Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-27 / 277. szám
Kollégiumi nevelők Felszabadulási filmakciók Szükségből és hivatástudatból Az iskola a ti második otthonotok — van már jó húsz esztendeje, hogy ezt mondta nekünk a tanító néni egy olajozott padiós szükségtanteremben, miközben nyugtalanul feszengtünk azokban a szűk, hosszú padokban, amelyekben a szüléink még a katekizmust magolták. Mindeneseire nehezen tudtuk otthonunknak elfogadni a vas-műszaki boltból „lecsípett” helyiséget Aztán vagy nyolc esztendő múltán több osztálytársammal kollégiumba kerültünk. Itt már senki nem hivatkozott arra, hogy ez a mi második otthonunk, bár sokkal inkább az volt, mint az iskola. Négy esztendőt töltöttünk itt, ezalatt jó néhány kollégiumi nevelővel megismerkedünk. Elég gyakran váltották egymást — volt közöttük, akire szívesen emlékezünk, de olyan is akadt, aki csak szükségből vállalta a nevelősködést, és ez meglátszott a munkáján, a 14—18 éves kamaszokkal kialakított kapcsolatán. Mi talán gyorsabban megismertük őket, mint ők -bennünket. Néhány nap után már tudtuk, hogy ki alól lehet kirántani a szőnyeget, amikor este, takarodó után a hálóban hallgatózik, és azt is tudtuk, hogy kihez mehetünk bizalommal, akár a legbenső problémáinkkal. — Erre a pályára tudatosan nem sokan készülnek — kezdte a beszélgetést a szekszárdi Szabó Erzsébet Középiskola Leánykollégium tanári szobájában Ambrus Mária, a kollégium igazgatója. — Így volt ez az ön esetében is? — öt perc alatt döntöttem, hogy Szolnokra megyek-e tanítani, vagy Szekszárdra, kollégiumi nevelőnek. Szegeden, a tanárképző matematika-fizika, műszaki ismeretek szakán végeztem hatvanötben. Az utolsó év vége felé eljött a főiskolára a Tolna megyei művelődési osztály akkori személyzetise. Talán két percig beszélgettünk. Ennek majdnem tíz esztendeje. Ambrus Mária nevelőként került a kollégiumba, később elvégezte az egyetem egyik szakát és igazgatóvá nevezték ki. — Én elsősorban sok irányú érdeklődésem miatt választottam ez a pályát. Annak ellenére, hogy reálszakos vagyok, érdekel az irodalom is, meg a biológia, ugyanakkor a megszerzett ismereteimet, a véleményemet szeretem rögtön átadni. No és az nem mellékes, hogy kedvelem a gyerekeket, különösen ezt a középiskolás korosztályt. Tulajdonképpen a kollégiumban egy nagy közösségért felel az ember erkölcsileg, formálja, alakítja őket és legtöbb esetben látja a munkája eredményét is. Nem könnyen érjük el, hogy „respektáljanak” bennünket. Mások a módszerek, mások a körülmények, mint az iskolában. Magyarországon egyetlen felsőfokú oktatási intézményben sem képeznek kollégiumi nevelőket. Meglehetősen szegényes az ezzel kapcsolatos szakirodalom, segédanyag is. — Sok oka lehet annak, ha valaki a tanítás helyett kollégiumban kerül nevelőnek. A kollégiumokban általában több a hely, mint az oktatással foglalkozó intézményekben. Városi állás, ugródeszka — ez is motiváló tényező lehet, bár manapság egyre ritkább. Most, ha sorba veszem például a szekszárdi kollégiumi nevelőket — inkább a hivatástudat dominál. — Áldozathozatallal, lemondással jár-e egy-egy ilyen állás? — Feltétlenül. Éjszakai, vasárnapi ügyelet, felelősség. Szeptemberig heti negyvennyolc volt a kötelező óraszámunk. Most harminchatra csökkentették, de ez nem jelenti azt, hogy szombaton, vasárnap ezen felül már nem lehet beosztani egy-egy nevelőt. Főként délután és este dolgozunk de jó néhány délelőtt is találnak maguknak elfoglaltságot: óraadók valamelyik iskolában. A szakját, a tanítást nehezen adja föl az ember, ez tulajdonképpen jó is. Sokan — még szakmabeliek is — úgy gondolják, hogy a pedagógus hivatásnak csak a pes-iícridja a kollégiumi neve- lőség. Pedig nem így van. Az más lapra tartozik, hogy többen csak valamilyen kényszerítő ok miatt vállalják; elfáradtak a tanításban, nincs a szakjuknak megfelelő állás, nem találják helyüket egy-egy tantestületben. Kollégiumban nevelőnek lenni — az egyik legkényelmetlenebb pedagógus foglalkozás. Sokszor hajnali kelést, ügyeletet és késő esti lefekvést jelent. Éppen ezért többnyire csak nőtlen, hajadon pedagógusok vállalják. A dolog másik oldala, a munka, ami ezzel a hivatással jár. Az eredményeket lemérni nagyon nehéz. Ennek ellenére állandó figyelmet, koncentrálást igényel. A kollégiumi nevelő attól a perctől kezdve, hogy belépett a munkahelyére, minden mozdulatával, minden kijelentésével nevel — akár pozitív, akár negatív irányban befolyásolja a rábízott gyerekeket. A kollégium tulajdonképpen a családi házat pótolja, a kollégiumi nevelő — némi túlzással állíthatjuk — a szülőt. Most, — annak ellenére, vagy éppen azért — mert a kötelező óraszámot csökkentették, ez a nagyon fontos munka még alaposabb, még felelősségteljesebb lehet.-a -y November 27-től megyénk városai, községei sorra ünnepük felszabadulásuk 30. évfordulóját. Az ünnepléshez a mozik is csatlakoznak valamilyen aktuális film bemutatásával. Sok helyütt a községi ünnepélyt a mozikban rendezik. Érdekes Tolna megyei kezdeményezés: Csaj bók Kálmánnak, a Hazafias Népfront megyei titkárának, a községek lakosságához Intézett köszöntő szavait hangfelvételre rögzítették és a filmvetítés megkezdése előtt közvetítik a helyi felszabadítási évforduló napján. Szekszárdon november 30-án a Panoráma mozi fél hat órai előadásán emlékeznek meg a város felszabadulásáról. Bemutatásra kerül a Nagyezsda című film. Az április 4-i országos ünneplés előkészítését szolgálják a különböző; korosztályok részére összeállított „felszabadulási filmsorozatok”. Az általános iskolák alsó tagozatainak húsz moziban három-három, a felső tagozatosoknak 31 moziban, középiskolásoknak 9 moziban, szakmunkás- tanulóknak 2 moziban, felnőtteknek 16 moziban öt-öt filmből álló sorozat. Az egyes filmeket mindig a hét azonos napján, 1—2 hetes időközökben játsszák a mozik. A tematika: a Nagy Honvédő Háború, hazánk felszabadulásáért folytatott harcok, a felszabadulást megelőző elnyomás évei, hazánk felszabadulás utáni fejlődése, a szocializmus építésének jelen időszakában felmerülő problémák. A sorozatok alkalmasak arra, hagy egyes kisebb-na- gyobb közösségek: iskolák, kollégiumok, úttörőcsapatok, KISZ-alapszervezetek, szocialista brigádok közösen megtekintsék, megvitassák. A sorozatok bemutatása a megye filmszínházaiban december 4-én kezdődik (különböző időpontokban) és április 4-ig tart Francia filnmapok Bezons, a francia testvérváros képviselői is együtt ünnepük a szekszárdiakkal a város felszabadulásának harmincadik évfordulóját. A küldöttség tiszteletére határozta el a moziüzemí vállalat, hogy francia filmnapokát rendez. A filmnapok alkalmából november 27 és december 7 között megyénk negyvennégy mozija francia filmeket fog játszani. Ezek nagyobb része régebben játszott, sikeres és ugyanakkor igényes alkotáíf, mint például a „Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája” vagy a „Merénylők”. A filmnapok alkalmából kerül bemutatásra egy új francia film víg játék, a „Magas szőke férfi, felemás cipőben” — amely a hazai sajtóban eddig jó visszhangot váltott ki. Mesterséges égbolt Az a különös lencseszerke- zet, amelyet mesterséges égboltra függesztenek — tudósok felügyelete alatt kel és nyugszik majd, mint a valódi Nap, a most épülő moszkvai laboratóriumban. Arra szolgál, hogy fényében kipróbálják az ezután építendő városok és lakónegyedek makettjeit: mennyi fényt kapnak az épületek a különböző napszakokban és — ennek megfelelően — miképp kell elhelyezni azokat. Egyórányi többletfény, melyet a természet nyújt, ajándék a lakosságnak és kilowattórák sokaságát takarítja meg. Gerencsér Miklósi Ácsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye A püspök egyúttal a cenzori kollégium elnöki tisztét is betöltötte. Figyelmeztette az öreg grófnőt, miféle veszedelmes nézeteket valló emberre bízták az unoka nevelését Vonakodtak felmondani Stancsicsnak, de ő belátta, nem sok keresni valója van a Teleki grófok házában. Miután ragaszkodott távozási szándékához, ismét kapott száz forintot útiköltségre a rendes béren felül. Egyévi távoliét után, 1836 nyarán, szép reményeiben csalódva téri vissza Budapestre. 1% Alig lépte át a város kapuját, máris nyakába szakadt az első kellemetlenség. Steinbauer kádármester időközben megérdeklődte, vásárlója csakugyan pesti polgár-e. Válaszként azt közölték, hogy Stancsics Mihály ismeretlen. Hazudtak, természetesen. Nagyon is jól ismerték Stancsics Mihályt. A hátuk közepe sem kívánta, hogy a hatalom szemében rosszhírű tollforgató a városnak ingatlannal rendelkező állandó lakója legyen. Ellenben, ha mégis telket vesz, csak be kell jegyezni a rendes polgárok közé. A felvilágosításkor nyilván egyebet is szólhattak kárára, mert a sváb Steinbauer alaposan kikelt ellene. Hazugnak, csalónak nevezte. Stancsics alig tudta kiengesztelni. Hosszas alkudozással abban állapodtak meg, hogy azonnal fizet száz váltó- forintot, egy hónapon belül újább kétszázötvenet. Ha nem, odavész egész törlesztése. Továbbá, amíg ki nem fizeti a teljes vételárat, Stein- bauer úgy lakik a házban, mint sajátjában. Szi— 43 — gorú egyesség volt, de Stancsics egy időre legalább megmenekült a békétlenségtől. Keserves helyzetében — szerfölött hátrányos feltétellel — eladta kincsként őrzött könyveit Tischer antikvárosnak. Kapott száz forintot, pedig könyvtárában olyan értékek voltak, mint Voltaire összes művei 56 kötetben, eredeti francia nyelven. Hozzá még Tischer érezte magát nagylelkűnek, beleegyezve, hogy a könyvek csak akkor kerülnek végképp a tulajdonába, ha Stancsics fél éven belül ki nem váltja őket, kellő kamat fejében. Leszámítva az alkalmi krajcáros keresetet, nem volt semmi jövedelme. Az a pár alkalmi hatos abból származott, hogy cikkeket írt Munkácsy János „Rajzolatok” című hetilapjába. Bár ne tette volna. Amilyen koldus módra fizetett a szegény lap, ahhoz képest túlságosan sok ellenséget szerzett magának. Meg kell hagyni, Stan- csicstól távol állt mindenféle készség a kompromisszumra. Nem ismerte el, hogy a szellemi életben és egyáltalán a