Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-15 / 293. szám

t \ ti Tóth-Máthé Miklós: H hóember Karácsonyestén korán zárta kocsma, de nekik még nem volt kedvük hazamenni. Egy ideig a kocsma előtt toporog­tak a frissen esett hóban, az­tán átlötyögtek a térre. Nem nagy távolság, csak egy kis utcán kellett keresztülmenni és már le is cövekelhettek szokott őrhelyükön, a tér sairíkábam, a nagy gesztenyefánáL Rosszkedvűen szívták a ci­garettát, és időnként körfoe- aditák a borosüveget. Hárman voltak. Ez elenyészően kis szám a napi átlaghoz, amikor tízen-tizenöten is összeverőd­tek, nyomasztóan nehezedve a kedélyekre. Olyankor hango­sak voltak és kötekedők. A tér birtokosai. Mindenki más csak betolakodó, amolyan jöttmenL Most keveset beszéltek é3 egyre rosszabb hangulatban. Egy ideig még reménykedtek, hogy a nóptélen fehérségben, a fővárosihoz szokatlan csendben talán feltűnik valamelyik ha* ver, de csakhamar letettek erről. Később már egymást méreget­ték, jobb híján egy kis belső kételkedésre készen. A bahemót Jocó, a faarcú, aki még haveri körben is csak ritkán mosolygott, messzire fricskázta a cigarettacsikket. — Rühellem ezt az estét —- mondta. — Olyan a vátroe, akár a temető. Mindenki behúzódik a vadkába és cicomázza a fenyőgallyat Micsoda barom­ság! Jocónalk tekintélye volt Hallgatólagosan vezérnek te­kintették a téren, mert baromi erejét már néhányszor bebizo­nyította. A másik kettő jobb­nak látta rögtön helyeselni. A tömzsi Káiró meg is toldotta. — Birkák — jelentette ki, — Mint a birkák. Füles, hatalmas haj sapkája alól már csak utána szajkózta: — Birkák! Ez frankó! Akár 0 birkáik! És röhögtek. Ekkor távolabb feltűnt egy ember. Ahogy bot­ladozva közeledett a hóiban, látszott, hogy olyan ötveni kö­rüli férfi. Sötétkék télikabátot viselt, kalapot és szemüveget, Kairó vette észre először. Jo- eóra hunyorított. — Ott jön egy birka! Ne bégessük meg egy kicsit?! A férfi ekkor már egész kö­zel volt. Középtermetű, sovány kis ember, a hónaljáig ért Jo- cónak. Ez akkor derült ki, mi­kor a faarcú bahemót elállta az útját. — Apnskám, megmondaná, hány óra? — Hogyne. Nagyon szívesen. — A férfi kigombolta a téli- kabátját és körülményesen zsebórát húzott elő. Felpattin­totta a tetejét. — Fél 'kilenc, uraim. — Hazudik! — lépett most iközelebb Káré. — Már kilenc is elmúlt. — Bocsánatot kérek — mu­tatta ködbe az órát a férfi — győződjenek meg róla önök is. Ma állítottam be a rádió sze­rint. — Már elmúlt kilenc! — pré­selte a szavakat Jocó. — Nem hallotta?! — Hallottam, kérem, de a rádió szerint— Jocó megmarkolta a férfi kabátját. — Át akartál verni minket?! Ez a krumpli már nem is jár, úgy csórtad ki a múzeumból. Ezért most laposra vertek. Ká­ró, vedd le a szemüvegét. Káró készségesen, az operá­cióhoz készülődő orvos gyön­gédségével vette le a szemüve­get és akkor hunyorogva azt mondta a férfi: — Uraim, ne felejtsék él, hogy ma a szeretet és békes­ség ünnepe van. Jocó annyira meglepődött, hogy kiengedte markából a kabátot. — Még van pofád hülyés­kedni?! — Dehogy, kérem, az én helyzetemben ez igazán nem lenn« célszerű. De hát kará­csony este van. Ilyenkor azért mégse kéne verekedni. Ha azonban úgy gondolják, akkor verjenek meg. Sosem voltam erős, ötvenéves vagyok, azon­kívül önök hárman vannak. Kérem, parancsoljanak, de ha lehet, engedjék meg, hagy le­vegyem a kabátomat. A múlt héten vásároltam, és