Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-24 / 249. szám
3 I / \ Napirenden s Az úttörő-tevékenység és a KISZ kádermunkája Együttes ülést tartott a megyei úttörőelnökség és a KISZ-vb A mezőgazdasági operatív bizottság ülése Tegnap délelőtt Szekszárdon együttes ülést tartott a KISZ Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága és a Magyar Úttörők Szövetségének Tolna megyei Elnöksége. Varjas János, a KISZ-mb. első titkára köszöntötte az ülés résztvevőit, köztük Illisz Lászlót, a KISZ Központi Bizottságának titkárát, Varjas Lászlót, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettesét. Havasi Ottót, a KISZ KB munkatársát és Király Józsefet, a megyei pártbizottság munkatársát. A végrehajtó bizottság és az úttörőelnökség első napirendi pontként a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkársága által 1974. április 1-én az úttörőszövetség munkájának továbbfejlesztéséről hozott határozatából adódó feladatokról tárgyalt Ezt követően a megyei KISZ- vb. Péti Imre mb.-titkár előterjesztésében megvitatta a KISZ kádermunkájának megyénkben helyzetét és meghatározta a további feladatokat a kádermunka javítására. Az előterjesztésből többek között kitűnik, hogy megyénkben jelenleg 568 alapszervezeti titkár és 2047 vezetőségi tag tevékenykedik. Többségük politikailag is felkészült, ismeri, érti, képviseli a párt politikáját. Ugyanakkor a vezetőségi tagok egy része nem ismeri a KISZ alapvető határozatait, a megvalósítás helyes módszereit. Ennek oka elsősorban a vezetőségi tagok viszonylag gyors cserélődése. Az alapszervezeti vezetőségekben az elmúlt időszakban jelentősen javult a munkás- fiatalok, a lányok és fiatalasz- szonyok aránya. Nőtt az ifjúsági szövetségben tevékenykedő párttagok száma is. Fejlődött a vezetőképzés rendszere, de a szervezett mozgalmi vet zetőképzést több tényező gátolja. Az előterjesztést követő vitában többek között felszólalt Gombos Dénes, a dombóvári MÁV-csomópont csúcstitkára, aki a helyi vezetőképzések fontosságáról beszélt. Egyebek mellett ugyanezt hangsúlyozta Keresztes János, Szekszárd város KISZ-titkára is. Illisz László a kádermunka fontosságát emelte ki, megemlítve, hogy a figyelmet elsősorban a vezető testületekre kell fordítani, hiszen jórészt ezeken a fórumokon — a megyei, járási, városi, községi bizottságokon, végrehajtó bizottságokon — múlik ifjúságpolitikánk végrehajtása. Igaz, hogy a titkárok kulcsszerepet játszanak az ifjúsági mozgalomban, de a vezetőségi tagoknak is igen jelentős a szerepe. Hangsúlyozta a kádermunka tervszerűségének fontosságát, a pártszerveknek ebben betöltött jelentős szerepét. Kifejtette véleményét, mely szerint rendkívül fontos kérdés a munkás- és parasztfiatalok köréből a vezetők kiválasztása, nevelése. Javasolta a végrehajtó bizottságnak, hogy a kádermunkával kapcsolatos feladatokat a megye sajátosságainak, az itteni helyzetnek megfelelően határozzák meg. Bogos Gizella elmondta, hogy nagyobb figyelmet érdemel a mezőgazda- sági és az ipari szakmunkás- képző intézetekben tanuló fiatalok vezetőképzése, hiszen közülük kerülnek ki azok a munkás- és parasztkáderek, akik esetleg később az ifjúsági szövetség vagy a többi társadalmi szervezet vezető testületéiben tevékenykednek. Varjas János vitazárója után a KISZ Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága egyéb ügyeket tárgyalt. (Folytatás a í. oldalról) tők szemléletével probléma — egy-két kivételtől eltekintve — nincs. Az üzemek dolgozóinak magatartására a felelősségérzet jellemző, és a tenni akarás általában tapasztalható. Az AGROKER képviselője hangsúlyozottan felhívta a figyelmet arra, hogy U—650-es erőgépek — húszszázalékos árengedmény mellett — most is kaphatók. Elhangzott egy kérés is az ipari vállalatokhoz: Mivel műanyag fólia átmenetileg nem kapható — és ez egyes üzemekben a betakarításnál, tárolásnál gondot okoz ■—, a vállalatok bocsássák meglévő, felhasználatlan készleteiket az üzemek rendelkezésére. Határozat született, hogy a szőlőátvételt a lehető legrövidebb időn bedül meg kell gyorsítani, mert hamar romló terményről van szó. Szabópál Antal, a megyei párt-vb tagja, a megyei tanács elnöke, a megyei vezetés álláspontját ismertette: — A mai operatív bizottsági ülésen elhangzottak is azt bizonyítják, hogy az üzemek vezetői reálisan mérik fel a helyzetet, és ennek megfelelő komolysággal hozzák meg döntéseiket. Ügyelni kell arra, hogy továbbra is higgadt, kapkodástól mentes és szervezett legyen d vezetők tevékenysége. Fontos politikai kérdésnek kell tekinteni, hogy a búza elvetésével az ország jövő évi kenyerét biztosítsuk, és a megtermelt terményeket a lehető legkisebb veszteséggel betakarítsuk. A vetéssel nem várhatunk az idő javulásáig, hogy megfelelő, optimális magágyat készíthessünk. Természetesen nem mindegy, hogy milyen magágyba vetünk, mert a megye eddigi jó eredményei köteleznek bennünket. A megyei értékelés szerint nem mindig veszik igénybe az üzemek a rendelkezésre álló külső segítséget. Fokozottan törekedni kell arra, hogy ezeket az erőket maximálisan kihasználják. A szállítást száz- százalékos biztonsággal kell megoldani. Az érintett vállalatok igazgatói személyesen felelősek a szállítójárművek kapacitásának kihasználásáért, a vagonok gyors ki- és berakásának megszervezéséért Szabópál Antal felhívta a bizottság tagjait, hogy operatívan intézkedjenek, s fokozattan ellenőrizzék intézkedé-' seik végrehajtását. A bizottság mindazoknak őszinte köszönetét fejezte ki, akik segítségükkel részt vesznek a termelőszövetkezetek,' állami gazdaságok súlyos gondjainak megoldásában. Cigányok Magyarországon és Tolna megyében 2. A Művelődésügyi Minisztérium által történt adatfelmérés szerint az 1970—71-es tanévben az összes általános iskolai tanulók öt százaléka volt cigány. Eredményként könyvelhetjük el — bármilyen szegényesnek tűnik is —, hogy a cigány tanulók 31 százaléka már felkerült a felső tagozatba, azonban súlyos gond, hogy többségük nem végzi el az általános iskolát. Külön tanulmányt érdemelne, helyes-e ha a tanácsi, oktatásügyi szervek nem szorgalmazzák eléggé a cigánygyerekek iskolába járását, ha elnézőbbek velük szemben, mint a magyar gyerekek esetében?, ha egyre gyakrabban kisegítő iskolába, illetve ennek kihelyezett osztályaiba iskolázzák be a cigánygyerekeket? ha sok helyen cigányosztályt jelent a túlkoros osztályok létrehozásának gyakorlata?, ha a cigány tanulókat a felső tagozatban is együtt tartják és ezzel elszige- telig a nem cigány gyerekek környezetétől? Mind megannyi kérdés, amely válaszra vár. Sokat lehetne és kellene is még szólni a cigányságról, a cigányság helyzetéről, a helyhiány azonban behatároló. Az országos helyzetet illetően még egy kérdésre térnénk ki. A cigányság elmaradott rétegeinél nem kielégítő, sőt sok helyen súlyos az egészségügyi, közegészségügyi és szociális helyzet. A cigányok 63 százaléka — körülbelül negyvenezer lakást jelent ez — olyan telepeken lakik, amelyeken nincsenek meg a legelemibb higiéniai követelmények sem. Éppen ezért gyakori körükben a fertőző megbetegedés. A csecsemőhalandóság, a javulás ellenére is, kétszerese a nem cigány átlagnak. Igen sok a 35 éven felüli leszázalékolt, vagy krónikus betegség miatt munkaképtelen cigányember. A beilleszkedés kezdeti szakaszán lévő, vagy még be sem illeszkedett cigány lakosságra 1974. október 24. jellemző — és ennek sajnálatosan lehetünk tanúi megyénkben is — hogy jogaik hangoztatása mellett hajlamosak nem tudomásul venni az állampolgári kötelezettségeket. Ne hallgassuk el azt sem, hogy a cigány bűnözők száma is emelkedett az elmúlt években, ha nem is rohamosan, de nem is jelentéktelen mértékben, hiszen két év alatt kétszázalékos volt az emelkedés. Az eddigiekben az országos A cigányság körében örvendetes a törekvés: kikerülni a cigánysorból, élni a felemelkedés lehetőségeivel. Ugyanakkor ellentétes tendenciának is tanúi vagyunk — elsősorban talán Szekszárdon — a passzív szemlélődés, belenyugvás az adott helyzetbe, sőt ellenállás minden változtatási kísérlet- •tel szemben. Míg öt évvel ezelőtt a cigányság megnövekedett agresszivitása okozta az egyik legnagyobb gondot, ma ezen a téren lényegesen jobb a helyzet. Ami a létszámnövekedést illeti, 1968 óta stagnálás tapasztalható. Talán legfontosabb tennivaló a munkaképes cigányok munkához juttatása, a foglalkoztatás növelése. Ma már nemcsak a tamási, hanem a szekszárdi, valamint a bonyhádi járásra is jellemző, hogy a munkaképes, cigány férfiak több mint 80 százaléka rendszeresen dolgozik. 1961-ben ez az arány még csak 61 százalékos volt. Bár javult munkamoráljuk, azonban ne hallgassuk el azt sem, hogy sok még közöttük a labilis elem, olyan, aki dolgozik, ha kedve van, s ha nincs, akkor nem. Nem kis gondot jelent a szakképzettség hiánya. Éppen emiatt a cigányok keresete lényegesen az átlag alatt van. . Azok a tanácsok, ahol a cigány lakosság létszáma számottevő, keresik a módját lakáshelyzetük javításának. 1961- ben 68, 1968-ban 60, ma már csak ötven cigánytelep van a megyében. A cigány lakosságnak ma már csak mintegy fele helyzetet ismertettük. A megyei helyzet lényegében azonos az országossal, az eltérés nem jelentős, tendenciájában pedig egyáltalán nem. A cigány lakosság beilleszkedését segítő tevékenység megyénkben kétirányú. Egyrészt a cigányság nevelése, elmaradottságuk, sok évszázados szokásaik, magatartásuk megváltoztatása a cél, másrészt az előítéletek felszámolása rendkívül fontos társadalmi feladat. él a telepeken. Sok ez? Ha csak a számot nézem, igen, de ha a fejlődést, akkor előrelépésnek kell betudni. A falvakban, illetve a falvakhoz kapcsolódó cigánytelepeken a fa- és putrilakásokat gyorsuló ütemben váltják fel a téglaépületek. Minimális igényeket elégítenek ki ugyan, de mégis csak téglaépületek. 1969-től mostanáig másfél száz új ház épült, s ugyancsak meghaladja a másfél százat azok száma, akik házat vásároltak. Óriási eredmény, hogy a cigány származású óvodás korúak 25 százaléka óvodába jár. A cigány tanulók beiskolázása a megyében 96 százalékos. Ez jó. Az viszont már kevésbé, hogy tanulmányi eredményük általában 2,4, a bukási arányuk 40 százalék körül van. A lemorzsolódás hallatlanul magas. Az általános iskola nyolc osztályát a beiratkozottaknak mindössze nyolc százaléka végzi el normál korban, a további nyolc százalék túlkoros. Talán túlzásnak hat, újólag arra hivatkozni, hogy egy cikk keretei nem bírnak el több adatot, azonban úgy hiszem sikerült a leglényegesebb kérdéseket, gondokat és eredményeket érinteni. Anélkül, hogy túlzottan optimisták lennénk, elmondhatjuk, a cigány lakosság helyzete javult, még akkor is, ha a társadalom általános kulturális képéhez képest, jelentős a lemaradásuk. Az előrehaladást mutatja a foglalkoztatottak, a beilleszkedők számának viszonylag gyors növekedése, az iskolai oktatásban részt vevők számának emelkedése, valamint a szemléletben bekövetkezett valamelyes változás. Ami a további legfontosabb feladatokat illeti, hangsúlyozni kell: a munkaképes cigányok bevonása a termelőmunkába elengedhetetlen feladat önmaguk és a társadalom érdekében, mert a közösségbe való beilleszkedésüket elsősorban ez szolgálja, s ebből fakad élet- és kulturális színvonaluk emelkedése, életformájuk megváltozása. Különös gondot kell fordítani a cigánygyerekek iskoláztatására. El kell érni, hogy az iskolaköteles korúak minél nagyobb számban végezzék el az általános iskolát, s az arra alkalmasak kapjanak anyagi és erkölcsi támogatást a továbbtanulásra. A külön cigányosztályok létrehozását az óvodákban és az általános iskola alsó tagozatán abból a szempontból kell mérlegelni, hogy ez elősegíti-e a hátrányok behozását. A rendszeres munkát vállaló felnőtt cigányokat ösztönözni kell arra, hogy a felnőttoktatás keretében elvégezzék az általános iskolát és szakmát tanuljanak. Továbbra ií segítséget kell nyújtani a cigánytelepek felszámolásához és a telepen kívül élő cigányok lakásproblémáinak megoldásához. A helyi szervek fordítsanak figyelmet a cigánytelepek egészségügyi ellátásának javítására, beleértve az egészség- ügyi felvilágosító munkát is. A cigánysággal szembeni előítéletek leküzdése természetesen további eszmei harcot tesz szükségessé. A párt Politikai Bizottsága vonatkozó határozatának értelmében, amely a történelmi helyzeten alapul, a cigányságot a jövőben sem kell nemzetiségi csoportnak tekinteni. A fő feladat továbbra is a társadalomba való beilleszkedésük elősegítése. Erre minden adottság megvan. Eredményeink is vannak, s a jövő is bíztató, még akkor is, ha időközben buktatók nehezítik munkánkat. LETENYEI GYÖRGY Kikerülni a cigánysorból Liftre várva... — Lehet egy lifttel kevesebb? — Szó sincs róla. Tessék csak leszállítani a megrendelt mennyiséget! Feltételezett párbeszédünk egyrészről a Ganz-MÁVAG, másrészről a Tolna megyei Építőipari Vállalat vezetői között folyhatna, mivel jó ütemben építik Szekszárd új toronyházát, a Mészáros Lázár utcai A/2 jelű, 75 lakásos bérházat. Mindez öröm, de — mint annyiszor — örömünkbe üröm vegyült most is, mégpedig lift képében, amelyet a ,Ganz-MÁVAG-tól vár a kivitelező. A szállítás határideje azonban bizonytalan. A Ganz-MÁVAG azzal érvel, hogy új, Svájcból vásárolt licenc alapján készítik a felvonókat, ezért maradtak el (?!?) országosan a szállítással. Természetesen Szekszárd sem kivétel. A TÁÉV időben megrendelte a liftet. A szállítást a Ganz-MÁVAG június 30-cal igazolta vissza, beszerelését pedig szeptember 30-ig. Október vége felé járunk. Az építők munkájuk befejezéséhez közelednek. November 4-re kész az épület, jöhet a műszaki átadás, majd az apróbb hibák kijavítása után a lakók is költözhetnének. Erre azonban a lift hiánya miatt nem kerülhet sor. Szó van olyan megoldásról, hogy a tanács engedélyezi a földszinti és az alsó négy emelet lakóinak beköltözését. A többiek? A felsőbb szintek lakóinak várniuk kell a liftre. A várakozók sajnos nem a Ganz-MÁVAG-ot szidják, S nem csillapítja csalódottságukat az sem, hogy a kivitelező perelni készül a gyártót. A per minden bizonnyal pénzt hoz a vállalatnak, kötbér fejében. Ez viszont bennünket, — kivált a lakásra várókat, — aligha vigasztalhat Annak örülnénk, ha a műszaki átadásig leszállítanák a felvonókat, és mielőbb elvégeznék a beszerelést is, hogy a 75 lakás várományosa legolább szilveszterre új otthonába köl- tözhessék...