társadalmi érintkezésben néha hasznosabb a kímélet, mint a mindenáron való őszinte véleménymondás, ö az utóbbinak volt feltétlen híve. Alig írt néhány cikket, máris magára haragította a szellemi tekintélyek egész seregét. Megharagudtak rá Bajza József és társai csakúgy, mint a nyelvészek, vagy Ráday gróf, akit pedig mindenki fennen dicsért irodalomápolásáért. Hiszen Stancsics éppen azt vetette a szemére, hogy hódol ugyan a nemzeti irodalomnak, de jobbágyaival szemben feltűnően szűkkeblű. A kiadókkal sem boldogult, jobban irtóztak munkáitól, mint remete a kísértéstől. Szaporodó nyomorúsága közben a nehezen birtokolt egy hold földecskéje nyújt neki némi vigaszt. Előveszi régi földművelő tudományát, fölássa az egész ugart és burgonyát ültet bele. A pihent föld izzadságos munkájáért ritka bő terméssel fizet, Stancsics nem győzi elvermeini a rengeteg burgonyát. Ügy számol, hogy tavasszal jó pénzért eladja. Ha addig szűkölködik is, portékája árából hosszabb nyugodalmas időnek nézhet elébe. Azon töpreng, mivel tölthetné kilátástalan helyzetében hasznosan az 1837—38-as telet, amikor hírét veszi, hogy Bécsben tömegesen kezdik — 44 — tanulni a magyar nyelvet. Lámpással keresik a nyelvoktatókat, óránként egy ezüst forintot fizetnek nekik. Több sem kellett Stancsicsnak. Novemberben gyalogosan útrakél a császárvárosba. Két hétig tart, míg odaér, kegyetlenül kínzó, szűk csizmájában. Fájós lábára valóságos gyógyír a nagyszerű terv: egy év alatt játszva megkeres annyit, hogy kifizetheti minden adósságát, föle is marad a sok pénznek, beszerezheti az élethez, munkához elengedhetetlenül szükséges értékeket. Mint annyiszor, most is a csalódások kellős közepébe érkezik. Ahova tekint, ahova lép, csupa akadály, tanítványok pedig sehol. Oktatási bizonyítvány nélkül lélegzetet is alig vehet. Ilyen bizonyítványt pedig csak a bécsi egyetem magyar tanára, Márton József adhat. Igénytelen külseje láttán ez először félreismeri, aztán meg valósággal elképed nyelvészeti felkészültségétől. Attól fél, hátha elorozza előle tanítványait, ezért csupán a bizonyítványt adja ki nagy- nehezen, de egyéb segítséget nem hajtanáéi nyújtani. Hosszú hetek múlnak, elfoglaltság sehol. Működését különben is rendőrségi engedélyhez kötik. Jelentkezésekor igen nyájasan viselkednek vele, már-már mézesmázosan. Két dolog nyilvánvaló lesz előtte. Az egyik, hogy életét a bécsi rendőrség a leg tüzetesebben ismeri, méghozzá gyermekkoráig visszamenőleg. A másik, hogy a legszívélyesebb hitegetés ellenére sem hajlandók neki működési engedélyt adni. A várakozás heteiből hónapok ‘lesznek, kitavaszodik. Stancsics pedig nyugodtan éhen halhatna, ha Győrött élő gombkötő öccse nem küldene számára néha-néha pár forintot. Mindennek ellenére szívósan reménykedik a szerencsében, nem akar Becsből mozdulni, ha már egyszer elszánta magát az ott- tartózkodásra. Makacs böjtölése közben érkezik a hír az 1838-as pesti jeges árvízről. Borzalmas volt az ár pusztítása, de ha lehet, a hír a valóságnál is nagyobbnak tüntette fel. Jellemző Stancsics őszinte közösségi elkötelezettségére, hogy nyomora, kilátástalansága ellenére késedelem nélkül intézkedik Béosből. Bontsák íki elvermelt burgonyáját, osszák szét a rászorulók között. Sokkal boldogabb a tavalyi kitűnő termés miatt, mintha vagyont kapott volna a burgonyáért (Folytatjuk) — 45 —