érthető, ugye, ha nem szeretném, hogy véres legyen. Jocó elképedve állt. Először történt meg vele, hogy nem tudta, mit csináljon. Úgy ütni, hogy valaíki beleegyezik, ilyes­mi még nem fordult elő vele. A férfi közben levetette a kabátját — Megfogná? — nyújtotta Káró felé. — Esetleg, ha ma­ga is verni akar, akikor nagyon megkérem, adja oda annak, aki éppen nem üt — Te csak ne rendelkezz! — fortyant fel Káré. — Mit gondolsz, hol vagy?! A hiva­talban?! A férfi finoman elmosolyo­dott — Ott én rendelkezem a legkevésbé. Nem én vagyok az igazgató. Csak egy kis csavar a hivatali gépezetben. Uraim, engedjék meg, hogy bemutat­kozzam. Takács Gábor. —• •nyújtotta a kezét Jocó felé. — Menjen a fenébe! — for­dított hátat Jocó és odébb sé­tált, mint aki a maga részéről befejezte az ügyet — Ezek szerint nem vernek meg? — nézett a másik kettő­re Takács Gábor, és amikor nem kapott választ, lassan fel­vette a kabátját — Az órámat még az édes­apámtól kaptam. Gimnazista karomban, egy karácsony es­tén. Milyen szépek is voltak azok a régi karácsonyok! Nem tudom, önök, hogy vannak ve­le, de ma valahogy nem érzem úgy az ünnep hangulatát Le­het, hogy ez a korral jár, vagy maguk fiatalok is úgy érzik? — Na, söprés! — legyintett Füles. — Ne locsogjon itt Spuri a kéglire, mert kigyul­lad a karácsonyfája és betöm- ködik maga elől az ünnepi ka­ját — Nincs karácsonyfám — lépett közelebb Takács Gábor. — Egyedül élek— két éve-, egyedül— Jocó megfordult. Cigarettát vett elő, rágyújtott. — Van ilyen! Az asszony olajra lépett, mi? _ Meghalt, kérem: Jocó nagy karikákban ere^ gette ki a füstöt. Ezt is ő tud­ta legjobban a téren. Nézte, ahogy előkanyarognak a szá­jából, megnőnek, aztán elsza­kadva, szétfoszlanak a levegő­ben. — Gyéreiké csak van? — kérdezte később. — Nincsen-. Sajnost az sincs. — Aikkor menjen a roko­naihoz— — ajánlotta Káré. — A rokonaim Kanadában élnek. — Na látja! — vigyorgott Füles. — Akkor meg kapja a frankó cuccokat 1 És még ma­ga siránkozik! — A szemüvegemet lenn« szives — pislogott Káréra Ta­kács Gábor. A tömzsi, Jocóra nézett, de mikor az összehú­zott szemmel biccentett, visz- szaadta. _ Köszönöm — tette feí a szemüvegét Takács, majd Fü­leshez fordulva mondta: — Nem kapok cuccokat, kérem— Nem tartjuk a kapcsolatot— — Akkor maga csakugyan egyedül lehet, fater — bólo­gatott Füles. — De lássa be, mi azért, mégse fogadhatjuk örökbe! Éppen ezért, legjobb lesz, ha szépen hazacaplat. — Hiszen éppen ez az, — sóhajtott Takács Gábor —, ott­hon a lakásban, még úgy sem érzem a karácsony hangulatát, mint idekint. Azért is sétálok, mert a hó valahogy emlékez­tet azokra a régi gyerekkori karácsonyokra. Vidéken él­tünk és ha esett a hó, mindig hóembert csináltunk az udva­ron. Istenem, de régen csinál­tam már hóembert. A játszótér felé nézett, ami ott terült el mögöttük. A libi­kókát, a homokozót vastag hó- takaró borította. És akkor a homokozó mögött, a túlsó ol­dalon észrevett egy félig el­készült hóembert. Csak a tör­zse volt még meg, az is ormót­lanná püffedve a frissen rá­esett hótól. — Odanézzenek! — mutatott oda. — Egy hóember! — Hol? — mozdult közelebb Füles, és amikor meglátta, rö­högött — Fater, maga el van tájolva? Az egy szemetes ku­ka, csak ráesett a hó. — Az kérem, hóember —• vette védelmébe Takács Gá­bor —, de még nincs befejez­ve. Biztosan a kis srácok kezd­ték csinálni délelőtt, de aztán, hogy esni kezdett a h4 hát abbahagyták. Hirtelen átlépett a Ids vas­kerítésen. — Hé! Mit akar csinálni?! Hová megy?! — kiáltott utána Káré. Takács Gábor akkor már a hóember közelébe ért, onnan kiáltotta vissza: — Befejezem! Legalábbis megpróbálom! Csodálkoznak majd holnap a kis srácok! — Ez bolond! Hagyjátok! — legyintett Jocó. — Nekünk is egy ilyen buggyant agyút kel­lett ’kifognunk. — Skizofrénéi! — toldotta meg a jellemzést Káró és köz­ben Takácsot figyelte, aki már ott sürgölődött a hóember­torzó körüL — Rossz nézni, ahogy szerencsétienkedik! Ak­kor csinált ez hóembert, ami­kor én voltam az ENSZ főtit­kára. Cigarettáztak ós nézték Ta­kácsot — Ha legalább lenne még egy kis piánk! — siránkozott Füles és forgatta, dobálgatta az üveget, mint egy zsonglőr. — Már egy csepp se maradt — Rühellem ezt az estét, — morogta Jocó, majd szórako­zottan átlépett a kerítésen és odaballagott Takács mellé. — Na, megy a meló? — Úgy gondolom, Igen ■— fi Hegelt Takáos — bár be kell vallanom, bizony eléggé kijöt­tem a gyakorlatból. A legutol­só hóembert... ajaj.- már meg se tudom mondani, mikor csi­náltam. Jocó bólintott, közben bele­rúgott néhányszor a hóember­be. — Még nem elég kemény állapította meg szakszerűen —, jobban meg kéne nyom­kodni. Lehajolt és nagy kezével gyúrni, dagasztani kezdte a havat. — Mit bámultok? — fordult hátra a másik kettő felé, akik mór szintén ott strózsáltak. — Gurítsatok össze néhány hó- gombócot. Vagy sose csinálta­tok még hóembert? A két haver egymásra né­zett. Káró Rittyentett egyet csodálkozva. Füles végigszán­tott hajkoronáján, ami nála a tanácstalanság jele volt, aztán mentek és görgetni kezdték a havat. Egy óra múlva már olyan hóember magasodott a tér kö­zepén, akár egy hirdetőoszlop. Az orrának egy fadarabot fa­ragott ki Káré, a szemének meg két nagy kavicsot tettek. Füles a hóember hóna alá nyomta az üres borosüveget Ss. — Valami tökfedő kéne az öregnek — mustrálgatta Jocó — Füles eríggy, keress vala­mit. Takács Gábor levette a ka­lapját. PÁKOLITZ JSTVANj KÉT VERS Árukapcsolás Ennek a szolgáltatónak még az ímmel-ámmal-kiszolgálás is nehezére esik; olyan — hajánál fogva előrángatott — megbánt ottsággal csomagolja be a pultra dobott portékát, mintha legalábbis ő lenne kiszolgáltatva a boldogtalan vevőnek, KÖZVETVE UGYAN A bandázó seregélyek egyesülete méltán rátarti tolvaj különítményeinek szőlőskerti dézsmálásaira, mert a cserregő, le-lecsapó szárnyas csapatok — közvetve ugyan — de egyáltalán nem kampányszerűen, hanem megtervezett folyamatossággal szívósan támogatják az alkoholellenes mozgalmat, Forradalmi és mankásmazgalmi dalok VB. megyei Egész napos énekkari talál­kozók színhelye volt a Babits Mihály művelődési központ. Délelőtt 11 órakor került sor a minősítő hangversenyre, me­lyen öt kórus lépett pódiumra. A zsűri döntése alapján ezüstkoszorús fokozatot ért el a leveli művelődési ház vegyes kara Szauer János vezényleté­vel, továbbá a mözsi Bartók Béla szövetkezeti női tor, kar­nagy: Schmidt József né, a faddi művelődési ház férfika­ra, karnagy: Pálos József. „EzüstkosSorús diplomával” fokozatot kapott a Komló és vidéke ÁFÉSZ magyarszéki ve­gyes kar, Major Péter vezetésé­vel. Kiemelkedően szép telje­sítményt nyújtott a dombó­vári Kapos kamarakórus, és a Pásztor Jánosné vezetésével működő együttes aranykoszo­rús fokozatot ért el. A hang­verseny után Balázs Árpád zeneszerző, a zsűri elnöke, kar- nagyi értekezlet