Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-22 / 299. szám
V- árkonyi Nándor p?csí T dolgozószobájának a falán egyetlen arcmás, egy halvány, múlt századi rézkarc függ bekeretezve. Körösi Csorna Sándor képe. Pergő évek című, készülő önéletrajzában yárkonyi elmondja: ahogy mindenkinek joga van eszményképet választani, „amelyre . kultikus tisztelettel föltekinthet”, úgy tekintett ő egész életében Körösi Csorna Sándorra. „Hálás vagyok a sorsnak, ' hogy ami elérhetetlen vágyálomkép valaha rezgelő- dötl bennem, a székely—magyar vándor alakjában megtestesült, s legalább közvetve, élélményemmé válhatott.” Egyben bizonyosan. Az Ríttak”, a tágasság, a vándorlás szeretetében. Önéletrajzában leírja, hogy a természet- járó szenvedély korán napi szükségletévé, testi-lelki igényévé nőtt, s akkor volt igazán elégedett, ha az utazás kettős örömét, a „térbeli és a szellemi bolyongást” egyesíthette. Gyermekkorában, Nyit- rán a Fátra nyúlványait, a felvidéki kis falvak műemlékeit, romvárait, és templomait fedezte föl, Pesten, a budai hegyeket, s amikor Pécsre került, a Mecseket. 1921., azaz huszonöt esztendős kora óta egészen 1966-ig, azaz hetven esztendős koráig egyetlen év sem maradt ki, hogy ne tett volna rövidebb, vagy hosszabb utat a -kis ország nagy tágasságain barangolva. „Ha mindegyiket léptekre venném, s összeadnám, ki tudja, hol végződne Ázsiában? (Ha egy- egy nyárra csak 100 kilométert számítok, 4500 jön ki. Budapesttől Dardzsilingig a távolság légvonalban 6000 kilométer. Bálványom, Körösi Csorna Sándor sokkal többet tett meg, ám nem mindig gyalog.)” 1924 óta, amióta Baranyában él, ezeknek az utaknak a kiindulóállomása Pécs volt Fölkereste a Mecsek völgyeit és ormait, bejárta a megye minden zúgát, „fölgöngyölítette” Dunántúl minden csücskét Főként nyári szünidőkben indult el, s ha a Balatonig olykor kerékpárral, vagy vasúton tette is meg az utat, szokott „bázisáról”, a siófoki partról már gyalog vágott a balatonfelvidéki hegyek és a Bakony rengetegének. Minden út új és más volt, de ha ismert tájra vitte lába, akkor is talált fölfedezni valót. A hosz- szabb utakra társakkal, tervvel és gondos előkészület után indult, s föld- és természetrajzi, történelmi és néprajzi, régészeti és irodalmi „mellékcélok” vezették. „Számos album telt meg fényképekkel (csak roncsaik maradtak), a felgyűlt emlékekből, tapasztalatokból, ismeretekből pedig könyv lett...” A könyv 1944-ben látott napvilágot Mi indokolja a mű újbóli megjelenését? Várkonyi Nándor könyve a Dunántúlra vonatkozó földrajzi és történelmi ismeretek magas színvonalú, új szempontú összefoglalása. A szerző meggyőződése, kiindulása, hogy Dunántúlnak vannak „sajátos elemei és tényezői”, s könyvében ezeket a jellegzetességeket kérést A könyv az első kísérlet az irodalomban, hogy egy országrésznyi terület geográfiai és históriai képét megrajzolja, hogy Dunántúl „táj történeti” összefoglalását fölmutassa. Dunántúl fogalmát a szerző földrajzi értelemben használja, tehát Dunántúlt nem a pillanatnyi közigazgatási, illetve politikai határok szerint tárgyalja. Az első részben a tájra vonatkozó földrajzi isA Magvető Könyvied dó gondozásában mrg'eleno kötet utószavából. Részletek* Várkonyi Nándor könyve, a Dunántúl mereteket foglalja össze (ez a rész az új kiadásban erősen megrövidült), s utasként bejárja Dunántúl kistájait, „népi földabroszát”. A második részben a táj történelmét beszéli el a Föld harmadkorától, illetve az ember megjelenésétől — részletesebben a honfoglalástól — a könyv megírásának idejéig. A Dunántúl — ahogy köny**■ vének „műfaját” a szerző is megjelöli — kézikönyv. Tehát közkézen forgó tényekre, publikált tudományos eredményekre épül; ismertet és összefoglal. Ugyanakkor írói — sőt helyenként szépírói — vállalkozás, látásmódja és érzékletes írásmodora, az adatok újszerű csoportosítása, értelmezése és előadása egyéni teljesítmény. Várkonyi nemcsak tudós rendszerező és összefoglaló, de költő, művész is. Munkáját inkább írói, mint tudományos feladatnak tekintette, s személyes, szubjektív közlendőit is művébe olvasztotta. A tájról mindenütt annak közvetlen ismeretében szól, a források és a tények ismertetését élményével fűzi egybe, s amikor például a legszeretet- tebb vidékről, a Balatonról, a víz színjátékáról és a tó életéről beszél, szavai áttüzesed- nek, s a leírás valóságos költői remekléssé formálódik. ^Várkonyi könyve a felszabadulás előtti magyar földrajz és történelemtudomány adataira támaszkodik, annak eredményeit foglalja össze, ezért a munkából az azóta eltelt évtizedek képe hiányzik. A kérdésre, melyet Várkonyi a munka első, 1944-es kiadásának előszavában így fogalmazott meg: „vajon jogos-e egy ilyen természetű feladat vállalása, s végrehajtható-e a tények erőszakolása nélkül?”, azaz lehet-e egy kis ország egyik részéről külön természetrajzot és történelmet (egy szóba foglalva: tájrajzot) adni? — már az igényes kortársi kritika igennel válaszolt. Az a körülmény, hogy a könyv megírása után harminc évvel is kiadható, olvasható, a legfőbb bizonyíték Várkonyi vállalkozásának jogossága mellett. Sőt az elismertetést meg tóidba tjük a kívánsággal: az volna jó, ha az ország más tájairól is készülne hasonló igényességgel és alapossággal egy-egy összefoglaló mű, természetesen nem az elválasztó különbségek hangsúlyozásával, hanem a helyi sajátosságok és az egyre erőteljesebb összekötő kapcsok, az eltérések és azonosságok fölmutatásával. J^Jindez azonban csak a könyv egyik erénye. Az összefoglalás, a szintetizálás, a tájrajz eredményes megvalósítása mellett van Várkonyi könyvének egy másik, nevezzük röviden így: dokumentatív értéke. Említettük: a könyv 1944. nyarán jelent meg először. Egészen pontosan a könyvet a szerző^ 1944. tavaszán írta, eredeti címe Magyar Dunántúl volt, s az első kiadás előszavát — bizonyára nem minden célzatosság nélkül — május 1-re keltezte. A második világháború utolsó fölvonásának eseményei zajlottak ekkor. 1944. március 18-án Hitler a klessheimi főhadiszállására rendelte Horthy Miklós kormányzót, és közölte vele, hogy csapatai megszállják Magyarországot. Mire a kormányzó különvonata hazaérkezett, március 19-én, egy vasárnapi nap hajnalán a nemet csapatok már bevonultak hazánkba. Várkonyi könyve a nyilvánosság előtt elhangzó tiltakozás volt a német megszállás idején a hitlerista hódító törekvések ellen. Maga a szerző egy közelmúltban adott interjúban így emlékezik vissza a könyv megírásának körülményeire: „1944 májusában, amikor a németek bejöttek, jelent meg a Magyar Dunántúl című könyvem. A németek be akarták kebelezni Dunántúlt. Erre volt ez a könyv válasz. Ki tudtam játszani a cenzúrák ..” A könyv aktualitását a kortársi kritika is fölismerte már. Takáts Gyula a Sorsunk 1944. augusztusi számában megjelent cikkében fölteszi a kérdést: Miért nem „szép”, vagy „kék”, vagy „kies” Dunántúl a könyv címe? Majd így válaszol: „A könyv szokatlan címét a kor és a ,kényszer’ alkotta. Az a