Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-05 / 284. szám

i Á kongresszusi muníaferseny újabb lendületet adott az ujítómozgalomnak As Országos Találmányi Hivatal elnökének nyilatkozata Január 1-én lép életbe az újításokról szóló új rendelet, amely az újítómozgalom szé­lesebb körű kibontakozását se­gíti majd elő, s lehetővé iteszá az újításoík, találmányok eddi­ginél gyorsabb és reálisabb el­bírálását. Az újító- és leitaláló­mozgalom helyzetéről, s to­vábbfejlesztéséről Tasnádi Emil, az Országos Találmányi Hivatal elnöke nyilatkozott az MTI munkatársának. — A termékek előállításánál ;— mondotta bevezetőül — szerte a világon növekszik a szellemi munka aránya, a tö­kéletesebb konstrukciók és technológiák az újabb ötletek alkalmazásával valósulnak meg. Népgazdaságunkban a műszáki fejlesztés legszélesebb társadalmi bázisa az újító- feltaláló mozgalom, hiszen si­kerrel értékesíthető gépeink, berendezéseink, a gyógyszer­ipari, vegyipari és könnyűipari termékek jelentős része éppen a találmányok, újítások alkal­mazásával vált versenyképessé a nemzetközi piacon. Ezt az adatok is jelzik. Az újítások­ból, találmányokból származó vállalati eredmény összege az 1968. évi kétmilliárd forintról az elmúlt évben 3,8 milliárd forintra nőtt, s az idén előre­láthatóan további 10—15 szá­zalékkal emelkedik. A szellemi alkotások hasznosítása évente • hozzávetőlegesen két-bárom százalékkal járul hozzá a nem­zeti jövedelemhez és átlagosan mintegy 7—10 százaléka a vál­lalati nyereségnek. — Äz újító-feltaláló mozga­lom mindenekelőtt az országos újító és feltaláló tanácskozás szervezése eredményeképpen az elmúlt évtől kezdett ismét szélesebb tömegmozgalommá fejlődni. E tanácskozássorozat feltárta többek között azt, hogy a közgazdasági szabály­zók nem kenőképpen ösztön­zik a vállalatokat a dolgozók szellemi kapacitásának kiakná­zására. Különösen azok az újí­tások okoznak gondot, amelyek számszerűsíthető hasznot hem hoznak, mint például a mun­kavédelmi, egészségügyi és a munkakörülményeket javító újítások, mert az értük kifize­tett díj a részesedési alapot terheli. Tavaly azonban a kor­mány határozatot hozott az újítási rendelet felülvizsgála­tára, az újítások feltételeinek javítására. 1973-ban a vállala­tok, üzemek dolgozói már csaknem 10 ezerrel több, ösz- szesen 91 200 újítást nyújtot­tak be, amelyből 44 ezer került hasznosításra. Különösen örvendetes, hogy az újítók körében tavaly már, s főként ebben az évben nö­vekedett a fizikai dolgozók aránya, az idén a szellemi al­kotások 10—15 százalékát a munkás újítók adják. — A- XI. pártkongresszus és a felszabadulás 30. évforduló­ja tiszteletére tett felajánlá­sok között is nagy számban szerepelnek újítások, a munka­verseny újabb lendületet adott az újftómozgalomnak, s külö­nösen a szocialista brigádok aktivitása növekedett meg ez évben — hangsúlyozta Tasnádi Emil. — A Csepel Művek „egy szocialista brigád — egy újí­tás” kezdeményezését szinte valamennyi nagyüzemben át­vették, ennék nyomán többek között Borisod, Baranya, Szol­nok és más megyék gyáraiban mind több a munkás újító. A Jászberényi Hűtőgépgyárban például az 1971-es évhez vi­szonyítva 50 százalékkal növe­kedett idén a benyújtott újí­tások száma, s az ötletek zö­me szocialista brigádok szelle­mi terméke. A Mecseki Szén­bányák szocialista brigádjai is rekordszámban nyújtottak be a termelés ésszerűsítésére, _ a munkakörülmények könnyíté­sére javaslatokat, s a bányász újítók ötleteinek egy részét már hasznosították is. — Az új újítási rendelet — figyelembe véve a kormány irányelveit —- további segítsé­get nyújt, hogy még nagyobb tömegek tegyék műszaki- szellemi alkotásukat közüdncs- csé, s így az újítómozgalom még inkább a társadalmi hala­dás erőforrása legyen. — A minisztériumok az új rendelet, hatályba lépése után az elvi irányítás mellett az eddigieknél több gyakórlati segítséget kell, hogy adjanak a vállalatoknak a mozgalom kibontakoztatására, a Talál­mányi Hivatal pedig figyelem­mel kíséri, támogatja a gyárak újítóinak tevékenységét, s szé­les körű propagandamunkával előmozdítja majd, hogy a mun­kások megismerkedhessenek az újítással kapcsolatos tenniva­lókkal. Néhány megye, mint példáiul Borsod és Szolnok szakszervezeti tanácsa együtt­működési szerződést kötött már a Találmányi Hivatallal, en­nek keretében előadások szer­vezésével és több más módon segíti az újítók munkáját a hivatal és a szakszervezetek. Szó van arról is, hogy köz­ponti nyilvántartást is vezet­nek majd a hazai licencekről, találmányokról, újításokról, ez­zel könnyebbé válik a válla­latok műszaki fejlesztésénél az információ áramlása, az újítá­sok cseréje, szélesebb körű al­kalmazása — fejezte be nyilat­kozatát az Országos Találmá­nyi Hivatal elnöke. (MTI) Zempléni Kornél zongoraestje flscher Anni óta Szekszár- don zongoraest még nem von­zott ilyen nagyszámú közönsé­get, mint Zempléni Kornélé. A szokástól eltérően ezért a nagy színházteremben kellett meg­rendezni a koncertet, amely­nek akusztikai adottsága, fő­leg szólóhangszer esetén, aggá­lyokra ad okot. Dicséret illeti a művelődési központ vezetőit, hogy készségesek az újításra, a kísérletezésre. Az új megoldás a függöny előtt elhelyezett hangszer hangjával betöltötte a hatalmas termet és a mű­vész nem magányosodott el a kulisszák között. Műsorának első számát Schu­bert A-dúr szonátáját sok szép finom megoldással, de kissé tartózkodó lírával tolmácsolta. Ez az objektív hozzáállás kü­lönösen a következő Chopin- szonáta előadásánál jutott ér­vényre. Az első tétel kirobba­nó indulatait, drámai feszült­ségét ezúttal kissé hűvösebb megfogalmazásban hallottuk. A gyászinduló megrázó tragédiá­ját, úgy tűnt, kissé kívülről szemleive, félelmetes víziótól megfosztva járta be. A zenei megoldás azonban csak nyert a szenvelgéstől mentes puritán előadásmóddal, mert a téved­hetetlen jóízlés, a formálás biztos fölénye és az alaposan kidolgozott technika jutott dia­dalra. Szünet után Brahms f-moll szonátájában a költő és elő­adója ritkán hallható egymás­ra taláfása a hangverseny nagy pillanatait, emlékezetes élmé­nyét adta. Brahms komor, őszies hangulatú, melankoli­kus költészetét — melyet gyak­ran és találóan hasonlítanak a mi Vajda Jánosunkhoz — olyan magas érzelmi hőfokon, olyan drámai koncentráltsággal tolmácsolta, hogy már nem oszthattuk meg figyelmünket a muzikalitás, a technika, a mesterség, a stílus részleteiben Ez a szuggesztív interpretálás egyszerűen felemelt, megtisztí­tott, boldoggá tett. Husek Rezső Oszoli Piroska kiállítása Szűkebb hazájában, Duna­földváron, a művelődési ház­ban rendezte gyűjteményes ki­állítását Oszoli Piroska. A tár­latot egybekapcsolták azzal a megemlékezéssel, amit a köz­ség felszabadulása alkalmából tartottak, ami azért is szeren­csés gondolat volt, hisz Oszoli Piroska elsősorban ennek a tájnak a művésze, s munkás­sága nagyobbik része szorosan kapcsolódik Dunaföldvárhoz és közvetlen