Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-01 / 204. szám
I I f V KG Tamás: A repülés századai Léghajók a háborúkban Sokan megjósolták már az első Montgolfier-léggömb megszületésekor: ez az eszköz is a háború istenét fogja szolgálni, mint annyi nagy találmány. A jósoknak részben igazuk is lett. Már a nagy francia forradalomban született fiatal köztársaság felállította az első léghaj ósosztagot, amely fontos felderítési feladatokat hajtott végre a többi között a charleói, a fleurusi, mau- beuge-i csatákban és Mainz ostrománál. FELDERÍTÉSSEL KEZDŐDÖTT A harci bevetés menete a következő volt: a forradalmi sereg állásai fölé kötött léghajót engedtek fel, mintegy 1000 méter magasságban. A léghajós társa egy vezérkari tiszt volt, aki az akkor szokásos zászlójelzésekkel ismertette a Földön állókkal az ellenséges csapatok helyzetét, létszámát, mozgási irányát. A hadászati szakemberek természetesen nem elégedtek meg a felderítéssel. Kísérletképpen 1798-ban a Mars mezőn léghajóról bombáztak szét egy faerődöt. És ez még csak bemutató volt... Napóleon eleinte fellelkesedett a léghaj ósosztagok tevékenységén, majd a lelkesedése alábbhagyott. Pedig ha Napóleon a számára oly végzetes Waterlooi ütközetnél felhasználta volna a léggömböt, nehézlovasságának java talán nem pusztul el a természeti 1971. szeptember L akadályon, és talán sok minden másként alakul. A napóleoni háborúk után az első levegőből történő bombázást az osztrákok hajtották végre Velence fölött Ezeket a szerkezeteket nem emberek irányították, és valóságos eredményt nem is értek el velük. Úgy tűnt, hogy a léggömb hadászati jelentőségének befellegzett. Ezt látszott igazolni az is, hogy az amerikai polgár- háború harcaiban az északi felderítés alig tulajdonított jelentőséget a felderítő léggömböknek. Ennek oka az volt, hogy hiányzott a megfelelő összeköttetés a megfigyelő tiszt és a földi felderítés között, így aztán a léggömb kosarából a felderítő, kiordíthatta a tüdejét, lent csak bólogattak, de egy szavát sem értették. Ez 1861—1863 között történt. De a polgárháborúban sok külföldi katonai megfigyelő is részt vett. A többi között egy német tiszt is: gróf Zeppelin, ö a látottak alapján megszállott híve lett a léghajózásnak. De az egészet új módon képzelte el. A későbbi párizsi kommün idején a körbezárt városból a kommünárdok csak léggömbbel tudták tartani a külvilággal az összeköttetést, A SÁRKÁNYBALLON A léggömbnek — harcászati felhasználás tekintetében — nagyon sok rossz tulajdonsága volt még abban az időben. Ezeket küszöbölte ki a német Sigsfeld és Parseval az úgynevezett sárkányballonnal, amely hosszúkás formájú volt, és éppen a magasban fújó szél tartotta irányban. A sárkány- ballonok már jelentős harci tényezők voltak még a motoros repülés kezdetén is. A léghajók a benzinüzemű és Diesel-rendszerű motorok Beszélgetés Szabadi Mihállyal Hegtartó erő: a közösségi Rír: „. 1, Azok részesültek elismerésben, aikik a közművelődésért a legtöbbet és a legjobban tették, s akiknek munkássága révén alapvetően megváltozott a nép és a kultúra viszonya, a művelődés jellege... Megyénkből Kiváló Népművelő kitüntetést kapott Szabadi Mihály, a szekszárdi Babits Mihály Megyei Művelődési Központ igazgatóhelyettese.” ■— Komoly elismerés. — Úgy érzem, hogy ez az én Kiváló Népművelő kitüntetésem azt is jelzi, hogy kezdik országosan észrevenni a megyében folyó népművelési munka eredményeit. Tudomásom szerint eddig Kiváló Népművelő kitüntetést egyetlen Tolna megyei népművelő kapott. Boday József, aki azóta már Kecskeméten dolgozik. Pedig többen is vagyunk, akik már több, mint egy évtizede dolgozunk a megye népművelésében. Cirka tízen. — A megyében dolgozó összes népművelőnek a tizedrésze sincs ez a „törzsgárda”. Mi a véleménye,, miért olyan nagy az elvándorlás erről a pályáról? — Jó néhány olyan emberre emlékszem, aki rátermett volt, szívesen dolgozott, és az idők folyamán mégis abbahagyta a népművelési munkát. Sok okot találhatunk: először is elfáradnak az emberek, nem bírják azt a feszültséget, ami a közművelődési munkát kíséri. Voltak, akik a népművelés mozgalmi jellegét érezték magukénak, és egy idő után más területen folytatták. Volt olyan is, aki azért hagyta ott a művelődési házat, mert kevesellte ar pérrzt: néhány éve még rosszabbul fizettek, mint a pedagógusokat. Másokat az keserített el, hogy nem találtak partnerre munkájukhoz: az iskola és a tanárok, a helyi szervek, a termelőszövetkezetek, nagyobb helyen az üzemek nem éreztek felelősséget a közművelődésért. Úgy vélték, a kultúra egyszemélyes intézője a művelődési ház igazgatója. Hát ez nem volt kellemes állapot. Most a közművelődési határozat eredményeképpen lassan javul a helyzet. Aztán a megbecsülés hiánya. Sok helyen nem volt tekintélye a népművelőnek, nem a személye; a munkája miatt, amit nem vettek komolyan. Ha pedagógusvégzettséggel rendelkezett, nem győzte hallgatni, hogy van „tisztességes hivatása”, ugyan mit küszködik a kultúrral... A helyzet mára már javult, de ezek a problémák nem tűntek el teljesen. — ön is pedagógusként indult, és ön is községi művelődési házban kezdte népművelői munkáját. Milyen erő tartotta a pályán? — Mindig közvetlenül az emberekkel dolgoztam, sohasem csak íróasztal mellől „népműveltem”. És a közösségi munka, a gyakorlati tevékenykedés az életelemem. Pedagógusnak is megmaradtam: a népművelő is haszonnal alkalmazza a tanárismereteit! — Eredetileg tanárnak készült? — Tanárnak készültem, de a műkedvelő-mozgalomban már gyerek korom óta részt vettem. Éppen a napokban vettem észre Szentpál Olga Sióagárdi táncok című könyvében, hogy „Adatközlő: Szabadi Mihály, 12 éves”... A főiskolán, Pécsett is rögtön bekapcsolódtam a néptánccsoport munkájába. Ekkor ért az első kísértés: első éves koromban hívtak Bonyhádra, a művelődési házba előadónak. Akkor még a pedagógia javára döntöttem. Főiskola után Majosra kerültem tanítani. Hamarosan megbíztak a művelődési ház vezetésével. Szerveztem egy jól sikerült tsz-akadémiát, volt néptánccsoportom. Egy évet ha dolgoztam ként, amikor Szekszárdra gyei művelődési tanácsadó vezetőjének. Elvállaltam. Elsősorban azért, mert vissza akartam kerülni a szülőfalumba, Sióagárdra. Ez 1965-ben volt. — Nem érezte merészségnek, egyéves népművelői munka után vezető beosztást vállalni? — Hogy most rákérdez, próbálok visszagondolni erre, de az volt akkor a legfontosabb nekem, hogy Sióagárdra kerülhetek. Nagyon vonzott ez a különös folklórú, furcsa etnikumú falu, és akkoriban azt terveztem, hogy megírom a történetét. Erről már lemondtam, de a sióagárdi folklór gyűjtésével azóta is komolyan foglalkozom. Persze, vonzott a Népművelési Tanácsadó is: sejtettem, hogy érdekes feladatok várnak majd. így is volt. A megyei művelődési központ megnyitásáig ott dolgoztam, és szerettem a munkát. Sok lehetőségünk volt a kísérletezésre. Sok tapasztalatot és nagy helyismeretet szereztünk. A tanácsadóból ide kerültem, és azóta igazgatóhelyettes vagyok. — De inkább arról ismerik, hogy a Szekszárdi Néptáncegyüttes vezetője. — Igen, hiszen az a látványosabb munkám. Az kerül színpadra, annak az eredményeiről hallanak. Hogy itt, az íróasztal mellett mit dolgozom, azt senki sem látja. Csak a kollégáim... — És az hírlik, hogy a néptáncmozgalom szerelmese... — Ez igaz. A néptánc összefonódott az életemmel. — Hol a helye a műkedvelő-mozgalomnak — így a népi táncnak — a közművelődésben ? — Most újra felismerik óriási jelentőségét: aktív részvételt igényel, közösségteremtő forma. A néptánc ezen túl a nemzeti örökség megmentése, emberi tartásra, fegyelemre nevel. Nagyon fontosnak tartom. Ha külföldön vagyunk,' mindig büszkeség tölt el, mert kevés nép van, ahol olyan színvonalas a néptáncmozgalom, mint nálunk. Legutóbb Nizzában tapasztaltuk, hogy szakmai eredménye is van a komoly amatőrmunkának. — Milyen „egyéni munkaterve” van? — Egyre több idő kellene az együttessel való munkára, de egyre szaporodnak igazgatóhelyettesi teendőim is. Ez sok gondot okoz. Most beiratkoztam a felsőfokú néptáncoktatói tanfolyamra, ami hároméves újabb elfoglaltságot jelent. Végzettségben nem ad magasabb fokot, mint amivel rendelkezem, de egyébként sokat jelent majd, hiszen én „autodidakta” táncos vagyok. Tagja vagyok a Magyar Táncművészek Szövetségének és a Művészeti Bizottságnak, erre is kell idő, energia. De hát 37 éves vagyok, talán két-három munkásévtized még visszavan.... VIRÁG F. É. ; Az LZ I. Zeppelin léghajó felszállás előtt (1900). munka feltalálása előtt a szelek játékszerei voltak, de 1895 körül megjelent az első benzinmotorral és légcsavarral hajtott léghajó. Ekkor már fémből is épültek motoros léghajók. E munkában úttörő volt a magyar származású Schwarcz Dávid tervező és kivitelező tevékenysége. Alumínium testű léghajót épített csaknem áramvonalas formával. A zseniális feltaláló azonban művének próbarepülését már nem érhette meg. Sikerek tekintetében nagy utat kellett megtennie az egyik legnagyobb léghajó tervezőkivitelezőnek: az előbb már említett Ferdinand Zeppelinnek (1838—1917). Igaz, hogy az ipar ugrásszerű fejlődése, a motorok korszerűsödése már megteremtette a kormányozható és kívánt irányba, nagyobb sebességgel vezethető merev ; testű léghajó építésének lehetőségét. Zeppelin 1890-ben lemondott katonai rangjáról (vezérőrnagy volt) és minden pénzét a magatervezte léghajó megteremtésére fordította. őrültnek tartották’, a hivatalok elzárkóztak előle. Ekkor részvénytársaságot hozott létre, és 1900. július 2-án az LZ L sikerrel kiállta a gyakorlati próbát. Csakhogy elfogyott az alaptőke, s a kísérletek folytatását sorozatos szerencsétlenségek gátolták, végül a már 68 éves Zeppelin eladta mindenét, de tovább dolgozott A ZEPPELINEK Az LZ III. 1906. októberében elsöprő győzelmet aratott a kétkedők és kishitűek fölött Ez a Zeppelin gyors és tökéletesen kormányozható: hadi célokra is alkalmas léghajó volt. Erre már felfigyelt a porosz kormány is: 1915 és 1916 között az első világháborúban Zeppelinek bombázták Londont, Hullt és más angol városokat Közben az angolok sem tétlenkedtek. Nagyobb hatósugarú messzehordó légvédelmi ágyúik a fényszórókkal megvilágított Zeppelineket egymás után szedték le. Ä németek válasza: szuper Zeppelint építettek, amelynek sebessége meghaladta az óránkénti 100 kilométert, emelkedőképessége pedig a 4000 métert. Az angolok válaszként kifejlesztették a nagyobb magasságban operáló éjszakai vadászgépeket, és a szuper Zeppelin sem volt már elég jó. A németek ennek ellenére még mindig kitartottak a Zeppelinek építése mellett, jóllehet ebben az időben már óriási lépésekkel fejlődött a repülés, amelyről következő fejezeteinkben szólunk. Az új Zeppelinek űrtartalma 62 000 köbméter, hosszuk 211,5 méter volt, hét motorral működtek. Valamennyi motor 260 lóerős volt. A léghajók sebessége elérte az óránkénti 130 kilométert. Az első szuper-szupert 1918. augusztusában egy angol vadászgép gyújtólövedékei mégis felgyújtották. Megkondult a lélekharang a hadiléghajózás fölött. i, (Folytatjuk) ,
