Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-24 / 249. szám
Sok helyütt kitűnő a belső ellenőrzés A megyei NEB ülése A Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság legutóbbi ülésén előbb — a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatának részeként — a belső és felügyeleti ellenőrzés kérdéseiről. majd a magánkisiparosok adóztatására vonatkozó rendeletek végrehajtásának tapasztalatairól tanácskozott. A jól szervezett ellenőrzés mutatott rá a vizsgálat —, mély elemzést tesz lehetővé, és elősegíti a helyes gazdasági döntések meghozatalát. Kívánatos, hogy a belső ellenőrzés három alapvető tényezője — a vezetői ellenőrzés, a munka- folyamatba épített ellenőrzés és az ellenőrzéssel foglalkozók munkája — harmonikus egységet alkosson. Ez az egység a vizsgált vállalatok többségében még csak most van kialakulóban. Ma már ritkaság az olyan gazdálkodó egység, amelynek nincs ügyrendje. Sajnos, ennél lényegesen több az olyan, amelyik adós maradt az 1.032/73. MT. számú határozat végrehajtásával, vagyis ellenőrzési rendszerének továbbfejlesztésével. A vizsgált szövetkezetek, vállalatok több mint fele foglalkoztat belső ellenőrt. Több gazdasági vezető jelentette ki a vizsgálat idején: egyetért a népi ellenőrzésnek azzal a véleményével, hogy a belső ellenőrök tudását nem csupán adminisztrációs munkában, de a gazdálkodással összefüggő kérdések elemzésénél is lehetne hasznosítani. Kitűnő, jól szervezett, belső szabályozással is alátámasztott ellenőrzési rendszert építettek ki a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál, a SimonA szomszédban jártunk. Betekintettünk Baranya, Somogy, Fejér és Bács megye életébe. A jövőben rendszeresen ellátogatunk ezekbe a szomszéd megyékbe a valóságban is, de elsősorban úgy, hogy e megyék lapjait olvasva közöljük „olvasmányélményünk” legérdekesebbjeit Nehéz ősz Baranyában is, Somogybán is, Bácsban is ezekben a napokban a megyei lapok fő helyen és nagy terjedelemben foglalkoznak a nehéz ősz minden gondjával-bajával. A Dunántúli Napló például „Éjjel is dolgoznak a földeken — Az AFIT soron kívül javít" címmel ír arról a megfeszített, embert és gépet próbára tevő munkáról, amely most a baranyai mezőkön is folyik. A Somogyi Néplap első oldalán olvastuk: „Vevőre várnak az SZK 5-ös kombájnok”. Az AGROKER kaposvári telepe azonban nemcsak kombájnokat kínál megvételre, hanem részt vesz a gépvezetők szakmai kiképzésében is. A rosztovi kom- bájngyár — itt készül az SZK 5-ös — szakemberei nemrég 120 somogyi, tolnai és baranyai kombájnvezetőnek tartottak elméleti oktatást Kaposváron, az AGROKER szervezésében. A Fejér megyei Hírlap írja: „Mozgósították a teljes gépi és kézi erőt — Rendkívüli ülés a mezőgazdaság segítésére a megyei tanácson. Somogybán is 1974. október 24 tornyai Bőrgyárnál, a MÁV dombóvári állomásfőnökségén. Másutt inkább csak részintézkedésekre kerítettek sort; imitt-amott még arra sem... Sok még a javítanivaló a mezőgazdasági tsz-ek háza táján, ahol gyakorta hallani: az ellenőrzési feladatok ellátására ott az ellenőrző bizottság. Ilyen bizottságnak kell lennie, fontos, hogy jól dolgozzék; munkája azonban mégsem teszi feleslegessé a komplex ellenőrzési rendszert. Helyesen ismerték ezt fel — például — a nagymányoki Gábor Áron Tsz-ben, ahol önálló ellenőri csoportot hoztak létre. A belső ellenőrök intézményes szakmai továbbképzése egyelőre megoldatlan; követésre méltó példák azonban máris adódnak. Lehetőséget nyújtott az önképzésre — például — a tolnai fonógyár, a megyei állami építőipari vállalat, a közelmúltban pedig a megyei tanács. A megyei NEB — egyebek mellett — a felügyeleti ellenőrzések meggyorsítását, a belső ellenőrök képzettségének növelését javasolta: ezen túl pedig egy állami gazdaságnak és egy tervezővállalatnak, hogy a belső ellenőrt helyezze az igazgató közvetlen irányítása alá. A magánkisiparosok adóztatására vonatkozó, 1973. január elseje óta hatályos jogszabályok, — szögezte le elöljáróban a megyei NEB —, lehetőséget nyújtanak a jövedelmek megfelelő szabályozására, továbbá elősegíthetik a lakossági igények jobb kielégítését. Az adók, mint ismeretes, emelkedtek. A gyakorlati alkalmazás az a terület, ahol a probminden embert mozgósítottak. A mezőgazdaságban dolgozók családtagjai rendszeresen részt vesznek a munkában, munkások, diákok, magyar és szovjet katonák segítenek a termés betakarításában. A lap jelentése szerint vasárnap több mint ötszáz vetőgép dolgozott Somogy állami és közös gazdaságaiban. A Petőfi Népe is nagy terjedelemben foglalkozik a mező- gazdasági munkák állásával. Bács megyében sok a cukorrépa. A cukorrépa-termelést és -betakarítást gépesítették. A gépek kiválóan dolgoztak, de most a latyakos földeken elsüllyednek. A szolnoki cukorgyár pedig várja a termést. A cukorrépa fontos feladat, ezért most ide, és a szőlőkbe irányítják a kézi munkaerő nagy részét, a diákokat is, a munkásokat is, a magyar és szovjet katonákat is. Tehát a környező megyékben is hasonló a helyzet, mint nálunk. Minden percet kihasználnak, birkóznak az időjárással az idei termés megmentéséért, a jövő évi kenyerünk biztosításáért. 25 emeletes ház Pécsett A megyei lapokban sok érdekes információra is bukkantunk. A Dunántúli Napló például képen mutatja, milyen lesz a Pécsett épülő első 25 emeletes ház. Ez a ház lesz a feszített vázszerkezet hazai főpróbája, amely a jugoszláv IMS—Belgrád és a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat szellemi tulajdonát képező, szabadalommal védett eljárással valósul meg. Szakmai körökben élénk érdeklődés lémák jelentkeznek. Megyénkben nem mindenütt történt meg a differenciált adóztatás. Főként azért nem, mivel az adókivetésben közreműködő különféle bizottságok tevékenységében erősebben érvényesült a szubjektivizmus, mint a tényeken alapuló adókivetés. A bizottságok között a legfőbb fórujn a megyei hatáskörű felszólamlási bizottság. Nehéz volna helyeselni, hogy ebben senki sem képviseli az összlétszám több mint felét kitevő, legalacsonyabb adózási kategóriába tartozó kisiparosokat. A kivetések elemzése szintén feltár furcsaságokat. Egy nagy településen — például — 40 000 forint a bevallásra kötelezett építőipari kisiparosok adóalapja, a környező községekben 50 000 forint. A kisiparosok munkájára szüksége van a társadalomnak; a társadalom — természetesen — nem ellenzi, hogy a kisiparosság éppen úgy gyarapodjék hasznos munkája arányában, mint azok, akik bérből, fizetésből élnek. Joggal várja el azonban, amit a kisiparosok többségétől meg is kap: a tisztességet, a becsületes adóbevallást. Szomorú, hogy ez nem általános. Egy lakatos adóalapja 60 000 forint; ez az ember három év alatt 125 000 forintot költött telekre, házra, kocsira. Egy 110 000 forintos adóalapú kőművesnek két év alatt 160 000 forintja jutott telek- és autóvásárlásra. Egy másik lakatos, — adóalapja 130 000 forint —, két esztendő alatt 115 000 forintért vett társasházi lakást és autót. B. Z. á s kíséri a pécsi vállalkozást, amely bővelkedik újdonságokban. Fontos jelemzője például a rendkívül könnyű szerkezet. Az épület súlya még a fele sem lesz, mint a hasonló méretű panelházé. Pécsett, a volt Stasa üzem helyén állították üzemben az IMS-elem- gyártó gépet. Ennek az üzemnek a kapacitása. eléri az évi 35 000 négyzetméter lakást. Ezt a technológiát alkalmazzák már Olaszországban, Ausztriában, Kubában. Készülnek átvenni Perzsiában, Teheránban, UNESCO-épület készül ezzel a módszerrel és a jövőben további terjedésével számolnak. Reméljük egyszer Szekszárdon is megjelenik ez az új technológia. Talán rövid időn belül. Hisz Kuba, Perzsia messzebb van, mint Szekszárd, és oda máris eljutott. Ezt az épületet minden Pécsre látogató megcsodálhatja. Marcaliban a Gemenc Somogy megyébe költözött a Gemenc. Nem szószerint igaz ez a megállapítás. A Somogyi Napló arról ad hírt, hogy Marcaliban gyártják majd a Gemenc típusú olajkályhát is. Gulyás János gyárigazgató elmondta: az országban jelenleg egyedül Marcaliban készül olajkályha. A gyártósorok kapacitása évi százhúszezer, de készülnek ennek a bővítésére. A marcali gyár átvette a Szekszárdi Vasipari Vállalat Gemenc típusú olajkályháinak termelőberendezéseit. A telepítés megkezdődött és a jövő év januárjában már itt készül a Szekszárdnak hírnevet szerzett Gemenc típusú olajkályha. Szomszédol Igazak van, elvlirsak... Igazuk van, elvtársak, lói tudom én Is, lehetetlen őrökké lobogva égni a társadalomért, és a legnagyszerűbb dolgok dicséretét is csak szünetekkel képes zengem az érzelemdús egyéniség is. Mégis azt mondom, ne hagyjuk kihunyni magunkban az érdeklődés lángját; élesztgessük kitartóan azt a tüzet, amely a tartalmas és értelmes élet igényét jelzi bennünk. Magam is tapasztaltam, hogy a pontosan-szépen befejezett munka jóleső feszültségének időnként ellankadó pihenésben kell föloldódnia, de úgy érzem, kötelességünk megőrizni éltető lényegünket; a minden új iránti fogékonyságot. Igazuk van, elvtársak. Látom én is Önökkel együtt, hogy szüntelenül gyarapodó eredményeink mellett, az apró kellemetlenségek és csip-csup bosszúságok, no, meg a sok vigyázó szemet szúró goromba hibák sem fogyatkoznak. De Valijuk meg őszintén, e hibák elkövetői mi magunk vagyunk, miközben napról napra hallatlan mennyiségű, értékű munkát végzünk tisztességgel. Mi tagadás, nélkülözhetetlen szükségünk van mindenféle ügyetlenség és hanyagság, közöny és tudatlanság éber meglátására, mert saját gyengéink, esetleges elbizakodottságunk következetes bírálói is elsősorban magunk kell, hogy legyünk. Sohasem vontam kétségbe, ellenkezőleg, mély meggyőződéssel vallottam és vallom: az úgynevezett kis ügyek, egyéni problémák is rendkívül figyelemreméltóak és sürgősen elintézendők, mert ha nem törődünk velük, hamar kpzérdekű gondokká nőhetnek. Mégis, hadd kérjem annak elismerését belátásra képes honfitársaimtól, hogy a társadalom szempontjából fontosabb például egy új iskola, bölcsőde, szálloda építése, mint az építkezés zaja miatt ideo-da címzett néhány reklamáció. Meggyőződésem szerint kár lenne megvonni a szót a különböző gyűlések, olykor hetet-havat összehordó, néha sértő hangvételű felszólalóitól, hisz’ köztudomású, hogy jó fülű emberek ezekből is kiszűrik, ami a köz javára hasznosítható. Ám sokkal többre mennénk, ha már zömmel széles látókörű, gondolkodni sem rest, öntudatos emberek bírálnának valamennyi fórumon, illetve ilyenek egészítenék ki a vezetőség elgondolásait Igazuk van, elvtársak. Kétség nem férhet hozzá, hogy aki rendesen elvégzi a rábízott feladatot azt forinttal is meg kell becsülni érdeme szerint, mert anyagi gondokkal terhelten se művelődni, se tartós-szépet alkotni nincs érzéke, kedve senkinek. Azt sem árt azonban megnézni; hogy a hörcsögtermészet, vagy a társadalmi lehetőségekkel is számotvető igény szabja-e meg az anyagi elismerés határát. Sohasem irigyeltem senkitől, amije van. Nem szoktam okvetlenül sanda szemmel méregetni a villaiakókat és a fényes autóban feszítőket, mert tudom, hogy a szocializmus jóvoltából, a valamennyiünk javára váló szellemi és fizikai munkával is lehet szépen boldogulni. De alapos okom van tartani attól, hogy a javak és divatos holmik utáni ámokfutás elvonja a művelődéshez, a társadalmi emberré váláshoz szükséges erőt és időt. Egyetértek a szabad idő megnyújtásával, mert az a part emberkímélő és fölemelő szándéka szerint történik. Ha azonban még sokan úgy vélik, hogy a szabad idő egyenlő az állami, vagy a szövetkezeti munkahelyen kívül akármilyen haszontalansággal eltöltött idővel, akkor még nagyon sokat kell törni magunkat a közművelődési célok eléréséért. Jó, rendben van, nem vallott valami nagy bölcsességre annak idején, hogy dudaszókor bezárták a gyárkaput a hazafele igyekvők előtt, mert azt gondolták a művelődési és politikai felelősök, hogy így sokakban fölkelthetik a közéleti érdeklődést. Most viszont kezd krónikus bajjá válni, hogy a gyárak, intézmények, hivatalok többségében meg sem kísérlik az emberek rábeszélését egy kis maradásra, a pezsdítő, látókört tágító eszmecserére. Igazuk van, elvtársak. Egyetértek, tiszteletben kell tartani kinek-kinek a szokásait, kulturális ízlését és igényét, mert a kötelesség teljesítésében szilárdan helytálló, tisztességes embereket bántanánk meg, ha értetlen megjegyzéseket tennénk például az operettkedvelőkre. Alig mondhatunk le azonban arról, hogy a munkásosztályt alapos politikai tájékoztatással, magas színvonalú oktatással és kulturális neveléssel minden tekintetben alkalmassá tegyük történelmi hivatásának gyakorlására. Elismerem, hogy a szocialista brigádok kulturális programját ma még olykor formálisan, tessé'k-lássék módon teljesítik, mert még mindig kevés gondot fordítunk például a művészeti értékek rendszeres gyári bemutatására és előadására. Senld nem tántoríthat el azonban attól a hitemtől, hogy a közművelődési határozatok megvalósításában is az üzemi munkásságra lehet és érdemes számítani elsősorban, s előbb vagy utóbb ö munkások maguk igénylik majd, hogy dolguk végeztével megmosakodva, ünneplésen felöltözve elfoglalják a ^színházak, hangversenytermek széksorait, a különböző művelődési klubok foteljeit Igazuk van, elvtársak. Magam is vallom, nem elég csak a szakmát megtanulni, a szűk prakticista művelődést szorgalmazni, mert ez önmagában kevés a szocialista emberré váláshoz; a múlt és jelen kulturális értékeit is birtokba kell venni. Igen, én is úgy látom, hamis ellentét a dolgozó és művelődő ember szembeállítása, mert az utóbbi kétségtelenül segíti, pallérozza, teljesebbé formálja az elsőt. Hadd tegyem azonban hozzá, mindez aligha válik rögtön nyilvánvalóvá mindenki számára. Az emberek tudatának szocialistává alakításához, a kultúra iránti igény szokássá változtatásához, tettre kész társadalmi nevelők egész serege szükséges, mert nélkülük e tekintetben is csak keserves lassúsággal léphetünk előre. F. NAGY ISTVÁN
