Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-03 / 231. szám
I í 1 % Egymásra utalva (Péterfalvi Géza felv.) Két heréken Gőzmoíor és társai Az utolsó évtized szédületes tempóban fejlődő motorizációja lehetővé tette, hogy a fiatalabb korosztály is sok lóerős járművekkel részt vegyen a közlekedésben. Már gyakoribb, mint mindennapos jelenség, hogy tíz"" egynéhány- évesek néhány lóerős mopedeken. Vagy több t.z lóerős motorkerékpárokon suhannak tova a városokat, falvakat összekötő szürke bitonsávokon. Ez a sok szempontból pozitív fejlődés nem egyszer veszedelmes játékká fajulhat. Hogy ez n© így legyen, s hogy a fiatalok műszaki tudásukat, reflexeiket, közlekedési ismereteiket fejlesztve vehessenek részt most így, s majdan a gépkocsik volánja mögött ülve a forgalomban, új sorozatot indítunk. Célunk megismertetni a motorkerékpárt, a közlekedési szabályokat, s ily módon segíteni a két keréken közlekedő fiatalokat. Sorozatunk első részében röviden ismertetjük a kezdetet, az első motorkerékpárok korát. Az irodalom Jean Perraux mérnököt említi, mint az első ősmotorkerékpár megalkotóját. Gépe a gőz erejével működött, s a túlhevítétt gőz, valamint spirituszpára tartotta üzemben. A motor teljesítményét égő állításával szabályozta, s az erő átviteléről két lapos szíj gondoskodott. Az első robbanómotorral meghajt tott „lovaglókocsit” Daimler készítette.. Az elvet 1883 december közepén szabadalmaztatta, de csak később', Wilhelm Maybach-hal együttműködve sikerült mozgásra bírni a csattogó, üvöltő, óránként 12 kilométeres tempóval száguldó szörnyeteget. Tíz évvel később Alois Wolfmüller és Hans Geisenhof Lands- beiy S1 már jó pénzért eladta két-' keresd önjáróját, a város egyik leggazdagabb polgárának, s ezután többen rendeltek tőlük ilyen szerkezetet. Hazánkban 1922-ben Lőrlnca Béla mechanikus szerkesztett egy motort, s ugyanerre az időre esik a Méray.-fivérek kezdeményezése, akik egy bérház pincéjében készítették a motorkerékpárokat. \ Klub a pincében Elnyerte végleges helyét a pálfai KlSZ-szer- vezet pinceklubja. ' A művelődési ház alagsorában kaptak két termet a termelőszövetkezet fiataljai. Áz egyik terem, mint táncterem, a másik pedig a társalgó szerepét tölti be. A klubtagok nagy lelkesedéssel egészítették ki a berendezést. Volt, aki plakátokkal és régi kancsókkal lepte meg társait. Mások képekkel és díszes üvegekkel igyekeztek kellemesebbé tenni a környezetet. A klub vezetőivel beszélgetve elmondták, hogy szigorú feltételekhez fogják ezután kötni a tagságot. Csak azok lehetnek a pinceklub állandó látogatói, akik aktívan részt vesznek annak munkájában. Itt nagy szerephez jut az irodalmi kör, melynek tevékenységétől nagyon sokat vár mindenki. A kezdeti lelkesedés reméljük nem csökken. Hetesi Károly filetforma (Bobály Lajos felv.) Tstbot* Lakitelken Az Országos Ifjúság- politikai és Oktatási •Tanács anyagi támogatásával ‘ ifjúsági tábor épül Lakitelek mellett. Az ifjúsági létesítmény jelentős társadalmi ösz- szefogással valósul meg. A kivitelezést ez év őszén kezdik, s a tábort részlegesen már jö\őre átadják a fiataloknak. A té}i táborozásra alkalmas főépületben vendégszobákat, kultúrtermeket, éttermet és más szociális helyiségeket rendeznek be. A nyáii szállások zöme faházakban lesz majd. Eleinte 200, később 400 fiatalt fogad egyidejűleg az ifjúsági tábor. Kóruspróbán — Az egészségügyi szakközépiskola énekkarának vezetőjét keresem. — Gerse József. Tessék. — Szeretnék írni a kórusról. — Háromkor délután a második emeleteri próba lesz. Eljön? — Köszönöm, ott leszek. beéneklés A megbeszélt időben megjelentünk a gimnázium második emeleti, harmadik „b” osztályában. Tanár úr a zongora mellett, két oldalt tanítványai, a székeken kórustagok ülnek. El- csöndesedik a jól ismert diákmorajlás. A karvezető keze magasba lendül. Megadja a hangot, s a kilencven fős női kar hangja megtöri a gimnázium délutáni csöndjét. A rövid, de minden légzőizmot megmozgató „beéneklés” Után, I iszt Munkahimnuszát gyakorolja a kórus. A szeptember elején elkezdett kórusmű rövidesen színpadképes, s ez karvezető és az énekkari tagok összehangolt, jó munkájának eredménye. Átismételték a Gergely- járást, az Ave Mariát és Gastoldi egy kórusművét. PRÖBA ETÄN Gerse tanár úrral és a kórus vezetőségi tagjaival — öt lánnyal beszélgettünk. Gerse József; — A gimnázium kórusából idén vált külön az óvónőképzősök női kara. Az énekkar 90 fővel működik. Rendkívüli előny, hogy óvónőképzősökről lévén szó, nem akoz gondot a kottaol- vasás, emellett a hanganyag-probléma is megszűnt, s a szakmai felkészülésük is megfelelő. SZEREPLÉSEK — Mi az énekkar vezetőségének feladata? — fordultunk a lányokhoz. — A karvezető mellett a szólamvezetők —• akik tagjai a vezetőségnek — tanítják be a produkciókat. Közösen megbeszéljük a feladatokat. A szervezési problémákban — például a dombori kórustáborozás — a nagyobbik részt vállaljuk. — Ä Helikonról aranyérmet hoztunk, a Forradalmi Dalfesztivál megyei vándorserlegét sikerült megszereznünk. Szerepeltünk a Rádióban, az Éneklő Ifjúság műsorában. Részt vettünk a forradalmi ifjúsági napokon — mondják a lányok. — A közelmúltban Domboriban voltunk — teszi hozzá Gerse tanár úr —, ahol az évi feladatainkat beszéltük meg. — Milyen fellépései lesznek a kórusnak? — Inkább tervekről beszélhetünk. Szeretnénk ismét a Rádióhoz felmenni. Tervezünk egy önálló hangversenyt. Az időpont még bizonytalan. Távolabbi terv: szeretnénk a magvareg- regyi várkoncerteken részt venni. Kapcsolatot teremtünk a komlói Kodály Zoltán zenei általános iskola kórusával,' ugyanis ők mór szerepeltek Magyaregregyen — így Gerse József. — Mi a kórus eredményeiről a kórusvezető véleménye? Minek tulajdonítja a kórus sir kereit? — Húsz éve dolgo-' zom már kórusokkal* Ez a női kar fiatalságánál fogva többre kénes bármelyik felnőttkórusnál. Ilyen intenzitással további szép, nehéz műveket tudunk megtanulni; I TÖBBET ! Fiatalos erő, lendület,' lelkesedés, tiszta hangzás. Többet kellene hallgatni őket. A muzsiká- j ukat. Székely László Fiatal fotósok Mostanában egyre többet hallani, hogy válságban van az amatőrfotós-mozgalom. A szekszárdi fotószakkör is nehéz helyzetben van; eddigi vezetőjük ’ nem tudta tovább vállalni a szakkör irányítását. Ezt a munkát most az egyik szakköri tag végzi, Kőszegi István, aki tehetséges fiatal fotós, ám szakkörvezetői tapasztalatokkal nem rendelkezik. Elképzelései jók, programtervezete érdekes, a megvalósítás sem egyedül rajta, hanem szakköri társain múlik. A szakkör tagjai húsz év körüli fiatalok, iskolások és dolgozók. Legtöbbjük érdeklődő ember, akinek számos egyéb elfoglaltsága van: ezért nehezen jön össze a foglalkozásokra valamennyi szakköri tag. Pedig a rendszeres közös munka valamennyiük számára fontos volna. Annál is inkább, mert a szakkörnek van néhány tehetséges tagja. A közeljövőben bemutatjuk valamennyiőjük legjobb fotóit. Első alkalommal Kőszegi István, Péterfalvi Géza és Bobály Lajos felvételeit közöljük. Közülük Kőszegi István és Péterfalvi Géza nevét nemcsak Szek- szárdon, de az országban, sőt az országhatáron túl is ismerik a fotósok. Mindketten szerepeltek több kiállításon, Kőszegi Istvánnak megjelentek képei fotóújságokban. Péterfalvi Géza pedig harmadik helyezést ért el egy nyugatnémet pályázaton. SMJPárjWJií Kisfiú Ll {Kőszegi István felvjj !
