Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-04 / 181. szám

agazin magazin • magaz Tehetségfejlesztés — hipnózissal Nem értek különösebben a festészethez, ezért nem vállal- kozhatom arra, hogy az előt­tem lévő portrék művészi ér­tékéről véleményt mondjak. Bizonyos összehasonlítást azon­ban tudok tenni. Az első, szá­momra nem sokat mond. Ta­lán egy öregembert, de lehet hogy egy fiút ábrázol. A má­sodik mű rajzolóját azonban irigylem. Úgy tűnik, keze biz­tos, jó megfigyelő, rajza egy konkrét egyéniséget, határo­zott jellemű embert ábrázol. Gondolataimból beszélgető- partnerem, Vlagyimir Rajkov pszichoterápiái orvos riaszt fel: — Mindkét rajzot egy és ugyanaz a „művész” készítette. Méghozzá ugyanazon a napon. Alkotójuk, a kísérletünkben részt vevő fiatalember valójá­ban nem tud és nem is szeret rajzolni. Ez magyarázza első vázlatának kifejezéstelen vo­nalait, amelyet minden befo­lyásoltságtól mentesen készí­tett. A második portrét hipnó­zis hatása alatt rajzolta. Azt mondtuk neki, hogy nem első éves egyetemi hallgató, mint ahogy ez a valóságban volt, hanem ő Hja Rjepin, a nagy orosz festő. A kísérleti személy énje annyira megváltozott, hogy a fiatalember nem rea­gált valódi nevére, nem is­merte meg magát a tükörben. Lelkesen és logikusan beszélt a festészetről, és szívesen — amint látja, nem is rosszul — rajzolt. — Mivel magyarázható az, hogy akivel sikerül elhitetni, hogy nagy művész, sokkal job­ban rajzol, mint korábban? — Ezzel a kérdéssel eljutot­tunk az emberben lévő rejtett tartalékok feltárási lehetősé­geinek problémájához. E tar­talékok létezését számos tu­dós tanúsíthatja. A kutatók ugyanakkor rámutatnak arra, hogy a lehetőségek tetszés szerinti kiaknázásának ma még csaknem elháríthatatlan akadályai vannak. A hipnózis olyan módszer, amelynek se­gítségével bizonyos esetekben leküzdhetők e nehézségek. Az utóbbi években végzett kísérleteink során sikerült be­bizonyítanunk, hogy az ember figyelme mély hipnotikus ál­lapotban másfél-kétszeresére növelhető. Ugyanez mondható el az ember alkotókészségéről is. Az az egyetemi hallgató, akivel elhitetjük például, hogy kiváló matematikus, jóval ke­vesebb hibát vét feladatai megoldása közben, mint álta­lában. Ugyanakkor hibaszáza­léka ugrásszerűen megnő, ha a hipnotikus álomban azt mond­juk neki, hogy műveletlen, századeleji postakocsis. Végeztünk kísérleteket a fi­zikai tűrőképesség fokozására is, a hipnózis állapotában. A kísérleti személyeknek megha­tározott nagyságú súlyt kellett tartaniuk „amíg csak bírták”. Ezután hagytuk, hogy teljes mértékben kipihenjék magu­kat. A kísérletet hipnotikus állapotban megismételtettük. Míg először a kísérleti szemé­lyek tíz esetben átlagosan 66 másodpercig bírták az adott súlyt tartani, a második eset­ben, hipnotikus állapotban ez az idő 133 másodpercre növe­kedett. A fizikai tűrőképes­ség tehát megduplázódott. — Ezeknek az eredmények­nek bizonyára csak akkor van gyakorlati jelentőségük, ha a hipnotikus állapotban meg­nyilatkozó fokozott alkotó- készséget sikerül megőrizni, és normál állapotban is tovább­fejleszteni. — Ezzel kapcsolatban is vannak már eredményeink. Egyik kísérleti alanyunk, egy másodéves egyetemi hallgató­nő hat évvel ezelőtt jött el először hozzánk. Rajzkészsége körülbelül olyan volt, mint az először említett kísérletben szereplőnek. Bizonyos számú kísérlet után, szabad idejében otthon is kedve támadt raj­zolni. Azóta befejezte az egye­temet, fizikus lett. Legkedve­sebb időtöltése szakmáján kí­vül azóta is a rajzolás. Szeretném azonban eloszlat­ni azok félreértését, akik azt hiszik, hogy ilyen módon könnyűszerrel alkotóképessé­get nyernek. — Elterjedt az a vélemény, hogy a hipnózis gyengíti az ember akaraterejét, és egész­ségére is káros. — Az igazság éppen ennek az ellenkezője. Hozzáértő al­kalmazással a hipnózis erősí­ti az akaratot, növeli a figyel­met, javítja az emlékező­tehetséget. — ön egy klinikán dolgo­zik. A sajtóban sokszor írtak már különböző megbetegedé­sek hipnózissal történő gyó­gyításáról. Mi erről a vélemé­nye önnek, mint gyakorló or­vosnak? — A pszichiátriai klinikán általában neurotikusokat gyó­gyítunk. Ez manapság sajnos nem ritka megbetegedés. A hipnózis, a rendelkezésünkre álló más eszközökkel együtt e megbetegedések gyógyításának igen hatékony eszköze. V. Szkuratnyik (APN — KS) Nyugalomba vonult az utolsó vándor ablakos „Ablakot csináltassanak! Ab­lakot’csináltassanak!” A Deb­recen környéki falvakban a közelmúltban utoljára hang­zott fel az évtizedek óta jól ismert, megszokott kiáltás. Csaknem ötvenévi „szolgálat” után nyugalomba vonult Rep- ka József, a vándor ablakosok utolsó képviselője. Üvegszál­lító háti alkalmatossága, a „kroska”, a hajdan nagybecsű mesterség klasszikus szerszá­maival együtt — az üvegvágó­val, colstokkal, gittleverő kés­sel, harapófogóval, stifnikala- páccsal — múzeumba kerül. Mint néprajzi érdekesség, lát­ható lesz mellettük kedvenc barkócafa botja is, amelyet még pályája kezdetén, mint fiatal hajtást szemelt ki a hegyközi erdőkben, bevagdos­ta, hogy görcsös legyen, kivá­gás után pedig tűzön pörkölte, hogy tartós is legyen. S a de­rék szerszám meg is hálálta a fáradságot: minden útján elkí­sérte, s nehéz teher és zabolát­lan falusi kutyák ellen egyfor­mán védelmet nyújtott. A most 75 éves nagyhutai ablakosmester elmondotta, hogy a foglalkozást — ínás szakmáktól eltérően — míve- lőik általában az apjuktól ta­nulták el, s önállósodva ván­dorútra indultak. Egy-egy „turné” két-három hónapig tartott, s lakóhelyükre csak a nagyobb ünnepek és a mező- gazdasági munkák idején tér­tek vissza. Indulásukat min­dig nagy készülődés előzte meg: az asszonyok pogácsát sütöttek és néhány napra va­ló száraz élelmet raktak a ta­risznyába. A férfiak, mielőtt útra keltek, elmentek a kocs­mába és hitelbe ittak, hogy szerencsés legyen az út, s tar- ■ tozásukat csak visszatértük után fizették ki. Nagyon hit­tek a babonákban: az indulás napján semmit nem adtak köl­csön a háztól, s azt vallották, hogy ha valaki üres vederrel átmegy előttük az úton, feke­te macska vagy nyúl szalad át előttük, nem lesz szerencsé­jük. Még a munkavállalás so­rán is a babonákba kapasz­kodtak: reggel az első ablak­szemet olcsón megcsinálták, hogy egész nap legyen mun­kájuk. Maga a szakma nem volt! nehéz, inkább a „kellékek” cipelése okozott problémát: egyszerre 50—60 kiló üveget is vittek a hátukon, s elég volt egy vigyázatlan mozdulat, hogy az egész kárbavesszen. A sok teherhordás a lábukat tönkretette: visszér nélkül egyikük sem öregedett meg. Igaz, Repka még az utolsó év­ben is megkeresett a koszton és az adón kívül havi 2000 ío-_ rintot. Dohányzási tilalom Görögországban Szomorú napok köszönté­nek a görög gépkocsivezetők­re. Az államtanács új törvényt Mire jó a fecske jé #xek ? Az utóbbi években a burmai exportlistán új cikk szerepel: a fecskefé­szek. A fecskefészket fel­használják a gyógyszeré- szetben, továbbá bizonyos jellegzetes távol-keleti kü­lönleges ételek elkészítésé­nél. A fecskefészek már jelentős bevételt hozott Burmának. léptetett életbe, amelynek ér­telmében még a személygépko­csik vezetőinek is megtiltják a dohányzást. A korábbi, 1931- ben hozott törvény a személy- gépkocsik vezetőire még nem vonatkozott. Gyilkos klorid A viniklorid egyike a legel­terjedtebb szintetikus kémiai termékeknek. Nélkülözhetetlen alkotóeleme a spray-rendszerű fertőtlenítő- és rovarirtó sze­reknek, a hajlakkoknak, a kü­lönböző műanyagoknak, a sze­métgyűjtő zsákoknak, bevá­sárlószatyroknak, a szigetelő- anyagoknak, de felhasználják a protézis készítéséhez és az autókarosszéria gyártásához is. Éveken át úgy vélték, hogy a viniklorid teljesen ártalmatlan szer. A tudósok ma már épp az ellenkezőjét hirdetik: a vi­niklorid, amelyből évente 12 millió tonnát állítanak elő a világon, veszélyes az ember egészségére, és bizonyos körül­mények között rákkeltő hatá­sú. Erre á megállapításra jutott Cesare Maltoni olasz kutató, á bolognai onkológiai intézet ve­zetője. Három éven át végzett kísérleteket patkányokkal, ege­rekkel és tengerimalacokkal. Megfigyelte, hogy a viniklo- ridadag mennyiségét megnö­velve, a kísérleti állatok nagy részénél veserák és úgyneve­zett angioszarkóma lépett fel. Ez utóbbi burjánzó szarkómás daganat a véredényeket tá­madja meg. A vinikloriddal kapcsolatos első gyanú 1938-ban merült fel, amikor megkezdték a vi­niklorid gyártását az Egyesült Államokban. Tíz évvel ké­sőbb a szovjetek, majd 1966- ban az angolok hívták fel a világ figyelmét ennek az anyagnak a veszélyességére, de mindezeket a vészjelzése­A hegedülés képessége Jógázás Az egyik híres bombayi filmszínész túlságosan rabiá­vá vált az italnak. Abban a reményben, hogy ez majd le­szoktatja veszedelmes szenve­délyéről, orvosai azt tanácsol­ták neki, hogy jógázzék. Tíz hónap múlva a páciens már valamennyi gyakorlatot el tud­ta végezni. „Használt-e a férjének a jógázás?” — érdeklődtek az újságírók a filmszínész felesé­génél. „Valamennyire igen — válaszolta az asszony. — Most már fejtetőn állva is tud in­ni”, Évek munkáját áldozzák rá sokan, hogy művészei legye­nek egy-egy hangszernek, de csak keveseknek sikerül elér­ni e kitűzött célt. Ebben nem­csak zenei adottságuk, szor­galmuk és kitartásuk játszik szerepet, hanem testi felépí­tésük, a hangszer tökéletes kezeléséhez szükséges alkal­masságuk is. Akiknél ez nincs meg, azoknál előbb-utóbb kel­lemetlenségek jelentkezhetnek (például zongoristáknál és he­gedűsöknél a makacs ínhü­velygyulladás) . A hegedüléshez nagyon fon­tos az alsókar megfelelő for­gathatósága. Egy nyugatné­met kutató olyan készüléket szerkesztett, amellyel ezt a tulajdonságot meg lehet mér­ni. így a tehetségkutatásnál már eleve eldönthető, van-e remény arra, hogy valakiből egyszer majd jó hegedűs le­gyen. Ezzel meg lehet takarí­tani a felesleges kiképzési költségeket, és el lehet kerülni az évekig tartó gyakorlás el­lenére bekövetkező kudarc okozta csalódást. A Max-Planck Intézet mun­kafiziológiai laboratóriumá­ban más hangszerekre vonat­kozó alkalmassági tesztek összeállításával a képességet objektív módon megállapító készülékek kifejlesztésével is foglalkoznak. két akkoriban nem vették kos molyán és hosszú időn át a közvélemény nem is tudott ró­luk. Ahhoz, hogy ü vinikloridof nyilvánosan is vád alá helyez­zék, kisebbfajta járványra volt szükség. Az utóbbi négy év folyamán 23 olyan esetet fi­gyeltek: meg, amikor az an-’ gioszarkóma a májat támadta meg. Az áldozatok kivétel nél-i kül vinikloridot előállító gyári munkásai és a gyár közelében lakók közül kerültek ki. Első­ként a Kentucky állambeli Louisville-ben lévő Goodrich gyár munkásai között ütötta fel a fejét ez a betegség. Eb­ben az üzemben január folya­mán angioszarkómában három munkás halt meg. A gyárban még további hét angioszarkó- más esetet fedeztek fel, hat hasonló esettel találkoztak az Egyesült Államokban, eggyel Nagy-Britanniában és eggyel Norvégiában. -A közzétett számadatok nyilvánvalóan jó-; val a realitás alatt maradtak­„Általában az emberek igye­keznek kétségbe vonni, hogy az állatok vizsgálata során nyert adatok az emberre is vo­natkoztathatók — mondja Maltoni. — A viniklorid rák­keltő hatásával kapcsolatos vizsgálatok azonban az ellen­kezőjét bizonyítják. Reméljük, ez mindenkorra jó lecke volt.” Olaszországban a munka­ügyi minisztérium rendelet» értelmében — amerikai példá­ra — a gyárakban (Montedi­son, Solvay, Anic, Liquichimi- ca) csökkentették a levegő vi- niklorid-tartalmát. Egymillió levegőrészecskére 50 viniklo- rid-részecskét engedélyeztek a korábbi 500-zal szemben. „Még ez a csökkentett koncentráció is rákkeltő hatásúnak bizo­nyult a kísérleti állatoknál — mondja Maltoni. — Ma még senki sem tudja megmondani, tulajdonképpen mennyi a va­lóban ártalmatlan százalék­arány.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom