Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-01 / 204. szám
c I \ 1 t Sokoldalúan képzett emberek a dombóvári Alkotmány Tsz-ben a Felhívás a „magyar—vietnami barátság szolidaritási akcióra Kedves Bvtársak, Barátaink, Fiataloki A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa ás hazánk félszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére megyénk egész területén újabb lendületet kapott a szocialista munkaverseny-mozgalom. Munkások, szövetkezeti parasztok, értelmiségiek, szocialista brigádok mindenütt kifejezték azt a szándékukat; hogy a pártkongresszust és a jubileumi évfordulót eredménye, sebb munkával, a szocializmus építésébe« elért újabb munkasikerekkel kívánják megünnepelni. Köszöntjük és támogatjuk azokat a dolgozó kollektívákat, akik a X. pártkongresszus határozatát és a IV. ötéves népgazdasági tervünk sikeres befejezését a munka terma- lékenységének növelésével, az önköltség csökkentésével, a termelés szervezettségével és gazdaságosságának javításával, jó minőségű termékek előállításával érik el. Megyénk fiataljaitól, szocialista brigádtagjainktáif azl várjuk, sok segítsék a vietnami nép fegyveres győzelme után a békés építőmunkót. Szolidaritási munkaakciók szervezésével, kommunista műszakokkal járuljanak hozzá a „magyar—vietnami barátság” ezerszemélyes szakmunkásképző intézet berendezéséhez szükséges 50 millió forint biztosításához. € célból a kongresszusi munkaverseny vállalásai között minden dolgozó KISZ-tagtól, kollektívától egy kommunista műszak, vagy 6 óra társadalmi munka teljesítését kérjük, amelyből származó bevételt a Szolidaritási számlára* (Budapest, 62 Pf. 235—96852/KISZ) fizessék be. Bízunk abban, hogy megyénk ifjúsága, szövetkezeti parasztsága, értelmiségünk a kongresszusi és felszabadulási versenyben kiemelkedő munkasikerekkel újabb hitet tesz pártunk politikájával való egyetértéséről, hazaszeretetérőt internacionalizmusáról. KISZ TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA SZAKSZERVEZETEK TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA HAZAFIAS NÉPFRONT TOLNA MEGYEI ELNÖKSÉGE ' A dombóvári Alkotmány Tsz- ben Szőke Géza elnökkel arról beszélgettünk, milyen életnívót biztosít a hetvenes években az üzem a tagoknak, tudnak-e folyamatosan egész évben munkát adni a gazdáknak, s miként csökkenti a foglalkoztatottság gondjait a szak- képzettség? — Hány család megélhetését biztosítja a dombóvári Alkotmány Tsz? i — 2600 hektár a közös gazdaság földterülete. De ha csak ennyit mondok, akkor még keveset mondtam, magáról az üzemről jóformán semmit. Annak fejlettségéről végképp semmit. Négy ágazat ad a tagoknak munkát, keresetet: a növénytermelés, az állattenyésztés, a gépműhely, idetartozik az építőbrigád, és a terményforgalmi üzemág. Ebben a négy ágazatban kétszáznyolcvan em. bér talál magának elfoglaltságot. összehasonlíthatatlanul jobbak a munkakörülmények, a követelmények, mint 8—10 évvel ezelőtt. Egy évtized leforgása alatt a termelés módszerét tekintve minden megváltozott, s ezzel egy időben az élet új követelmények elé állította a tagokat is olyképpen, hogy szakmailag lépést kellett tartaniuk az üzem fejlődésével, korszerűsödésével. Előrebocsátom, minden szorosan hozzátartozik a megélhetéshez, sőt elválaszthatatlan attól. A belső átrendeződésről szólva azzal