Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-01 / 204. szám

t I föoterosnuiiatvány a hatosé» Naponta 48 közúti balosét Egy nap négy haláleset Pál fán — „Ártatlan“ hutyuska r Ä múlt hét végén hozta hyilvánosságra az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács az első félév baleseti - statisz­tikáját. Az országos lapok elég tekintélyes terjedelemben szá­moltak be a közúti balesetek számainak alakulásáról. Tud­juk tehát, hogy 1974. január 1-től július 31-ig naponta 48 karambol, történt, összesen 8584. Háromszázharminccal több, mint 1973. első félévé­ben. Gépjárműveikkel elin­dultak és nem érkeztek meg 519-en. Azaz, ennyien haltak meg az országot behálózó köz- utainkon, vagy településeink utcáin. Súlyos sérülést szen­vedtek 4260-an, könnyű sérü­lést közel hétezren. A több mint nyolc és fél ezer közúti baleset közül mindössze 147 karambolban mutattak ki mű­szaki hibát a szakemberek. Döbbenetesek, aggodalmat kel­tőek és egyben elgondolkozta­tóak ezek a számok. Sőt! Bi­zonyos vonatkozásban félelme­tesek is. Ittas vezetők Az elmúlt év azonos idő­szakához viszonyítva például közel 40 százalékkal emelke­dett az ittas vezetésből faka­dó közúti balesetek száma. Az év első felében 1540 baleset szereplőinek valamelyike állt a cselekvőképességet, reflex- tevékenységet gátló alkoholos befolyás alatt. Nem szűnt köz- útjainkon a motorosok és ke­rékpárosok veszélyessége,, pe­dig közlekedésrendészetünk igen erélyesen és igen válto­zatos módozatokon .végzi az útonlévők biztonságát szol­gáló ellenőrző munkáját. Úgy tűnik, mindez nem elég. Több kell. Az ámokfutásra, ember­társaink veszélyeztetésére haj­lamosakat ki kell — és a többség érdekében kell — ki­tiltani a forgalomból; Mind biztosabbá válik ugyanis, hogy bármilyen nagy áldása rohanó korunk emberének a gépjár­mű, nem mindenki alkalmas arra, hogy kormánya mögé ül­jön. Mintegy illusztrációul há­rom, házunk táján történt ese­tet idézünk. Mindnek megvan a maga tanulsága, mindegyik­ből könnyű levonni a legké­zenfekvőbb, ' mondhatjuk úgy is, a legközérdekűbb követ­keztetést, mely a még kemé­nyebb szigor alkalmazása mel­lett tör lándzsát. Háziállat az úton A lakott településeken átha­ladó »utakon a gépjárműveze­tőknek manapság korántsem kell annyit bosszankodniok az útmenti pázsitra kicsapott és az útra kalandozó baromfiak miatt, mint kellett ezelőtt 5—10 évvel. De azért csak előfordul, hogy ott marad ál­dozatként egy-egy liba, tyúk, yagy kacsa az úton, a gázoló jármű vezetőjét pedig kíséri az átok, holott, ha gazdáik hagyják baromfiaikat a kerítés mögött, nem lenne szükség átokmondásra. Nem adódnának a lakott területeken hajme­resztő közlekedési szituációk. Valamelyik nap Szedresen részvevő embertömeg gyűlt egy nénike köré. Boltból jött a néni és házőrzője kíséreté­ben. A gazdasszony még át­lépkedett minden baj nélkül a községet keresztül Szelő úton. A kutyát, mely nyilván a hőségtől térfengett bizony­talankodva, elcsapta egy arra haladó teherautó.» Útpadkára húzva a kimúlt állatot csak úgy sistergett a pityergő né­niké körül a népharag. A gép­kocsikat és vezetőiket szidták válogatás nélkül. Bár, ha gon­dolkodnak kicsit a majd min­dennapos epizód szereplői, rá; jöhettek volna, hogy közútja­inkon egyáltalán nem olyan áldásos a baromfiak, vagy az ebek jelenléte, mint a ház kö­rül. Sőt. Súlyos közúti balese­tek okozója is lehet a hazulról elcsatangolt kutya. Nemrég a tamási járás egyik körzeti or­vosa törte össze fölismerhetet- lenségig a kocsiját és nem va­lószínű, hogy valamikor is „ártatlan” jelzővel illeti majd a kóborló ebeket, hiszen senki sgm akarta elhinni, hogy - „ab­ból a kocsiból” nem holtakat húztak ki és utasai megúszták „csak” sérülésekkel a kutya- kalapdct, ami abból állt, hogy a jószág — haragos viszony­ban lévén a négy keréken gu­ruló járművekkel — üldözve azt, a gépkocsi alá került, méghozzá nem akárhogyan, mert teteme föltekeredve a kormányszerkezetre, a kocsit kormányozhatatlanná tette egy szempillantás alatt. íme,, eny- nyire- lehet „ártatlan” a kó­borló állat, s fölmerül — úgy véljük jogosan — az ember­ben a kérdés: mikor lehet majd hasonló kimenetelű ese­tekben felelősségre vonni a gazdikat is? Alkalmasint erre is szükség lenne, akár a meg­előzés igényével... Arra hasonlóképpen szükség lenne, hogy a kmb-s rendőrök éberebb figyelme kísérje a motorosokat. Ismeretes, hogy igen elterjedt ennek a jármű­nek a használata.' Hovatovább több lesz hazánkban a motor­kerékpár, mint amennyi ke­rékpár valamikor volt. De az is világos, hogy nem minden­ki alá való a motor, s külö­nösen nem való azok alá, akik nemcsak hogy felelőtlenek, de ezt a tulajdonságukat még csak véka alá sem hajlandóak rejteni. Csevegés a motorkerékpáron A motor főként a fiatal ge­neráció járműve. Olcsóbb • a gépkocsinál, könnyen juthat­nak hozzá — tisztelet a kivé­telnek — száguldozást kedvelő benzinlovagjaink, akik -útjain­kat gyakorta tekintik cirkuszi porondnak, ami igencsak ve­szedelmes dolog — másokra és magukra nézve is. Egy, dolgozni Pécsről Szek­szárdira járó házaspár mesél­te a minap, hogy a múlt hét elején hazafelé tartva különös játék' szemtanúi' voltak — sze­rencséjükre tisztes távolból — a hatos út siófoki útelágazás és Rakasd közötti szakaszán. Ott tehát, ahol évek óta a legtöbb áldozatát szedi a gyorshajtás, a szabálytalan előzés, az ittas vezetés! — Két fiatal motoros haladt előttünk és szorosan egymás mellett. Egyiküknek utasa is volt. Úgy cseverésztek, mint­ha nem járművön, hanem presszóbal üldögélnének. Nem mentünk gyorsan, előzésben tehát nem jelentettek aka­dályt. De nagy baj is történ­hetett volna éppen, ha na­gyobb a sebesség, mert a mo­torját egyedül megülő fiú hir­telen átvetette jobb lábát a motor baloldalára, ami persze nem ment egyensúlyzavar nél­kül. Jó háromszáz métert ha­ladhatott így nagy peckesen, amikor megbillent a motor és kivágódott a gyerek alól. A jármű balra, a fiú meg jobbra repült két kerékvető között. Meghűlt bennünk a vér és le­álltunk. Mire azonban a hely­színre értünk, egyik motoros Rakasd irányába, a légtornász pedig Szekszárd irányába el- szelelt. Azóta is sajnálom, hogy legalább az egyiknek nem sikerült megnéznem a rendszámát, mert egyik is, másik is veszedelmes résztve­vője a forgalomnak- _ Ez az epizód tulajdonkép­pen nem mond semmi újat. Tanulsága is régi: nem min­denki való a motor nyergébe, s hogy ki való oda, azt első­sorban azok tudják, akik egy városban, faluban, egy utcá­ban laknak. Ha pedig ezt so­kan tudják, lépéseket is lehet tenni megakadályozandó az ostoba halált. Több jogosítványt bevonni Pálfán a közelmúltban egy' huszonnégy óra leforgása alatt négy fiatalember költözött ki a temetőbe és kideríthetetlen, hogy halálukkal kapcsolatban hány ember érez lelkiismeret- furdalást. Sokan érezhetnének, mert itt is divat a rakéta­sebességű száguldozás, a moto­ros ügyességi versenyeken al­kalmazott számokkal való, ki ha én nem? parádézás. A négy fiatalember közül három a lezárt sorompónak ütközve halt meg. Távolról sem azért, mert hiányosak voltak a helyi ismereteik, és nem tudták, hogy ott van a sorompó, amit időközönként lezárnak. Olyan sebességben volt mindhármójuk járműve, ami fékezhetetlennek bizo­nyult. Nekirohantak a lezárt sorompónak... Lenne még sorolnivaló pél­da házunk tájáról, hiszen alig van lapunknak olyan száma, melyben ne publikálnánk ka- ramboiokról és áldozataikról beszámoló híreket, tudósításo­kat. A közlekedés mindenna­pos fekete krónikáját figye­lemmel kísérők egyebek között ezért fogadhatták megnyug­vással az OKBT-nek azt a ja­vaslatát, hogy közlekedésünk biztonsága érdekében hatósá­gaink bátrabban alkalmazzák a jogosítványok bevonását is, mert a szigorúbb ellenőrzés, a szabálysértési eljárások a je­lek szerint nem elegendőek a közlekedési erkölcsök megjaví­tására ! — lászlő i. — Stílszerűen Garay tér, péntek reggel, nyolc óra előtt néhány perc­cel... A szálló előtt parkírozó gépkocsik között hirtelen olyan füstfelhő támad, hogy néhány gyalogos megtor­pan: tán csak nem gyul­ladt ki valamelyik jármű? Nem, nem gyulladt ki — csak elindult. A járműsor­ból kitolat egy Barkas- mikrobusz, kipufogócsövé­ből, mint ködgyertyából, árad a füst. — No, ehhez műszer sem kellene. A levegőszennye­zésért habozás nélkül kiró- hatná a rendőr a bírságot. A Barkas elhúzza a füst­oszlopot a Béla tér felé. Oldalán nagy betűkkel a felirat: Prometheus-szerviz. A Prometheus-szerviz tüzelőberendezések karban­tartásával foglalkozik. B. L Paksról jön a frissítő víz Mi lesz a domb őri Duna sorsa? Végleges megoldás: 1980 után Lassan vége lesz a nyárnak, megcsappant a Tolnát Dombo- rival összekötő út forgalma is. Ez a forgalomcsökkenés azon­ban nemcsak a hűvösebbre forduló időjárásnak, hanem érdekes módon az augusztusi forró napoknak is köszönhető. A Domboriba látogatók döntő többsége azért vállalja a több kilométeres utat, hogy füröd- jön a holt Dunában. A szép környezet — amelynek egyik lényeges alkotóeleme a jókora víztükör — sokakat arra ösz­tönzött, hogy itt hivalkodó avagy szerényebb nyaralót építsenek, a pénztárcájuk vas­tagságától függően. Ugyancsak szép számmal találhatók itt vállalati üdülők, no és a nya­ranta több ezer fiatalnak he­lyet biztosító KISZ-tábor, a szekszárdi általános iskolások napközis tábora, meg a motel. Sajnos az utóbbi napokban, hetekben csak a bátrabbak me­részkednek a vízbe, mert gya­núsan zöld lett a színe, a fürdés után pedig, vagy éppen napozás közben ragad tőle az ember bőre. Úgyszólván nemcsak esztétikusnak nem, hanem gusztusosnak sem mondható. Mi lesz a dombori Duna sor­sa? — erre nemcsak az a né­hány száz ember kíváncsi, aki­nek nyaralója, víkendháza, tel­ke van a vízparton, hanem azok is, akik munkaidő után, hétvégén ruccannak le Dombo­riba egy kis fürdés, pihenés kedvéért. A kérdésre Fábián Imrétől, a megyei tanács építési, köz­lekedési és vízügyi osztályá­nak vezetőjétől kaptunk vá­laszt. Fábián Imre elmondta, hogy köztudott, miszerint a domborihoz hasonló vizek bio­lógiai egyensúlya nagymérték­ben függ a víz hőmérsékleté­től. Augusztusra — ha az idő­járás úgy alakul — a holt Duna biológiai egyensúlya bi­zonyos mértékig felborul. Ez így volt eddig és még egy ideig így is lesz. Tv-jegyzet KAPUTT Pénteken este Curzio Mala- parte híres lírai dokumen­tum-kötetének (sok más mel­lett így is jellemezni lehet könyvét), a Kaputt-nak tv- változatával ismerkedhettek meg a nézők. A rendezés és a két főszereplő alakítása kifo­gástalan volt. Előbbi keveset akart markolni és éppen ezért sokat fogott. Frank főkor­mányzó egyetlen vacsorájának keretébe sikerült beleötvözni a hitlen barbarizmus minden tünetét, olykor patologikus gonoszságát. Frankot hatino- vits Zoltán alakította, olyan gonoszul, hogy azt fokozni már hiba lett volna. Curzio Mala- parte-t; a furcsa, cinikus kó­bor lovagot, olasz századost, aki megjárta Mussolini bör­tönszigeteit, finom szellevtet, vakmerőén cinikus gúnyoló­dót; Mensáros László. Tökéle­tesen és szemlátomást élvezve a szerepet. Villanásnyi képek, képsorok elevenítették fel a hitlerizmus szörnyűségeit, a varsói gettót, a bordélyba kényszerűen és onnan halálba küldött lányokat és a parti- zánfiút, aki. arról ismeri fel a német tiszt üvegszemét, hogy abban még tükröződik némi emberség. A film után mégis maradt a nézőben valami, ami Malaparte kiemelkedően érté­kes könyve olvasásakor is vé­gigkísérte. Szép, szép bemenni a fenevad barlangjába és ott viszonylagos védettségben kel­lemetleneket mondani. A fene­vadat azonban a legszelleme­sebb gondolatok se irtják ki, hanem csak a golyó. O. L Mindenesetre készülnek a tervek a víz cseréjére, frissí­tésére, tisztítására. így példá­ul fokozottabban figyelik és büntetik, ha valaki állatokat enged a dombori Dunába. Je­lenleg gondot okoz, hogy aa üdülőtelepen nincs szennyvíz­csatorna-hálózat. Bár eddig még nem mutatták ki, hogy az — esetleg szándékosan — rosz- szul épített szennyvízgödrök tartalma a vízbe szivárgott volna, de a veszély fennáll. Éppen ezért a következő öt­éves tervben megépítik a csa­tornahálózatot. Ugyancsak vár­ni kell a legeredményesebbnek ígérkező megoldásra, a víz ál­landó cseréjére is. Két variáció jöhet számításba: vagy az élő Dunából frissítik a dombori holt ágat, vagy gravitációs úton vezetik ide a majdan felépülő paksi atomerőmű hűtővizét. Jelenleg úgy látszik hogy ez utóbbi megoldás a kedvezőbb. Sajnos ez nem megy máról holnapra: való­színűleg csak 1980 utón érke­zik meg a paks—faddi fő­csatornán az atomerőmű fris­sítő vize. Addig nem tehetünk mástj várunk. Mindenesetre elkészült egy rövidebb határidőre szóló terv is: 1975 végéig a dombori Duna partján és az ahhoz tor­kolló vízfolyásokon kijelölik azt az övezetet, ahol csak meg­határozott, a vízminőséget lé*j nyegesen nem befolyásoló meJ zőgazdasági vegyszereket lehet felhasználni. Végezetül még egy megnyugtató tény: a víz­ügyi igazgatóság vízminőségi felügyelete rendszeresen vizs-j gálja a dombori holt ágat. Ed-- dig nem érkezett olyan jelzés,’ amely szerint az egészségre káros lenne Domboriban a fürdőzés. i 1974. szeptember £

Next

/
Oldalképek
Tartalom