Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-17 / 243. szám

1

Üdvözlet laptársunknak '

10 éves a megyei kórház tudományos tanácsának kiadványa, az Orvosi Közlemények

A Tolna megyei Balassa János Kórház-Rendelőinézet igazgatóhelyettesét, dr. Balogh József főorvost kivételesen nem ismert minőségében kerestük fel. Dr. Balogh József, az orvostudományok kandidátusa, egyben a kórház 14 év óta működő tudon^ényos tanácsának elnöke is. Ezenkívül pedig — és nem mellékesen — szerkesztője egy csak szakmai berkekben ismert megyei laptársunknak, az Orvosi Közleményeknek.

A tudományos folyóirat nemrég ünnepelte 10 éves jubileumát. Eddig 40 száma jelent meg s 2400 oldalon adta közre azokat a tanulmányokat, melyeknek szerzői kezdetben csak a kórház gyógyítás mellett tudományos tevékenységet is folytató orvosainak keze alól kerültek ki. Ma már a szerzői gárda népesebb, szélesebb. A folyóirat hasábjain más megyék kórházainak és számos nagy városunk gyógyintézetének kutatással is foglalkozó orvosai kérnek helyet időről időre. Így a folyóirat természetesei! nemcsak lokális hatású. Rangja éppen ezért nem csekély, hiszen kevés vidéki kórháza van az országnak, mely ilyen „öreg” tudományos folyóiratot mondhat magáénak.

Nem látványon, de szerteágazó tevékenység

Születésnapot ünneplőnek a látogató szokott ajándékot átnyújtani. Jelen esetben a látogató kapott ajándékot az Orvosi Közlemények X. évfolyamának első számában, amit meg fog őrizni mintegy fogható bizonyítékaként annak, hogy nincs az a vidéki kórház, mely tudományos munkára lehetőséget, a publikációra fórumot ne tudna teremteni szakorvosainak, ha tudományos tanácsa van és az jól is működik.

Balogh tanár úr zavarba ej- tőnek találta kíváncsiságunkat, úgymond kérdezősködé- sünk tárgyának, a tudományos tanácsnak nem látványos a szerepe a megyei kórház életében, Sokat beszélni róla éppen ezért nem is lehet Később azonban az derült ki, hogy van miről szólni és nem jelentéktelen az a szerep, amit az egyes osztályok szakfőorvosaiból. a kórház vezetőiből álló 10 fős tudományos tanács betölt a kórház belső életében.

— Nem mutatós a havonta egyszer ülésező tudományos tanács munkája, noha kétségkívül szerteágazóak azok a feladatok, mélyeket el kell látnia. Melyek ezek a feladatok? Tervezi, szervezi, ellenőrzi a gyógyító munka mellett folyó úgynevezett alkalmazott és alapkutatás munkáiét. Ajánlásokat tesz, hogy mely feldolgozott tudományos témák megvitatását tűzze napirendre a kórház. A tanácsnak időnként elháríthatatlan vélemenvező szerepe is van, amennyiben állást kell foglalnia az egyes bonyolo^ai-h esetekben, lévén hogy közös célunk a gyógyításban az egy nyelven való beszélés.

Szakmai tanácsadó testület

— Ügy tudjuk, a tanács a kórház igazgatójának a legfőbb szakmai tanácsadó testületé is, és bár ez soha nem olvasható, a Szekszárdon megtartott országos vagy tájegységi tudományos tanácskozások, a kis kongresszusok, orvosnapok megrendezésével is a tudományos tanács bízza meg a megyei kórház egyes

osztályait.

— Valóban így van. A tanács tevékenységének fő célja, mint már mondottam, elsősorban az, hogy a tudomás nyos munkát koordináló, véleményező, ellenőrző szerepét ellátva, a gyógyítás egynyel- vűségének pallérozója legyen. Logikus, hogy szavát hallatja altkor is, ha például kihatásukban fontos személyi kérdések eldöntéséről van szó. Ami megbízásainkat illeti, nagyon indokoltak ezek a megbízások. A kórház tudományos élete — s ez nemcsak az én véleményem, így senki sem minősítheti szerénytelenségnek — igen eleven. Szükséges, hogy az egyes tudományos elmélkedések fórumot kapjanak ahhoz, hogy kiállva a viták tüzét, a hasznosítható megállapítások elterjedjenek, helyet kapjanak 'a gyógyítás gyakorlatában. Ennek az igényünk szerinti elterjedésnek biztosítanak zöld utat a Szekszárdon megrendezett olyan tudományos ülések, mint amilyenek eddig voltak, mint például október 11—12- én a Magyar Reumatológusok Társaságának kétnapos tanácskozása.

— Eddig két alkalommal üléseztek Szekszárdon a gastroenterológusok, majd az ideg- és elmeorvosokat követően pedig a .szív- és érrendszeri betegségeket tárgyaló belgyógyászok. Ezt követően milyen betegségcsoportok kerülnek a tudományos tanács ajánlására megrendezett

szekszárdi szimpozionok napirendjére?

Összetett módon a betegségekről

— Legutóbbi ülésünkön döntöttünk az 1974—75. évre tervezett rendezvényekről. A tervek szerint két nagy betegségcsoport gyógyító gyakorlatának időszerű problémáit javasoljuk tisztázni, és oly módon, hogy a tanácskozásokon minden szakma legyen jelen. Előreláthatóan két nagyobb szabású tudományos ülés gazdája lesz a kórház. Egyiken a cukorbetegség, a másikon a vesebetegségek kerülnek napirendre, mint említettem, az érdekelt szakmák kutató és gyógyító orvosainak széles körű bevonásával. Ma ugyanis, amikor olyan nagy fokú az orvostudomány specializálódása, nem elegendő, ha a cukor- betegség gyógyításáról csak a belgyógyászok vitatkoznak. Gyakorlati tapasztalataikat, tudományos megállapításaikat közre kell adniok a sebészeknek, nőgyógyászoknak, szemészeknek, kardiológusoknak és mellettük más szakmák képviselőinek is. I

Befejezésül arról beszélgettünk dr. Balogh József főorvossal, hogy pályakezdő fiatal orvosok sokszor még ma is azzal hárítják el a munkavállalást vidéki vagy kisebb kórházainkban,, hogy ezekben nincs lehetőség a tudományos munkára. Tévedésük nyilvánvaló. S ezt a szónál ékesebben bizonyítja az a tízéves tudományos folyóirat, mely fennállásának most megkezdett második évtizedében is a gyógyítás hatékonyságának növelését kívánja szolgálni...

— li —

Kompilier

a sziüeszebáiiait

^ Német Demokratikus Köztársaságban egész sor szociális és orvosi intézkedés szolgálja azt a célt, hogy a nők gyermekeiket örömmel, a legjobb feltételek között, egészségesen és anyagi gondola nélkül hozzák világra, neveljék fel.

Ezekben a hetekben a jénai. Nőgyógyászati Klinikán olyan berendezést helyeznek üzembe, amely első az országban, s szerte az egész világon alig van párja. A készülék: komputer a szülés elektronikus ellenőrzésére. Különösen hasznos az úgynevezett kockázatos szüléseknél, mivel a fellépő komplikációkat még kezdeti szakaszukban felismeri, s így azok idejében elháríthatok.

Az anya ágya mellett ott áll egy kis bőrönd nagyságú készülék, amely két vékony kábelen keresztül információkat továbbít a szülő nő testéről a szomszéd szobában elhelyezett komputerbe. A komputer a továbbított információkat elemzi, elraktározza, értékeli és számértékekben kinyomtatja. A berendezés minden pillanatban lehetővé teszi például, hogy az orvosi szobában a műszereken vagy a számítómezőkön leolvassák a csecsemő percenkénti szívverésének számát. Bármilyen hirtelen komplikáció adódjon —* az orvosnak számokban kinyomtatott jegyzőkönyv áll rendelkezésére az anya és a csecsemő pillanatnyi állapotáról, úgyhogy egyetlen szempillantás alatt pontos áttekintést kap és dönthet a szükséges intézkedésekről. Az orvost persze sohasem fogja helyettesíteni a gép, a szülésért sem ^vállalhatja" a felelősséget. Csupán kifinomult eszköz, amelynek célja, hogy az új élet —■ amennyire csak lehet — egészséges legyen.

(BUDAPRESS — PANORÁMA)

’László^. Lajos:,

ÜBAEBAHYASZOK

23.

— Lehet vagy fél esztendeje, ír az egyik rokonom Somogyból, egyébként én is odavalósi vagyok, hogy eljönne dolgozni. Hallotta, jól keresnek az uránbányászok, neki is kell a pénz. őszintén megmondom, fáztam ettől az embertől. Valamikor együtt voltunk az állami gazdaságban, ő volt a főnököm, tudom, hogy milyen 3 véleménye a munkáról, az emberekről. Ott Úgy viselkedett, mint egy ispán, aztán egyszer megvert egy takarmányost, és mennie kellett. De mit tehettem, a feleségem unokatestvére, segíteni kell. El is jött, kapott helyet a munkás- szálláson. Két napig dolgozott, a harmadik napon otthon maradt, valami kis karcolásra hivatkozott. Egy hét után megint jelentkezett munkára, de hozzáteszem, hogy amíg nem dolgozott, a szomszéd szobából eltűnt az egyik csillés kabátja. Egy napig lent volt, megint eltűnt. Így ment ez két hónapig. Persze hogy nem sokat keresett. Mert a bumlizást nálunk is büntetik. Láttam én, hogy ennek nem lesz jó vége. Szaporodtak a panaszok, a lopások. Egyik napon aztán jön az egyik brigádvezető hozzám: „Te, mintha az én kardigánomat láttam volna K. P.-n. Megkérdeztem tőle, hogyan jutott hozzá. Azt mondta, vette a sógorkádtól...”

— Ekkor már tudtam, honnan fúj a szél. Műszak után megyek a szállóba. A brigádvezető keresi a gondnokot. Azt mondja, a sógor leszámolt, elutazott. Rohanunk az állomásra. Leszedtük a vonatról. Először szemtelen volt, de mi lekezeltük, aztán indíts, a rendőrségre.

— Gondolja, mit kaptam én a feleségemtől. De nem bánom. Attól az embertől megszabadultunk, de hány van még ilyen! És ez visszatérő folyamat, amivel újból és újból kínlódunk.

— Nehogy azt gondolja, azért van így, mert a nehéz munka eltompítja az emberekben az erkölcsi érzéket. Végeredményben nálunk sem ne— 64 —

hezebb, mint a másik bányákban. Jobban mondva, nehézebb anyaggal dolgozunk, de több a gép is. Meg nincs metán. Én inkább annak tulajdonítom az egész problémát, hogy a bányászatnak ma nincs sok becsülete, máshol is megkeresik ezt a pénzt, kevés a jelentkező, és mindenkit felvesznek, nem nagyon válogathatnak. Én magam nem mennék el innen talán a nyugdíjig, hacsak a reumám meg a szilikózisom nem kényszerít majd. Meg kell ezt szokni, szeretni, aztán már nincs probléma. Mert szeretni lehet a bányát, higgye el nekem. Velem is előfordult, hogy ha valami ok miatt nem szálltam le, már hiányzott. Ha majd sokan lesznek így, más lesz a helyzet. Szeretném megérni, de nem reménykedem benne.

CSATLÓS

A második szinten kiszállunk a kasból. A levegő az arcomba vág. A falhoz húzódom. Néhány perc múlva megérkezik az érc. A csatlós füles, prémes sapkában, pufajkában siet a kashoz, megbillenti a csillét, és már robog is az érc a kisvasúira.

— Egy műszak alatt két-háromszáz csillét irányítok — húzódik mellém a csatlós. — Ha vár még tíz percet, befejezem a munkát.

Megismétlődik még néhányszor a művelet, aztán megérkezik a váltás. Egy üres kassal felmegyünk a napszintre. A fürdő előtt a csizmamosónál letisztítjuk a sarat, törmeléket, aztán negyedórás zuhanyozás után megtörölközünk, és a hajszárító búra alá állunk. Mintha egy mázsával könnyebb lennék. A csatlós ezt már nem érzi. Legalábbis így mondja.

— Aki lehúz itt egy évet, már annyira megszokja, hogy föl se veszi a bányát. Én persze könnyen beszélek, mert a munkám szinte semmi. Mióta gépesítették, tulajdonképpen csak billentem a csillét, de erő nem sok kell hozzá.

24.

Ebédjegyet nyújt.

— Fogadja el, majd egyszer fizet valamit és kvittek vagyunk. Most nekem sok van. Az apám megvette, mielőtt még a pénzét elverte. Tizen— 65 —

kilenc éves vagyok, nem szeretnék bevonulni, bár az sem lehet olyan veszélyes, a haverok mondják... De itt mégis... szabadabb az ember.

— Nagyon szeretem az apámat. Együtt járunk szórakozni. Csak az a baj, hogy kevés a pénzünk. De annyi mindig van, amiből egypárszor jól érezzük magunkat. Semmire se gyűjtünk. Ez a kabát, ami rajtam van, most került vissza a záriból. Bent van a télikabátom, az apámé is, az órámat nem tudom, már kiadják-e. Kétszer meghosszabítottam a határidőt. Hát ha nem, majd a hűségjutalomból veszek újat. Ha addig nem vonulok be . „„

— Kerestem az apját. Nagyon nehéz megtalálni.

— Este nyolc óra körül szokott inni a presz- szóban, onnan indul a nőhöz. De az nekem nem kell. A spiné harmincöt éves és csúnya, mert a kor még nem lenne akadály. Zsarnok, mindig kizsebeli az apámat, meg számon kéri tőle az idejét, a másik nőket. Pedig az apám nem valami félős^kis ember. Nem tudom, mivel fogja az a nő.

— Talán feleségül akarja venni az apja.

Nevet. A szeme könnyezik.

— Ne bomoljon már ... 1 Az én apám?! Van annak felesége! Nem mondta?

—■ Dehogynem . 1;

— Én is meglátogatom néha, a múltkor is otthon voltam.

— Otthon .~. 1

— Ne szőrözzön, ez csak szóhasználat. Nekem nincs Otthonom. Az a keselyű arcú doktor szétrobbantotta. Én meg majd a pofáját... Bár a fater jól elintézte. Az orvos menyasszonya, akit elhagyott az anyámért, és én kísértük a fatert. Tudtuk, hogy a présházban vannak. Meleg éjszaka volt. A Gizi, a menyasszony, becsengetett, aztán lebújt a tőkék közé. Kiszólt a doktor: „Ki az...?” „A rendőrség...”, válaszoltam.(Foly tatjuk)

— 66 —