környékéhez. Intim, meghitt művészet az övé, csendes boldogság, a táj­jal együtt élő művész szere­tető szól hozzánk képeiről. Nincsenek romantikus hajla­mai, soha nem mond többet, mint amit a valóság diktál, de realizmusát tiszta költésiét járja át, mely mindig hozzá tud tenni valamit a valóság­hoz. Dunaföldvár, a környező fal­vak, a Duna melletti vidék változatos szépsége jelenti Oszoli Piroska számára az alapvető élményt, ami most egy másik országrész festői té­máival gazdagodott, Tokajéval, ahol a művésztelepen termé­keny heteket töltött a nyáron. Színei felfrissültek, látásmód­ja gazdagodott, de nem válto­zott az az érzékenység és sze­retet, amivel tájaihoz közele­dik, s amit valamennyi ké­pén érezni. A dunaföldvári kiállítás, melyre közvetlenül bölcskei bemutatkozása után került sor. egy folyton gazdagodó életmű tükre és bizonysága, melynek megérdemelt sikere azt mutat­ja, hogy Oszoli Piroska szán­déka szerencsésen találkozik azzal az érdeklődéssel, ami ma a művészet barátainak egyre növekvő táborát jellemzi. Cs. L Gerencsér Miklós s Acsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye Gyásza közben érkezik meg a Lipcsében ki­nyomtatott Népkönyv, amelyben félvilágosítja olvasóit, hogyan törekedjenek szabadságra a zsarnoki hatalom ellen, hogyan küzdjenek ere­dendő emberi, polgári jogaikért, szemben a feu­dális uralmi gépezettel. Alig került ki a Nép­könyv a nyomdából, a „Hunnia függetlensége” közeli megjelenéséről is értesítik. Nem tud iga­zán örülni a várva-várt eredménynek. Fájdal­ma eltompítja, gyermekeit siratja, szerencsétlen családi életének rendbehozatala köti 1® inkább figyelmét. Megmozdul a rendőrség. Bizonyos, hogy titkos úton, a hazai cenzúra megkerülésével, a fenn­álló rend ellen nyílt izgatás, lázításra való fél- bújtás céljával nyomatta ki külföldön műveit Üldözésére kész a hivatalos jogcím. Kossuth La­jos arra kéri levélben, sürgősen keresse fel, ha­laszthatatlan ügyben beszélnie kell vele. Siet hát a központi ellenzék vezéréhez, aki közli ve­le: ' „Biztos tudomásom van arról, hogy elhatároz­ták Stancsics uram letartóztatását. Nincs sok ideje. Menekülnie kell, órákon belül. El tehát a fővárosból! Nem akar menekülni. Erkölcsi és érzelmi okok tartják .vissza. Amit tett, azért nyíltan vállalni óhajtja a felelősséget. Nem tekinti magát bűnö­zőnek. Am ha a zsarnokság annak tekinti, az az ő dolga, bátran a szemébe néz. Maradásának másik oka, hogy menekülésével nem rendítheti meg sok csapást átszenvedett családját. Kossuth érvei győznek. Beláttatja vele, sok­kal szörnyűbb hatással lenne gyermekére és fe­leségére, ha szemük láttára vernék vasra a zsan- dárok. Amellett bízzon a hazafias vezetőkben, • — 64 — távolléte alatt mindenben számíthat rájuk a családja. így hajt fejet Stancsics jóakaróinak terve előtt. Mire elérkezik a hajnal, már a me­nekülés úttalan útjain találja magát. 18. Nehezen búcsúzik a még mindig súlyos be­teg kislányától, egyetlen életben maradt gyer­mekétől. Teréz helyesli menekülését, erősnek mutatja magát, gyakorlati tanácsokkal látja el. Nincs idő a meghatódásra Stancsics siet, seb­tében összekapkodott batyujával a Duna-part- ra, ahol ladik vár rá, hogy átvigye a szemközti Sáros (ma Gellért) fürdőhöz. Itt a megbeszéltek szerint találkozik Fiáth István Fejér megyei földbirtokossal, Kossuth bizalmasával. Segítője gyors kocsijába száll és még az éjszakai sötét­ben elindulnak. November vége van, barátság­talan időben, istenkísértően rossz utakon oson­nak faluról-falura; Adonyon át Hantosra, de mivel kémek vágtáznak nyomukban, itt nem ma­radhatnak. Tovább Cecére, majd Alapra. Min­denütt lelni segíteni kész emberekre, de a csá­szári besúgók sem restek. Alapon sem marad­hat megint Fiáth István jön érte, Seregélyesre viszi, közben tájékoztatja, latinul, nehogy értse a kocsis a szót' gróf Batthyány Kázmér haj­landó segíteni, felajánlotta legeldugottabb rej­tekhelyét, a horvátországi Brtíd melletti hegyi birtokát búvóhelynek. Oda kell tehát eljutni minél hamarabb. Seregélyesen csak annyi ideig van, hogy bőr- zsákját átt,eszik a hosszú útra alkalmasabb fe­deles kocsira, s már viszik is tovább. Hat nap múlva érkezik a Brod melletti emeletes kastély­ba, Bobor álnév alatt. Kísérője Kardos Mihály jószágfelügyelő gondjaira bízza. A fáj gyönyö­rű vadregényesebb már nem is lehetne. Mind­össze az a baj, hogy Bobor úr nem üdülési cél­lal tartózkodik a magyar—osztrák határon, a Kis- és Nagy-Kulpa folyók találkozásánál, n°na a jószágfelugyelő szeretne róla valami hasonlót elhitetni. Itt-tartózkodásának bevallott célja el­lenőrizni a brodi gazdaság számadásait. Bobor úr szívesen sétálgat a környéken, alkonyaikor elbeszélget a Kulpa hídján posztoló osztrák ha­tárőrökkel, esténként is élénk részese a közös _ 65 — vacsorákat kővető beszélgetéseknek. Amikor azonban Brodra is elérkezik a letartóztatásáról intézkedő köröz\»3ny, többé nem látogatja sem a Kulpa-hídját, sem a közös vacsorákat. Dolgozik. Eddig sem tétlenkedett, a körözvény megérkezése után azonban kizárólagos időtöl­tése a munka lesz. Írja a „Nép szava — Isten szava” című politikai tanulmányát, erőteljes ok­fejtéssel bizonyítva a dézsma és a robot, a feudális termelési mód e két hírhedt velejáró­jának tarthatatlanságát. A mű elkészül, viszik Károlyvárosba, ahol szeretnék kinyomatni. A nyomdász először hajlana rá, de felesége úgy megijeszti, hogy körmöci aranyakért sem nyúj­tana segítséget a fennálló rendet támadó mű megjelenéséhez. Stancsics javíthatatlan bizako­dással Pestre csempészteti a kéziratot és máris hozzálát Robespierre életének megírásához, be­szédeinek magyarra fordításához. Megkísérti a tenger közelsége, látni akarja Fiume mediterrán környékét, amelyet bejárt gimnazista korában. Fiatalosan, felfrissülve ér­kezik vissza február végén a tengerpartról. Le sem verheti magáról az utazás porát, megtud­ja a tragikus újságot: immár nincs egyetlen gyermeke sem, leánykája meghalt. Szobájába zárkózik, szavát nem hallani, sír csillapíthatat­lanul. Gyászoló magányát kénytelen megszakí­tani Kardos Mihály jószágfelügyelő, 1847 már­cius 4-én este tizenegy órakor rémülten kopog­tat be hozzá. Közli: tele van a kastély udvara fegyveres poroszlókkal, érte, Stancsics Mihá­ly ért jöttek. Alig közli a rossz hírt, belép a királyi ügyész és a terület szerint illetéke« főszolgabíró, nyo­mukba poroszlók. Ezek vasra verik, holmijával együtt elhurcolják. Éj idején, télies hidegben, csupasz szekérderékben cipelték Károlyvárosba, onnan reggel tovább Zágrábba. Napokig tartják magáncellában, anélkül, hogy törődnének vele. Annál kíváncsibban fürkészik át minden iro­mányát, kutatják ki valamennyi holmiját, nincs-e nála valamely rendkívüli bizonyíték, aminek alapján minél gyorsabban vádat emel­hetnek ellene. Az, hogy rendkívül fontos fogoly­nak tekintik, nyilvánvalóvá lett Stancsics előtt. (Folytatjuk) — 66 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom