Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-24 / 249. szám
I Tovább fejlődött a Balaton idegenforgalma A déli parton megkétszereződött a csehszlovák vendégek száma Tovább fejlődött a Balaton idegenforgalma — állapították meg az illetékesek az idei szezon forgalmi adatainak összegezésekor. A veszprémi parton például a tavalyihoz viszonyítva 8,5 százalékkal több vendéget fogadtak, és 18,3 százalékkal nőtt a vendégnapok száma. Ugyanitt 4,5 százalékkal csökkent a belföldi turisták száma, az egy-egy vendégre jutó átlagos tartózkodási idő pedig 5,6 százalékkal nőtt. A déli parton a legérdekesebb statisztikai adat: a csehszlovák vendégek száma megkétszereződött. Csaknem ilyen arányú a Lengyelországból és Jugoszláviából érkezett turisták számának növekedése. Az idei szezon statisztikai adatai szerint a kempingekben és a szállodákban több mint félmillió vendéget fogadtak. Megközelíti a 200 ezret a fizetővendéglátó szolgálat forgalma is. Egyéb szálláshelyeken — többségében nyaralóházakban és turistaszállókban *— 150 ezer vendéget fogadtak. Tíz turnusban 400 000 beutalt töltött két-két hetet a szak- szervezeti és a vállalati nyaralóházakban. Mindehhez hozzászámítva a magánnyaralók több százezer főnyi seregét, a Balatonnál az idén mintegy kétmillió ember töltött hosz- szabb-rövidebb időt. • Ä nyári szezon összesítő alkalom arra is, hogy a szakemberek levonják a tapasztalatokat. Veszprém és Somogy megye illetékesei, különböző fórumokon, az elmúlt napokban már megtették ezt. Általánosan elfogadott, hogy a tó partján az időjárás változása miatt rendkívül nehéz kiszámítani a vendégsereg igényét. A vendéglátó és kereskedelmi szervek rakterülete és hűtőkapacitása kevés, ezért nagy készletek tárolása a meleg nyári napokban kockázatos. Az áruromlás veszélye fenyegeti a zöldség- és gyümölcs- kereskedelmet is. A vendéglátóipar és a kereskedelem a nyári főszezonban alapvető feladatát, az ismert nehézségek ellenére is, jól megoldotta. Idén is megmutatkoztak azonban a már évek óta tapasztalható gondok: lassú az éttermi kiszolgálás, és szinte rendszeres a sorban állás a büféknél, az árusító pavilonoknál. Több nagy, vagyis tömegigényeket gyorsan kielégítő önki- szolgáló éttermekre és árusító pavilonokra van szükség a Balaton legforgalmasabb helyein. / A nyári idényben alapvető élelmiszerekből nem tapasztaltak hiányt. Időnként kevésnek bizonyult a húskészlet. A hiány azonban csak időleges volt. Javult ebben az évben a zöldség- és gyümölcsellátás. Tfrnapló Bóka és a Nandu NDK: Mindenki palotája Az NDK fővárosának szívében néhány hónap óta különleges, hatalmas építkezés vonja magára a berliniek és a külföldi látogatók figyelmét. A hagyományokban gazdag Marx —Engels téren — ahol évente a májusi felvonulásokat rendezik — emelkedik .már az épülő Köztársasági Palota. Az impozáns épület napról napra változtatja arculatát, s a tervek szerint 1976 első negyedében fogadja majd az első vendégeket. A Köztársasági Palota — berlini körökben a nép házának, a lakosság palotájának nevezik — a tv-torony új épületeit köti össze a történelmi Unter den Linden-nel. A reprezentatív épület átadásával egyébként befejeződik a főváros központjának több éve tartó átalakítása. A Köztársasági Palota teljes hosszában szegélyezi a teret. Az ablakok bronzszínű üvege megtöri a napsugarat. Az óriási előcsarnokból, amelynek falán számtalan tarka lámpa fénylik, akár a szappanbuborékok, — széles lépcső vezet a felsőbb emeletekre. A folyosókon kényelmes karosszékek. szökőkutak, szebbnél szebb virágvázák marasztalják az embert. A második emeleten található a nagyterem, melynek nincs párja Európában. A hatalmas, hatszögű helyiség olyan, akár egy aréna, vagy egy amfi teátrum. A terem nagysága — a legmodernebb technika segítségével — változtatható, aszerint, hogy 1200, 3000, vagy akár 5000 látogatót várnak. A mindenkori igényeknek megfelelően az oldalfalak elmozdíthatók, a parkett, a karosszékekkel feljebb csúsztatható, a mennyezet pedig öt méterrel süllyeszthető — szinte új helyiség keletkezik a változtatások nyomán. Ugyanezen az emeleten van a 800 fő befogadására alkalmas kisterem, amely az NDK Népi Kamarájának állandó ülésterme lesz. A negyedik emeleti óriási csarnokban különböző ♦művészeti együttesek lépnek majd fel; vitaesteket, divatbemutatókat és táncos ünnepségeket rendeznek. A Köztársasági Palotában alakítják ki Berlin legnagyobb vendéglátóipari komplexumát is — 1500 vendég keresheti fel egyszerre az éttermeket, a kávéházakat és az eszpresszókat. Még jól emlékszem daliás alakjára s arra az érdeklődésre is, ami írásait fogadta. Mindenekelőtt kitűnő Vajda-könyvét, kisebb esszéit, amelyek egy új Péterfy Jenőt sejtettek. Pályája másfelé kanyarodott. az államtitkárig emelkedett tudós már alig emlékeztetett a fiatal esszéistára, a regények Bóka Lászlója pedig egy újabb világ kapuit nyito- gatta. Regényeit mérsékelt siker fogadta, nem is ez volt igazi területe. Pedig komolyan vette, s az Őszi napló, melynek néhány nagyon szép lapját nem lehet elfelejteni, úgy ír a Nanduról, mint „élete legnagyobb vállalkozásáról”, s bőséges magyarázatai Thomas Mannt idézik, aki ugyancsak naplóban, — hozzátenném: igazi remekműben — számolt be a Doktor Faustus keletkezéséről. A Nandu azért elég messze van a Faustustól, s ma már azon sem érdemes töprengeni, hogy Bókából lehetett volna-e egy magyar Mann, ha érdeklődése nem vonja oly sokfelé. A regények mai áradatában még a remekművek sorsa sem biztos, s bár csak tíz év múlt el Bóka halála óta, Sík Csabának, művei gondozójának, szinte a múltból kellett kiemelnie a Nandut. Mindenekelőtt az a kérdés, hogy a terjedelmes regényből bemutatott rövid részlet legalább annyira meggyőzően hatott-e. hogy alkalmassá váljék olvasók toborzására. Az az érzésünk, hogy nem, mert a Nandu ennél több is, más is. Igazi fejlődésregény, s ha előképeit keressük Romain Rol- land-ra, Thomas Mannra gondolhatunk, ugyanakkor szándékában egy viharos emberöltő ábrázolása is. De mintha hiányoznék belőle az igazán nagy regények atmoszférája, mintha szándék és megvalósítás nem lenne arányban. „Bár már tudnám az alkotás minden szabályát, hogy áthághassam mindet, s írhassak valami jót.” Ezekkel a szavakkal zárja Bóka az Őszi naplót, s úgy tűnik, mintha itt lenne a Nandu rejtélyének kulcsa is. Mert nagyon a helyén van minden ebben a regényben, minden úgy történik, ahogy az , alkotás szabálya előírja, amit szerzője mégis csak jól tudott. Csak a?t nem tanulta még meg, hogyan hághatja át ezeket a szabályokat. Ehhez már nem volt elég ideje, hisz nagyon korán, ereje teljében haW meg. A Nandu helyett valószínű-* leg más tartja fenn nevét,' Szép könyve Vajda Jánosról, néhány verse, s néhány esszéje. ezekben érezzük leginkább erejét, tehetségét Egyébként >a tv-változat nagyon korrekt volt, pontos, d« sajnos, izgalommentes. Cs. j Kutatók A Moszkvában működő Mérnöki Kutatóintézet jelenleg 40 expedíciót foglalkoztat külföldön. Az intézet szakembereinek nagy csoportja Mongóliában folytat geológiai kutatásokat — munkájuk az Erdenet ércdúsító nagyüzem létrehozásával kapcsolatos. A kombinát tervezett telepítési körzetében Moszkvából gyakoriak a földrengések, ami külön nehézséget jelent a tervezők és az építők számára. Egy másik szovjet geológuscsoport Algériába utazott, az El-Hadzsarában épülő kohászati üzemhez. Felderítő kutatásokat folytatnak a KNDK- ban, Iránban, Vietnamban, Kubában, Pakisztánban, Irakban és több más országban. ►LásilOj. Lajos?tnuiBAm&zoK Ha csak alig leng M a skálamutató, az autó megfordul, és a meddőre borítja a követ. Ez még nem veszett el. Az alig észlelhető uránt itt csapolják le a perkolációs eljárással, a vegyszeres áztatással, locsolással. Az uránban dús, vagy közepesen gazdag ércet rácsos bunkerba dönti az autó. A nagyobbakat itt, ugyanúgy, mint a bányában, tizenkét—tizenöt kilós kalapáccsal törik. — Ezt a föld alatt kellene elvégezni — mon. ja a kísérőm. — De a bányászok sietnek a teljesítmény miatt. Nagyobb áteresztő képességű rácsokat is felszerelhetnénk, de akkor meg elakad a kő a garaton és a szállítószalagon. A szalagon vegyes anyagot továbbítanak. Húsz-harminc centi átmérőjű sziklákat és sáros keveréket. Ahogy az a bányából kikerült — Ezt aztán el kell különítenünk — magyarázza a főtechnológus —, egyébként nem tudnánk feldolgozni. Az érc ezután a kúpos őrlőbe kerül. Itt már nehezen értjük egymást. A zajszint 80—90 decibel. A kúpos, őrlő erős henger, vaspáncéllal körülvéve. Mikor a henger forog, a szikla a páncélhoz szorul, és pár milliméteres nagyságúra őrlődik. A „finom” őrlést a golyósmalomban végzik. Ez óriási hengerek sorozata, amelyekben öt-száz milliméteres acélgolyók forognak nagy sebességgel. Az előcsarnokban, mint a középkori várostrom előtt, halmozódnak ennek a nagyon is modern feldolgozású anyagnak az ostromához a golyók százai. Mikor megkopnak, újakat raknak a hengerekbe. A vegyi feltárást, a kilúgozást, három emelet magasságú légkeverős tartályokban, pachukák- ban végzik. Az előcsarnokban két-három csillében fadarabot láttam. — Az érccel küldik a bányából — világosít fel a technológus. — Az apraját gépsor távolítja el, vattához hasonló pehelyszilánkokra tépi. A pachuka ötven-száz köbméter űrtartalmú berendezés, amely a mammut szivattyú elvén — 82 — alapul, vagyis az emelőcsőben létrejött uránzagy (oldott és kénsavval vegyített érczuzalék) és a kádban hömpölygő levegőmentes zagy közötti fajsúlykülönbség alapján működik. Gumival bélelik, egyébként a savak tönkretennék. A szivattyúkat is. Amíg ezt nem tették (a hatvanas évek elején), nyolc—tíz óránként tönkrement a szivattyú. Értéke 59—60 ezer forint A pachukákat sorbakapcsolják. Az uránzagy hatvanfokos hőségben cirkulál bennük. Szürkés folyam, amely kincset rejt. De még sokat kell forognia, berendezéseken áthaladnia, vegyülnie, mire a sárga por, mint a malom garatjából a nullásliszt, beleömlik a műanyag zsákokba. — A malmokban, a törőkben sérült emberek dolgoznak talán? — kérdem a kísérőmtől. — Szinte valamennyi arcán fehér kötést láttam... — Az lenne a baj, ha nem használnák — válaszolja. — Ez ugyanis a friss levegős készülék, a lepesztok, amely még az egy millimik- ron nagyságú port is felfogja. A Szovjetunióban gyártják, ezért orosz nevén ismert Köny- nyű, és teljes védelmet nyújt, mert csak a testbe bejutott ércpor okozhat betegséget. Gammasugárzás, ami a ruhán is áthatol, alig van itt Egyébként a legveszélyesebb munkahelyeken mindennapos orvosi vizsgálat ellenőrzi a munkásokat. A következő teremben szintén hatalmas fémkádak sorakoznak. Fortyog bennük a forró zagy. A kádakhoz vízszintes és függőleges csövek csatlakoznak. A függőlegesen kis ablakok sorakoznak. Látom, hogy a sárszínű folyadékban fekete szemcsék keringenek. — Ezek a kádak, a szorpciós. oszlopok — mutat körbe a technológus. — Itt választjuk le a meddőtörmeléket ülepítéssel, az uránt pedig úgynevezett ioncserélő gyantával. Ezt látja a kémlelőablakon. Magyar gyártmány, és világhírű. A gyantát oszlopokban helyezik el, s ezeken átioiyatják az uránzagyot. Persze, még jó pár vegyület csapódik le itt a különböző sók, mangán, nátriumklorid és más vegyi anyagok hatására. A végén az uránoldatot leengedik, a gyantát pedig kimossák. A nagyobb szemcsék felfogására szitákat építenek az oszlopfejekbe. Ezután az uránt ismét mossák, tisztítják. Ne gondolja, hogy már vége. Marad még — 83 — a lecsapás, a tisztítás, a porlasztás és a szárítás. — S ez csak az egyik fajta eljárás. Többféle van, s mindig újabbat keresnek. Költséges és kockázatos még ez a munka. — És csodálatos. — Amíg kialakult, sok baj, szenvedés, éjszakázás, vesződés, őrlődés zajlott itt le. — Ezért ment tönkre jó néhány ember. — Aki nem bírta idegekkel. Mert mi történt? A sok éjszakázás, fárasztó, kínlódó töprengés után következett a pince. S ez szellemileg, fizikailag nyomorékká tette az embert. Akik erősek voltak, átvészelték ezt az időszakot, és megedződtek. S0. KÉT GYEREK MEG EGY ÁRVA Amíg az irodaépületben várakoztam az egyik újítóra, találkoztam egy zömök, széles vállú férfival. — Én arról vagyok híres — mesélte nevetve —, hogy eltoltam a koncentrátum csomagolását. Sokat vesződtünk ezzel. Úgy mértük, mint a boltos a lisztet: lapáttal. Hát ez mégse mehet, gondoltam. Volt ismeretségem a diósgyőri gépgyárnál, rendeltem egy dobozoló berendezést. Meg is jött. Kezdetben még dolgozott is. Na, mondtam a feleségemnek, most az egyszer én is berúgok. Előre ittam a medve bőrére... Másnap. ahogy még mámorosán bementem a cső magolóba, látom ám, hogy a gép gyűri a fémdobozokat, mint a rongyot. Szállt a por, bokáig gázoltunk benne. Megint lapátoltunk. Gondolhatja, mennyit beszívtam. — S nem fél? — Semmi panaszom sincs. Megjegyzem, utána hosszabb szabadságra mentem... Cigarettával kínálom. Int, hogy itt nem. Ki megyünk az udvarra, és rágyújtunk. — Bent tilos a dohányzás — mondja. — A ci garettával is bevihetünk némi uránport a szervezetbe. Mellettünk sódombok. Alacsony betonfal veszi körül őket, a színük piszkosszürke. Idősebb, kopasz férfi gumitömlőből öntözgeti a halmokat. (Folytatjuk) — 84 —
