Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-15 / 293. szám
' 1 y I Vörös Béla sxobrásxművésx 75 éves t A. Lihacsov: Feledékenység Csal Jutna eszembe, hogy ho* va is indultaml? Ide?... Oda?— Amoda?— A konyhába?— Nem. Most onnan jövök! Bizonyítja, bogy a kerek fejű fakanál a kezemben van— De miért van nekem szükségem a szobában a fakanálra? Hogy Vovkát rakjam el vele?— Nem, úgy tűnik, hogy Vovkának már elhúztam vele a nótáját Rá keü jönnöm, hogy miért kell nekem fakanál a szobában. Azt mondják, ha az ember legeslegelölről kezdi az egészet, akkor eszébe ju^ hogy mit is akart csinálni— Hogy is kezdődött? Ja, igen— Fél hatkor felkeltem, hogy egykettőre elkészítsem a reggelit a férjemnek— Azután sietve elvittem Vovocskát az óvodába— Ezt követően leszaladtam a kenyérboltba buciért. Még vissza sem értem becsületesen, már loholtam is dolgozni. Ebédszünetben a cipőboltba futottam, hogy vegyek Vovocskának papucsot— Amikor vége lett a munkaidőnek, emlékszem, egyenesen az óvodába rohantam, majd menet hazafelé, beugrottam a mosodába. Otthon, mint mindig, most is gyorsan elkészítettem az ebédet Megetettem Vovkát és az uramat is— Hogy én ettem-e? Mivel a hűtőszekrényben nincs semmi tegnapi maradék, egészen biztos, bogy én is haraptam vo- iamib De uram, teremtőm] Másoknál a maradékot a nagypapik, meg a nagymamik fogyasztják el. Ám nálunk sem az én, sem a férjem szülei nem élnek velünk, s minden maradókot nekem kell megenni— Kár lenne kidobni!— így hát egészen biztos, hogy kutyafuttában haraptam valamit Emlékszem, még újságot is vettem a kezembe, hogy evés közben se menjen az idő potyára... A férjem így is mindig szekál, hogy nem tudom mik történnek a világban— Ezért hát gondoltam, szemmel átfutom a főbb címeket.... Hirtelen hallottam, hogy a férjem Vovocskával vitázik és közben nekem kiabálj ~ Mamai Te egyáltalán nem neveled a fiadat az apja tiszteletére! Ez a kölyök azt bizonygatja nekem, hogy a futballsze- zon végén a Spartacus nem esik ki az első osztályból. Csak azt tudnám, hogy miképpen tudtad rávenni o nézeteimmel való vitatkozásra?! Végül sikerült őket szétválasztanom és egyiket lekergetni oz utcára játszani, a másikat meg oz ABC-be sörért Míg ők oda-' toltak, addig én leültem házi feladatot kéjzíteni. És most itt állok ezzel a fakanállal és nem tudom, hogy tulajdonképpen mit is akartam csinálni. Most meg már itt van a vacsora ideje és jó lesz gondoskodni a jó falatokról. De ma még ha törik, ha szakad be kell fejezni a műszaki rajzokat— Természetesen, nem én tanulok, hanem a férjem. Levelező tagozaton végzi az egyetemet. Én csak a rajz házifeladatait készítem, Ö nehezen boldogul a műszaki rajzzal, én meg annak idején igen jól tudtam azt a tantárgyat is. Ezt megcsinálom, de a többi tantárgynál úgy teszek, mintha azokhoz nem értenék. Különben is— Nem nekem kell megszereznem a mérnöki diplomát, hanem neki. Az igaz, hogy együtt határoztuk el, hogy minden áron megszerzi az oklevelet Ehhez viszont minden ravaszságomra szükség von— Igaz, én közben mindent elfelejtek... Annál jobban értek a fakanál használatához. Jóllehet közben megpróbáltam én valami tudományos alapra szert tenni: A mozgás egymásutáni sorrendjét már sikerült felállítanom — tűzhely, asztal, vizes vödör és fordítva. Az eredmény az lett hogy még többet látottam, futottam a konyhában, mivel a sütés-főzés műveletei kiszámíthatatlanoki Meg vannak nem várt események is. Például a tervben nagymosás szerepelt Vovocska közben belázasodott nem mehet óvodába, lőttek a tervnek. Megfőzi az ember a finom makarónit a pörkölthöz, közben a férje elhatározza, hogy fogyni akar és főzeléket követel. Másnap főzelékfélét tálalok neki, mire 6 újabb étrendet állít össze, csak éppen az nincs a spájzban, amiből elkészíteném— Végül is, miért is vettem a kezembe a fakanalat? És miért vagyok vele a szobában, mikor mindig a konyhában eszünk? Vagy valamilyen ünnep lesz és mégis a szobában akarok teríteni? És milyen nap és hónap van most? Én egyébként csakis a nagy időegységeket különböztetem meg. Ha kinézek az ablakon és hó van, akkor tudom, hogy tél járja, ha zöldéi a fű, akkor meg nyár— Es milyen Jó, hogy élőiről kezdtem— Tudom is mór, hogy miért van nálam a kerekfejű fakanál! Azért, hogy megstoppoljam Vovocska zokniját! Igaza van a férjemnek. Ez mór több mint feledékenység!— Ford Rótta: Sigér Imre D ecember 15-én tölti be élete 75-ik esztendejét az 1925 óta Franciaországban élő Vörös Béla, az École de Paris jelentős szobrászegyénisége. Az 1899-ben Esztergomban született művész Stróbl Alajos, Vedres Márk, Csók István és Vaszary János irányításával folytatott előbb szorászati, majd festészeti tanulmányokat a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1925-ben — elnyerve a Szinyei Merse Társaság egyik ösztöndíját — Franciaországba utazott, s itt végleg megtelepedett A sok- gyermekes, szegénysorsú családból származó művész döntésének elsősorban világszemléleti okai voltak: szabadabbnak, kötetlenebbnek érezte magát egy liberális, polgári demokratikus államban, mint a Horthy-rendszer nyomasztó, fojtogató politikai & kultúrpolitikai légkörében... Jacques Lipschitz szobrász, Jules Pascin festő és Waldemar George művészeti író segítségévei hamarosan bekapcsolódott a párizsi művészeti életbe, s gyakran szerepelt a Salon d’ Automne és a Salon des Tueleries tárlatain. Sűrűn van együtt a Párizsban élő magyar — szinte kivétel nélkül baloldali beállítottságú — képzőművészekkel és írókkal: Bölöni Györggyel, Pór Bertalannal, Tihanyi Lajossal, Czó- bellal, Csáky Józseffel és Vértes Marcellel. A 30-as években Nizzában élt itt főleg iparművészként dolgozott 1942-ben a Párizs melletti, Sevres-be költözött; ma is Sevres a lakóhelye. 1944- ben súlyos csapás érte: feleségét, Karikás Ilona festőnőt — Karikás Frigyes író és kommunista pártmunkás unokahúgát — a németek elhurcolták és meggyilkolták. A két világháború között — bár hazájától távol él — Vörös Béla kapcsolatban marad a magyar művészeti élettél; tagja fiatal avantgarde festőink és szobrászaink tömörülésének, az Űj Művészek Egyesületének (ŰME), s szobrainak reprodukcióit olyan tekintélyes művészeti folyóiratok közük, mint a „Magyar Művészet” és az „Üj Szín”. Lelki higiénia Testünk széles ágyában lakunk. Csak a tapasztalatlanok izegnek benne szüntelenül. Nem lehet megfordulni a saját tengelyünk körül, mert akkor a fonalak — akár a gurigára — rágombolyodnak a szívre. Tarkóra kell fonni a kezet, behúnyni a szemet, és úszni a lusta folyó árján a Haj- Torkolattól a Nagy Köröm alsó zuhatagáig. Kínai tapéta Néptelen sziget a vulkán cukorsüvegével. Horgászbotos halász a sekély vízben és nádas. Följebb a sziget szétterül mint egy lámafa; pagoda és híd, amelyen szerelmesek találkoznak a bimbózó hold alatt. Ha befejezném, szép epizód lenne — Világtörténet néhány szóban. De ismétlődik a végtelenségig, gépies, makacs pontossággal — vulkán, szerelmesek» hold, ... A felszabadulás utáni magyar művészeti orgánumok —. elsősorban Kassák Lajos lapjai: az Alkotás és a Kortárs — többször és tüzetesen ismertetik és elemzik Vörös művészetét. A Kortárs 1948. május 15-1 számában Lajta István, főleg Vörös elefántcsontból faragott szobrait méltatja, — a művésznek ugyanis egyik legkedvesebb anyaga az elefántcsont: „Vörös Béla mindenben alkalmazkodik az elefántcsont természetéhez, — mondhatnánk: elefántcsontban gondolkor dik ... Nagyvonalúságra, a tömegek világos tagolására, a formák eleven ritmusára törekszik; munkáit konstruktív tendencia jellemzi. Tevékenységével új utat mutatott, valósággal forradalmasította az elefántcsontfaragást, amelyet visszavezetett eredeti rendeltetéséhez. Ez Vörös egyik legfőbb érdeme és jelentősége.” A második világháború után — számos csoportkiállításon való részvétele mellett — több önáüó tárlatot is rendezett Párizsban; 1947-ben a Galerie Bussyben, 1948-ban pedig a Galerie Bernben mutatta be munkáit. A BeTri Galéria-beli kiállításról — amelyen Károlyi Mihály volt köz- társasági elnök, a magyar népi demokrácia kormányának párizsi nagykövete is megjelent — az „Árts” című folyóirat 1948. május 28-i számában meleg hangú írás látott napvilágot. A cikkíró megállapítása szerint Vörös szobrait „nyugodt nemesség” „mély és bensőséges realitás”, s „az inspiráció frissesége” jellemzi. (A legutóbbi Vörös-tárlat egyébként néhány hónappal ezelőtt nyílt meg a párizsi magyar nagykövetség épületében; a kiállítás védnöke Mód Péter nagykövet volt.) V örös Béla munkáival a hazai közönség utoljára 1970 nyarán találkozhatott, a külföldön élő (illetve élt) XX. századi magyar művészek (Moholy-Nagy László, Orbán Dezső, Vasarely, Uitz Béla, Kepes György, Beöthy István, Hantai Simon stb.) munkáiból rendezett műcsarnoki tárlaton. A kiállítás Nemigen lehet a világot ábrázolni. Teológusok paradicsoma Fasor, hosszú alléé gondosan nyírt fákkal akár egy angolparkban. Időnként átmegy rajta az Angyal. Gondosan bodoritott haj, latinul mormogó árnyak. Kezében finom műszer — szillogizmusnak hívják. Sietve lép, nem kavar se port, se levegőt. Csöndben elkerüli az erény köszimbólumait, a tiszta minőségeket, a tárgyak ideáit és több más elképzelhetetlen dolgot. Soha nem vész szem elől, mert itt nincs perspektíva. Hallgatnak a zenekarok és a kórusok, a zene mégis jelen van. Üresség. Terjengősen magyarázkodó teológusok. Szükséges az érvelés. Az ördög Ez egy kifejezetten őszinte ördög. Jóllehet farka van. Nem hosszú, húsos, a végén fekete szőrpamaccsal, kicsike, pihés és mókásan kimeredő» alkalmából Vörös Béla, a budapesti Szépművészeti Múzeumnak, a pécsi Janus Pannó- nius Múzeum Modern Képtárának és az esztergomi Balassa Bálint Múzeumnak adományozta egy-egy munkáját. 1972-ben a Corvina Kiadó gazdagon illusztrált kiadványt jelentetett meg Vörös Béla művészetéről. Az album francia és magyar nyelvű szövegéből (a tanulmányokat Hélene Parmelin francia művészettörténész, Németh Lajos és Galambos Ferenc írták), Még inkább azonban a közölt — részben színes —képanyagból az világlik ki, hogy Vörös Béla egyrészt az afrikai néger- plasztika, másrészt a kubizmus formavilágából kiindulva kvalitásos és változatos életművet épített fel az elmúlt fél évszázad folyamán. Szobrai („Nő gitárral”, „Ülő parasztlány”, „Assisi Szt. Ferenc”, „Apostol”, „a béke rakétája”, „Deportált” Stb.), valamint festményei és grafikái („Anya gyermekével”, „Vízhordó nő”, „Fürdetés”, „Művész a műteremben”, „Asztal és szék- stb.) Hélene Parmelin szavait igazolják: „Vörös Béla magányosan, visszavonultan él vidéki házában, de visszavonult- sága nem jelent közömbösséget .., Egész munkássága az emberi értékek mellett tesz tanúságot, alkotásai az emberi sors tragédiáiról és az emberi élet örömeiről vallanak”. V örös Béla nemrégiben hazalátogatott Magyarországra; rövidesen megnyíló budapesti retrospektív kiáüításáról tárgyalt a Kulturális Kapcsolatok Intézetének vezetőivel. _i A gyűjteményes tárlat képet fog adni a mester pályájának, művészi fejlődésének valamennyi állomásáról. A kiállítás bezárulta után a szobrok, reliefek, plakettek, iparművészeti munkák, festmények és grafikai művek itthon maradnak ... Az idős művész úgy határozott, hogy alkotásait —■ amelyek „a tradíció és az avantgarde törekvések szintézisét valósítják meg” (Németi* Lajos) — örökös letétként szülővárosa : Esztergom múzeumának juttatja. DÉVÉNYI IVAN mint a nyúlnak. Rózsás bőre van, csupán bal lapockája alatt található egy dukát- nagyságú anyajegy. Szomorú. Egész nap alszik. Nem tesz se jót, se rosszat. Ha megy az utcán, jól kivehető, miként mozognak ró- zsás tüdőlebenyei. Praktikus jegyzetek katasztrófa esetére _ A föld forgásának eleinte észre sem vehető gyorsulása jobbára ártalmatlanul kezdődik. Azonnal el kell hagyni a házat, és a hozzátartozók közül senkit sem kell magunkkal vinni. Vinni kell egypár nélkülözhetetlen tárgyat. Mind távolabb elhelyezkedni a centrumtól, erdő, tenger vagy hegyek közelében, mígnem a forgó mozgás, amely percről-percre, fenyegetőbb, nem kezd mindent középrej gettókba, szekrényekbe, fojtogató pincékbe tömöríteni. Erősen össze kell fogni a kontúrokat. A fejet lehorgasztva viselni. Szilárd erőt mindkét kéznek. Ápolni a lábizmokat, ÍFABIÁN LÁSZLÓ fordítása}' Zbigniew Herbert: Karcolatok Nappal szemben
