Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-05 / 284. szám
i Dombóvári változások i. Minden tisztelet elődeink- nek, de az a Dombó Pál úr, akinek emlékét napjainkban utcanév hirdeti Dombóvárott, nem lakhatott összkomfortos körülmények között. Persze még mindig különbül élt, mint egykori jobbágyai, de az a két falcsonk, mely várából megmaradt és ami egyelőre a megye területén kívül van, nem vall különösebb erősségre. Egy mocsárral, vízzel jól körülvett, nagyobbacska vár lehetett ez csupán, melynek helye ma- is néhány perc alatt könnyűszer- rt?i !-• '•;'■! ••*.••'** -* 5. j- st'fészek úgy legfeljebb csak halászsasé. Minden tisztelet a régi Dombóvárnak. de amennyire a megmaradt részekből visszakövetkeztetni lehet, ez sem volt a település, mely különösebb esztétikai örömökkel szolgált. Korábban az erre utazók csak mint nagy vasutasközséget tartották számon és mint fontos közlekedési cso- rhópontot. Mezőgazdasága és egyben a távolabbi környék felett is nyomasztó árnyként terült el az óriási Esterházy- uradalom. Erről még a pesti kisemberek is tudtak, gyerekkoromban a dombóvári Esterházy tejüzeméből származó tejet vásárolhattunk az iskolában a pedellustól. A végelát- 1 hatatlan (és sáros) utcasorokba rendeződött házak — köztük épp a legrégebbiek a Dombó úr várához közelebbi részen — reménytelenül falusias összképet nyújtottak. Ezen a központ viszonylagos parkosítása épp oly kevéssé változhatott. mint a „fényes” Miklós hercegről elnevezett gimnázium létének ténye. Dombóvár reménytelenül falu volt, esetleg „vasutas-falu”, de nagyon sokáig még álmodni se merte volna senki, hogy egykor a magyar városok számát szaporítja majd. A rég» falusias helyzetre utaló, a ma is és még sokáig meglévő negyedeket ábrázoló képeket nem volt nehéz készítenünk. Még a viszonylag szépen kiépült Ady Endre utcában is vödrét letevő, kíváncsiskodó néni figyelte tevékenységünket, egy furcsa tetőszerkezetű házról pedig tulajdonosa tudni vélte, hogy az a múlt század elején épült. W fi.: H Falusias környezet a város szívében. Dombé Pál várának romjai. Ilyen messzire azonban adataink nem nyúlnak vissza. Csak 1870-ig, amikor Dombóvárnak 3397 lakosa volt. Körülbelül annyi, mint napjainkban Iregszemcsének, Tengelynek, vagy hogy a még lét tező járásnál maradjunk — Döbrököznek. a lakossagszám csak'1910-ben lépte át a tízezret és 1960-nak kellett elérkeznie, hogy felülmúlja a tizenötöt. Mi sem érdekesebb, mint azt az átmenetet figyelni, am) a múltból a jövőbe vezető pillanattal, a jelennel mérhető! Néhány évvel ezelőtt Dombfevár látképéből még hiányzott a kórház hatalmas tömbje, hiányoztak ma már létező teljes utcasorok és házcsoportok, az áruház mérsékelten sikerült küllemű súlyos kockája, vagy a Ludas Matyiba kínálkozó tempóban épült szálloda is. Nem beszélve az ipari üzemek soráról, melyek részletes is* mertetésére most kár lenne kitérnünk, de amelyek léte (és számának eljövendő szaporodása) a város súlyát adja és jövő fejlődésének alapja is. Fedett uszodáról, vagy éppen Gunarasról se azokban a harminc éve múlt napokban, amikor a szovjet csapatok felszabadították a várost, de még jóval később se álmodozott senki. A továbbiakban azzal kívá nunk foglalkozni, hol és mib élnek a dombóváriak az utol só rendelkezésünkre álló hivatalos adatok szerint. Melyek a jövőre vonatkozó elképzelések és mit tesznek a városiasodásért a munkás, de nem mindig mutatós mindennapok során? 