Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-03 / 205. szám

i i Vakáció után Amikor ezeket a Sorokat írom, még tart az iskolai szü­net* Pontosabban: végnapjait éli és ez a gyerekek hangula­tán is tapasztalható. Számom­ra legjobban a fiamén mér­hető. Szó sincs arról, mintha rettegné az iskolától, valami­féle fenyegető mumus rémké­pe csak a felnőttek és a ka­rikaturisták fantáziájában él. Ehelyett, — amennyire ez lehetséges — még virgoncabb, olyan mint egy megvadult csi­kó és én titokban őszinte rész­véttel gondolok arra a fiatal tanítónőre, akire az a feladat vár, hogy a zöld füvön vihán- eoláshoz szokott 30—35 csikót legalább viszonylagos rendben próbálja az osztályterem ka­rámjában tartani. Nem ez a legfontosabb azon­ban. A nyár három hónapja annál inkább, ami esetünkben egy aszfalton felnőtt, városi gyereknek folyamatos falusi tartózkodást jelentett. Kiter­jedt családunk tagjai Dél- és Nyugat-Duháhtúlon szétszórva élnek, felszerelve tán hét-nyolc uhokaöccsel-huggal, szerencsé­re meglehetősen nagy kerttel, apróbb és kevésbé apró jó­szágokkal. Főleg ez utóbbi két tényező hat a városi gyetekre ügy, mint valamikor a fel­fedezőkre a Nílus fofrásvidé- ke. Más a tehénről az „Élő­világ” című tantárgy kereté­ben hallahi és ismét más néz­ni, amikor a nagymama egy „igazit” fej meg, és a Sajtár­ban Sisteregve pézsdül a tej. A nyulakat személyesen meg­etetni fejedelmi élméhy, a szemtelenül sziszegő libákat bottal elkergetni pedig hőstett, főleg olyasvalakinek, aki jó­idéig minden verébnél na­gyobb élőlényre tisztelettel né­zett. Mindez lehetne szülői túlzás és elfogultság is, de nefn az. Az élmények, újdonságok befogadásáról, á világkép tá­gulásának fontosságáról be­szélgetünk dr. Kaszás Imrével, a szakmunkásképző intézet nagy tapasztalaté vezetőjével. — Sok szülő ott hibázik — mondja —, hogy valamiféle „fellazulástól** félti & vakáció­zó gyérékeket. Csak lazulja* nak, a szünidő pontosan ezért van! Enyhe szégyenkezéssel gon* dolok saját prüdériámrá. aki valamilyen rosszul értelmezett szégyenkezéssel morogtam a fiamra, mivel a nagyszülői gyű* mölcsfák alatt szerzett jó ta­pasztalatok nyomán kizárólag mezítláb hajlandó elmenni a strandra, vagy lehn hahcúröZ- hi a játszótéren. Neki van iga­za, a saját talpunkon járni egészségesebb, mint egy mű­anyagból vagy bőrből készül- tön. — A vakáció felszabadulás,' áml jOgoS, szükséges, kell — folytatja dr. Kaszás Imre. — Több mint harmincéves ta­nári pálya tapasztalata mon­datja velem: nem kell attól félni, hogy a gyetek a szün­időben „mindent elfelejt” és éppen ezért a tananyag ismét­lésével terhelni. Nem felejt, hanem az iskolai tudás egy bizonyos gátlásszlnt alá SUly- lyed, ahonnan előhalászhl majd a pedagógus dolga lesz. A városi gyerekek falura menését, mindketten roppant fontoshák tartjuk, de a tapasz­talt pedagógus másféle pél­dákkal IS tud Szolgálni. Ami­kor a falusi, de egész évberl városban élő szakmunkásta­nuló hármihc napra hazamegy és otthon befogják dolgozni. A lehető legrosszabb pedagó­gia, a még nem i3 teljes érté­kű, fejlődőben lévő „munka­erő” kiuzSorázása. — 2100 gyerekünk' között 200 üdülőjegyet tudtunk kiosz­tani az idén, és további 3ÖÖ- án különböző könnyítések ré­vén vakációzhattak az ottho­nuktól távol. Amennyire zárkózott fiam­ból kiszedni Sikerült, a Rába- parti örömök ellenére bánatos kissé, mert még nem elég nagy ahhoz, hogy táborozni mehe­tett volna. — Ez megint éSak termé­szetes, hiszen a gyerek vér sze­rint a szülőkhöz tartozik ugyan, de a maga kis közös­ségében él, „gondjai”, érdek­lődési köre hozzájuk fűzi. Az erőltetett felnőtt-beavatkozás csak feszélyezi. Minden vaká­cióban kellene olyan szakasz­nak lenni, amikor a gyerek távol van a szülőktől és ahol tartózkodik, lehetőleg ott sem tekintik rosszul értelmezett „vendégnek”, és lesik minden óhaját, parancsát. — Végül is hogyan lehet se­gíteni a nyári szabadságból az átállást a természetszerűen kötöttebb iskolai keretek közé? — Fokozatosan, lépcsőzete­sen, tapintattal. Ez pedagó­gusra és szülőre egyaránt Vo­natkozik. Addig iS, míg illő tapintat­tal igyekszünk ebben az illeté­kes pedagógusok segítségére lenni, elvonulunk a Korzó Áruházba és kezdjük elkölteni az e célra rendelt pénzt Mert a fiam, éppúgy, mint tavaly, ismét a két és fél hónapos távollétét használta fel arra, hogy hekilendüljön a növeke­désnek éS csak éppen azt a ruháját nem nőtte ki, amelyi­ket már eleve nagyra szabtak. Ezek a vakációt záró szülői örömök-. ORDAS IVÁN Nagygyűlés Ópusztaszeren Ópusztaszer község határá­ban, a millenniumi Árpád-em­lékműnél vasárnap rendezte meg a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottsága, a CsOhgrád megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottsága és Ópuszta- szef község Tanácsa a hagyo­mányos Árpád-emlékünnepélyt A politikai nagygyűléssel egy­bekötött ünnepségeh megemlé­keztek a honfoglalás korénak legkiemelkedőbb államjogi ese­ményéről, az első országgyű­lésről, és a felszabadulást kö­vető történelmi eseményről, a földosztásról. Ezen a helyen az egykori grófi birtokon tűzték le az első földosztókarókat 1945. március 29-én. Tudja-e, hogy mi a frásxkarika ? Bábák, járások, f&resek Kiállítás Veszprémben a népi gyógyításról A hépi gyógyító* tárgyi tot szalagot kötöttek a csé­és írott emlékeit hazánk­ban először Veszprémben mutatják be. Az országos jelentőségű kiállításra Szen­testől Keszthelyig és Bajá­tól Nyíregyházáig 18 mú­zeum küldött anyagot régi és legfrissebb kutatásainak eredményeiből. így folya­matában szemlélhetlek az elmúlt sz&zadök orvos nél­küli világában használt, és generációkról generációkra öröklődve gyarapodott szo­kások, eljárások, estközök. Sok népi gyógyászati is­meret finnugor, tőrök ere­detét mutatták ki a kuta­tók, s bizonyították a kö­zép- és nyugat-európai né­pek tapasztalatainak hatá­sát is. Később hatottak a XVI—XVIII. századi kéz­iratos és nyomtatott orvo­si és füvészkönyvek, ame­lyeket külföldön tanuló diá­kok hoztak be. A hazai mü­vek közül legjelentősebb Méliusz Juhász Péter IS78- as Herbáriuma, majd Pápai Pária Teteme Pat Corpo­ris». igen sok faluban műkö­dött gyógyító ember: tudó, tudós, javas. Egy bábaasz- szóny hagyatékából maradt meg d frászkariká a nagy­kőrösi múzeumban. Ézen a kelesztetlen tésztából sütött nagy perecen bujtatták át a ftásZos, azaz az ijedős gyereket. Daganatokat, ke­léseket apró, rongyból ké­szült babákkal simogattak meg; egy keresztütnál él­dobták e rontóbábukát. Sokszor a gyógyulás remé­nyében keresték föl a bú- esújáró helyeket ii. Jelentős hatást tulajdoní­tottak a színeknek is. Pi­csemő csuklójára szemmel- verés ellen, piros rongyot szögeztek a küszöbre, ajtó­félfára, A sárgaságban szen­vedőt sárga viaszpohárból vagy aranygyűrűből itatták trieg. A néphit szerint az égből hullott le, tehát gyógyít a ménkű, vagy nyilakő, azaz mennykő, ami nem volt más, mint kőkorszakból származó kőbalta. Honfog­laláskori emlékanyagok közt ismernek a kutatók kagylós nyakláncot, ezt is rontás ellen viselték. Szá­mos betegséget próbáltak orvosolni a Szent György nap előtt fogott békával, kígyóval is. Régészeti leletek tanúsít­ják, hogy a honfoglaló ma­gyarok ismerték a koponya- lékelést. A juhászok a ker­ge birkát a közelmúltig is koponyalékeléssel gyógyí­tották. A népi állatgyógyászát- ban az érvágással és a kö- pölyözéssel a betegséget okozó rossz vért engedték ki. A legidősebbek még em­lékeinek a falusi foghúzók­ra, akik fogtörővei járták az országot. A népi gyógyászat egyes eljárásai és eszközéi meg­újulva tovább élnek a mo­dern orvostudománybán. Különösen a vadon termő és termesztett növényeket hasznosítják má is, Alapve­tő szerepüket á népi gyó­gyászatban nem kisebbítik á rájuk tópadt babonák. A tanulságos Veszprémi vállalkozás nagy értékű is tnetetanyagot ad a népi gyógyításról. RAFF AI ISTVÁN Kő Tamási A repülés századai A repülőgép előfutárai 6. Fanatikus feltalálókban a múlt század közepe táján sem volt hiány. A gőzgép és a vas­út, a gőzzel hajtott hajó utat nyitott sok más felfedezés se­gítségével — a technika fejlő­désének, Jó és kevésbé jó öt­letek születtek. A szabadalmi hivatalok előszobáiban ülő ke­ménykalapos urak közül min­den harmadik repülőgép-sza­badommal várakozott. Csak­hogy ezeknek a gépeknek egyi­ke sem repült még. A tudományok azonban ekkor már egész sor, a repüléssel kap­csolatos összefüggést tisztáz­tak, a többi között a felhajtó­erő képződését, a légcsavarral kapcsolatos számításokat, a közegellenállást, hogy csak a legfontosabbakat említsük. CAYLEY SÁRKÁNYA A Sok komolytalan repülő­feltaláló között azonban igazi koponyák is töprengtek a re­pülőgép megteremtésén. A töb­bi között ilyen volt George Cayley (1773—1857). Ő volt az, aki a mai értelemben vett re­pülőgéptestet — az úgyneve­zett sárkányt — megkonstruál­ta és felépítette, igaz, csak modell formájában. Cayley legnagyobb modell­jének felülete hozzávetőlege­sen 30 négyzetmétert tett ki, és szépen siklott. Siklás köz­ben kiváló repülési stabilitást mutatott. A modell nagymére­tű Volt, és Cayley azt tapasz­talté, hogy amikor szembeszél - beh előreszaladt a géppel, a szárnyakon keletkezett emelő­erő fölkapta és hosszú méte­reken keresztül szinte repült a modellel. Tulajdonképpen ő volt az első, aki a repüléssel kora legalaposabb tudományos is­mereteinek felhasználásával foglalkozott. Mélységesen hitt abban, hogy idő és megfelelő hajtóerő (motor) kérdése csu­pán, és az ember repülni fog: repülőgépen. Számtalan talál­mánya és szabadalma volt: a hernyótalpas jármű, a lőpor­gáz hajtotta motor stb. A múlt század közepén így írt a repülés jövőjéről: „ ... meg vagyok győződve... a ha­józásnál biztosabban, 36—180 kilométeres óránkénti sebes­séggel tudunk majd utazni a levegőben. Magunkat, csalá­dunkat és árunkat eképp szál­lítjuk idővel. Ennek elérésére nincs másra Szükség, mint egy olyan könnyű motorra, amely egy adott időn belül önsúlyá­hoz képest nagyobb teljesít­ményt hoz létre, mint bárme­lyik állat izomereje”. W. Henson (1805—1885) gőz­géppel hajtott motoros repülő­gépre adott be szabadalmat 1842-ben. Henson repülőgépe már csaknem azonosítható a későbbi gépek felépítésével és formájával. A szerkezeti ele­mek szilárdságát huzalokkal teremtette meg, <3 fogalmazta meg a repülőgéptervezők az* éta is tisztelt aranyszabályát: „Könnyű, de szilárd!” Ez ter­mészetesen a gép felépítésére vonatkozott. MÉG MINDIG CSAK MODELLEK A különböző hemzetek fiai nagy intenzitással foglalkoztak a repülőgép tervezésével és megépítésével. A lecke adott volt: elvileg lehet repülni, és ezt kellene a gyakorlatban is megvalósítani. A fejlett orszá­gokban sorra alakultak a re­püléssel kapcsolatos társaságok a g?pi repülés megteremtésére. Sőt, 1873-ban, a londoni Kris­tály-palotában megrendezték az első repülési kiállítást is, ahol bemutatkozott ugyan 11 modell — de még egyik sem repült, csak a léghajók. 1368-ban Boulton szabadal­maztatta a csűrőkormányt, amely máig is a repülőgép egyik fontos kormányszerve (magassági kormány, oldalkor- mány és csűrőkormány, ezek a fő kormány szer vek), A francia Pénaud (1850— 1880) már olyan gumihajtású modellekkel kísérletezett, mint a máj repülőmodellek; ter­mészetesen kezdeti szinten. Pé­naud 1876-ban megkapta re­pülőgépére a francia szaba­dalmat. Gépe már repülőké­pes konstrukció lett volna, de a tervezett és lehetséges mo­Charieg Manly motorja az első csillagmotor a világon (lt0ü>. tortelj es ítmény — 20—30 ló* erő —; kevés volt a felszállás­hoz* ÁZ ELSŐ BENZINMOTOROS GÉP Ugyancsak érdekés modellt épített az orosz Mozsajszkij (1825—1890), de felépült, két gőegépes repülőgépének fel­szállásáról nincs adat. Na­gyobb teljesítményű motorok építése közben érte á halál. Hiram Stewens Maxim (1840 —1916) az a hírhedt feltaláló, akinek a gépfegyvert „köszön­hetjük”. Egész Vagyonát hiába­való kísérletekbe ölte, hogy felépítsen egy motoros repülő­gépet. Tevékenységének mégis volt egy rendkívüli haszna: olyan, önsúlyához képest nagy • teljesítményű gőzgépet konst­ruált, amelyhez foghatót az­előtt még senki. Motoros re­pülőgépével 1894-ben több kí­sérletet végzett. Az első, tulajdonképpeni benzinmotoros repülőgépet az osztrák Wilhelm Kress (1836— 1913) építette 1901-ben. Tőke hiányában azonban ä sikerte­len kísérleteket nem tudta folytatni, nem tudott ered­ményt elérni. Elkészült 1902-bén az első csillagmotör (ma is a legel­terjedtebb dugattyús repülő- gépmotor-kohstrukció). Ez Charles Manly nevéhez fűző­dik. Hosszú listát lehetne meg* tölteni azoknak a nevével és tevékenységük akár csak héza­gos leírásával is, akik a Wright fivérek 1903. évi valódi repü­léséig sokat tettek, néha az életüket is feláldozták a moto­ros repülőgép megteremtéséért. (Folytatjuk^ I /

Next

/
Oldalképek
Tartalom