kényszer, amely a Dunántúl ,történelmi peremhelyzetéből’ adódik. Mert ez a Duna és Drá- va-négyszögi, szelíd táj minden szépségeivel és roppant gazdagságával mindig érdekkörök vonzásában állt... Ma is ilyen a helyzete a ,néptalaj’ és ,kultúrtalaj’ elméletek viharában. Ezért kapta a szép Dunántúl ezt a komor nagy jelzőt: magyar.” A Magyar Dunántúl meg** írásának közvetlen kiváltó oka tehát ez volt: Várkonyi tiltakozni akart Dunántúl elnémetesítése, a német hódítás, az ország megszállása ellen, visszautasította a Harmadik Birodalom bekebelező törekvéseit, s cáfolni igyekezett Hitlerék hamis elméletét. Az események, Magyarország német megszállása, közvetlen aktualitást adtak a műnek, s így válhatott a könyv hangos figyelmeztetéssé: a hitlerista imperializmus jogtalan ezen a földön. Németellenességét Várkonyi visszavetíti a történelmi múltba. Cáfolja a német történet- tudománynak azt a tételét, hogy a török előnyomulását a dunántúli, felvidéki és erdélyi német városok övezete állította meg. A Szigeti veszedelem-bői választott terjedelmes idézettel („Bízol-é németben, te okos horvát bán...”) teszi gyanússá a németekkel való barátkozást. A török időktől kezdve történeti példákkal bizonyítja „a bécsi gazdaságpolitika ellenséges és kártékony gestlóját". Német- ellenességének alátámasztására hatásos fordulattal él: a török kiűzése után „a német hódításnak az első háborús szakasza természeténél fogva több pusztulást hozott, mint a törökvész”. Várkonyi a hitlerista német behatoló törekvések ideológiai megalapozásával is szembefordul. S ahogy ezt akkor tehette, a német néptalaj és kultúrtalaj elmélettel úgy vitatkozik, hogy látszólag átveszi és elfogadja tételeit, s szempontjaik szerint (argumentum ad hominem) cáfolja azok érvényességét. A néme- tesítő törekvések ellenében a magyarság jogát hirdeti a földhöz, azaz a „német néptalaj" helyett a „magyar kultúrEz talaj, a magyar néptalaj” érvényességét bizonyítja. ’zzel az érvelési módszerrel azonban a szerző nem vonhatta ki magát az alól a hatás alól, hogy egy alapjában helytelen, nacionalista ideológia elemei az ő munkájába is beszűrődjenek. Olyan fogalmak használhatóságát akarja cáfolni, amelyekkel maga is él. Ideológiai ellenfelét sarokba akarja szorítani, ugyanakkor érvet a maga igazának alátámasztására az ellenség arzenáljából kölcsönöz. A német aspirációk ellen tiltakozik, de azzal csak egy „magyar élettér” jogosságát tudja szembeállítani. Ezért Várkonyi maga is szükségét látta az új kiadáskor a javításoknak, a változtatásoknak, a szöveg átdolgozásának, néhány kisebb rész betoldásának. Az igazításokat a szerző maga végezte el. Ugyanakkor az átdolgozás során igyekezett megőrizni a könyv dokumentum-értékét, tehát azt a vonását, hogy jelezze a kort, melyben a mű keletkezett. Erre utal a szerző megjegyzése: A Német hódítás című fejezetet úgy tekintse a mai olvasó, mintha idézőjelben olvasná. Továbbá ezért maradtak a szövegben egy korábbi gyakorlathoz tapadó, s ma már kikopott szó- és nyelvhasználat elemei („a nemzet önfenntartó ösztöne”, „történelmi hivatástudat”, „nyugati magyarság — keleti magyarság”, „magyar géniusz”, magyarság életereje”), illetve a ma már vitatható eszmei-ideológiai megállapításokat tartalmazó passzusok (pl. a „magyar élettér”-rel való érvelés). Az egész mű bátor németellenessége ezekkel a vitatható, s a korra utaló szemléleti, elemekkel együtt adja a könyv dokumentum- értékét ^ mikor a kiadó 30 évvel a könyv első megjelenése után a Dunántúl új kiadására vállalkozott, nem hamis legendát akart táplálni, hanem egy valóságos értéket kívánt méltó megbecsülésben részesíteni. Ha keletkezési idejére és a magyar történelem, a magyar irodalom akkori állapotára gondolunk, elismeréssel kell emlékeznünk Várkonyi Nándor emberi és írói helytállására. Egy vékonyka könyv abban az időben természetesen nem változtathatta meg a történelem menetét, de a szerző szembefordulása a hitleri német imperializmussal, három évtized múltán is tiszteletet érdemel, s műve elgondolkoztató és megbecsülésre méltó érték. TÜSKÉS TIBOR Úi könyvek A Kossuth Könyvkiadó újdonJ sógoi között találjuk Marxnak, Engelsnek és Leninnek a nőkér- désről és a csalódról írt; e prob-ü témakörrel kapcsolatos cikkeit, megjegyzéseit A szemelvény- gyűjtemény mellékletként részleg tét közöl Clara Zetkin: Visszaemlékezések Leninre című írásából 5«. Az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének gondozásában jelent meg — Böhm Anitái tollából — A középrétegek helye a társadalomban. Herbert Marcuse és a harmadik erő filozófiája címmel a lengyel Józef Forgosz veszi marxista kritikai bírálat alá Herbert Marcuse tanait. A Szépirodalmi Könyvkiadó az Olcsó Könyvtár sorozatban jelentette meg Kaffka Margit három kisregényét, Két nyár címmel. Kenyeres Zoltán tanulmánykötetének címe: Gondolkodó irodalom. Megjelent Kis Ervin regényei az Orígenész, Módos Péter: Lecke fiúiknak című regénye; Molnár Gál Péter tanulmányokat, portrékat körlő kötete, az Izgága szín4 ház; Kondor Béla verseskötete, a Jelet hagyni és Kis Ferencé, a Munka és szerelem. Irodalom-: történeti kuriózum Gárdonyi Gé-i za Titkos naplója, melyhez Z. Szalai Sándor irodalomtörténész írt bevezetést és utószót A Magyarország felfedezése sorozat 12. köteteként látott napvilágot a Molnár Géza pesterzsébeti szociográfiai riportjait tartalmazó Külvárosi barangolás. A Magyar remekíróik sorozatban jelent meg Móricz Zsigimond nagylélegzetű történelmi regénye a Tündénkért, A nagy fejedelem és A Nap árnyéka trilógiát tartalmazó, Erdély. Most került a könyvesboltoké ba a Szabó Lőrinc naplóját, válogatott leveleit és cikkeit ismere tető kötet; ezt Kabdebó Lóránt irodalomtörténész rend“**» -»itá alá, A Corvina Kiadó képzőművészeti újdonságai között találjuk a Barcsay Jenő életművét művészetét bemutató, színes reprodukciókkal illusztrált albumot melynek szerzője Petényi Katalin, A karácsonyi könywásárrra 3. kiadásban látott napvilágot Körner Éva művészettörténész Derkovits Gyula művészetét bemutató albuma. A művészet kiskönyvtára sorozat legújabb kötete Csizmna Gyula festőművész életútját mutatja be, Haulisch Lenke tollából. Megjelent Németh Lajos művészettörténész tanulmánykötete, A XIX század művészete a historizmustól a szecesszióig címmel. Kovács Éva könyve az Árpád-kori ötvösséget mutatja be, számos illusztráció kíséretében. A Gondolat Könyvkiadó Társadalomtudományi Könyvtárának új kötete a Történelem és filozófia; ez a mű a szovjet filozófiai kutatások legfrissebb törekvéseit matatja be, Huszár Tibor válogatásában. MAKAY IDA: BETELJESÜL A gyötrelmet már neveden hívom. Rászegeztél a sze relemre. A csontbafúró vágy tüskéivel tenyerem, talpam át van verve. Nem mozdulhatok — föl nem oldozol. — Cserepes szám bár könyörögne — Beteljesül, mint meg van írva. Sötét az ég. Közel az este. Múlik a föld. A hold s naprendszerek az áradó változás ba halnak. A kin kihűl, és föld leszel, gyökér. De nem múlik el a te hatalmad.