Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-04 / 181. szám

PÁLOS ROZIT A: ELMONDANÁM Dsida Jenőnek éhségek tápláltak téged is bűnöktől lettél tiszta bánataid hajszálarany liánok a környörület élő fájába oltva nem értenél meg minket akik bédekkerekkel nézelődünk a szent helyeken és vértanúk sírjainál erkölcsi migrénünket magyarázzuk vagy próbáljuk felejteni kikínzott árva tetteink gyümölcse mérgezett bár magtalan — mentségül mégis kevés legbenső szobánkig csapkod a pokolban idomult őrület "v IFJ. TÖTTÖS GÁBOR: szomorOdal elszomorodnék virágok szirmán a hangok esti füstjén dalokba lopott lomha ízeken a fényeket egy nagy kosárba szűrném bután bőszen s szívesen fűbe ülve köszönnék a csöndnek \Kü. fára másznék kiabálnék hangjaim lomát hagynám szét „ 4 de nem hagynak: mellém csöndesülnek LAKATOS ISTVÁN: LORELEY Folyó felett ülsz bérchegyen, kőszívű, kőerkélyeden. Ezüsttel szőtt fürtjeidet ott növeszted •— vajon kinek? 1 Ember szerelrhe a habok fenekén megfúl, tudhatod. Miért merítsz mégis, felelj, az ár mélyére, Loreley? Az agy szürke tája felett arcod, mint rögeszme lebeg: erek vérfolyamára vetül gyötrelmes árnya. A Kossuth Könyvkiadó meg­jelentette Király István: Ha- zafiság és forradalmiság című tanulmánykötetét, amely a na­cionalizmus témakörével fog­lalkozik. Nemcsak közgazdá­szok, hanem az olvasók széles körének érdeklődésére is szá­mot tarthat Bácskai Tamás— Huszti Ernő—Simon Péterné összefoglaló műve, A pénz. Sok érdekes, kultúrtörténeti ada­lékkal, képpel, illusztrációval ismerteti a pénz kialakulását, szerepét, funkcióit, a legrégibb időktől napjainkig. Antonio Gramsci az eddigieknél gazda­gabb választékú börtönleveleit is kiadták, Levelek a börtön­ből címmel. Egy sűrűn napi­renden szereplő problémához, a népesedéspolitikai kérdések­hez ad jó segítséget az a ta­nulmánykötet, amely Szabady Egon szerkesztésében és beve­zetőjével jelent meg, Népese­déspolitika — a világ népese­dési problémái címmel. Az Európa Könyvkiadó új­donságai közt, a nemrég indí­tott Századunk mesterei soro­zatban jelent meg Iszaak Ba­bel: Lovashadsereg című el­Űj könyvek beszéléskötete. Egy másik szovjet elbeszélő kötete is meg­jelent, Jurij Nagibin könyve, az Illés napja, a neves író vá­logatott elbeszéléseivel. Egy kötetben látott napvilágot a Gilgames és az Agyagtáblák üzenete, ékírásos akkád epo­szokkal, versekkel. Uj kiadás­ban látott napvilágot Thomas Mann nagy klasszikus regénye, A varázshegy. A világirodalom remekei immár ötödik soroza­tában pedig — szintén sokadik kiadásban — Thomas Hardy Egy tiszta nő című regénye. Az Európa zsebkönyvek sorozatá­nak új kötete az amerikai J. D. Salinger világhírű regénye, a Zabhegyező. Az Akadémia Kiadó külön­leges újdonsága a kétkötetes Magyar—vietnami szóMr, ame­lyet a hazánkban tanujói viet- hami diákok munkaközössége állított össze, sok eszíendős lelkiismeretes munkával. Meg­jelent A magyar kémiai .elne­vezés és helyesírás szabályai­Tartalmas esztendő A vidéki színházak munkája az 1973 —74-es évadban Lassan már ismét színház­ba megyünk, nyár közepe van — s ha mi, nézők, el-elgondol- kodunk azon, hogy milyen él­mények várnak bennünket a következő esztendőben, a szín­házakban már jóval messzibb­re tartanak: készülődnek rá. Most azonban nem követjük őket készülődésükben — még néhány hét és bőviben leszünk a tervekről szóló nyilatkoza­toknak —, hanem visszapillan­tunk. Milyen évad volt az el­múlt? Némi távlatunk már van a visszapillantáshoz; az élmé­nyek elpihentek, leülepedtek; ilyenkor m«r rendszerezhetők a benyomások. Mert mondani sem