Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-03 / 231. szám
4 » Nr f A káder- és személyzeti munka tapasztalatai a Bonyhádi Zománcgyárban Elegendő yeíőmag az őszi vetésekhez Pótmegrendeléseket is elfogadnak A CIKK MEGÍRÁSÁHOZ az alapot a bonyhádi járási párt- bizottság végrehajtó bizottsági ülése szolgáltatta, ahová egyrészt jelentést adott a zománc-’ gyár vezetősége, másrészt —■ lévén a végrehajtó bizottság tagjai a bonyhádi helyzet jó ismerői — az ülés megállapításai hozzásegítenek a valós értékelés kialakításához. A statisztika komoly dolog, még akkor is, ha az összeállítások néha tendenciózusak. Induljunk ki tehát néhány adatból, amelyekből esetleg messzemenő következtetéseket lehet levonni. A gyár dolgozólétszáma 1370 fő. Természetesen számos vezető is található köztük, mintegy tíz százalék — beleértve S7t igazgatótól a csoportvezetőkig mindenkit. Az arány a szükségleteknek megfelelő. Felső iskolai végzettsége 17 vezetőnek van, középfokú 103- nak, jelenleg huszonötén tanulnak felső-, vagy középfokú iskolában. Ami a pártiskolai végzettséget illeti, a következő a helyzet: pártiskolai végzettséggel •— a vezető beosztásúak közül — 61 fő rendelkezik. Esti egyetemet, szakosítót, vagy bentlakásos pártiskolát huszonnyolcán végeztek, a marxista középfokú iskolát végzettek száma 33. A járási pártveze- íők megítélése szerint jó szám, ami azt mutatja, hogy a zománcgyárban tervszerű politikai képzés folyik. Egyébként ez mondható el a szakmai, általános képzésre is, de arról majd később ejtünk szót. A PÁRTTAGOK MEGOSZLÁSA az üzem vezetői között megfelel a társadalmi arányoknak, azoknak az arányoknak, amelyeket természetesnek tart, sőt elvár a társadalmi közigény. Csak néhány adatot idézünk: a tizenkét osztályvezető közül nyolc párttag, a tizennyolc művezető közül hét, a két üzemvezető közül egyikük, a két főművezető párton- kívüli. Persze a pártonkívüli vezetőkre is érvényes a hármas követelmény, vagyis az, hogy egyetértsenek a párt politikájával és támogassák azt, szakmailag megfelelők legyenek tisztségük ellátására és megfelelő vezetői készséggel rendelkezzenek. műszaki egyemet végzett fiatal került az üzembe vezető beosztásba, hatan pedig műszaki főiskolát végeztek. Közülük kettő nő. Ez utóbbi azért érdekes, mert a női vezetők magas számával nem dicsekedhet a Bonyhádi Zománcgyár. A valamilyen vezető beosztásban lévők között mindössze tizenegy a nő. Ezt jó példának említeni túlzás lenne, azt viszont eredménynek kell elkönyvelni, hogy a gyárnak ma öt ösztöndíjasa van. Nem ugyanaz a téma, de egyiknek is, másiknak is a maga helyén jelentősége van. Jelenleg tíz vezetőnek nincs meg a beosztásához elengedhetetlen iskolai végzettsége. Ebből sem szabad azonban messzemenő következtetést levonni, mert a hosszú évekből táplálkozó szakmai gyakorlat, a nagy emberismeret, az irányítókészség iskolai bizonyítványokkal felérhet és fel is ér. Az üzem lehetőleg saját erőből akarja biztosítani a káder- utánpótlást. Ennek bizonysága az is, hogy jelenleg huszonöt fő tanul valamilyen formában. A szakmunkástanulók száma — a huszonötön felül — 14 fő. Ez viszont már kevés. Tudják ezt az üzem vezetői is. Mint ahogy azt is kevesellik, hogy az üzemi dolgozólétszámnak mindössze tizenegy százaléka szakmunkás. Hiba lenne nem megemlíteni, hogy ehhez objektív körülmények is hozzájárultak és -járulnak. A GONDOKAT SEM HALLGATTUK EL, amint nem hallgatták el az üzem vezetői a végrehajtó bizottságnak tett jelentésükben. Viszont egyet kell érteni a végrehajtó bizottság megállapításával, hogy a Bonyhádi Zománcgyár káder- és személyzeti munkáját jónak kell értékelni. A magunk részéről még azt is hozzátesszük, például is szolgálhat sok Tolna megyei üzemnek. L. Gy. A mezőgazdasági nagyüzemek október elejéig átvették az őszi vetésekhez szükséges növényi szaporító anyagot. A Vetőmagtermeltető és Ellátó Országos Vállalat illetékeseinek tájékoztatása szerint az lenne az ideális, ha a gazdaságok kétévenként felújítanák vetőmagkészletüket, tehát lecserélnék a saját termésű készletet és helyette államilag fémzárolt, a minőség szempontjából szavatolt maggal alapoznák meg a következő termést. Ennek megfelelően évről évre nagyobb mennyiségű megrendelések kielégítésére készülnek fel; így volt ez idén is, amikor a tavalyinál 10—15 százalékkal nagyobb nyár végi, őszi készletek várták a megrendelőket. Miután a mezőgazdasági nagyüzemek a vetést megelőző időszakban szakmai vizsgálatokkal ellenőrizték a saját termésű vetőmag minőségét, és sok esetben nem találták megfelelőnek a csírázóképességetj soron kívül kértek szaporítóanyagot a vállalattól; ezeket az utólagos kéréseket is mindenhol teljesítették, sőt az októberi pótmegrendeléseket is elfogadják. őszi árpából 643 vagonnyi megrendeléssel számoltak, ennyit terveztek a mezőgazdasági nagyüzemek, végül is azonban ennél többre volt szükség. Mindent egybevetve 800 vagonnyi árpavetőmagot vettek át a termelők. A legnagyobb keletje a horpácsi kétsoros árpának volt. A tervezettnél nagyobb mennyiségű rozs talált vevőre, mintegy 40 vagonnal adtak el többet a vártnál. A megrendelések kielégítése nem okozott gondot,' sőt további tartalékkészleteik is vannak. A készlet 40 százalékát a lovászpatonai nemesített rozs adta, amely évről év-, re jó termést hoz. Csaknem ilyen keletje volt a kisvárdai és a kecskeméti fajtáknak. A jövő évi kenyérhez 8400 vagonnyi búzavetőmagot szerződött le a vállalat a megrendelőkkel, ezt az előirányzatot ’is túlteljesítették, összesen mintegy tízezer vagonnyi szaporítóanyagot küldtek el a gazdaságokba. Időközben ugyanis bebizonyosodott, hogy Fűtenek Szekszárdim Új radiátorok 80 lakásban — 1037 távfűtéses lakás Az idén a szokásosnál korábban kezdődött el a táv- és központi fűtéses lakások hőellátása. Doboly István, a szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat hőgépészeti osztályának vezetője mondotta el, hogy a szeptember 25. óta tartó próbafűtés zavartalanul folytatódhat, mivel a nyár folyamán esedékes karbantartási munkákat időben és a kidolgozott tervek szerint végezték el. E munkák keretében fejeződött be a megye- székhely hőközpontjainak, kazánházainak, távfűtési vezetékrendszereinek tisztítása, karbantartása. Gond csupán egyetlen lakóházban, a 160-asban merült fel. Lapunkban is foglalkoztunk az ott élők panaszával, a csöpögő, vagy egyre-másra kilyukadó radiátorokkal. Jelenleg a ház B lépcsőházában dolgoznak a vállalat szakemberei, mivel a távfűtést érintő sok panasz miatt a vállalat úgy határozott, hogy a B lépcsőház valamennyi radiátorát kicseréli. Hogy ki viseli a pénzkidobásnak tűnő munkák anyagi terheit? Jelenleg . a vállalat, de az a közelmúltban a beruházóval közösen pert kezdeményezett a kivitelező és a radiátorok gyártója ellen a felelősség megállam'- tása céljából. Pillanatnyilag a B lépcsőház 4 szintjének fűtőtestjeit cserélik le, ám az időközben beköszöntött hűvös időjárás megakadályozta a munkák mielőbbi befejezését. A fűtés biztosítása érdekében a vállalat úgy döntött, hogy a közeljövőben lakásonként és a felmerülő hibák diktálta sorrend szerint végzik a lakók számára később hasznos, de jelenleg sok bosszúságot okozó radiátorcserét. Az elmúlt télen sok panaszra adott okot a Mészáros Lázár utcai, A/l-es toronyház északi fekvésű lakásainak távfűtése. A Városgazdálkodási Vállalat a nyáron felmérést végzett és egyetértett a lakók panaszával. Az történt, hogy az északi lakásokban nem megfelelő és az előírtnál kevesebb radiátortestet szereltek fel. A hiányosságokat végül is a vállalat megszüntette. A toronyház közel húsz lakásában a héten fejeződik be a hiányzó radiátorok beszerelése. Szeptember 25. óta nemcsak a lakóházak, de jónéhány közűiét távfűtését is megkezdték. Az elmúlt napok hőmérséklete alapján úgy tűnik, hogy a próbafűtés a hivatalos fűtési szezon kezdetéig, október 15-ig tart. Végezetül megtudtuk, hogy jelenleg Szekszárdon 70 a központi, és 1037 a távfűtéses lakások száma. Az összehasonlítás kedvéért említjük meg, hogy az utóbbiakból az elmúlt esztendő azonos időszakában még csak 653 volt. — v j — a fuzáriumfertőzés miatt a házi készletek egy része nem felel meg a követelményeknek, s emiatt vették igénybe a gazdaságok soron kívül a vállalat által tartalékolt készletet. Ami a megrendelések megoszlását illeti: bebizonyosodott, hogy a hosszú éveken át egyeduralkodó Bezosztája I. visszaszorulóban van, de még így is a legnagyobb mennyiségben talált vevőre. Az eladott készletek 25 százalékát teszi ki a Bezosztája, ennél valamivel kisebb tétel kelt el az Avrórából és Kavkázból, ezek 20—20 százalékos arányban részesültek a2 összes forgalomból. Igen nagy volt az érdeklődés a Ljubilen-' naja 50 iránt, ez a szovjet búzafajta kiemelkedő termés- eredményeket adott az idei nyákon, s ez megnövelte a keresletet. Az összes igényt nem is tudták kielégíteni belőle, de még így is a termőterületnek mintegy 15 százalékára kerül az őszi hetekben a nagy reményű szovjet fajta. (MTI) A JÁRÁSI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGI ÜLÉS úgy fogalmazott: a zománcgyári vezetők és középvezetők túlnyomó többsége megfelel a követelményeknek. Nem arról van szó, hogy mindannyian máris rendelkeznek a követelmények szabta feltételekkel, hanem az a döntő, hogy megvan bennük a képesség az alkalmassá válásra. Ez viszont nevelési kérdés, és itt rendkívül nagy szerep jut az üzemi pártszervezetekre, az első- számú kommunista vezetőkre. Egyetemet öten végeztek a zománcgyári káderek közül, főiskolája nyolcnak van, technikumi végzettsége harminc- kettőnek, gimnáziumi érettségivel négyen rendelkéznek. Talán nem ebbe a bekezdésbe illenék, mégis itt említjük meg, hogy a vezetőgarnitúra stabil. A vezetők — az úgynevezett káderek 54,5 százaléka öt évnél régebben dolgozik az üzem- beú, s feltehetőleg még sokáig marad. A vezetők átlagéletkora 44 év, a 30 éven aluliak száma hat. Az utóbbi két évben két 1974. október 3. Harminchét év gasdássképséshen M etszés után, avarégetéskor beültünk az öreg tanya konyhájába. Sanyi elmosta a poharakat. Szokása: ha bevégzi a munkát a szőlőben, kitakarít, elmossa a poharakat, tisztán teszi helyére az öblöset, a vékonyát, amely borszemlére is alkalmas volna, fényesre törli a talpast, csurgatja a cserépkupát: — Milyent hozzak? — a kérdés a szokásos, a válaszunk is: „Amit magad is szívesen iszol”. A cigaretta már füstöl, elő a gyertyatartót. Sercen a gyufa, lángot fog a gyertyakanóc. Sanyi elmegy a pincébe. A pince szép, nagy tágas, száraz, nem penészedik benne semmi. A zöldség tavasszal is olyan, mint amikor frissen szedik. A krumpli nem hajt, s nincsen a pince alján csiganyom. Jó pince. Jó benne a bor is. Kóstolgatjuk. ízleljük, színét a gyertya világa tükrözi, aromáját a nyelv érzékeli, s az agy már összegezni kezdi a bírálatot: Te Sanyi! Ez megint jobb, mint a múltkor volt”. Jobb, ízletesebb, hisz a kínálat is szíves, a bor, annak, aki érti, beszél, megérteti magát. S ebből következik, hogy a bort csináló gazda is mester ... — Az ám, fiúk. ötven év áll mögöttem, értem a szőlő- munkát. Ránézünk, ötven év? így szalad az idő? Szalad? Rohan! — Gyerekek, áprilisban nyugdíjba megyek. Szinte mellbe vág bennünket ezzel. Áprilisban?! Várjunk csak, addig három hét. — Három — mondja Hargittai Sándor, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezési osztályának munkatársa. Szóval ötven év, és hatvan. Gyerekkorában jegyezte el magát a mezőgazdasággal, ötven a szőlőmunkában ... — Ne úgy értsd, hogy mindig szőlővel foglalkoztam. Persze, persze, nem úgy értem, hisz ismerjük már egymást huszonnégy éve ... ... El is feledtem már a tavaszt, azóta annyi minden történt velem, környezetemmel, hogy a szép emlékek csak akkor jutnak az ember eszébe, ha kedve is hozzávaló. Tegnap eső mosta a szekszárdi hegyet, a Bartina oldalában ott bámészkodtattak valamiféle küldöttséget. A csarnoki büfében jó csapolt sört mértek megint, a Mikes utcában recsegve adta a jelt a darukürt, a városközpontban a rendőr felírt egy szabálytalanul közlekedő autóst. Hétfő reggel van, az éjszaka jól aludtam, pihent, friss vagyok, mint egy meccs előtti bokszoló. Ma jó kedvem van. Itt találkoztam, a mérgelődő autós mellett, a járdán Sanyival, a nyugdíjassal. Nékem Sanyi. A huszonnégy év, az azonos világszemlélet, meg minden tetuvá tett bennünket rég. — Hova ily sietve? — kérdezem Hargittai elvtársamat. Mérgesen válaszol: a vasútra. Siet a vonathoz. A vonat, köz_ tudott, soha nem vár utasra. Hargittai Sándor huszonnégy évig járt Bátaszékről Szekszárdra dolgozni. Idén áprilisban nem váltott bérletet. Harminckét évi gazdászképzés után nyugdíja első hónapjaira „elszegődött” a MEZŐGÉP-hez, oktatási feladatokat ellátni. — A nyugdíj után? — Igen. Nem lehet pihenni. Ha valaki egy pillanatra megáll, utoléri az öregség, s aztán kampó! Sokak Sándor bácsiját, Sanyi bátyámját, Hargittai elvtársát nem ér; utol az öregség. Az engedélyezett óraszámból már csak hatvan a hátralevő, a többit elvitte a tíz kiállításbemutatás, meg az oktatás beindítása. A nyáron a MEZŐGÉP tíz országos bemutatóját szervezte, s valamennyi sikeres volt. — A novembertől félek, a téltől! Mit csinálok majd akkor? — rámdobja a kérdést, bújjak ki alóla, vagy válaszoljak, ha tudok. — Majd találsz valami elfoglaltságot. Bizonyosan olyant, ami szívéhez közel áll. Ez pedig nem más, mint a mezőgazdaságnak szakemberek képzése. Hargittai Sándor harminchét évet töltött mezőgazdasági szakemberek képzésével. PÁLKOVÁCS JENŐ
