Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-01 / 178. szám
! I I * Jámboran, eg indulatos megjegyzésre A régi megyei pártbizottsági épületben nagyon szép körletet kapott a városi-járási munkásőr-parancsnokság. Az irodahelyiségek mellett a követelményeknek megfelelő raktárakat, és olyan termet, amely alkalmas a törzsértekezletek megtartására, és az előképzős munkásőrök kiképzésére, felkészítésére is. Ez a terem, méreteit tekintve, nem nagy, tán húszán férnek el benne. Mégis, annyira „megnagyobbították”, hogy belefér az egész személyi állomány. Hogyan? i Könyvtárban.' — Örököltünk bútorokat, Olyan szekrényeket, amelyek egyből kínálták magukat, hogy könyveket rakjunk bele — tnondja Gál Antal, a városi- járási egység parancsnoka. — Eddig, éveken keresztül beszéltünk arról, hogy a munkásőrség a párt egyik nevelőiskolé- ja. Az állomány nagy része párttag — mint általában a munkásőregységekben —, de az újonnan felvettek közt sok a pártonkívüli is. A régieknek, az újaknak viszont van egy közös jellemzőjük: nagy többségük a munkahelyükön szocialista brigádban dolgozik. Ami a munkát illeti, ott nincs különösebb gond. Az egység tagjai — munkások, termelőszövetkezeti tagok — kulcsemberek a munkahelyükön. Igaz, hogy hagy részük részt vesz valamilyen szervezett oktatásban — politikai tanfolyamokon, szakmai képzésen — de az egység törzse úgy találta, ez nem elég. Valamilyen formában nekünk is segítenünk kell őket, az önművelődésben. — így jöttünk arra az elhatározásra, hogy a városi-járási parancsnokságon fiókkönyvtárat létesítünk. — Elképzelésünk találkozott a KB közművelődésről hozott, márciusi határozatával: a munkásművelődés ügyét alapvető fontosságúnak kell tekinteni. Megjegyeztük azt is, hogy „a szocialista közművelődés egyik alapvető feladata az önművelés fontosságának felismertetése.” Ehhez próbáltunk a magunk módján hozzájárulni, amikor a megyei könyvtártól letéti könyvtár létesítését kértük. Azzal az . elgondolással, hogy az egység tagjai, ha valamilyen ügyben — kiképzés, szolgálat vagy bármely más miatt — bejönnek, keressék fel a köny\tarat is. ötszáz kötetből válogathatnak: szép- irodalmi, szakmai, politikai könyvekből. — A forgalom mutatja, hogy jó volt az elgondolásunk. A íegkerer,eltebbek a hadtörténelmi témájú, a második világháborúvá foglalkozó könyvek. Zsukov emlékiratai kézről kézre járnak, de például nagyön keresett Berkesi „Siratófal” című könyve, és Angela Davis magyarországi látogatása óta a Soledad testvérek. Azonkívül a mostani politikai irodalom. Vadócz Kálmán, a megyei könyvtár vezetője hasonló megokolással beszéL a legújabb fiókkönyvtárról. — A járási-városi munkásőr-parancsnokság azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy amennyiben mód van rá, létesítsünk letéti könyvtárat. Ezt a kérést nagyon szívesen vettük. hiszen célunk és feladatunk, hogy a könyvet oda vigyük a nép minden rétegéhez. A városi-járási parancsnoksághoz kiadott, ötszáz kötetet úgy válogattuk össze, hogy abban legyen szépirodalom, politikai irodalom, és a különböző szakmáknak megfelelő könyvek. Miután fegyveres testületről van szó, a mai irodalom alkoFurcsá egy utca ez a mienk, három ága van. Kettő a Fő utcának szalad lefelé, a harmadik pedig a meredeken leszakadó löszfalak alatt akad el. Ha szép az idő, estefelé kiállók a ház elé nézelődni. Ilyenkor már ide süt a Nap. Sugarai mint egy hatalmas reflektor fénye, végigpásztázzák a tetőket, tűzfalakat, rozoga deszkából, százesztendős téglából összerótt kerítéseket. Innen nyílik a legjobb kilátás. Át lehet tekinteni az utca mindhárom ágát, még a Fő utcából is egy darabot. Kurta lábú gyékényszékek, vastag fűzvesszőből font karosszékek, sámlik, háromlábú fejőszékek sorakoztak itt valamikor minden vasárnap délután. Pletykás öregasszonyok, cserfes mehyecskék bolondozó fiatalemberek, okos vagy okoskodó öregek tárgyalták a világ dolgait, meg a sajátjukét, támasztották hátukkal az átmelegedett házfalat. Most néptelen a környék, teljesen egyedül lennék, ha a szomszédból el nem indult volna örzse néni. Megy lefelé, a menyéhez. Fekete rajta minden: a kendője, a röpikéje, Sok ráncú szoknyája, csarapája, fásaiból is elsősorban azokat a műveket juttattuk oda, amelyek a második világháborúval foglalkoznak. Nemeskürthy István könyvéből például nem tudtunk adni eleget: érezhetően, hiszen Tolna megyéből a dicstelen emlékű második hadsereg katonáiként nagyon sokan szenvedői voltak az országvezetés esztelenségének és a doni katasztrófának. — Több letéti könyvtárunk van, de annak különösen örültünk, hogy a munkásőrség tagjai között külön is terjeszthetjük az irodalmat. Ezt a kezdeményezést szeretnénk tovább „nyitani” a munkásőrség keretei között is szolgálni a közművelődést, már azért is, mert ha jól tudom, országosan is új kezdeményezés volt a szekszárdi munkásőrség részéről a fiókkönyvtár megnyitása. — mondotta Vadócz Kálmán, a megyei könyvtár igazgatója. BI.—G. K. még a kezében szorongatott görcsös botot is megfeketítette az idő. Hosszúra nyúlt árnyéka lassan ballag utána. Szoktatja magát az öregasz- szony. Most még csak látogatóba igyekszik, de tudja, nemsokára végleg leköltözik. Kosztra, kvártélyra, örökös eltartásra. A ház fejében, amit már árulnak, és amelyben letöltötte egész életét, attól kezdve, hogy a lakodalom hajnalán odakísérte a tambura- zenekar. A ház lezárja a jókora parasztporta egyik oldalát. Az árnyékos felét egyre inkább ellepi a zöld moha. a tetőn is gyökeret ver a cserepek hajszálrepedéseiben. Az udvar közepén megroggyant a kerekes kút. A vastag fatengely, amire a lánc csavarodik, valamikor olyan fényes volt, mint a tükör. A vödröt leengedve tenyérrel kellett fékezni a forgását. Megbámult, kiszálkáso- dott. A kocsikerékből eszká- bált kútkerék abroncsát eszi a rozsda. Ritkán használják. Mennyi víz kell egy magányos öregasszonynak? Két esztendeje múlt a nyáron, hogy eltemettük az öreg Sípost. Azóta megüresedett az istálló is, Tekintélyes példányszámú szakszervezeti lapunk — mely az egészségügy dolgozóihoz szól — legutóbbi számában indulatos glosszát olvastam arról, hogy le kell vétetnünk ország- és megyeszerte elterjedt és terjesztésre szüntelenül ajánlott létesítményeinkről (az öregek napközi otthonairól) a névtáblát, úgymond azért, mert benne, (a glosszaíró dr, H. R.- ben!) a harmincas évek kisdiákjában a káposztaszag, ka- nálcsörgetés rossz emlékei dolgoznak. „Es bizonyára sokakban ott a falak mögött, s azokban is, akik éppen ezért nem kívánnak odakerülni.” Elismerem messzemenően dr. H. R. jogát a kifakadásra, de úgy gondolom, hogy kártékony vállalkozás a dolgok nemismeretében hangulatot kelteni és olyan javaslattal előállni, hogy kereszteljük inkább klubokká, egyesületekké, vagy egyletté az öregek napközi otthonait. Ezek, a szociálpolitikánk, gyakorlatában nem minden ösztönzés és nem minden erőfeszítés híján elszaporodott létesítmények semmiben nem hasonlítanak a glosszaíró emlékeiben megjelenő szegénykonyhákra, amelynek tájékán a harmincas években csakugyan káposztától bűzlött a levegő. Igaz, a kanalak most is csörögnek étkezés előtt és közben, az sem kizárt, hogy az asztmás szuszogás sem hiányzik a közös ebéd elköltésének napi szertartásából, no de hol él dr. H. R., hogy le meri vonni idézőjelbe tett következtetését? Írása ugyanis azt tükrözi, hogy belülről soha nem látta az öregek napközi otthonát. Az stimmel, hogy a létesítmények lakói közül számosán második gyermekkorukat élik, node az már nem, hogy „beadták” őket a dolgozó gyerekek, unokák. Tudniillik, az az ól deszkáját sem feszegetik süldők, mivelhogy nincsenek. Keservesen nyikorog a kútkerék, ha nagyritkán megforgatja valaki. Tíz esztendeje az egész környék innen hordta az ivóvizet. Esküdni mertek volna rá, hogy ennél jobb víz nincs az egész faluban. Most. ha elromlik a törpevízmű és nagyritkán ide fanyalodik valaki, finnyásan húzza el a száját: édes, vasízű — meg még ki tudná megmondani mennyi bajuk van a Si- posék vizével. Az udvart fölverte a gáz, a górét csak az imádság tartja, a házról egyre nagyobb darabokban hullik lefelé a vakolat. Lenne, aki megcsinálja, megcsináltassa. örzse néni kisebbik unokája építész, a nagyobbik is tanult ember. Nagyritkán hazaszaladnak Pestről, kocsival hozzák a családot. Bepermetezik a szőlőt, tesznek - vesznek a ház körül, amire már nem érdemes költeni, úgyis eladják hamarosan. Nézem örzse nénit, öregesen tipeg, olykor megáll, egy kicsit pihen, aztán fogatlan száját keményen összeszorítva ismét nekiindul. Vissza se néz a házra, amely eladó. Csak legyen, aki megveszi. —a —y öregek napközi otthonait országszerte azok számára hívták életre a helyi tanácsok, akik idős korukra magukra maradtak és napi ellátásuk mellett igényt tartanak — bár nem klubszerű szinten —■ a társaséletre, apró problémáik megbeszélésére, a rádiózásraj tévézésre, olvasásra. Röviden mindarra, ami_^alkalmas a valódi otthon magányosság miatti ridegségét családias melegséggé oldani. Nem tudónk hogy a jól szerkesztett, tartalmában is színvonalas lap milyen meggondolásból közölte ezt a félrevezető glosszát, mellyel nemcsak lehet, kell is vitatkozni. Elég sokan tudják tágabb és szűkebb hazánkban, hogy szükségtelen „lefejleszteni” a szóban forgó létesítmények névtáblájáról az „öreg”, a „napközi” elnevezést. Tiltakoznának is sokan, ha azt, amit társadalmunk anyagi erejétől függően otthonnak szán, egyletté degradálná valami elsietett intézkedés. A létesítmények tartalmi élete, működési célja nem klubszerű, nem is vérszegé- nyíthető bele egyletesdibe. Viszont, aki sértőnek a valóság ismerete híján találja az öregek napközi otthona elnevezést, az látogassa meg a legközelebbi ilyen intézményt! Fáradjon oda mondjuk olyan időpontban, amikor asztalra kerül a tízórai, vagy az ebéd. Meg fog lepődni! Meg bizony, mert se a harmincas évek mindennapos káposztaszagát, sem a pléhkanalak csörgését nem találja meg. Talál viszont korszerűen táplált, kiegyensúlyozott, a gondoskodással elégedett idős embereket, akik saját kívánságukra lettek több, mint látogatói; családtagjai egy-egy öregek napközi otlha- nánakl ^ De az érdeklődő találhat olyan idős embereket is, akik boldog örömmel lennének „napközisek”, ha ezek a létesítmények mindenkit be tudnának fogadni, aki csak ide kívánkozik. Maradjunk tehát annyiban, hogy érdemes közös akarattal minél több olyan napközi otthont kívánni magunknak, amilyet csak társadalmunk, szociálpolitikánk jelenleg teremteni képes az arra rászorult időseknek. Ne klubot és egyletet! Otthont, jó konyhával, társalgókkal és pihenésre hívó, kényelmes heverőkkel, fotelokkal és nyugszékekkel, rengeteg olvasnivalóval, rádióval, televízióval. A gondoskodásnak azzal a mai változatával, ami még a legelrugaszkodottabb elmékben sem ébreszthet harmincas évekbeli közkonyhaemlékeket! — lászló — 1974. augusztus 1. Eladó ház Munkásörkönyvtár