keretében ér­tékelte a kórusok munkáját. Megnyitó beszédében Dobos Gyula, a KISZ MB titkára a Forradalmi és munkásmozgalmi dalok VII. megyei fesztiváljá­nak hangversenyén, amely délután három órakor kezdő­dött a művelődési központ nagytermében, utalt a közelgő 30 éves évfordulóra és hang­súlyozta, milyen jelentős sze­repet tölt be ez a találkozó a forradalmi dalok hagyományai­nak ápolásában. Ezután vala­mennyi résztvevő kórus közre­működésével felcsendült Sosz- takovics Békedala, Király Lászlóné vezényletével. Az összkar után elsőnek a Garay Gimnázium leánykara lépett színpadra, Gerse József veze­tésével, majd ezt követően két ifjúsági és hét felnőttkórus mutatta be műsorát az aláb­— Tegyük fel ezt, — Na ne martiul jón — né­zett rá Jocó. — Aikkor maga mit visel? — Van még otthon egy má­sik, amit eddig csak ünnepi alkalomkor hordtam. De %ár úgyis be alkartam fogni. Az új kabátomhoz talán jobbtn is illik majd. És ráigazította a kalapot a hóember fejére. Aztán nevet- tek, mert a hóemberen igazán jól mutatott. Tekintélyesein, komorrá vált benne, mint egy gondoktól gyötört vállalati igazgató. — A kas srácok holnap...' —• lelkesedett Takács Gábor —, a kis srácok nem hisznek majd a szemüknek... azt hiszik, a hóember a hegyekből jött, fesztiválja bi sorrendben: Művelődési ház vegyes kara Tevel, (karnagya Szauer János), művelődési ház férfikara, Fadd, (karnagy: Pá­los József), Bartók Béla szö­vetkezeti nőd klar, Mözs (kar­nagy: Schmidt Józsefné), a bonyhádi Petőfi Gimnázium kórusa (karnagy: Nikodémusz József), a Babits Mihály me­gyei művelődési központ Pe­dagóguskara (karnagy: Fertő- szögi Béláné), a magyarszéki vegyes kar (karnagy: Major Pé- tér), járási művelődési központi pedagóguskara, Tamási (kar­nagy: Király Lászlóné), a szekszárdi szövetkezeti madri­gálkórus (karnagy: Ligeti An­dor) és a dombóvári Gőgös Ig­nác Gimnázium vegyes kara (karnagy: Benedek Andrásné). Az esti karnagyi megbeszé­lésen Balázs Árpád zeneszerző részleteiben is értékelte a pro­dukciókat. Általánosságban ki­emelte az együttesek alapos felkészültségét, ami a karna­gyok lelkiismeretes munkáját dicséri. Az új kórusok megje­lenése ezen a fesztiválon már hagyománnyá vált és ez a me­gye énekkari kultúrájának ál­landó fejlődését bizonyítja: Fejlődött a műsorpolitika is, de kritikai megjegyzésként el­mondta, hogy a karnagyok ne ragaszkodjanak annyira a már jól bevált, kipróbált művek­hez, sikerszámokhoz, hanem bátrabban tűzzenek műsorra új kompozíciókat, frissítsék a re­pertoárt, kísérjék figyelemmel a megjelenő énekkari kiadvá­nyokat. A jövőre vonatkozólag javasolta a KÖTA megyei ve­zetőinek, hogy az új művek­ből összeállított ajánlólistát mellékeljék a jövő évi feszti­vál kiírása mellé. _____________THÉSZ LÁSZLÓ ! h ogy játsszon velülk egy dara­big... pedig a hóember, nem a hegyeikből jött... nem a hegyek­ből... hanem sóikkal távolabb­ról... csak én tudom, hogy honnan... ' Bevette a szemüvegét és megtörölte a zsebkendőjével. Nézték mind a hárman. És sikkor megszólalt Jocó: — Hány óra van most? Meg tudná mondani? — Hogyne. Nagyon szíve­sen, — tette fel a szemüvegét Takács Gábor, majd körülmé­nyesen elővette a zsebórát. Felpattintotta a tetejét. — Ne­gyed tizenegy, — mutatta kör­be. — Tessék. Győződjenek meg róla önök is. — Nem szükséges, — dör- mögte Jocó t magának, fatert elhisszülk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom