Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-04 / 181. szám

Jobb ma egy mirelit csirke, mint holnap egy sült túzok A Berberov család házi oroszlánjai Ä második műszak „lélek­tani” megkönnyítésére is al­kalmas az az ételrecept, amit nemrégiben „támasztott fél” Velencei István tatabányai nyomdász, a régi könyvek, ki­adványok szenvedélyes gyűjtő­je. A birtokába került ritka^ ság, a múlt század végén Ung- váron kiadott szakácskönyv többek között a túzok szaksze­rű sütésmódjáról ad alapos és kimerítő technológiai tanácsot a kezdő háziasszonyoknak. íme a recept: „A madarat tollastól egy zsákba jól beköt­jük, s legalább egy méter mé­lyen leássuk a földbe. A föl— - det reáhányjuk, s jól leverjük. 10—12 nap múlva kiássuk, megkopasztjuk, fűszerrel be- dörszöljük és így — termesze-- tesen beleit kiszedve — hat-, nyolc napra levegőre akaszt­juk, míg a földben kapott sza­got elveszti. Azután sok hagyma, babér­levél és érős forró borecettel egy cserépedénybe tesszük. Másnap a levét felforraljuk és Ismét divatba jön a szok­nya! Egyesek talán szkeptikus mosollyal veszik tudomásul ezt a bejelentést, és azt mond­ják. hogy minden tavasszal megjósoljuk a szoknya újjá­születését, az ősz és a tél vi­szont a pantalló továbbélését bizonyítja. Most azonban a számadatok beszélneík. A Champs-Élysées üzleteiben például négy szok­nyát adnak el. míg egy pantal­ló gazdára lel. Az elmúlt év­ben éppen fordított volt az; arány. A „szoknyajárvány” Lon- tíónból indult ki, ahol három, évvel ezelőtt egy bizonyos Stirling Cooper divatba hozta a bő, földig érő szoknyát, ame­lyekből ma már egyre többet láthatunk: Párizsban is. Sokak véleménye szerint a nadrágdivat hanyatlása egy­fajta aberráció végét jelenti. ismét reátöltjük, amit öt-hat nap ismételünk. Egy cserép­edénybe hagymával, zöldség­gel, fűszerrel, sóval, szalonná­val, vaj- és húslével pár órára főni tesszük. Ha puha, vajjal pirosra megsütjük. A levét be­főzzük, s adunk hozzá egy kis savanyú tejfelt és vagdalt sár- dellát.” A szakmai utasítások szerint — a nem éppen étvágygerjesz­tő közbeeső műveletekkel együtt — szűkén számítva is 21 napba kerül az ajánlott szárnyas megfelelő elkészítése. Napjaink háziasszonyainak vi­gasztalására szolgálhat tehát a régi mondás korszerűsített vál­tozata, hogy jobb ma egy mire­lit csirke, mint holnap egy sült túzok. A mexikói költők, amikor megénekelték hazájuk főváro­Kétségtelen, hogy a nőik ma már sokkal kevesebb pantallót vásárolnak mint korábban. 1913-ban került sor először arra, hogy két manöken „ha­lált megvető bátorsággal” nyilvánosan bemutatott egy- egy szaknyanadrágot. A felhá­borodott tömeg kis híján meglincselte őket A pantalló csupán a máso­dik világháború utáni években nyert polgárjogot A szocioló­gusok a nadrágdivat térhódí­tásából egyenesen arra követ­keztettek, hogy a civilizáció bizonyos fókán a nők férfia­sakká, a férfiak pedig nőie­sebbé válnak. Most hogy a pantallódivat­nak bealkooyodni látszik, ki­mondják, hogy a pantalló ál­szimbólum, semmi köze a ne­A legerősebb fenevad — a macska Az Ishiraa nevű aprócska japán sziget 370 lakosa azt fontolgatja, hogy elmenekül lakóhelyéről. Állandó rémület, ben tartják ugyanis őket a macskák... A történet 12 esz­tendővel ezelőtt kezdődött, amikor a halászok behoztak a szigetre néhány macskát, hogy megvédjék Ishimát a patká­nyoktól. Az alaptermészetük­nél fogva szapora macskák — most már kétszer annyian vannak a . szigeten, mint az emberek — megrohanják a piacról élelemmel hazatérő asszonyokat, ellopják a halá­szoktól a szárításra kitett ha­lat, betörnek a házakba és megdézsmálják az éléskamrát. A macskafalkát egy hatalmas fekete kandúr vezeti — szem­tanúk szerint a súlya legalább nyolc kilogramm. sát, mindig elragadtatással szóltak a város áttetsző, tisz­ta égboltjáról. Valaha olyan is volt... Az UNESCO nem­rég közzétett vizsgálati ada­tai szerint Mexikó-város leve­gőjének szennyezettsége a megengedett normának száz­szorosát éri el. A szakembe­rek azt állítják, hogy e város­ban a puszta lélegzés során annyi füst kerül az ember tüdejébe, mintha naponta két csomag cigarettát szívna eL Cápák és klasszikusok Cliffton MacDonald ausztrá­liai professzor nemrégiben kí­sérletsorozatot hajtott végre azzal a céllal, hogy megvizs­gálja: miképp reagálnak a cá­pák a különféle hangingerek­re. A víz alatt elhelyezett kü­lönleges erősítő segítségével előadást tartott a cápáknak különböző zenei alkotásokból. A tudós szerint a tengeri ra­gadozók pánikszerűen mene­külnek a modern zene halla­tára» a klasszikusok viszont megnyugtatóan hatnak rájuk. A Berberov család Bakuban él. Tagjai; anyuka, apuka, 9 éves kislányuk, hétéves kis­fiúk, a nagymama, a gyere­kek kutyája és..: két orosz­lán. A Berberov családnak korábban is volt egy orosz­lánja, King, de ez egy évvel ezelőtt elpusztult. Ezután a kazányl állatkert ajándékozott a családnak egy másfél hóna­pos oroszláncsemetét. Egy év alatt az állat 160 kilogramm súlyú lett, hossza meghaladja a másfél métert. Néhány hónappal ezelőtt Berber övék magukhoz vették- a kazányi állatkert 9 hónapos, oroszlánját, Szimbát. Az oroszlánok szívesen játszanak; a gyerekekkel, engedik, hogy azok hátukon • lovagoljanak« nem haragszanak, ha meg- cibálják sörényüket. Ha ven­dégek jönnek, senkit nem bán-, tanak, inkább kedveskednek,, mint a macskák. Az oroszlá­nokat most a,Berberov csalid­ról folytatott „Lakótársaink, az oroszlánok” című filmben mutatják be a nézőknek. mek közötti egyenlőségnek. — 'ii - *r. Reklám — kutyával Reggelizik a Berberov család. Az asztalnál mindenkinek megvan » maga helye — az oroszlánoknak is. A szoknya diadala Két csomag cigaretta nemdohányzók számára A polipok pszichéje Hatalmas pompával készült a százezredik vásárió fogadá­sára az egyik nagy New York-i élelmiszerüzlet vezető­sége. Zenekart hívattak, és kiválasztatták a legcsinosabb eladónőt. hogy az adja át az ünnepelt vevőnek az ajándé­kot és a virágokat. Felsora­koztak a fotóriporterek. Ek­kor kitárult az ajtó — és be­lépett a boltba egy nagy terme­tű dog, fogai közt a gazdája bevásárlókosarávaL Mit sem törődve az ünneplők tömegé­Dél-Afrika bennszülött la­kosai pásztorkodásra tanítják a majmokat. Az egyik falucs­kában egy Ella nevű majom őrzi a kecskéket. A majmot egészen kicsi korában válasz­tották el anyjától, és kecskék közt nőtt fel. Felmászik, a fára. s ha a közelben megje-. vei meg a zenekarral, megszól kott útvonalán egyenesen a pulthoz ment Az első pilla­natban a balt vezetősége za­varba jött Másnap azonban a lapokban megjelent az ün­nepség fényképe és a tudósí- sítás róla. 4-z események váratlan fordúlata * megtette hatását, és nagyobb reklám­mal szögált , az üzletnek, mintha a vásárló maga a dog gazdája, Peter Grow egyetemi hallgató lett volna — aki az ünnepség alatt á bolt ajtajá­ban várakozott lenik valami ragadozó, kiál­tással jelzi a veszélyt. Elkíséri a kecskenyájat a legelőre, az itatóhoz, és ^iem engedi az állatokat szétszéledni. Ha va­lamelyik kecske megellik, a majom azonnal beviszi a gi- dát a farmra. Á polip majdnem ugyanúgy fel tudja használni a köve­ket, .mint. az ember. Búvóhe­lyé köré valóságos kis védő­falat épít belőlük, alulra he­lyezi a nagyobb darabokat, ezek fölé ■ ügyesen egyensú­lyozva rakja a kisebb köve­ket. Gyakran előfordul, hogy „zárható”, ajtót • is készít. Eh­hez pontosan akkora követ kerít, amekkora búvóhelyének a bejárata. Szükség esetén a „csápnyújtásnyira” elhelyezett zárókövet beilleszti a bejára­ti nyílásba. Előfordul, hogy a polip kalapácsként használ­ja a kődarabokat és azzal töri fel zsákmányának egyébként túl keménynek bizonyuló pán­célját. Más alkalommal vi­szont, ha nem óhajtja azonnal elfogyasztani zsákmányát, nagy követ helyez rá, amely mozdulatlanul a tengerfenék­hez szorítja az állatot. Meg­figyelték azt is, hogy ha próbaképpen zárt üvegedény­be a polip számára csábító zsákmányt helyeznek el, a po­lip kődarabbal széttöri az üveget, hogy az ínyencfalat­hoz jusson. Ez az utóbbi meg­figyelés természetesen nem általánosítható. Azt azonban megállapíthat­juk, hogy a polip nemcsak felismeri környezetében azo­kat az elemeket, amelyeket eszközként használhat fel (bár már ez is igen szép teljesít­mény egy puhatestűtől, ame­lyet általában alacsonyabb- rendű állatnak tartanak), ha­nem képes arra is, hogy fel­fedezze az idő- és térbeli, va­lamint az ok és okozati ösz- szefüggéseket. Fel tudja mér­ni, hogy ha ételhez akar jut­ni, előbb szereznie kell egy követ, azután össze kell tör­nie a kővel az üveget, hogy végül is elérje az óhajtott célt. Mindez olyan teljesítmény,: amelyet már nem magyaráz­hatunk csupán az ösztönnek ; Menico Torchio professzori- a milánói hidrobiológiái állo­más igazgatója a következő­képp vélekedik: „Aki több polip felnevelésével foglalko­zott már, pontosan tudja, hogy mindegyik állatnak pszichikai,’ téren is megvannak á maga- sajátos jellemzői, mindegyik,. más-más jellem. Egyikük in-, gerlékeny, másikuk nyugodt* az egyik félénk, a másik- kí-v- váncsi, vagy egyenesen gya­nakvó természetű.” A pszichés tulajdonságok, fejlődésében mutatkozó ha­sonlóságok vizsgálata során Torchio véleménye szerint , valóságos „kopernikuszi for­dulat” állhat elő az embernek/ az állatokról alkotott szem­léletében. Majmok mint pásztorok Vidám játék az oroszlánokkal

Next

/
Oldalképek
Tartalom