kell: csak futó benyomá­sokat rögzíthetünk, nagy lé­legzetű elemzésre itt se hely, se szükség nincs. Azt elvég­zik a tanulmányírók, az eszté­ták, a művészeti ág avatott szakértői, akiknek az elmúlt színházi évad — szőkébbről: a vidéki színházak munkája — sok gondolatot és tanulságot kínálhat. Mindenekelőtt a gyakorló — és „gyakorlati” — néző szem­szögéből próbáljuk megközelí­teni a dolgot. Érződött-e vál­ság az elmúlt évadban? Ér- ződött-e — borúlátó esztétikai dolgozatok egyik-másikának visszatérő témája volt —, hogy a magyar színházművészet „válságban” van, amelyből nem tudni mikor lesz képes kilá­balni; hogy elbizonytalanodtak gondolatban, tartalomban, mű­vészi tartásban? Nem ez az alkalmas fórum a megalapo­zatlan aggályok elsöprésére sem, ahhoz nagyobb tér szük­ségeltetne. De hadd mondjuk el, hogy a nézőtereken nyoma sem volt „válsághangulat”-nak. S a színpadokon sem. Voltak jó és gyengébb darabok, rosz- szabb és kiváló előadások, mint minden évadban. Egy valami azonban megfigyelhető volt valamennyi — vagy legyünk szerényebbek, s mondjuk így: a legtöbb — vidéki színház munkájában: önmaguk meg­újításának az ambíciója. Nincs itt mód minden elő­adásról beszámolni, még arra sem, hogy a kiemelkedők mindegyikét megemlítsük. De hadd írjunk ide, jelzésként csu­pán, néhány nevet, címet, amelyek azt mutatják, hogy a vidéki színházak nemcsak hogy nem küzdenek „válsággal”, ha­nem magatartásukkal és művé­szi példájukkal ösztönzően hat­nak az egész magyar színház- művészetre. A vidéki színházakban fia­tal — és nem fiatal — rende­zők, írók olyan produkciókat hoztak létre, amelyekre az nak harmadik kötete, ez a legfontosabb ásványok és kő­zetek nevének helyes írásmód­ját ismerteti. Harmadik, javí­tott kiadásban látott napvilá­got Csáki Frigye^: Szabályo­zások dinamikája című műve, amely a lineáris szabályozás­elmélet fontosabb kérdéseit te­kinti át. A kritikai jegyzetek­kel ellátott teljes Mikszáth- sorozat 69 kötete az író 1884- ben írt cikkeit, karcolatait tar­talmazza. A magyar szépiro­dalmi stíluskutatás fontos mű­ve Zsilka Tibor: Stilisztikai statisztika című könyve, amely a XX. századi magyar írók, költők stílussajátosságait vizs­gálja egzakt ^módszerekkel. Több érdekes könyvet jelen­tetett meg a Gondolat Könyv­kiadó is. így napvilágot látott Erdődy János: Velencei kar­nevál című regénye, a francia Claude Dulong: A szerelem a XVII. században című kultúr­történeti érdekességű könyve, az Európai antológiának a francia felvilágosodással fog­lalkozó sorozatában pedig A francia színház a XVIII. szá­zadban című kötetív egész színházi szakma és a színház iránt érdeklődő közön­ség felfigyelt. Emlékezetes elő­adásokat produkált például a veszprémi Petőfi Színház. A magyar szerzőkkel való tuda­tos és lelkiismeretes foglalko­zás eredménye — csak az el­múlt évadból hozunk példát — két olyan mű, mint Sarkadi Imre Kőműves Kelemen című drámájának ősbemutatója. Ugyancsak kiváló volt a veszprémi színház Shakespeare- előadása, a Sok hűhó semmi­ért. S ha már Shakespeare-t említettük, hadd szóljunk még három bemutatóról, amelyek mindegyike a magyar színházi élet fontos eseménye volt az elmúlt évadban. Kecskeméten a Troilus és Cressidát mutat­ták be, ezt a nem gyakran ját­szott Shakespeare-művet, tar­talmát és mondanivalóját kor­szerűen hangsúlyozó rendezői felfogásban, kiváló előadáson. Emlékezetes marad a pécsi Nemzeti Színházban látott Té­vedések vígjátéka, Kaposvá­rott az Ahogy tetszik-et mu­tatták be az elmúlt évadban. Voltak kritikák, amelyek úgy értékelték, mint a megújhodó vidéki színjátszás egyik leg­kiemelkedőbb produkcióját. Kiváló előadásban láthatta a közönség Kecskeméten az Egy igazi úr című O’Neill-darabot, Szolnokon a Két úr szolgája című Goldoni-művet, — hogy ne folytassuk tovább a talán fárasztó felsorolást, hiszen nem név- és címlistát akarunk itt adni, csak kiemelni — a teljesség igénye nélkül — né­hányat a fontosak közül. Jól követhető a vidéki szín­házakban is az a folyamat, amely színházi életünk egészé­re jellemző, hogy az igényes, új utakat és formai megoldá­sokat kereső rendezőgárda te­hetséges fiatalokkal egészült ki. Az egész magyar színház- művészetre ösztönzően hat a tevékenységük. A fiatal ren­dezők keresik a társadalmi el­lentmondások, hibák forrását; harcolnak a forradalmi ered­mények szélesebb körű elter­jesztéséért, a közgondolkodás, a közélet tisztaságáért, a visz- szaélések felszámolásáért; fe­lelősen, szocialista szellemű gondolkodástól áthatva. Túlságosan rózsás állapoto­kat rajzolgatnánk? A tények nem mondanak el­lent értékelésünknek. (Noha tudjuk, hogy igen sok még az ellentmondás, a hiba, s egy- egy társulat művészi kibonta­kozásának is vannak akadá­lyai.) Nézzünk tehát néhány tényt. A magyar színházak néző­száma 1973-ban — a rendel­kezésre álló legutolsó összesí­tet adat — 48 ezerrel haladta meg az előző évit. A nézők szá­mának emelkedésében elsősor­ban — s ezt természetesnek vehetjük, hiszen színházba sen­kit se kényszerítenek — a színházak magasabb színvona­lú. a szélesebb közönségrétege­ket jobban vonzó produkciói játsszák a főszerepet. Nagyon jelentős tényező a rádió és . a televízió mind magasabb szín­vonalú és nagyobb hatékony­ságú művészetpropaganda­tevékenysége. A televízió a tavalyi évadban 31, a rádió 4.3 színházi előadást közvetített, jórészt vidékről. Az általános növekedésen belül jelentős az ifjúsági és gyermeknézőszám emelkedése. 1972-ben az összes színházláto­gatók 26,2 százaléka volt if­júsági és gyermek néző. Ez a szám 1973-ban 28,3 százalékra emelkedett. A vidéki arány ennek megfelelő. Gyarapodott a munkás nézők száma. Hogy egyebet ne mond­junk: 10 ezer szocialista bri­gádtagnak volt bérlete az el­múlt évadban. Mintegy egy- harmaduk a vidéki színházak — elsősorban Miskolc, Veszp­rém, Győr, Szeged színházá­nak — előadásait látogatta. A vidéki színházi élet jobb ki­bontakoztatása érdekében az elmúlt évadban már országo­san elterjedt az úgynevezett körzeti rendszer. Amikről fentebb szóltunk, — nem művészi kérdések. A színház azonban „komp­lex műfaj”; vannak bizonyos nem művészi — szervezési, szerkezeti kérdések — ame­lyek legalább annyira befolyá­solják a munkáját, mint a mű­vészi ambíció és erő. A kép, természetesen, így sem teljes. Szólhattunk volna még a közönséggel való kap­csolat egyéb formáiról — munkás—művész találkozók­ról, a megyei felolvasó-színpa­dok programjáról. Mindenről azonban nem lehet. Végezetül: a tapasztalatok alapján joggal reménykedünk, hogy az 1974—75-ös évad to­vább építi az elmúlt esztendő eredményeit; a vidéki színhá­zaknak még közelebbi kapcso­latuk lesz a közönségükkel. Sikeres és tartalmas évad volt, amelyet a közelmúltban zár­tak, — s aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a nagyvá­rosok, a kisebb települések kö­zönsége izgalommal és érdek­lődéssel várja a szeptemberi találkozást. T. I. A híres magyarnótaköltő, Dankó Pista dalával országszerte ismertté vált kxskundorozsmai szélmalom újból forog. A négy évvel ezelőtt összedűlt épületet — amely hazánk legrégibb ipari jellegű műemléke — újjáépítették, belső szerkezetét ki­javították.

Next

/
Oldalképek
Tartalom