Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-03 / 205. szám
Pártszervezés — párfsrányítés Hétfői kérdésünk s Határozatok az alapszervezetben Hogyan változik megyénk ivóvízellátása ? ' TEKINTÉLYES MENNYISÉGŰ témát tárgyal meg egy félév vagy egy év során egy-egy pártszervezet. De ha azt nézzük, hány kérdésben hoz határozatot, akkor már jóval kisebb számot kapunk. Különösen vonatkozik ez a taggyűlésekre. A beszámoló következtetései, a hozzászólók észrevételei viszonylag kevés alkalommal formálódnak olyan döntéssé, amely világos munkaprogramot adna az alapszervezet kommunistáinak. Távolról sem formális kérdés az, hogy születnek-e határozatok az alapszervezeti taggyűléseken. Szorosan összefügg ez pártéletünk, mozgalmi életünk egyik gyengeségével. Nevezetesen azzal, hogy erősebbek vagyunk a helyzet elemzésében és értékelésében, mint a következtetések gyakorlati érvényre juttatásában, az elhatározások valóra váltásában, vagyis a cselekvésben. Előtérben álló törekvésünk, hogy fokozzuk a párttagok politikai-társadalmi aktivitását, erősítsük a kommunisták cselekvési egységét. E törekvés sikere elsősorban az afapszervezetekea múlik. Ott pedig nem kis részben azon, hogy meg tudják-e határozni a konkrét mindennapi cselekvés gyakorlati feladatait, a politikai tevékenység közvetlen, időszerű céljait és módjait. Azaz: olyan határozattá tudják-e formálni a felsőbb pórtszervek és önmaguk elgondolásait, amely utat és irányt szab a párttagok tevékenységének. .E megfogalmazás is jelzi talán, hogy nem a határozatok száma a legfontosabb. Dőreség lenne úgy vélekedni, hogy minél több határozatot hoz egy alapszervezet, annál jobban dolgozik és fordítva: minél keve. sebbet, annál rosszabbul. Ebben a kérdésben is két véglet zátonyai fenyegetnek: az egyik a tartalmatlan általánosságoké, a másik az apró részletekben elvesző prakticizmusé. Jelenleg az első tűnik veszélyesebbnek, illetve gyakoribbnak. Ez kínálja ugyanis a kényelmesebb utat. Hiszen ilyenkor a vezetőségnek nincs más dolga, mint lemásolni néhány megállapítást az irányító pártszervek határozataiból, s máris kész. a szépen csengő „saját" döntés. AZ IRÁNYÍTÓ PÁRTSZERV, melynek hatáskörébe több tucat vagy éppen több száz alapszervezet tartozik, munkája jellegénél fogva nem bocsátkozhat részletekbe határozataiban. Ha ezt tenné, korlátozná vagy éppen lehetetlenné tenné a helyi ön- tevékenységet, értékes erőforrástól fosztva meg ezáltal a pártot, a társadalmat. Helyileg azonban éppen az ilyen részletek a legfontosabbak. » Közhelyként hatna, ha most tételesen, netán pontokba szedve akarnánk megfogalmazni a jó alapszervezeti határozat ismérveit. Ehelyett hadd ismertessük, hogyan fogalmazták meg egyik üzemi pártszervezetünkben az előző pártoktatási év tanulságaiból adódó elhatározásokat. A TAGGYŰLÉS az értékelést megtárgyalva határozatban elismerését fejezte ki a három szemináriumvezető közül kettőnek (akik valóban rászolgáltak erre), s külön kiemelte az egyik hallgatói csoport igyekezetét és érdeklődését. Meghatározta, hogy ősszel milyen tanfolyamokat indít, kik lesznek a propagandisták, s egy-egy tanfolyamtípusra elsősorban milyen körből látja fontosnak a hallgatók részvételét (megjelölve például a tömegszervezeti tisztségviselők, a fiatalok nevelésével pártmegbízatás alapján foglalkozók, a művezetők és csoportvezetők tanulásának javasolt irányát). Kijelölte, kiknek a kötelessége gondoskodni az oktatás feltételeiről (terem, közlekedés, a megjelenés számbavétele). Ám a taggyűlés nemcsak a pártoktatás további feladatairól döntött: határozatában megjelölte azokat a tennivalókat is, amelyek az oktatás tapasztalatai alapján a pártmunka más területeire hárulnak. Megállapítva, hogy mely elméleti-politikai kérdések váltották ki a legtöbb vitát, félreértést, úgy döntöttek, hogy az