Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-05 / 233. szám

1 Befejeződött az országgyűlés őszi ülésszaka r (Folytatás az 1. oldalról J sében és a vízvezeték-hálózat bővítésében elmaradtak ter­vük időarányos teljesítésében. Ezt tervszerűbb munkával, jobb koordinációval fokozato­san pótolniuk kelL — A tanácsok többsége a költségvetési eszközeivel is év­ről évre tervszerűbben, ki- egyensúlyozottabban gazdálko­dik, biztosítja a több mint 16 ezer intézmény zavartalan mű­ködését A másik sokat vitatott téma, a tanácsok pénzmaradványai­nak megítélése. A viszonylag magas — mintegy 3 és fél mil­liárd forint — év végi fejlesz­tési pénzmaradvány egyik oka kétségtelenül a helyenként túl óvatos gazdálkodás és a fel­adatok elvégzésének hiányos előkészítése. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a maradvány mintegy 1800 ta­nács és több mint 10 ezer in­tézmény között oszlik megs Másrészt sok tanács — a la­kosság egyetértésével — olyan fejlesztést tervezett, amelynek megvalósításához több évig kell pénzt gyűjtenie. A na­gyobb arányú pénzmaradvány­képződés elkerülése érdekében ugyanakkor indokolt megvizs­gálni, hogy milyen formában lehet a tartósan fel nem hasz­nált pénz egy részét közpon­tilag szabályozott módon át­menetileg átcsoportosítani a tanácsok között — A törvény növelte a he­lyi tanácsok hatáskörét az in­tézmények létesítésében, fenn­tartásában, vezetőik kinevezé­sében. A törvénytervezet par­lamenti vitájában, de később, a végrehajtás során is volt olyan aggály, hogy a községi tanácsok nem tudnak majd megbirkózni ezzel a feladattal. Mo§t már megállapítható, hogy helyes volt a hatáskör leadá­sa. — Az eddig széles körűen kibontakozott eredményes gaz­dasági koordinációban még sok a kiaknázatlan lehetőség — mondotta Papp Lajos államtit­kár. — A tanácsi ügyintézés tör­vényesnek mondható. Az évenként kiadott több mint másfél ' millió határozatból a jogorvoslat folytán megváltoz­tatott határozatok aránya alig haladja meg az összes hatá­rozat 1 százalékát. Ez az arány Viszonylag kedvező, mégis évenként mintegy 20 ezer ügy­felet érint. flz igazgatási hatáskörök felülvizsgálata — Az utóbbi években«meg­történt az igazgatási hatáskö­rök felülvizsgálata és leadása. Ma már az ügyek több mint 80 százalékát helyben intézik, ami előnyösebb a lakosságnak, jobb feltételeket teremtett az ügyintézéshez, mert a nagyobb helyismeret birtokában, meg­alapozottabb döntéseket lehet hozni. A törvény rendelkezéseinek megfelelően kialakult a taná­csoknál a hatósági tevékenység ellenőrzésének belső rendje. A végrehajtó bizottságok titká­rai ezt jól ellátják. Tovább kell azonban javítani a külső Szervszeti változások .— Ä törvény végrehajtásá­nak eredményeihez hozzájárul­tak azok a szervezeti változá­sok, amelyek az utóbbi évek­ben történtek. Ezek közül az egyik legfontosabb a közös ta­nácsok szervezése volt. A kö­zös tanácsok elősegítik a tele­pülések anyagi és szellemi erő­forrásainak hatékonyabb fel- használását és színvonalasabb tanácsi munkát tesznek lehe­tővé. A társközségekben szük­séges azonban a közéleti ér­deklődés, tevékenység fokozot­tabb figyelemmel kísérése és ösztönzése, ami nemcsak a ta­nácsok, hanem valamennyi he­lyi szerv feladata. Jelentős szervezeti változás volt a járási hivatalok kiala­kítása. A járási tanácsok meg­szüntetése többekben aggályo­kat keltett. Most már megál­lapítható, hogy a törvény ren­delkezése helyesnek bizonyult. A járási hivatalok létrehozása lehetővé tette a községek ön­állóságának fokozását. — A törvényt a tanácsi dol­gozók nagy érdeklődéssel és kedvezően fogadták, túlnyomó többségük megértette és ma­gáévá tette céljait, becsületes helytállással, munkakedvvel vesz részt végrehajtásában. Az utóbbi időben több in­tézkedés történt a tanácsi dol­gozók fokozott erkölcsi és anya­gi megbecsülésére, élet- és munkakörülményeinek javí­tására. A tanácsoknál is 44 órás lett a munkahét, növeke­dett a jutalomalap, a közsé­gekben lakásépítési kedvezmé­feladatok helyi végrehajtását, teljesítsék hivatásukat, a la­kosság szolgálatát. Meggyőző­désem, hogy egy év híján ne­gyedszázados tevékenységük eredményei megfelelő biztosí­tékot is nyújtanak erre — mondotta befejezésül Papp La­jos államtitkár. A vitában elsőnek dr. Gon- da György Vas megyei képvi­selő, a Vas megyei Tanács el­szervek munkájának ellenőr­zését, így Q szövetkezetek tevé­kenységének törvényességi fel­ügyeletét, az egyesületek fel­ügyeletét, a lakosság érdekvé­delmét szolgáló ellenőrzési munkát, elsősorban az árellen.- őrzést, mert ez is gyenge pont­ja a tanácsok munkájának. Jelentős munka volt a taná­csok hatáskörének felülvizsgá­lata. Ez azonban csak egyik feltétele az ügyintézés korsze­rűsítésének, a bürokratizmus csökkentésének. A másik, nem kevésbé fontos feltétel az el­járások egyszerűsítése, az ügy­intézés idejének rövidítése. nőké szólalt fel, aki az ország- gyűlés , jogi, igazgatási és igaz­ságügyi bizottságának vélemé­nyét tolmácsolta, majd Homor Imréné (Komárom megye), Csema Sándor (Baranya me­gye), S. Hegedűs László (Pest megye) után Daradics Ferenc, Tolna megyei képviselő, a bonyhádi járási pártbizottság első titkára szólalt fel. Daradics Ferenc felszólalása 1974. október 5, nyékét kaptak, javultak a munkahelyi körülmények és a továbbtanulási lehetőségek. Jelentős és időszerű intézke­dés volt a tanácsi dolgozók bérrendezése, amely várhatóan elősegíti a képzettebb és sta­bilabb apparátus kialakítását, a vezetés színvonalasabbá té­telét Ennek jelei már most is tapasztalhatók. — A tanácsok tevékenységé­nek fejlesztése érdekében nö­velte a törvény a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatala fel­adatkörét és felelősségét. A hivatal fő feladata a Miniszter- tanács tanácsokat irányító, el­lenőrző munkájában -és tevé­kenységük törvényességi fel­ügyeletében való közreműkö­dés. Munkánk során arra tö­rekedtünk, hogy biztosítsuk a tanácstörvény következetes végrehajtását. A minisztériumokkal össz­hangban kialakítottuk a fővá­rosi és a megyei végrehajtó bizottságok rendszeres és átfo­gó ellenőrzésének rendjét. A törvény hatályba lépése óta a fővárosban és 12 megyében végeztünk vizsgálatot, 5 me­gyében pedig utóvizsgálatot. Ennek során ellenőriztük a tanácstörvény rendelkezései­nek érvényesülését, a tanácsok munkájának hatékonyságát. A vizsgálat tapasztalatait az érintett végrehajtó bizottság­nál és országosan is hasznosí­tottuk. 5 — A tanácsok tagjaiban és dolgozóiban megvan a határo­zott szándék, hogy megfelelje­nek a növekvő követelmények­nek. Ma már minden lényeges feltétel adott ahhoz, hogy a tanácsok munkája folyamato­san fejlődjék, eredményeseb­ben valósítsák meg az állami Daradics Ferenc Á tanácstörvény végrehaj­tásáról szóló beszámolót jó­nak, reálisnak tartom. A tör-' vényt 3 éve hoztuk, de nem 3 évre, hanem meghatározatlan hosszú időre. Nyilván a be­számoló egy hosszú folyamat kezdetéről, 3 év tapasztalatai­ról adhat számot. E: viszony­lag rövid idő alatt egy sor szervezeti, hatásköri változta­tást kellett bevezetni mind a testületi, mind az apparátusok munkájában. A változásokat meg kellett ismertetni, elfo­gadtatni a tanácsi szervek dol­gozóival és a lakossággal. A törvény végrehajtásából adódó feladatok közül ez sem tekint­hető befejezettnek. A hatás­körök általában lefelé, a he­lyi tanácsokra irányuló átcso­portosítása nagymértékben nö­velte az önállóság, a felelős­ség és a demokratizmus széle­sítésének a feltételeit — mon­dotta. Jelentősen bővült az érint­kezés a lakossággal, az úgy­nevezett népszerű és népsze­rűtlen témákban. Többször kell igent is, és nemet is mon­dani. A valóságnak megfelel az az értékelés, hogy tanácsi szervezetünk — általánosítva — a törvény szellemében és' értelmében jól áll helyt, él a lehetőségekkel és végzi fel­adatát. Az általánosítás —■ mint mindig — egyedi, szélső­séges eseteket is takar. Külön­bözik a munka minősége ap­parátusok , között, apparátuson belül és sokszor még egy sze­mély • esetében is, — amikor többségében jól elvégzik fel­adatukat, de — nem jelentős számban — még törvénysértő határozat is születik, vagy hosszadalmas, bürokratikus az eljárás, stb. Valahogy úgy vagyunk, mint az építkezésekkel ;■ épül évente 80 ezer lakás, melynek kis hányada selejt. De ez' a kis hányad nagyobb súlyt kap a közvélemény előtt, mint a nagy többség, a jó. Adódik ez azért, mert van gyenge, ala­csony színvonalú, rossz mun­ka is. Mindenkinek joga és kötelessége a maga módján és eszközeivel harcolni, fellépni a hibák ellen. A káderpolitikai elveinkben jól vannak megfogalmazva a követelmények. A szakmai' képzettség szín­vonala az, ami • a legkonkré­tabban kimutatható, számon- kérhető és megszerezhető. Ez nagyon lényeges a jó, tartal­mas, színvonalas munkához. Jelentős a fejlődés e téren az elmúlt 3 évben, és jelentős az érdeklődés napjainkban a kü­lönböző szakmai képesítések megszerzésére a követelmé­nyeknek megfelelően. Az e területen végbemenő fejlődés­nek tudható be az, hogy job­ban tudnak eligazodni a tör­vények, rendeletek, utasítások, határozatok sokaságában. Mind kevesebb törvénysértő döntés, határozat születik, cspkken az ilyen jellegű panaszok, fel­lebbezések száma. Viszont a szakmai képzettség fejlődésé­nek hatása nem jelentkezik kellően az ügyintézés egysze­rűsítésében, az átfutási idő csökkénésében. Szórványosan találkozunk a szakmai szemlé­let túlzásaival, merevségeivel Problémát jelent az, hogyS tanácsakadémiákon és egyéb tanfolyamokon hosszú évek során kiképzett — főleg al­sóbb szintű — vezetők sokasá­ga nem számít szakképzett-; nek, mivel nem tudta minden­ki letenni a kiegészítő vizsgá­kat. A politikai követeimé-' nyék tekintetében is jelentős a fejlődés, ami részben adatok­kal is mérhető, másrészt az általános fejlődésből következ­tethető. Mégis, megítélésem szerint, a tanácstörvény végre­hajtásával kapcsolatos meglé­vő hiányosságok többsége, egy­részt a káderek politikai kép­zettségének hiányára, vagy an­nak alacsony színvonalára ve­zethető vissza, másrészt a rá­termettség, szervezőkészség, modor, kezdeményezőkészség, új iránti fogékonyság, követ­kezetesség, tárgyilagosság^ őszinteség, a szó és tett egysé­ge, önzetlenség, erkölcsi, mo­rális tisztaság problémádra. De még lehetne sorolni azokat a követelményeket, normákat, melyek a szakmai ismereteken túl alkalmassá, vagy hiányuk alkalmatlanná tesznek embere­ket arra, hogy a közügyet va­lamilyen szinten szolgálják. Gyakorlatilag ezen tényezők­től függ, hogy helyén van-e a testületi munka, hogyan dol­gozik a szakigazgatás, megva­lósul-e, szélesedik-e a szocia­lista demokrácia, hogyan való­sulnak meg a községpolitdkai tervek, hogyan tudnak mozgó­sítani, közügyet csinálni a közügyből. Éppen ezért, véle­ményem szerint a szakmai követelményeken túl, többet kellene tenni mindenkinek e követelmények teljesítésért. A pozitív tulajdonságok tudatos fejlesztéséért, a negatív tulaj­donságok ellen. Mint problémát szeretném felvetni a szakigazgatási tevé­kenységen belül a szabálysér­tési munka értékelését. Ezen belül is két szempontot bírá­lok, kifogásolok. Egyik az,' hogy egyértelműen pozitívnak ítélik a feljelentések számá­nak a növekedését. A másik, hogy ugyanúgy ítélik meg az egy főre eső bírság nagyará­nyú növekedését. Egyik taná­csi beszámolóból olvastam töb bek között azt, hogy jó a sza­bálysértési munka, mert míg 1971-ben az egy főre eső bír­ság ’220,— Ft volt, ez 1973-ban 550,— Ft-ra emelkedett. Lehet, hogy rossz a hasonlat, de ez egy kicsit azt jelenti, mintha a bíróságok munkáját a kisza­bott átlagévvel értékelnénk. Szerintem az értékelésnél az alapvető szempontnak az ál­lampolgári fegyelemre való nevelésnek kellene lenni, és (Folytatás a 3. oldalon.) Gáspár Sándor, Sándor József, Csetcrki Lajos és Losonczi Pál az országgyűlés szünetében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom