Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-01 / 204. szám
\ • Csengőszó előtt ■ EUramodott ismét a nyá i “ a vakáció csaknem há [ rom hónapja. Szeptember el i ső hétfőjén tanévnyitóra gyű • lekeznek az ország általáno [ és középiskoláinak diákja i Néhány nappal később a fő ] iskolákon, egyetemeken i i megkezdődik az 1974—75-ö | tanév. Több mint másfél mii i lió diák az ország népessé ' gének egyhetede — iskola , padokba ül ismét. i Sok változtatást, sok úja } hoztak az elmúlt tanévek i közoktatásban; elsősorban ta ] valy vezettek be több módo i sítást. Uj rendtartás, átlag 1 eltörlés, kísérleti matematika , tanterv, .átdolgozott érettség ' vizsgaszabályzat, összevon J érettségi-felvételi írásbelii i matematikából és fizikából ] tananyagcsökkentés — s a i felsorolás korántsem teljes. A J változtatások szükségképpen i növelték a pedagógusok > munkáját, s a diáknak, szülő- j nek is meg kellett szoknia az i újdonságokat. Az oktatáspoli- j tikai párthatározatból eredő i szükséges munkálatok során j az elkövetkező tanév nyugodt , és kevesebb változtatással já- J ró időszaknak ígérkezik. ' A kiegyensúlyozott, a vál, ” tozásokat a gyakorlat. i ba ültető időszakra szükség [ is van. Az oktatáspolitika ve- i zetői ennek a mérlegelésével ] is döntöttek úgy, hogy az év- i tized végén kerül sor az új 1 tantervek bevezetésére; a i most kezdődő tanévben csu- i pán egy-két intézkedés szere- j pel napirenden. Talán a leg- i fontosabb: az erkölcsi, egész- [ ségügyi nevelés — mint tan- i tárgy — bevezetése azzal a 1 meggondolással, hogy a csa- J ládi nevelés mellé felsorakoz- I zék az iskola a maga felvilá- J gosító, pedagógiai és pszi- i chológiai eszközeivel. Ugyan- J csak a kor követelménye, i hogy bővüljön az új matema• tika-tantervet immár a gya- ! korlatban alkalmazó pedagó• gusok köre; a tudománynak J ez a roppant fontos ága va- i lóban modern, korszerű for- } mában kapjon teret az álta- i lános iskolai oktatásban. i A z Oktatási Minisztérium j ” szakemberei még az i előző tanévben országos vizs• gálatot végeztek mintegy ezer , iskolában. Felmérték az eddi- i gi intézkedések hatását és [ számba vették — természete- i sen — az új gondokat is. j Olyanokat például, mint a i nevelők terheinek megsoka- 1 sodása, vagy az a tény, hogy I az átlag eltörlése után mi- i lyen buzdító és a tanulmányi 1 fegyelmet szilárdító intézke- , désre lenne szükség. A gon- i dók megoldásának jegyében, J nemrégiben a pedagógusok 1 egy röpténél óraszámcsökken- [ tést hajtottak végre. i Szeptemberben útjára in- 1 dúl egy újfajta oktatási for- , ma is, a szakmunkások közép- i iskolája. Az érdeklődés máris J biztató, s remélik, hogy a i végzett fiatal szakmunkások [ tömege szerzi majd meg ezek- i ben az iskolákban az érett- 1 ségi bizonyítványt, egészíti ki , szakmai ismereteit a humán i és a természettudományos [ műveltség gazdag anyagával i is. Bár biztató előjelekkel J kezdődik az új oktatási for- i ma, a továbbiakban azonban 1 az osztályok indításának jobb | feltételeit kell megteremteni i hozzá az eddiginél is több [ helyen. Czeptember 3-án már a i ^ tanév első munkanap[ jóra hív a csengőszó. Sok i szép élményt kínál a kis el- j sősöknek, az iskolapadokba I először ülő legifjabb korosz- I tálynak. A tudás gazdag kin- ! csestárát tárja ismét minden i iskola valamennyi apróbb- j nagyobb diákjának. Kilenc i dolgos hónap kezdődik. SIIIIIIIIIISilIUIIlllliiinUilíliUiiiliiiiiiiíiliííiiSíiiiliiliiiiiiilIíinítiiiliHUíIilíilíiiiiiUliilIfíimfimia ABLAKBÓL... ssiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiimmimiiiiiiiiimimiiii--' Amikor a hetvenhatodik nyári nagy hőmérsékletingadozás és ennek sokféle mellékhatása leveri az embert a lábáról, akkor örül, hogy ágyba kerülhet. Később (miközben a hőség felhőszakadásba torkoll, azt pedig ismét fullasztó meleg követi) az ágy már kiveti magából lakóját és ilyenkor jólesik- kinézni félórányit az ablakon. Leginkább hajnalban, amikor a fáradhatatlan szúnyogoknál még nem volt ébresztő és va- karódzás nélkül lehet szemlélődni. Nézni a változásokat, melyeket gyalogszerrel nem veszünk észre, pedig valameny- nyi az orrunk előtt van. Előttünk lám, a kis aszfaltozott gyalogút elején cserjévé serdültek a tavalyelőtt ültetett növények, a csemeték pedig fácskákká. Tíz év múlva, ha megérem, egy szép napon bizonyára rádöbbenek majd arra, hogy árnyat adó lombok alatt járok. Odébb a jócskákból jó néhányat kivágtak ugyan, de a Wosinsky lakótelep minisportpályájának ez a szegélye magas dróthálót kapott. így legalább nem kell a fejemet féltenem az elzúgó labda-bombáktól, és főleg nem kell bebizonyítanom a mai fiataloknak, hogy milyen gyalázatosán rossz focista voltam világéletemben, amikor megkérnek: rúgjam vissza a lábam elé gurult labdát. N Ablakból nézve egyre elégedettebbé válók a környezetemmel. Balra az új toronyház építkezésén most minden csendes, nem úgy mint éjnek évadján, amikor zúg a daru és talán a Béla térig elhangzóan döngenek a vaslemezek. A ház növekszik, mintha húznák. Az a másfél tucat ember, aki építi, már a harmadik emelet magasságában rakja össze a szobákat. Nem is olyan régen, az új ház párját néztem sóvár szemekkel — alulról. Azt, amelyiknek az ablakán most kinézek. Akkor csak idáig láttam, éjjel és nappal, talán ha vannak, még a lelki szemeimmel is. Innen már messzebbre. Balra fenn a Kálvária-oldal például a szemem láttára öltött más képet. A soha meg nem valósult ifjúsági park felé többszintes családi házak sora kúszik. Innen az ablakból éled a remény, hogy feljebb talán már nem kúsznak, mert akkor elrontják a táj cseppet sem csúnya képét. Ezenkívül valószínűleg ott is akad, aki szeret kinézni az ablakon, és szívesebben látja a várost, mint az előtte lévő házak tetejét, amire az átellenső hegygerinc — a szekszárdi „Rózsadomb” — nagy házainak lakóitól már nem egy panaszt hallottam. Ha most távcsövem lenne (nincsen), benézhetnék L. kollégám Klapka utcai ablakán, és talán azt is megállapíthatnám, hogy B. barátom a Bakony utcában az autóját mossa-e, vagy a szőlejével bajlódik. Sorra látogatom szemmel az ismerőseimet, az ablakból jövök rá, hogy milyen sokan vannak. Csak itt, az orrom előtti négy házban legalább féltucat. Aztán ismeretlen ismerősök is. A fiatalasszony ott szemben, aki meglehet csak az erkélyen át beszélget a szomszédasszonyával, de onnan aztán sokat. Egy ősz hajú, köpcös férfi, aki múltkor másodmagával mutatta meg a fél lakótelepnek, hogy minden szervezés nélkül is lehet társadalmi miinkát végezni. A pékautó emberei, akik éppen most hozzák a szomszéd üzemi konyha és étkezde részére a süteményt. A süteményt ládában, a ládát a kerítéskapura akasztják, és búcsúzóul megigazítják felette a porvédő takarót. Szinte várom, hogy régi ismerősként ideintsenek, de természetesen nem teszik. Most ők vannak a '„színpadon”, és én az ablakban a „nézőközönség". Vége a hajnali előadásnak, becsukom az ablakot, és lehúzom a vászonredőnyt. A szoba sárgává válik, egyszínűvé. De szerencsére a világ megnyugtatóan tarka odakinn, O. L Az érdemek köteleznek I ndokolt feltételezés: „Ez is Szekszárdi.” Villanásnyi képek, melyeket a fotóriporter eggyé dolgozott. A megyeszékhelyről az a közhit, hogy még mindig „kis város, nagy falu”, de dinamikus fejlődéséről édeskeveset tud az ország. Képünk a házak halmaza- ta, fotomontázs, de érzékeltetni igyekszik azt a fejlődést, mely a legutóbbi években jellemzi az ország lélekszám szerint legkisebb megyeszékhelyét. Fotó: Vesztergombi János vezetők túlnyomó része i munkája közben aligha gon- • dől a megszerezhető érdé- { mekre. A feladatokra ossz- i pontosítja figyelmét, teendői [ minél jobb ellátása vezérli. ■ Igaz ez a művezető esetében [ éppúgy, mint a főosztályveze- i tő, a vezérigazgató tevékeny- J ségének megítélésekor. Ha jól i dolgozott, örömmel fogadja > érdemei elismerését — ami | nem okvetlen, sőt elsősorban i nem anyagiakra értendő —, | de mint mondani szokás, az i élet megy tovább. Még a J gyenge vezető is szerez ér- ■ demeket — így hangzik a > közhelyszerű megállapítás, s | valóban, nincs olyan ember, i aki csakis melléfogásokkal, té- | védésekkel minősítené önma- i gát. Olyan azonban már van, J aki nem érzi igazán az érdé- i mek súlyát, nem ismeri fel, 1 hogy a meglévő eredménye- J két múlt időbe helyezik az ■ újabb feladatok. Gyakorlatiasabban fogai- i mazva: az érdemek kötelez- [ nek. A termelést dinamiku- , san fejlesztő, a minőséget fo- > lyamatosan növelő, a válasz- | tékát bővítő vállalat irányítóit i nem megállásra, pihenésre, j elégedettségre kell hogy ősz- < tökéljék az érdemek, hanem J f töretlen lendületű haladásra, i a még korszerűbb megoldó- J sok keresésére. Aki megáll, ■ az elmarad. A gazdasági 1 életben különösen így van ez, , s itt a tegnapi érdemekből ■ csak a mai tettek kalapácsa- [ val lehet főkét kovácsolni. i A zt mondanánk ezzel, < ” hogy mulandóak az ér- J demek? Igen, mulandóak, ha i nem frissíti fel azokat újra [ meg újra a célratörő cselek- ■ vés, a változásra, fejlődésre 1 való képesség. A vezetők né- J melyike itt véti el az utat. i Úgy gondolja, hogy már bi- } zonyított. Sőt, esetleg kisajá- i títja az eredményeket, csakis ] személyes tulajdonának tartja i azokat. Elismeréssel szóltak 1 munkálkodásáról mindenütt, J kitüntetést kapott. Nem veszi > észre, hogy az elismerés biz- J tatás: így tovább, így tovább, i S nem előre néz, hanem hát- J ra. i Már naptárja sem figyel- ■ mezteti arra, hogy holnap is J nap lesz. Nem szorgalmazza i az új termék kísérleteit, mert [ tart a kockázattól; hátha nem i válik be, s akkor elmarad az J elismerés. Fél jóváhagyni a i technológia megváltoztatását, > azzal vágja el a vitát: jó az | is, ami most van. Holott né- i hány éve még ő volt az örök [ elégedetlen, ő követelt ered- ■ ményesebb megoldásokat. J 1/ iégett — mondják ilyen- J kor a szemlélők. Ke- i rékkötő — így a türelmetle- [ nek. Kár érte — summázzák ( véleményüket a tárgyilagosak. Holott sűrűn nem is maga a vezető, hanem szűkebb és tá- gabb környezete a hibás abban, hogy megállt. Mert elfogadják tőle azt, ami tegnap még nagy volt, de mára kicsivé zsugorodott. Mert nem azt mérik, mit tehetett volna a meglévő lehetőségeken belül, hanem azt, most sem dolgozik rosszul. Ám a joggal kapott érdemek [őkéje hamar elolvad a kéz- oen, ha az mindig csak vesz oelőle, s nem tesz hozzá. Önérdek és társadalmi érdek az érdemek igazi súlyának föl- és elismertetése. A megszerzett rang, te- " kintély csak akkor él, iá a jelenből táplálkozik, s iá a jövő i$ sejteti gyarapodását Máskülönben emlékké válik. Kitűnő vezető volt — mondják az ilyen emberre, lolotf még posztján áll. Olyannyira ott áll, hogy a feladatok, a teendők már túl- éptek rajta.
