Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-01 / 204. szám
í t i magazin ^magazin agaim „Kecskebőr”-től a Szeptemberi Sieptember 1. EGYED. Eredetére kétféle magyarázat adódik. Lehet, hogy őse az „Aigidosz" görög név, amelynek jelentése — az „aigisz” után — „kecskebőr”. A másik magyarázat szerint régi magyar eredetű: nyelvünkben valaha a „szent"-et „egy”-nek nevezték. Szeptember 2. ISTVÁN nevünk a görög „Stephanos", latinoson „Stephanus" névből származik, jelentése: aranykoszorú, aranykorona. Szeptember 3. HILDA. Az ófelnémet „hiltja" szó harcot jelent, ez volt alapja a Hildegard, Hildegunde női neveknek, amelyek megrövidült formája a mai Hilda. Szeptember 4. ROZÁLIA. Sok társához hasonlóan ez is virág- név „nőiesítése". Érdekessége, hogy a Rózával, Rózsával együtt régebben férfinév is volt. Szeptember 5. VIKTOR nevünk a latin „victor"-ból „győző, győztes" jelentésű. Szeptember 6. ZAKARIÁS. Uj név a naptárban, 1968-ban került be Ida helyére. Alapja az óhéber „Zekarjah" név, jelentése: „Jáhvéra (istenre) emlékezés”. Szeptember 7. REGINA név már az ókori Rómában is közkedvelt volt, latinul „királynő”-t jelent. Szeptember 8. MÁRIA a világon a legelterjedtebb név. A többféle eredetmagyarázat közül alighanem az a hiteles, amely szerint az óhéber „Mirjam" (keserűség) az őse. Később Európában a „Mariam” alakot vette fel és ennek származékai terjedtek el. Szeptember 9. ÁDÁM az egyik legősibb név, amelyet minden nyelvben használtak. Szumér nyelven az „ad-amu" jelentése: atyám, az óhéber és a török nyelvben egyaránt „ember" az értelme. Szeptember 10. HONORIA. E név szerepel „Honorka” alakban is, a latin .honor”: „tisztelet, megbecsülés" az alapja. Szeptember 11. TEODÓRA nálunk inkább becéző alakjában, a Dórá-ban terjedt el. Jelentésére a görög „doron” ajándék és a „theosz” (istenség) ad magyarázatot: „isten ajándéka". Szeptember 12. MÁRIA — ismét... Ezúttal — származása egy másik magyarázat alapján — egyiptomi alapszavára utalunk: a „myr": „szeretet”-et jelent. Az ősrégi névhez egyes névmagyarázók a „reménység" és a, „tenger csillaga" jelentést is hozzáfűzik. Szeptember 13. KORNÉL szintén új név a naptárban, csak 1968-ban kapott polgárjogot Lu- dovika helyett. Jelentése a latin „cornu" (szarv) alapján: kürtös. Szeptember 14. SZERÉNA alapja a latin .serenus”: „vidám, derült" szó. Szeptember 15. ENIKŐ nevünket sokan Vörösmarty teremtményének tartják, aki Hunor és Magor anyjának, Eneh vagy Enoh nevéből alkotta. A másik magyarázat szerint a „Hanná"-ból származik, amelynek jelentése az ókori Elő-Ázsiában élt népek nyelvén: kegyelem. Szeptember 16. EDIT. Jelentését az angolszász eredetű „ead" (birtok) és a „gynt" (harc) adja: birtokért küzdő. Szeptember 17. ZSÓFIA a görög „sophia" (bölcsesség) szóból származik. Leginkább az orosz nyelvben terjedt el Szonja formában. Szeptember 18. DIÁNA talán az eqyetlen példa arra, hogy ókori római isten neve személynévvé formálódott. Diana a fény, a vadászat, az erdő és a szülés római istennője volt. Szeptember 19. VILHFLMINA, Eredetét könnyebb felderíteni, „Szent nevű”-ig naptár-névtár mint azt, hogy miért került a naptárban e nap élére szép magyaros alakja, Vilma helyett. Egyébként ez is, az is a mai német „Wille” (akarat) és a „Helm" (sisak) származéka, jelentése „erős védő". Szeptember 20. FRIDERIKA, más formájában Frida, a Frigyes női megfelelője. Az ófelnémet „fridu" (béke) és a „richi" (herceg) szavak rejtőznek benne, jelentése: „békésen uralkodó". Szeptember 21. MÁTÉ nevünk az araméus „Mattithjahu" névből származik, jelentése „isten ajándéka". Szeptember 22. MÓRIC nevünk — másik alakjában Mór — ma már ritka, de a múlt század közepéig nagyon divatos volt. A rómaiak „maurus"-oknak nevezték Észak-Afrika lakóit és az ezzel kapcsolatos magyar alapszó, a „mór" is szerecsent jelent. Szeptember 23. TEKLA ősi, görög formája a „Thekla”, amelyben az istenség (theos) és a dicsőség, fényesség szó rejtőzik. Szeptember 24. GELLÉRT eredeti formája az ófelnémet „Ger- hardus, Gerhard" név volt. A ”ger” dárdát, a „hart” pedig erőst jelent. Szeptember 25. EUFROZINA görög eredetijének (Euphrosyne) jelentése „jókedv, vidámság”. Szeptember 26. JUSZTINA névben a latin „justus": igazság szó rejtőzik. Szeptember 27. ADALBERT eredeti formája az „Adalberath" volt. Az ófelnémet nyelvben az „adal" jelentése: „nemes", a „beraht” pedig „csillogó, fényes, híres". Szeptember 28. VENCEL nevünk szláv alapformája a „Venceszláv” volt. Értelme a szláv „venec”, vagy a mai orosz nyelv „venyec" (koszorú) és a „szláva” (dicsőség) után: dicsőséges uralkodó. Szeptember 29. MIHÁLY nevünk óhéber eredetű és benne az a kérdés van: „Michaél”, azaz: Ki olyan, mint isten? Nálunk régebbi formája a „Mikhál” volt. Szeptember 30. JEROMOS az ógörög ,,Hieronümosz”-ból származik. Értelme: „szent nevű”. Körömkirály A Calcuttái Murori Mohan Aditija nyerte el a körömkirály címet. Bal kezét 12 éve nem manikűrözte. Körme leg- hosszabbra a gyűrűsujján nőtt (30 cm). Körmeinek össz- hosszúságával (139 cm) világrekordot ért el, 7 cm-rel haladta meg a korábbi, szintén indiai világbajnok rekordját. A rózsa története A rózsa története sok ezer éves. A régi sumérok is ismerték, a babiloni rózsákról pedig Hérodotosz tesz említést. Távol-Keleten már időszámításunk előtt a 6. században ismerték a rózsaolajat. A görög Theophrasztosz adta időszámításunk előtt három évszázaddal a különféle rózsatermesztési módszerek leírását. A nagybélűek versenye Santa Isabel-de-Cochoa bolíviai kisvárosban most már 300 éve rendszeresen megrendezik a nagybélűek versenyét. A versenyt a helyi oltár ünnepén rendezik, és mindenki részt vehet rajta, aki kötelezi magát, hogy a megállapított minimális mennyiségnél többet elfogyaszt. Amikor ez a minimális mennyiség eltűnik a versenyzők bendőjében, és az alkalmi résztvevők szuszogva elhagyják a küzdőteret, vagyis elvánszorognak az asztaltól, akkor kezdődik a valódi verseny. Ekkor hozzák az igazi Santa Isabel-i csemegét: a főtt krumplit és a bőrében, belsőségeivel együtt megfőtt barna delfint. A szurkolók lélegzetvisszafojtva állják körül az asztalt, ahol a két-három jelölt fogyaszthatja az ételt. Közben szól a zene, a zenekar a versenyzők frissítésére gyújtó dallamokat játszik. Az idén Mario Biankón lett a győztes. Rekordot evett: 18 barna delfint, nem számítva a garni- rungot. Régi szokás szerint a verseny előtt megmérik a résztvevőket. Mario Biankón 178 centi magas, s mindössze 72 kilogramm. Az elmúlt évek feljegyzései alapján egy érdekes részletre derült fény: a legtöbb bajnok Automatizált betegágy . i Egy dán cég kórházak és szanatóriumok ápoltjainak nagyobb kényelme érdekében automatikus betegágyat készít. A nyomógombbal irányított szervomotorral hét különböző helyzetbe hozható az ágy fekvőfelülete, illetve fej- és háttámasza. A párna lecsúszását könnyűfémből készült rugós támaszok akadályozzák meg. Hogy a beteget még vénem volt túlzottan hájas. Az orvosi vizsgálat pedig azt bizonyította, hogy a győztesek egészséges emberek, és semmiféle gyomor- vagy egyéb bán- talmakban nem szenvedtek. Ahogy Santa Isabel polgár- mestere mondta: A sport a legjobb eszköz, hogy az ember az alakját megőrizze! Ez általában véve régi igazság, bár az ilyenfajta sportra alkalmazva kicsit furcsán hangzik.« Vergilius Paestum rózsáját énekelte meg. A római ókor legjelentősebb rózsakrónikása az idősebb Plinius. Legalábbis tőle származik az az ismeretünk, hogy Rónáéban időszámításunk első éveiben nem csupán a vadrózsák virágzottak, hahem korai nemesített formákat is termesztettek. Az egyház kezdetben tiltakozott a „pogány” virág ellen. A római birodalom bukása általában válságos időt hozott a rózsákra. A germánoknak csak csipkerózsáik voltak, amellyel szent ligeteiket övezték. A nemesebb fajta nyugati rózsa a keresztény kolostorkertekben maradt fenn. Szerzetesek termesztették. Nagy Károly elrendelte, hogy királyi palotájában is termesszenek rózsákat. A rózsák első tudományos ismerője Albertus Magnus volt (1193—1280). A keresztesek hozták el az első ázsiai rózsákat, főként a damaszkuszi ró-: zsákat Európába. A kereszténység, amely eleinte oly elutasító volt, később szimbólummá tette a rózsát- A tüske nélküli rózsa lett Má-. ria tisztaságának jelképe. letlenül se érhesse áramütés az ágyban, víz elektromos részeket különleges szigeteléssel látják el. A fekvőhely kerekeit az ágy alá benyúlóan helyezték el a konstruktőrök, hogy a kórházi személyzet bele ne botoljon. Az ágyra szerelt kerekek egyébként a beteg kíméletes eljuttatását segítik elő a kórteremből a vizsgálóhelyiségekbe. A fogyókúra sem mindig ár talmatlan Franciaországban 1973. folyamán több ezer férfi és nő néhány milliárd frankot költött olyan fogyasztó gyógyszerekre, amelyek a szakértők véleménye szerint nemcsak hatástalanok, hanem bizonyos esetekben károsak is. Nagy- Britanniában a nők 60 százaléka rosszul táplált. Általános tébolyról lenne szó? Nem. Ez a társadalom követelménye. Az amerikai Harvard Egyetem kövér jelöltjeinek jóval nagyobb intelligencia-hányadossal kell rendelkezniük, mint a soványaknak, akiket a felvételi bizottság talán ön- tudatlanul is előnyben részesít. Bumeráng a vaskorból A hollandiai Velsen homokdűnéiben a régészek tölgyfa bumerángot találtak. Az ősi hajítóeszköz három töredékben került a felszínre. Korát radioaktív szénizotópos eljárás segítségével határozták meg: ezek szerint a bumeráng 2250 —2420 éves lehet. Valószínű tehát, hogy i. e. a 3. évszázadban készítették. A groningeni egyetem kutatója elkészítetté a bumeráng pontos mását. Az eredetinek 39 cm volt a két végpont közötti távolsága, vastagsága pedig 3,2—3,7 cm között változott. A bumeráng ágai 110 fokos szöget zártak be. A régészek véleménye szerint a vaskorszaki emberek a tölgyfát mesterséges úton hajlították meg. Az így hajlított bumeráng jóval erősebb, mintha természetes hajlású fából képezték volna ki. A hollandiai lelethez hasonló bumerángot már Ausztráliában, Indiában és az amerikai kontinensen is találtak a régészek. A legrégibb bumeránglelet i. e. 5000-ből egyiptomi sírból került elő. Egyik-másik régi egyiptomi bumerángnak a vége cizellált aranylemezzel volt borítva. A régészek és a történészek szerint az őstörténeti korban a bumeráng Európában széles körben elterjedt hajítóeszköz volt, amelyet különösen a Földközi-tenger partvidékén használtak, nemcsak az európai, de az afrikai oldalon is. A közhiedelem azt tartja, hogy a bumeráng ausztráliai privilégium és az ottani bennszülött lakosságnak volt hajítóeszköze, onnan terjedt el a többi kontinensen. A régészeti kutatások során viszont Európában régebbi keletű bumerángleleteket találtak, mint Ausztráliában, igaz viszont, hogy e távoli kontinens régészeti szempontból a tudomány) számára ma még egy elég fehér foltot képez. A bumerángot általában úgy hajlították, hogy ha eldobás után röptében nem ütközik semmibe, visszatér az elhajítási hely közelébe, de néha a hajító személy kezébe. Ezt a visszatérési „képességet”, mondhatnánk manőverkészséget az ember régóta ismeri. A bumeráng felső szárnya jobban van hajlítva, ez a rész tehát gyorsabban „utazik”. Egyébként mindig a bumeráng görbülete határozza meg azt az időpontot, amikor a bumeráng többé nem képes előrehaladni és visszafordul a hajító felé. Ezek az ún. körpályás bumerángok. Súlyuk áltálában 125—300 gr között változik. Ausztráliában egyébként használtak a múltban — de még ma is olyan bumerángokat, amelyek egyenes vonalpályát repülnek be, tehát nem térnek vissza a kiindulási pont közelébe. Ezzel az ősi hajítóeszközzel nagyobb távolságokat lehetett elérni, mint más haj ltokkal, így a parittyával. Selyemhernyó-gyár Régóta közismert, hogy a hím selyemlepke gubája jóval több selymet ad, mint a nőstényé. így született az ötlet, hogy előre megállapítsák a leendő hernyó nemét. Tas- kenti kutatók ionizáló sugarak segítségével új selyemhernyófajtát tenyésztettek ki, a „tet- rahidrib—3”-at, amelynek petéiből csak a hímek kelnek ki. A selyemtermelő Üzbegisztán egyik specializált gazdasága hamarosan átáll ennek a fajtának a tenyésztésére. <