egyik ilyen témáról ősszel előadást tartanak, felsőbb pártszervtől kérve hozzáértő előadót, a másik témát pedig a pártcsoportok ülésein vitatják meg az érdeklődő pártonkívüliek részvételével, a vállalat: pártbizottságtól kért vitavezetőkkel. Megjelölte a határozat azt is, milyen tárgyú és jellegű könyvek eladását kell szorgalmaznia a politikai irodalom helyi terjesztőjének. A váJ- lalati gazdálkodás témájával foglalkozó tanfolyam vitáiban elhangzottakat megszívlelve, az alapszervezet elhatározta a gazdálkodás egyik területének megvizsgálását, egy másik ilyen kérdésben pedig a vállalati pártbizottság közreműködését kérte. Határozatba foglalták azt Is: az érintett pártcsoportok úgy foglalkozzanak a szemináriumokon kitűnt négy párton kívüli munkással, hogy mielőbb sor kerülhessen a pártba való felvételükre. Nem akarjuk idealizálni ezt a taggyűlési határozatot. De példaként mégis jelzi: hogyan lehet nem csupán megtárgyalni, elemezni egy kérdést, hanem ennek alapján sokoldalú, átfogó és egyúttal konkrét, számon kérhető döntéseket hozni, a további cselekvésre ösztönözni és kötelezni. Kevés köznapibb dolog van ma a csapból folyó víznél. Megszoktuk, életünk nélkülözhetetlen velejárója lett. Természetesen, ma még nem mondhatja el mindenki a fentieket, hiszen megyénk községei közül is jó néhányban ásott, vagy artézi kutak szolgáltatják a mindennapi innivalót. Fábián Imrétől, a Tolna megyei Tanács V. B. építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetőjétől kértünk választ arra, hogy most és a jövőben megyénk lakói közül hányán élvezhetik a vezetékes ivóvíz előnyeit. Megtudtuk, hogy megyénk településein, Szekszárd kivételével — az 1950-es éveket megelőző időszakban közműves vízellátás nem volt. Abban az időben kezdett kibontakozni országosan és megyénkben is a vízműtársulások szervezése, s jóllehet, még a folyamat felénél tartunk, az új társulási forma előnyei máris mérhetők az ivóvízellátás javulásában. Sőt, ma már elmondhatjuk, hogy településeink vezetékes vízellátása meghaladja az országos átlagot, s olyan megyéket tudunk magunk mögött, mint Baranya, Györ-Sopron és Somogy. A negyedik ötéves terv eddig eltelt időszakában tiz községi vízmű készült el társulásos formában, így többek között Gerjenben, Sióagárdon, Bogyiszlón. Tanácsi és lakossági erőforrásokból jelenleg három község: Belecska, Nak és Majos vízellátó rendszerét építik. A fentiekkel együtt ma már megyénk 108 települése közül 55-ben van vízmű, az ellátottság szintje tehát meghaladja a 62 százalékot. Ami pedig a további feladatokat illeti, most nánai, pálfai és felsőnyéki vízművek előkészítése és kivitelezése. Mindezeken túl még a mostani tervidőszak végig várható a pusztahencsei és simon- tornyai községi ivóvízellátó rendszer megépítése. A tervek szerint mintegy 30 községi vízműnek kellett volna elkészülnie a IV. ötéves terv időszakában. Ezzel szemben csak 22 község házaiban folyhat csapokból a víz. Ahogy Fábián Imre fogalmazott, most lényegesen nehezebb „tető” alá hozni egy községi vízműtársú- •lást, mint például öt vagy tíz esztendővel ezelőtt. Az anyagi tényezők mellett közrejátszanak ebben helyi adottságok isi így például a település lélekszámú, fekvése, hidrogeológiai lehetőségei. Ha az anyagiakat említettük, ebből a szempontból különösen a nagy kiterjed désű, de kis lélekszámú községeink lakói vannak hátrányos helyzetben. Kézenfekvő,’ hogy ezeknél a lakóhelyeknél lényegesen nagyobb az egy főre eső érdekeltségi rész, mint a nagyobb lélekszámú, sűrűn lakott településeknél. Mindennek velejárójaként megyei szinten is nőtt az egy érdekeltségi egységre jutó összeg nagysága. Amíg 1966-ban 2500 —3000, addig napjainkban 6— 8 ezer forint között változik az egy érdekeltségi egységre jutó pénz összege. A dolgok anyagi oldalához tartozik az is, hogy a megyei tanács igen jelentős támogatást biztosít a községi vízműrendszerek megvalósításához. Így például csak az idei esztendőben községi ivóvízgondok megoldásához több mint hatmillió forinttal járult hozzá. Az ivóvízhálózat szempontjából járásaink között jelentős eltérések vannak. Amíg a paksi és szekszárdi járásban jó az ellátás, addig a bonyhádi és tamási járásban még kevés település rendelkezik vízvezetékkel. Gyenes László folyik a nagykónyi, pári, alsóHuszonhétezren a megye általános iskoláiban Megkezdődött az 1974—75-ös tanév » Megszeppent, a mama, vagy a papa kezét szorosan fogó elsősök, kék-nyakkendős kisdobosok, piros nyakkendős úttörők, ünneplőbe öltözött középiskolások — ez a kép fogadta tegnap országszerte, így v megyénkben is az utcán járó embert. Véget ért a vakáció, amely idén a kalendáriumnak köszönhetően egy nappal meghosszabbodott. (Sajnos van olyan oktatási intézmény is, ahol a tatarozás elhúzódása miatt több nappal, de most ne legyünk ünneprontók.) Bármennyire jólesett is a tízen aluliaknak és felülieknek a nyári szünet nagy szabadsága, sokan már várták, hogy ismét találkozhassanak a barátokkal, osztálytársakkal, a pedagógusokkal. A szülők meg talán azért örültek a tanévkezdésnek, mert mostantól megoszlik a gyerek- nevelés szép, de egyáltalán nem könnyű feladata a szülői ház és az- iskola között. A szeptember eleje a pénztárcák megnyitásának is hagyományos ideje: könyvek, füzetek, tanszerek, iskolaköpeny, ríj ruha — különösen ott veszik észre, ahol egyszerre több gyerek koptatja az iskola padjait. Emlékezünk még a tavalyi nagyszerű kezdeményezésekre, amikor a munkahelyek szakszervezeti bizottságok pénzsegéllyel járultak hozzá a nagycsaládosok kiadásaihoz. Idén erről kevesebbet lehet hallani. Remélhetőleg ez csak az információ hiányát, nem pedig a pénzforrások elapadását jelzi, Mindenesetre nagy. ká? lenne, ha a szép kezdeményezés szalmaláng-természetűnek bizonyult volna. Az oktatási és nevelési intézmények — egy-két kivételtől eltekintve — frissen meszelve, tatarozva várják a tanulókat. Megyénkben az 1974—75-ös tanévben megközelítően huszonhétezer az általános iskolások száma. Közülük mintegy négyezren először lépik át az iskola küszöbét. a háromezer-nyolcszáz szakmunkástanulóból ezer- négyszázan kezdik meg valamely szakma elsajátítását. Gimnáziumainkban és szakközépiskoláinkban ötezren tanulnak, a középiskolai kollégiumokban ezernégyszázan, az általános iskolai diákotthonokban pedig több, mint hatszázötvenen kapnak helyet. A tegnapi nap még az ünnepségeké volt, mától viszont megkezdődik a munka, amelyről majd tíz hónap múltán kell véglegesen számot adni. Akkor derül ki, hogy diák és nevelő jól végezte-e dolgát, hogyan használta ki az oktatás egyre javuló tárgyi és személyi feltételeiben rejlő lehetőségeket. Mik a tervek a községek és városok ivóvízellátásával kap* csolatban? — kérdeztük Fábián Imrét. Elmondotta, hogy az ötödik ötéves terv végére a városi vezetékes vízellátás szintjét 95, a falusiét pedig 90 százalékra kívánják növelni; Mindemellett egy másik jelentős feladattal is meg kell birkózni. A vízművek rohamos növekedésével arányosan nő a hálózatba kapcsolt házak, háztartások száma, ebből adódik, hogy egyre több lesz a szennyvíz is. A tapasztalatok szerint nem jó megoldás a szennyvizek házi elszikkasztása, tehát vezetékrendszerre van szükség. A terv az, hogy a jövőben az ivóvízhálózatnál valamivel gyorsabb ütemben végzik a szennyvízelvezető rendszerek megépítését. ___________________- vJ M egkezdődött a cukorrépa feldilgozása Az Ercsi Cukorgyárban hétfőn megkezdődött a répafeldolgozási idény, a kampány- kezdetre a kilencvenéves gyárban újabb, 15 millió forint értékű, korszerűsítés fejeződött be. Az első répaszállítmány Tolna megyéből érkezett 15o vagon mennyiségben. ^ M74. szeptember $