kezdem, hogy a 280 dolgozó tag évente körülbelül 50 millió forint halmazatlan termelési értéket produkál. De hogyan? Nézzük a növénytermelési ágazatot. A hatvanas évek eláő felében ebben az ágazatban a gyalogmunkások jelentették a bázist, a nélkülözhetetlen főerőt. Részes művelés folyt, több száz ember foglalkozott kézi növényápolással, kézi betakarítással. Abban az időben a város munkaerő-feleslegét is „felvette” a növénytermelés. Minden megváltozott. Az elmúlt három évben a régi gépeket újakra cseréltük. Jelenleg 22 nagyobb teljesítményű erőgép végzi el például azt a munkát, amit régebben 36 kisebb teljesítményű erőgép végzett. A növény- termelési üzemágban mindösz- sze 80-an dolgoznak, de csupán 25 személy számít gyalogmunkásnak, ők sem kapálnak, kiszolgálják a gépek. 50—55 traktoroson, gépes emberen múlik a növénytermelésben minden. Uj helyzet, és ez az új helyzet megnövekedett egyéni felelősséggel jár, mindenekelőtt szakmai sokoldalúságot kíván. Nemritkán egy emberre gépben és berendezésben egymillió forint körüli érték van bízva. A gépek, a berendezések üzemeltetéséhez a munkaműveletek szakszerű elvégzéséhez a régi tudás kevés. Ezzel nem megyünk sokra. Az új követelmények jegyében a mi téeszünkben az elmúlt években szinte valamennyi traktoros megszerezte még a növényvédő szakmunkás bizonyítványt. A szerelők mindegyike traktorosjogosítvány- nyal is rendelkezik, és ha kell, traktoros is. Jó két hete kedvezett az idő, hát nyomban két műszakban dolgoztak a gépek, mivel a szerelőket a műhelyből a határba irányitottuk. Nálunk ez természetes. Ez a rendhez, a szervezettséghez hozzátartozik. Ennek az esztendőnek á tavaszán így sikerült 1200 hektáron 8 nap alatt elvetni a kukoricát Hogy ez mit jelent, azt a mezőgazdasághoz értő emberek nagyon jól tudják. Amikor aztán a határban nincs dolog, a traktorosokat beirányítjuk a műhelybe, ott találnak maguknak elfoglaltságot. — így, miként felvázoltam, 260—270 családnak biztosít a tsz megélhetést. Lényegesnek tartom aláhúzni, hogy a megélhetés a munkánál kezdődik, és nálunk azért is könnyebb a tagok 90 százalékának egész évben folyamatosan biztosítani munkát, mert évek során a gazdák megszerezték a megfelelő képzettséget. Nehezebb lenne a helyzetünk, ha a „régi” növénytermesztők egy része nem ment volna át idejében az állattenyésztési üzemágba, ha nem jelentkezik szakmunkásképző tanfolyamra. Erősen törhetnénk a fejünket, hogy a rengeteg szakmátlan tagnak kitaláljunk valamilyen elfoglaltságot. Szerencsére nálunk a tagok 85 százaléka rendelkezik szakképzettséggel, a rakodómunkások, a fogatosok, az éjjeliőrök és néhány „gyalogmunkás” kivételével, mindenki. 45—50 éves, vagy még idősebb emberek folyamatosan „átálltak”, traktorosjogosítványt vagy más szakmát szereztek. A Lengyel! Szakmunkásképző Iskola két kihelyezett osztálya működött a termelőszövetkezetünkben, az állattenyésztésben dolgozó tagok tehát helyben tanulhattak, s örömmel mondom, négyes átlaggal vizsgáztak 45-en. A vizsgáztatók a feleletek hallatán elmondták, némelyik állattenyésztő felső fokon ismeri az anyagot. — Azt akarja mondani elnök elvtárs, hogy a tagok felkészültségén is múlik, tud-e a gazdaság egész évben folyamatosan munkát biztosítani, vagy sem? — Ezen, ha nem is minden, de nagyon sok múlik. Elmaradhatatlan természetesen a biztatás, az ösztönzés, az előrelátás. így, ahogy most mondom, ezek szavak csupán. Az azonban tény: a vezetés dolga, feladata az is, hogy lehetőleg senki ne váljék a mezőgazda- sági üzemben feleslegessé, a szónak abban az értelmében, hogy nem képes megfelelni a korszerű termelés feltételeinek, követelményeinek. Érdemes előrelátni, és némiképpen a jövőben is gondolkodni. Mi ebből a meggondolásból szervezünk majd most a télen egy, hogyan mondjam, átképző tanfolyamot. Az új, modern gépek, berendezések kezeléséhez, üzemeltetéséhez, javításához átkénezzük a szerelőket és a traktorosokat. — Az ötvenéves ember is jobban megtalálhatja az üzemben a helyét, ha veszi a fáradságot, és tanul? — Én most a dombóvári Alkotmány Tsz-ről beszélek, és kérdésére határozott igennel válaszolok. A rend kedvéért azért idekívánkoznak a kivételek. Valamikor a mi termelőszövetkezetünkben volt 50 lófogat és természetesen ugyanannyi fogatos. Már abban az időben is tudtuk, hogy ennyi fogatra nincs szükség, hiszen sokkal olcsóbb és gazdaságosabb mondjuk a szállítást gépekkel lebonyolítani. Az 50 fo- gatost és fogatot mégis megtartottuk, s csak olyan mértékben csökkentettük, ahogy a fogatosok nyugdíjba vonultak. Mást nem lehetett tenni, elvégre olyat egy termelőszövetkezetben senkinek nem mondhatunk, hogy tegnap szükség volt rád, ma nincs rád szükség. Szóval előfordulhat, hogy rendes, dolgos, szorgalmas földműves ember ötvenéves korában már képtelen tanulni, „átváltani”. Sőt, ez nerp csupán életkoron múlik. Mindebből az következik, hogy időnként, főleg télen a mi téeszünkben is előfordul, hogy a szakképzet- len embereknek ki kell találni valamit, hogy dolgozhassanak. Ilyenkor sor kerül az erdősávok tisztítására, takarításra és így tovább, és így tovább. Itt még megjegyzem, hogy év közben viszont olykor még mindig 10—15 kívülállót is alkalmazunk idényszerűen. — Elnök elvtárs, milyen életnívót biztosít a tagoknak a termelőszövetkezet? — A tagok életszínvonala nagyjából azonos az ipari munkások életszínvonalával. Nyugodtan állíthatom, mert ez így igaz. Munkakörülmények tekintetében még más a helyzet A tsz-tagok többségének dologidőben, nyáridőben 12—14 óra a napi munkaideje. Előfordul, hogy szombaton este megérkezik 15 vagon műtrágya a vasútállomásra. Azonnal kirakodni. Ilyenkor mindenki a fedélzetre, és nincs megállás vasárnap estig. Mi azért azon fáradozunk, hogy belátható időn belül nyolcórás legyen a munkaidő. Az igények a művelődésre, a szórakozásra kétségkívül nőnek. Ehhez viszont a lehetőségeket is meg kell teremteni, egyebek között a több szabad idővel. Éppen az igények növekedését jelzi, hogy a mi termelőszövetkezetünkben a tagok 90 százaléka a háztáji föld megművelésével nem foglalkozik. Nincs mé- ricskélés, ősszel veszekedés, hogy ki, mikor kerül a háztáji termény hazaszállításával sorra. Az egy katasztrális Hold háztáji helyett, a szövetkez.eti gazda választása szerint vagy kap természetben 25 mázsa májusi morzsolt kukoricát, vagy pedig készpénzben 6400 forintot. — Elnök elvtárs, köszönjük a beszélgetést. Sz. P. Bonyhádon, a Perczel-kertben, átadás előtt van a fényképünk előterében lévő harminckét lakásos ház. Hátrább, ahol a toronydaru áll, további harminc* két lakás építésén dolgozik a Bonyhádi Építőipari Szövetkezet. I Poto: Gottvald Károly