1970-ben Dombóvárott 5062 lakás volt, melyek közül több, mint ötven az 1848 49-es szabadságharc előtt (!) épült. A lakásokat építésük éve szeript csoportosítva, azok 13,6 százaléka a XIX. századból származott. Majdnem fele (49.4 százalék) a századforduló és a fel- szabadulás között épült. 1943— 1949 között 13.7 százalék, 1960- tól 1969-ig pedig 23,4 százalék, nem kevesebb, mint 1182 lakás. Ebben az években kezdtek kialakulni Dombóvár város körvonalai. A lakásoknák azonban jóval több, mint harmada (33 százalék) volt egyszobás és ez a szám rosszabb, mint amilyet bármelyik járás, a községek túlnyomó többségének és a megyeszékhelynek átlaga mutat. Dombóvár keresői és az általuk eltartottak túlnyomó többségének a szállítás, tehát elsősorban a MÁV adott kenyeret. Az ipar a második, a mezőgazdaság a harmadik helyet foglalta el. Ezután rangsorban a kereskedelem, az építőipar következett és sok kisebb munkaterület, mslyekrt az „egyéb” gyűjtőfogalom alá sorol a statisztika, ORDAS IVAN (Folytatjuk) Ez a különös tetőszerkezetű ház, tulajdonosának vélcmc nyc szerint, a XIX. század elején épült, de azóta természetesen már többször moderni zálíák. Foto; Gottvald Károly Eszmecsere a munkahelyi demakráciáről Egyezések és ütközések Ha valaki azt állítja, hogy nálunk a gyárban, a vállalatnál nem tapasztalhatók érdekellentétek és -ütközések, az a tájékozatlanság, vagy a túlzott jószándék ecsetjével fest hamis képet. Gyáron, vállalaton belül ugyanis természetszerűen léteznek szőkébb csoportérdekek, s ezek hol megegyeznek, hol összeütköznek egymással és a teljes kollektíva érdekeivel. A baj abból származik, ha hiányzik a törekvés a részérdekek egyeztetésére, ha nincs terep, ahol az ütközések lezajlanak; ilyen módon az eltérések rejtve maradnak. Holott sokkal több bonyodalmat okoz a munka közbeni vita, mint az előzetes véleménycsere. Ez utóbbira jó lehetőség a munkahelyi demokrácia sokféle fóruma. MŰHELY MŰHELY ELLEN? Előfordul. A forgácsoló üzemiek azt állítják termelési értekezletükön, hogy az öntöde — ha megszorul — tisztítás nélkül adja át az öntvényeket. A dolognak híre megy, néhány nap múlva már arról beszélnek a gyárban, hogy „jól nekimentek az öntődéseknek”. Csak éppen a két üzem gazdasági és politikai vezetői nem váltanak szót egymással. „Kényes" az ügy. Pedig tolmácsolni kellene, mi hangzott el a partnerüzem termelési értekez. létén. Sőt, leülni az érintett művezetővel, az öntvénytisztítók brigádjával; ezt mondták nálunk rátok. Kiderülhetne, hogy felületességről, vagy „betervezett" lazaságról lebbentette fel a fátylat a termelési tanácskozáson elhangzott bírálat. Hiszen megtörténhet, hogy az öntöde jelentős termelésnövekedése ellenére a tisztítók létszáma egyetlen fővel sem gyarapodott, ntert erre nincs bérkeret. Arra igen, hogy a forgácsoló szakmunkások sokkal nagyobb bérért tegyék ezt...? Apró példa. Mindennapi. Közepes gyár, vállalat életében tucatjával lelhető valamennyi munkanapon. Ahogy örömmel látni ma már az ellenkezőjét. Amikor a szocialista brigádok minden hivatalos formaságok nélkül, rövid úton szót értenek egymásHA SZILARD AZ ALAP Biztonsággal véleményt mondani persze csak akkor lehet, ha nem hiányoznak az ismeretek, ha a kisebb csoport nagyjából tisztában van azzal, mit követeinek a közös érdekek, milyen teendőket rónak ezek a másik csoportra. Bonyolult szövevény ez, eligazodni benne úgy lehet, ha folyamatos az információáramlás. Innét már csak egy lépés választ el attól a kézenfekvő megállapítástól, hogy az érdekek egyeztetésének, esetleges ütköztetésének lezajlása nem esetleges, véletlenszerű, hanem szervezett. Formái vannak, illetve, kellene, hogy legyenek. Érdekes megoldáshoz nyúltak az egyik gépipari üzemben. A műhelyekre, a brigádokra bízták annak meghatározását, mennyivel tudnák csökkenteni a normaóra-felhasználást? Csupán annyit közöltek központilag, hogy a vállalati etedmény növeléséhez 30 ezer normaóra megtakarítása szükséges. Demokratikus úton, vitákkal, érdekegyeztetésekkel végül is 38 ezer normaórát „szedtek össze"! Egyszerűbb lett volna elrendelni? Igen. Az üzemrészek, a műhelyek megkapják a papírt, s kész. Igenám, cfe' rög; vest fellángol a vita, tőlünk miéit ennyit, azoktól miért csők any-, nyit?! Telnek a hetek, s óz intézkedés végrehajtása sehol. A műhelyek, a brigádok megbeszélése három nap alatt lezajlott, Utána senki nem huzakodik. hiszen maguk szabták meg a lehetőségeket; a végrehajtás azon? nal megkezdődhetett.. A RÉSZVÉTEL ÉRTÉKE Fentiekkel távolról sem azt kívántuk sugallni, hogy mindenben és mindenkor helye van <3 demokratikus módszereknek. Csupán arra villantottunk fényt, hogy még olyan, „rázósnak- tartott ügyekben iSj mint a norma* óra-megtakarítás, tetemes erőforrásokat nyithat meg a munkahelyi demokrácia. Az, amikor nem kész tényeket közölnek az erűbe* rekkel, hanem részvételüket kérik a végeredmény kialakításában. Aminek nem pusztán az sz előnye, hogy a közreműködő a döntést a magáénak érzi, hanem az együttgondolkodásra nevelés, a látóhatár tágítása, a mit miért megmagyarázása szintén az elq7 nyökhöz sorolható. Ne feledjük: az érdekütközéseknek, a gyáron, vállalaton belüli viharoknak sűrűn semmi más oka nincs, mint a tájékozatlanság. Az, hogy vélt és való: érdekek, tényleges mulasztások és.fe- gyelem szabta kötelezettségek terhei összevegyülnek. Töblcríi bízni az emberekre, s tpbbpt követelni tőlük — a munkahelyi de-, mokráciának ez aranyszab.ály'a.'S. ebben benne foglaltatik „az is, hogy érdekeiket képviselhessek. Elmondhassák, védhessék, s mások megtehessék ugyanezt. A RUGALMASSÁG KÉPESSÉGE Elgondolkoztató tapasztalatokra vezetett az a vizsgálat, melyet a Munkaügyi Minisztérium végzett a kollektív szerződések végrehajtásáról. Egyebek mellett megállapították, hogy több helyen a kollektív szerződés idejétmúlt előírásait azért nem módosították, mert „a változással nem akartak nyugtalanságot kelteni". Úgy tűnik, ahogy ebben a kérdésben, úgy oz érdekegyeztetésben is, az állandóság 'fogalma felcserélődik a merevséggel. Bizonyos alapeivek, akár a munkahelyi demokrácia, akár a kollektív szerződés esetében, legyenek valóban változatlanok. Ám a részletek tekintetében éppen a rugalmasság képessége cdja a közösség erejét, előbbre jutásának alapját. Az a képesség például, hogy összevetik a maguk és más csoportok érdekeit, s ésszerű engedmények segítségével alakítják ki az összhangot. Minél nagyobb, s ennél fogva minél bonyolultabb a gyár, a vállalat szervezete és tevékenysége, annál jelentősebb szerephez juthat a munkahelyi demokrácia fóruma és gyakorlata, mint az érdekek ütközésének* egyeztetésének színtere és módszere a termelés technikai technológiai és emberi tényezőinek sokaságát az utasítások és o demokratikus fórumokon hozott megállapodások értő ötvözésével lehet egy sorba, egy cél irányába állítani. Mészáros Ottó 1971. december 5.
