 ezer forintos takarékossági vállalásából e hónap elejéig 412 ezer forintot teljesített. A szélen nemesei ülni kell A kinevezett gazdasági vezetők és a választott társadalmi szervek közösen irányítják a gyárak, intézmények éleiét.. Az üzemi demokrácia lényego, hogy vezetők és vezetettek állandó kapcsolatában, széles körű vélemértycsere alapján alakulnak ki a kötelezően végrehajtandó döntések. A választók megbízatását jól, megfelelően — de rosszul is lehet teljesíteni. A testület szerepének Súlyát tagjainak felkészültsége, felelősségérzete, közéleti és egyéni tapasztalata határozza meg. Pontosan ezért a — különböző tapasztalatok miatt — fontos, hogy a választott szervek tagjai személyültben is a társadalom összetételét fejezzék ki. A határozatok köteleznek, az eredmények már jelentkeznek. Erről már statisztikák is tanúskodnak. Folyamatos „felfrissülésről” Számolnak be, egyre több fiatal, egyre több nő ül szavazati joggal a tanácskozóasztalok mellé. De pontosan itt kell megáll- nunk egy pillanatra. A statisztikák csupán arról szólnak, hogy az érdekeltek az asztalok mellett ülnek. A statisztika — mint a tények rögzítője — egy adott állapotot közöl, s ezzel teljesítette feladatát. Holott a valódi feladat — a társadalmi, az üzenni demokrácia elvének mindennapi, az élet minden területére kiterjedő gyakorlattá válása — ott kezdődik ahol a statisztika befejeződik. De mindennél fontosabb: hogy közéleti szerepet csak o.iyan emberre szabad rábízni, aki rendelkezik mindazzal a tulajdonsággal, amely képessé teszi mások képviseletére. Aki úgy él egy áramkörben környezetével, hogy önmagán kívül másokra is figyel, át tudja tekinteni a helyzeteket, tud ítéletet alkotni, mer dönteni. Az emberi tulajdonságnál: ezek a jelei elsősorban a munkahelyen, a kötelesség teljesítésének napi egymásrautaltságában mutatkoznak meg. A legnagyobb szerénységgel sem lehet eltitkolni, hacsak nem csukott szemmel mennek el mellette. A választók éppen ezért legalább annyira felelősek a szocialista demokrácia lehetőségeinek kihasználásáért, mint a választottak. Ök adják a megbízatást, kik üljenek a tanácskozóasztalok mellé. A nő- és ifjúságpolitikai határozat végrehajtását a statisztika csupán számokban érzékeltetheti — de a számok mögött emberek vannak. és nem mindegy milyenek, mert csak a statisztika érheti ba annyival, hogy nők és fiatalok. A határozatok ennél jóval többre köteleznek. Végrehajtásukért a legrátermettebbek, legalkalmasabbak tehetik a legtöbbet. A közéleti szerepre hivatott emberi tehetségek tehát nem maradhatnak „rejtett kincsek”. Más nem foglalhatja el a helyüket. A székek rájuk várnak a de1- mokrácia asztalainál. j VICZIÁJí ERZSÉBET j
