Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-03 / 231. szám

Harminc éve történt­Tv-napló Az utolsó lehetőség Dálnoki Miklós Béla vezér­ezredes csalódottan vette tu­domásul, hogy a grófnő — Horthy Miklósné bizalmas ba­rátnője — nem csevegni jött a Kárpátokba, a hadseregpa­rancsnoki kényelemmel beren­dezett főhadiszállásra. Üzene­tet hozott a kormányzónétól, az amerikaiak és az angolok elutasították a különbéke kö­tésére tett javaslatot, s azt a választ adták Horthynak, hogy forduljon a szovjet kormány­hoz. Erre valószínűleg hama­rosan sor kerül, s a tábornok készüljön fel, hogy szükség esetén e lépést támogassa* A 'vezérezredes maga sem iszimpatizált az ország német megszállásával, de képtelen volt elhatározásra jutni, még kevésbé cselekedni. 1944 szep­tember utolsó napjaiban újabb látogatót kapott, ez alkalom­mal Faraghó Gábor csendőr altábornagy személyében, akit két civil kísért Husztra és utasítást hozott a kormányzó­tól, hogy a vezérezredes segít­se át őt és kíséretét a front­vonalon. A furcsa különítmény tag­ijai — Faraghó csendőr altábor- nagyon kívül gróf Teleki Gé­za, Horthyné bizalmasa, és Szentiványi Domokos egykori .. kanadai követ — baj nélkül átjutottak a tűzvonalon és ■ megérkeztek a szovjet állások­ba. Még aznap — október el­sején '— délután különgépet bocsátottak rendelkezésükre, amellyel Moszkvába utaztak, A szovjet fővárosban Kuznye- cov vezérezredes, a hadsereg főparancsnokságának képvise­lője fogadta őket. Gondoskod­tak megfelelő elhelyezésükről, s az előzetes megbeszélések után megkezdődtek a tárgya­lások a fegyverszünetről. Ak­kor azonban kiderült, hogy Fa. raghónak nincs írásos megha­talmazása a háborúból való ki­lépést tartalmazó megállapodás aláírására. Ebből a kellemet­len helyzetből Kuznyecov ve­zérezredes segítette ki a ma­gyar delegációt. Faraghóval megíratta a Horthynak szóló üzenetet — amelyben írásos felhatalmazást kért, — s a Szovjetunióban tevékenykedő magyar kommunista csoport által használt rejtjel segítsé­gével rádiógrammként továb­bították Horthynak. Amikor a rádiógrammot elküldték, akkor jutott eszébe Faraghónak, hogy küldetése így is csődbe jutott, hiszen a várban nem tudják megfejteni az ismeretlen rejt- jelkulcsot. Másnap reggel a kormányzó kabinetirodájában Borhy őr­nagynál Kis János csepeli vas­munkás jelentkezett, aki négy- szemközt maradva Borhyval közölte, hogy kész segítségére lenni a Moszkvából érkezett rádiótávirat megfejtésében, Borhy először le akarta tartóz­tatni Kist, de amikor utána­járt. kiderült, hogy az éjszaka folyamán valóban érkezett rá­diótávirat Moszkvából és nem tudnak vele mihez kezdeni. Kis János azután pár perc alatt megfejtette az üzenetet, s másnap már indulhatott is a megbízólevéllel Moszkvába a ! futár, aki nem volt más, mint maga Borhy őrnagy, s aki ugyanazon az útvonalon jutott át a fronton, mint Faraghóék. Ilyen előzmények után, 1944. október 11-én a szovjet kül­ügyminisztérium épületében írták alá azt a megállapodást, amelyben Horthy megbízottai vállalták a Szovjetunióval szembeni hadicselekmények beszüntetését, a megszálló fa­siszta német hadsereggel való szembefordulást. A megvaló­sításra azonban nem került •- sor. -1 rf-'v" Horthy 1944. október 15-f /_ rádióüzenetében ismertette a % háborúból való kilépést, anél- -fi- kül, hogy megfelelő katonai előkészületeket tett volna, így $ aztán a nyilasok még aznap átvették a hatalmat, őt magát ^ pedig letartóztatták. Hasonló £ sors várt mindazokra, akikről kiderült, hogy közük volt a Ä csődbe jutott-kiugrási kísérlet­hez. Dálnoki Miklós Béla például táviratot kapott a front német parancsnokától, amelyben fel­szólította. hogy jelentkezzen cservonyeci főhadiszállásán. A tábornok tudta, hogy ez mit - jelent, ezért az éj leple alatt vezérkari főnökével és segéd- ■ tisztjével átkelt a fronton. Lis- kón, Petrov vezérezredes, a j IV. ukrán front parancsnoka í fogadta és tájékoztatta a ma-,?; gyarországi állapotokról, a' frontokon kialakult hadihely- l zetről. Közölte, hogy a szovjet \ főparancsnokság kész rendel- kezésére bocsátani , a környé- ken elszállásolt 30 ezer főnyi * hadifoglyot, * akiket szovjet j fegyverekkel szerelnek fel. Az ? így létrehozott magyar hadse- í. reg megfelelő szovjet,' páncé- | los, tüzérségi és légi. támogá- fi tást kap, hogy hatékony ak-£ cióba kezdhessenek a németeké ellen, .Magyarország felszaba-f dításáért v ^ A tábornok levelet írt tíz,’ 5 általa megbízhatónak tartott i ezredparancsnoknak y és tájé-f koztatta őket elhatározásáról, f segítségüket kérve az akció- ; hoz. Közülük azonban egyedül > Csabay ezredes vállalta a meg-í bízást, a többiek elfogták és > kivégezték, ■ vagy a németek- £ nek adták át; a Dálnoki leve-| lével érkezett futár katona-í tiszteket.« Csabay - is elkövette* azt a ballépést., hogy > hadosz-* tályparancsnokát írásban tájé­koztatta elhatározásáról: nem harcol többé a németekkel t együtt, hanem ellenük fordít- * ja katonáit. Erre azonban nem i kerülhetett 5 sor,, mert . mielőtt | bármit is tehetett volna, el- fogták és kivégezték. Csabay ezredes egyéni tra-1 gédiájában a magyar nemzet % tragédiája tükröződött. A Sors-| döntő órában a magyar ural- £ kodó f osztályt :j képviselő poli- * tikusok és tábornokok teljesen | tehetetleneknek bizonyultak. | képtelenek voltak élni a Szov- £ jetunió által nagylelkűen fel- $ kínált - lehetőséggel. .«..V» i KANYÓ ANDRÁS }' ‘ Madách Mózese Madách nagyon sokáig, mint egykönyvű ember — homo unius libri — élt a köztudatban, s ez kimondva vagy kimon­datlanul valami olyasmit is jelentett, hogy a Tragédia, épp azért, mert remekmű, véletlen ráhibázás, hisz minden, amit előtte vagy utána csinált, meg sem közelíti. A kortársak sem vélekedtek másként, s midőn 1880-ban Gyulai kiadta Madách „összes” munkáit, a három kötetben minden elfért. A Madách-revízió első állomása Halász Gábor 1942-ben meg­jelent teljes Madách-kiadása volt, majd az elmúlt évtized végre az igazi Madáchot mutatta meg, akit immár nemcsak J o Tragédia dicsőségében láttunk, nem is a hűtlen feleség. ' Fráter, Erzsi ledérségének fénytörésében, vagy a magányt oszlató sztregovai parasztszerelmek fényében, hanem a mű­vek maradandóságában. Keresztury Dezsőé az érdem, aki fel­fedezte és színházképessé tette a régen feledett színműveket, mindenekelőtt a Mózes című drámát, ami kerek hét eszten­dőn át volt a Nemzeti Színház műsorán, s több mint 300 előadást ért meg. A Tragédiával kapcsolatban elfogultak vagyunk, s az is­kolai beidegzettség is elősegítette a „magányos remekművek’’ kényszerképzetét. Így válhatott Katona a Bánk bán kizáró­lagos szerzőjévé — talán egyszer eljön az ő reneszánsza is —, így került melléje Teleky Kegyence és a Tragédia. S így ala­kult ki az a szentesített félreértés, hogy nincs nemzeti drá­mánk, irodalmunkat, világirodalmi színvonalon, csak a líra jel enti.ri.f- ' ff­Pedig a Mózes is remekmű, Keresztury átdolgozásában mindenképp,' s szervesen illeszkedik a Madách-életműbel Közvetlenül” a Tragédia után született, s négy évvel halála előtt, egy olyan korban, amikor a bibliai példázat az egész nemzetre szóló érvénnyel jelenthette a vigaszt. Mert feles­leges igyekezet lenne ugyan a bibliai cselekmény szereplőit áttenni 1860-ba, mégis lehetetlen fel nem fedezni^ benne « kornak szóló közvetlen utalásokat, ahogy például éppen en­nek az időszaknak történeti festészete is tette. Nem is lehe-. tett másként: Madách — mai szóval — igazi közéleti ember, volt, a napi politika résztvevője,r,,a világtól messze vált ma­gányban” is, s egy időben törvényhatósági tudósításokat is írt .Szalay László Pesti Hírlapjába. A kor aktualitásának elemei a Mózesben is felismerhetők, de mi jelenti vajon mai nagy sikerét? Mindenekelőtt a felfedezés öröme, hisz a Mó­zes kiszélesíti Madách körét, s immár nemcsak a Tragédia maradandóságában kell látnunk. Aztán Sinkovits Imre pará­dés - szerepe, aki minden bizonnyal itt. érkezett el színészi pályájának eddigi legmagasabb pontjára. S nem. utolsósor­ban Keresztury Dezső munkája, aki valóban „megjobbította^ v a helyenként poros szöveget, s alkalmassá tette az egész drámát arra, hogy valóban színpadi mű legyen. Persze a kér­dés fölmerülhet — Keresztury is érintette az előadás szüneté­ben tett nyilatkozatában —, hogy jogunk van-e a klassziku­sok korrigálásához? Miért ne lenne, ha az átdolgozó, a „job­bító" az eredeti mű szellemében végzi munkáját, ha segíti érvényre jutni annak szépségét, igazságát. Nem példa nél­küli az ilyen, gondoljunk csak Ben Jonson Volponejó­ra, ami nem múló színpadi sikerét Stefan Zweignek köszön­heti. Ahogy most Madách Mózese is, ami a televízió jóvol­tából valóban az egész-ország kincse lett. S elégtétellel mondhatjuk: egy-remekművel lettünk gazdagabbak. mksBisusioi Kopogás nélkül nyitják az ajtót. Ä kislánya jön, s mindjárt szalad is az apjához,» — Itt van egy katona— — Katona...?! — Igen, kint vár az előszobában, veled akar beszélni... A nyugdíjas felém biccent, és kimegy. Az aj­tó nyitva marad. Katonatiszt kezel a bányásszal. A kislány apjába csimpaszkodik, és figyel. Né­hány szófoszlány hozzám is eljut. ■— Hova is kellene mennem? — A lakáselosztó társadalmi hizottság tartaná ülését, meghívjuk... A bányász szabadkozik.' — Nem telik az erőmből." Egy-két nap, amíg itthon leszek, aztán, elvtársam, csak ősszel lát engem... Egyébként sem ismerem az ittenieket... A tiszt még próbálkozik. Most jött a városba, ezért kellene olyan ember, aki ismerős és jártas a közügyekben is. De hiába. — Közügyekben.. Hol vannak már azok az ügyek? Én mindenről megfeledkeztem... Ne ha­ragudjék, elvtársam... Ezzel búcsúzik a tiszttől, és jön vissza a szo­bába. De már a szekrényben kutat. Korsót vesz elő, és indul kifelé. ii; — Magát megszerettem. 1 ? Hozok a vörösből is, addig nézegesse az okleveleimet, az újság­cikkeket. Sokat írtak rólam. Sokat, Az újságcikkekből egy kisebb könyvet összegyűjthetne. Kongresszusi versenyek, Rákosi, Sztálin születésnapjára, indított, termelési moz­galmak győztese. r'‘ <■** •# A parlamentben. Felszólal a bányászok egész­ségének védelméért. Interpellál a könnyűipari miniszterhez, mert az „ezer apró cikk” boltban százféle holmi sincs. A pécsi levegőszennyeződés miatt emel szót. Az uránvárosi építkezés meg­gyorsításához kér segítséget a minisztertől* ■ i ; ' '■ 4**? ! 1 * 28 ■—= -4’ 1, \ , . 'iW.ij ■ 1 > S'Felajánlások a mecseki Vidámpark építéséhez. Brigádjaim' munkaórát*teljesített,;. külön két­százat.*: AranykoszorúsT jelvény,' nevét'megörökí­tik a városi tanács könyvében. És egy másik, hét évvel ezelőtti cikk, a címe: „Ha újra kez­deném ..Lényege, ha újra kezdené az életét, akkor ismét bányász lenne. . 1 A"­Valóban. finom a vörös bor. Enyhe pörkölt­cukor íze van,f mint a szekszárdi vörösnek, és nemesen fanyar, mint a villányi hegyek leve. ■ — Pedig ez is Deindolban termett — nevet. Elégedett, mint a szőlősgazda, aki tudja, borá­val meghódította a vendégét. « Már megszoktam a hangos beszédét, i Én is kiabálok. Rágyújtunk. Neki nem kellí füstszű­rös cigaretta. A Kossuth kaparó * füstje meg- köhögtet. Öt nem, ő zihál. A füsttől is,'de más­tól is. A szilikózistól, ötvenkét százalék. Ha új­ra kezdené. .. Alig merem kérdezni tőle. ; — Az újságírók — mondom — színeznek.1. Egy kicsit, ha lehetne .;. Végigdől a sezlonon. Még tart a zihálás, vá­rok, olvasgatok, ő bocsánatkérő pillantásokat vet rám: íme, ez vagyok, nem tehetek róla. Ha újra kezdené... Mit gondolhat most ez a kínlódó, fetrengő ember. Aki negyvenöt éves korában nyugdíjra érdemesült. Mit gondol a bá­nyáról, az emberekről, az újságírókról, akik olyan jól tudnak „színezni”..; Rokkant test­ben, tudatban, múltban és jelenben. És a jö­vője ... ? Ki merne eléállni, hogy erről be­széljen vele. Hiszen ötvenéves, és naponta a fojtogatással kénytelen vívni a csatáját. Amikor még más férfi ereje teljében van, autót vesz, nők után szalad, külföldi utat tervez — ő far­kasszemet néz az alattomos fojtogatóval. Sző­leje, háza, autója van neki 'is, de milyen az a test, amely mindezeket birtokolhatja? Int, töltsék magamnak. Nem kívánom. Az új­ságokat nézegetem. Megkezdődött a tavaszi munka, földben a borsó és a mák, vetik az ár­pát és a zabot, íénykép arról, hogy az üveg­házban paprika-, paradicsompalántát ültetnék. Csupa élet, csupa zsendülés, tiszta levegő, üde- ség — s itt, előttem egy középkorú férfi tönkre­ment tüdővel. Lenn, a mélyben szerezte a bajt, ahol a csákány, a fúró a szén és a kőpor miriádjait szabadítja fel, a megszerzésére tö­rekvő ember vesztére. * 29 f Csodálnivaló, hogy az ember, aki a mélyben megszenvedte. három élet kínjait, most a sza­bad levegőért próbál élni? Csoda, hogy az em­ber, aki a kas, a vájvég szűk falai i közé zár­tan töltött 'éjszakának illő j* nappalokat,’ százat, ezret,tízezret,"most a világosság, a szabad leve­gő? utáni; vágyódik, a természet tágas határai közt akarna lebegni? ■ r -4 VS Elmúlt "a roham? Bocsánatkérően rámnéz, töl­teni akar. Ráteszem a karjára a kezem. Ne! — Inkáhb pihenjen. . Ülünk csendben, szótlanul. A felhúzott redőny t szabaddá teszi a kilátást a kertjére. A jázminok, orgonák bimbai duzzad­nak, a szőlő és barack metszésre érett. Az utcán motorbiciklik berregnek, kerékpárok csöngetnek. Tavasz van? Vagy csak a küszöbön áll? Mindegy. A tél már visszavonult. Az ég ki világosodott. — 1955-ben a Parlamentben találkoztam a volt bányaigazgatómmal, akkor már vissza­ment Pestre Komlóról — hörög a nyugdíjas hangja. — „Na, azt mondta, maga még mindig olyan nagy ember?” „Hogy érti ezt?” — kér­deztem > tőle. „Ügy, í hogy még mindig sikerül elkápráztatnia az embereket * azzal a vágathaj- tássalT Mondja meg •; őszintén, folytatta, hány ember segített magának titokban azért, hogy nagy teljesítménye legyen?” — Szerencsére csöngettek, bementünk a fo­lyosóról, egyébként lehet, hogy botrány lett vol­na a Parlamentben. Pedig tudomásom szerint, a népi demokráciában ilyen nem létezik. Az ülés alatt azon gondolkodtam, odamegyek Rá­kosihoz, és megint elpanaszkodok neki, mint há­rom évvel korábban. De aztán másként hatá­roztam. Majd elhallgatnak azok, akik nem hisz­nek, ha már országszerte általános lesz az én módszerem, ami persze nem nélkülözte a szer­vezettséget, de arról szó se volt, hogy százak dolgoztak nekem, csak azért, hogy mondhassuk: íme... tizenhárom fős csapattal értem el a száz métert. A kétszázat is ennyivel, de már jobb gépeink voltak. Fúrótámokat is kaptunk, rako­dógépeket, az egésznek a titka a szervezettség volt, az én csapatomban senki se tett fölösleges mozdulatot, mindenki tudta a beosztását, a munkáját, szó nélkül dolgoztunk. De fizikailag nem fejtettünk ki több erőt, mint azok, akik felét se érték el a mi teljesítményünknek. (Folytatjuk) — 30 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom