Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-06 / 285. szám

9 i *> f I Dombóvári változások jövő találkozása a városi ta nács épületének környékén. Taggyűlés eíőíf a párftítkárraí Kollektív előkészítés és végrehajtás Taggyűlés a BHG szekszárdi gyárában Múlt és jelen, Ue mis inkább a IL A régi közmondásnak, mely szerint „Ember tervez, isten végez”, ma már édeskeveset hiszünk, de tervezni ettől füg­getlenül se könnyű. Amíg va­laki csak a saját családi házát készül megvalósítani, még vi­szonylag nem nehéz a helyze­te. Az esetleg sikerületlen szo­babeosztást nem sínyli meg más, mint ő maga, szűkebb kör­nyezet és az utódai. Ugyanez városi léptékben évtizedekre, tízezrek életét teheti könyel- metlenné, kellemetlenné. Emellett egy családi házhoz elég összehordani a megfelelő mennyiségű téglát, cementet, homokot, faanyagot és lehet elkezdeni felhúzni a falakat. A várostervező, olyan kor szá­mára is dolgozik, melynek ő már egész bizonyosan nem lesz részese. Ki gondolt tizenöt év­vel ezelőtt Outinord-rendszerű házakra? Ki mondja meg, hogy újabb tizenöt év'múlva milyen új technológia alkal­mazása lesz a legcélszerűbb és az mennyibe kerül majd? Dombóvár általános rende­zési tervét már 1968 júniusá­ban jóvá hagyta a nagyközsé­gi tanács. A részletes elkészí­tése sokáig húzódott, részben anyagi okoból is, hiszen a ter­vezőirodák ismeretes és ért­hető módon nem ingyen dol­goznak. Az idén készült el, a sikeres korábbi tervekre ala­pozták és szeptemberben fo­gadta el a városi tanács. Erről beszélgettünk Csillag László­val. a tanács műszaki osztá­lyának vezetőjével. A jövőt megidéző beszélgetés így ösz- szegezhető: 1 A részletes rendezési terv mintegy 150 méter mélységig kiterjed az Ady és Népköztár­saság utcák északi oldalára, valamint a Bartók, Eajcsy- Zsilinszky, Jókai és Lenin ut­cák által határolt területre. Az e területen kialakítandó tíz tömbben 2569 lakás lesz, te­hát több mint a fele annak, amennyi 1970 -ben Dombóvá- rott összesen volt. A szanálási arány rendkívül kedvező, mindössze 355-öt kell lebon­tani a jelenlegi lakások közül, 423 pedig megmarad. Az Ady Endre és a Népköztársaság ut­ca északi oldalán, a tíz töm­bön kívül, további 649 lakás épül, közülük 245 bontás nél­kül. A lakás azonban nem min­den. Létre kell hozni 47 álta­lános iskolai, 40 középiskolai tantermet, 50 óvodai, 120 böl­csődei és 470 kollégiumi férő­helyet. Több ezer négyzetmé­terrel kell bővíteni a boltok, területét és biztosítani a köz­lekedést. Az úthálózat körvo­nalai már kialakultak. Ezen belül a Népköztársaság útján, a Kölcsey, Jókai és Bajcsy- Zsilinszky utcában 30 méter szélességben 2x2 nyomsávot lehet kialakítani. A Hunyadi téren és a Teleki utcában ugyanennyi nyomsávhoz 40 méter széles lehetőség adott, míg a Gyár utcában lxi nyom­sáv biztosítható. A személygépkocsik egyre fenyegetőbb méretben öntik el általánosan szűk útjainkat, ut­cáinkat. a terv lakásonként egy személygépkocsival számol és ezek 30 százalékát nagy ga­rázsban, 20 százalékát k[§ ga­rázsban, 10 százalékát az épü­letek földszintjén kívánja el­helyezni, míg 30 százaléknak csak parkolóállás és ío száza­léknak útszegély jutna. A tervezési területen majd élő több mint 11 ezer lakos vízigények kielégítésére a kertvárostól keletre újabb víztornyot kell emelni, a ke­letkező napi 3000 köbméter szennyvíz elvezetéséhez pedig a jelenlegi szennyvíztelep és átemelő bővítése szükséges. A fűtőmű építésével kapcsolat­ban a tervező és a tanács kö­zött vita volt. Utóbbi állás­pontja tűnik a helyesebbnek, mely szerint az új fűtőművet nem bontások árán kell felépí­teni, hanem a II. sz. téglagyár kibányászott és közterületnek visszaadandó részén. Ez távo­labb van ugyan, viszont ipar­vágánnyal ellátott és mert nem lakott terület, nem szükséges magas kéményt építeni. A legtöbb gondot, éppúgy mint tegnap és ma, valószínű­leg holnap is a-z utak elmara­dottsága okozza. A osztályve­zető úgy véli, hogy ezen a helyzeten központi segítség nélkül nem lehet változtatni. Sorozatunk első részében említettük már, hogy Dombó­várnak 1870-ben 3397 lakosa volt. Száz évvel később 16 670. A tervezők azzal számolnak, hogy 1980 85 között éri el azt a lélekszámot, amilyen Szek- szárdnak az utolsó népszám­láláskor volt, a körülbelül 25 ezer lakost, a demográfusok és távlati település tervezők különböző kategóriákat ismer­nek. Országos központ termé­szetesen csak egy van, a fővá­ros. Kiemelt felsőfokú központ öt, felsőfokú központ hét, rész­leges felsőfokú központ tizen­egy (köztük Szekszárdi. A kö­zépfokú központok közé negy­ven város tartozik, az egyik Dombóvár. Ez azonban nem minden. A városi létnek van­nak egyéb kritériumai is. Foto: Gottvald Károly ORDASIVÄN (Folytatjuk! 3.974. december fi. A párttitkár le sem tudná tagadni, hogy fáradt, ellenben szinte rendhagyóan is nyu- godtnak látszik. Pedig délután háromkor beszámoló taggyű­lés lesz, ahol a vezetőség meg­bízásából ő ad számot a hat­vankét fős alapszervezi» nek, s ilyenkor nemcsak indokolt, de természetes is a lámpaláz. Amint a későbbiekből majd kiderül, a lámpaláz ellen a legjobb orvosság az alapos, jó felkészülés, de a legeslegjoijb a kollektív munka. Baka Istvánnal beszélge­tünk, a szekszárdi vasipari vállalat párttitkárával. (Leg­újabb neve szerint BHG kap­csológépgyára.) — Először ne a beszámoló­ról beszéljünk, hanem annak előkészítéséről. — Baka István mindenek­előtt a kollektív munkát hangsúlyozza. Az alapszerve­zet vezetősége, egyetértésben a tagsággal munkaprogramot dolgozott ki a taggyűlés elő­készítéséről. Azonban itt fel­tétlenül meg kell jegyezni, hogy a munkaprogram nem­csak és főleg nem egyedül a beszámoló taggyűlésre való felkészülést kívánta szolgálni, hanem kijelölte az üzem leg­fontosabb feladatait — első­sorban a politikai munka ve- tületében, amely azonban el­választhatatlan a gazdasági tevékenységtől. Idézet a munkaprogramból: „A XI. pártkongresszus tiszte­letére, felszabadulásunk 30. évfordulójának méltó meg­ünneplésére indított szocialis­ta munkaverseny-mozgalmat fel kell használni gazdasági eredményeink fokozására ... Az év végéig be kell fejezni a gyár átszervezési feladatait.” Kérdezem a párttitkárt: — Hogyan álltok? — Azt vála­szolja: Teljesítjük. Üjabb idézet: „A X. kong­resszus határozatainak végre­hajtásáért folyó következetes munka gyárunkban is kedve­ző politikai légkört teremtett. A fejlődés érdekében szüksé­ges a munkahelyi demokrácia további szélesítése, a vállalá­sok és a munkavégzés feltéte­leinek biztosítása, a menet közbeni rendszeres, konkrét el­lenőrzés és elismerés.” Mindehhez kapcsolódik egy ütemterv, ami már a gyakor­lati munkára, a mindennapi tennivalókra vonatkozik. Ha már az idézeteknél tar­tunk, ragadjunk ki egyet a be­számolóból, amely nagyon so­kat mond. „A kongresszusra való felkészülés politikai ak­ció, s a párt életében most ez a legfontosabb, de ezt a min­dennapi munka mellett kell elvégezni, annak tudatában, hogy az ott jelentkező felada­tok jó megvalósítása elősegítse a kongresszus előkészítését is”. Az idézet önmagáért beszél. Baka Istváné, pontosabban a vezetőségé a szó. — Az alap­szervezet taglétszáma az 1970, évi taggyűlésen 50 volt. A je­lenlegi taglétszám 62. A párt­vezetőség az elmúlt négy év alatt nagy gondot fordított a tagság összetételének, munkás jellegének javítására. Az alap­szervezet jelenlegi létszámá­nak 52 százaléka fizikai dolgo­zó, a nők aránya 10’ százalék, a KISZ-korú fiaatalokó pedig 16 százalék. ■— Az elmúlt négy évben nyolc tagot vettünk fel alap­szervezetünkbe, négy új tag­nak a KISZ-szervezet volt az ajánlója. Megint idézni kell, mert egy jelentős kérdésről van szó a továbbiakban; „A pártvezető­ség a tagság aktivitásának ja­vításán is munkálkodott. Első­sorban a pártcsoportok mun­káját szorgalmaztuk úgy, hogy a taggyűléseket megelőző­en pártcsoport-értekezleteken megismerték a taggyűlés na­pirendjét, annak főbb tartal­mát, s így a pártcsoport bizal­mija, vagy annak egy tagja el tudta mondani a taggyűlésen észrevételét, javaslatát”. Mennyire jó lett volna — de hely hiányában erre nincs lehetőség — ismertetni a BHG szekszárdi gyárának eredmé­nyeit, gondjait, annyit azon­ban el kell mondani, hogy nincs oka szégyenkezni a párt­vezetőségnek, de a gazdaság- vezetésnek sem. Itt csak any- nyit jegyeznénk meg, amit a beszámoló is hangsúlyozott: A pártszervezet termeléssegítő é§ ellenőrző munkájában jelentős volt az, hogy a gazdaságveze­tés és a pártvezetőség kapcso­lata állandóan fejlődött, meg­szilárdult — jónak értékelhe­tő. Inkább az előbbiekről szó­lunk befejezésül, mivel az ér­tékelés tény, vitatkozni lehet rajta, de egy adott állapotot rögzít, objektiven, a határoza­tok azonban majd végérvénye­sen a taggyűlés végére szület­nek meg. Gondoskodni kell ar­ról, hogy a XI. kongresszus majdani határozatait az alap­szervezet maradéktalanul meg­valósítsa. Addig is mindent meg kell tenni a X. kongresz- szus határozatainak érvényesí­téséért és a két kongresszus között megjelentek megvaló­sításáért. A végrehajtás bizto­sítása érdekében javasolja a vezetőség a taggyűlésnek, ha­tározza el: hogy évente lega­lább egyszer felül kell vizsgál­ni a határozatok megvalósítá­sának helyzetét. Tovább kell lépni a munka kollektivitásá­nak fejlesztésében, a pártcso­portok hatékonyságának növe­lésében, valamint az üzemi és munkahelyi demokrácia fej­lesztésében. Baka István titkár elégedet­ten mondja: — a városi párt- bizottság értékelése szinkron­ban van a mi vezetőségi be­számolónkkal. Talán — teszi hozzá — túl jó is az értékelés. A cikk írásának időpontjá­ban a taggyűlés még folyik. A jövőben feltehetőleg lesz még alkalom visszatérni a vitára. L, Gy„ i Sorházak Űjdombóvárott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom