Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-04 / 181. szám
A munkásosztály társadalmi szerepe fejlesztésének feladatai Szekszárdon Tudományos vizsgálat Az üzemi demokrácia érvényesüléséről Hazánkban a proletárdiktatúra győzelme óta társadalmunk vezető ereje a munkás- osztály. Szocialista rendszerünk politikai" alapja a munkás-paraszt szövetség, amely a szocializmus alapjainak lerakásával, a szocializmus teljes felépítésének időszakában állandóan fejlődik és erősödik. Az utóbbi időben fokozódott hazánkban — és a megyeszékhelyen is — a munkástömegek aktivitása, ami a többi között kifejeződik a termelő- munkában, a különböző kezdeményezésekben, mindenekelőtt a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben. „Az elmúlt másfél évtizedben lényeges változások következtek be a társadalomban, és ezen belül a munkásosztályban is: nőtt a munkások száma, különösen a munkásnök száma, fejlődött öntudatuk, szakképzettségük, műveltségük és változott földrajzi elhelyezkedésük is” — állapította meg a Központi Bizottság márciusi ülése. A szekszárdi városi párt- bizottság ezekből a gondolatokból kiindulva tárgyalta legutóbbi ülésén a munkásosztály helyzetét, az ezzel kapcsolatos feladatokat és tennivalókat. Már a bevezetőben is megállapította a beszámoló, hogy Szekszárdon ezt a változást különösen érezzük. Az ipartelepítés következtében, másfél évtized alatt, háromszorosára növekedett az ipari termelés és szolgáltatás területén dolgozók száma és már megközelíti a 12 ezer főt. Ez a növekedés szükségessé tette, hogy a városi pártszervek fokozott figyelmet fordítsanak a munkások problémáira, szervezettebb és tartalmasabb politikai nevelésükre. A munkásosztály vezető szerepe az osztályszervezetek, a párt- és tömegszervezetek útján. valamint az államhatalom révén valósul meg. A munkás- osztály vezető szerepének érvényesülését biztosítja végeredményben társadalmunk egész tevékenysége, amely a szocializmus teljes felépítésével a munkásosztály forradalmi céljait valósítja meg. A munkásosztály vezető szerepe, kezdeményező készsége mutatkozik meg a munkásságnak a XI. kongresszus tiszteletére kezdeményezett munkaversenyében is. Szekszárdon a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyhez valamennyi üzem csatlakozott. A szekszárdi munkásságra jellemző, hogy fejlődött osztályszemlélete, világnézete, a munkához való viszonya és felelősségérzete a társadalom ügyei iránt. így van ez akkor is. ha a szekszárdi munkásság még nem rendelkezik a nagyipari munkásság politikai taoasztalataival. Intézkedési tervek készültek és valósultak meg a különböző központi határozatok nyomán a munkásosztály helyzetének további javítására, arra. hogy mind jobban kiteljesedjék az osztály vezető szerepe. A termelésirányító középvezetők részére az elmúlt évben tanfolyam indult, amelyen eddig ötven főt — zömmel munkásállományúakat — részesítettek vezetőképzésben. Az eddig érvényben lévő statisztikai kimutatások szerint a munkások száma a pártban jelentős,' de arányuk hosz- szabb ideje csökkenő tendenciájú volt. Az elmúlt hét évben Szekszárdon a párttagok 28 százaléka volt fizikai dolgozó. (A szám megítélésénél nem lehet elhanyagolni a város megyeszékhely jellegét, s akkor mindjárt nem olyan kedvezőtlen a kép, mint amilyennek első pillanatban tűnik.) Ez komoly feladatot jelent a pártépítő munkában, s máris kedvező jeleket lehet tapasztalni. A szekszárdi pártalapszerve- zetekben az elmúlt hónapban fejeződtek be a párt kádermunkáját tárgyaló taggyűlések. Megerősítették a munkájukat jól végző vezetőket, de ugyanakkor határozottan bírálták azokat, akik az elmúlt időszakban nem kommunistákhoz méltóan éltek és dolgoztak. Az üzemi demokrácia fejlesztése változatlanul a politikai .munka középpontjában van, s az üzemi demokrácia kiteljesedése a munkásosztály vezető szerepe megvalósulásának egyik nagyon fontos tényezője. A dolgozóknak a vezetésbe való bevonása terén még nagyon sok a tennivaló. A termelési tanácskozások, munkaértekezletek még ma som mindig töltik be hivatásukat, legtöbb esetben csak feladatközlő értekezletek, ahol a vezetés közli a határozatokat, a döntéseket a dolgozókkal. Ez a helyzet már önmagában megszabja a tennivalókat. Az üzemi demokrácia fejlesztésében a szekszárdi városi pártbizottság ülése is fontos feladatnak tekintette és a testület tekinti a jövőben is annak biztosítását, hogy a dolgozók, de mindenekelőtt a párttagság részt vegyen a vállalati gazdasági koncepciók előkészítésében. A munkásosztály jelenleg társadalmunknak számbelileg legnagyobb osztálya. Az aktív keresők 58 százaléka munkás, a munkásosztály terme1 i meg a nemzeti jövedelem 76 százalékát. A szekszárdi arány, ha teljesen nem is egyezik meg az országossal, alapvetően nem tér el attól. S ma már elmondhatjuk. hogy a munkások, elsősorban a párttagok jelentős hányada részt vesz a közéletben, elsősorban munkai helyén, de annak falain kívül is. Mindenesetre elgondolkoztató az a fölvetés, amely a pártbizottság ülésén hangzott el: meg kellene fontolni, a jelenlegi területi elv mellett, nem lenne-e kívánatos, hogy az üzemi kollektívák is jelöljenek, illetve küldjenek tagokat a városi tanácsba. Egy társadalmi osztály helyzetének elismerésében, tagjainak megbecsülésében nem elhanyagolandó szempont, miként részesülnek az osztá'y tagjai a megtermelt anyagi javakból. Szekszárdon a negyedik ötéves terv első három évében a vállalatok és szövetkezetek 15.8 százalékos bérfejlesztést hajtottak végre, a munkások bére 17,7 százalékkal emelkedett. Az 1973. márciusi bérfejlesztések során a szakmunkások bére átlagosan 11,2 százalékkal, a betanított munkásoké 8,2 százalékkal, a művezetőké 9,7 százalékkal emelkedett. A munkások élet- és munkakörülményeinek, a dolgozók életszínvonalának javítására a jövőben, természetesen, további intézkedéseket kell tenni. A munka szerinti elosztás elvének következetesebb megvalósításával. tudatosabb bérpolitikával ki kell küszöbölni jelentős aránytalanságok és feszültségek újrakeletkezésé- nek lehetőségét. A munkásosztály anyagi helyzetének, szociális problémáinak még mindig egyik központi kérdése a lakáskérdés. 1971-től nanjainkig a Szekszár- don kiutalt 334 állami lakásból 270-et, vagyis 81 százalékot, munkások kanták. Az ilyen, ütemű lakáskiutalások mellett sem csökkent azonban még a kielégítetlen munkás igénylők száma. Jelenleg a városi tanács 1780 lakásigénylőt tart nyilván, ebből 1057, vagyis az igénylők 59,4 százaléka munkás. Egy nemrégi cikkünkből ismertek a lakáskérdésben tett intézkedések, valamint a vállalatok erőfeszítései, amelyekkel enyhíteni igyekeznek a dolgozók lakásgondjait — így azokra most nem térünk ki. Annyit azonban el kell mondani, hogy a városi pártbizottság végrehajtó bizottsága olyan határozatot hozott, hogy a cél- csoportos beruházásból épülő lakások hetven százalékát munkásoknak kell juttatni. Emellett az aiapszervezetek is jelentős erőfeszítéseket tesznek dolgozóik lakásgondjainak enyhítésére. A tervidőszak visszatérő időszakában lényegében az egész népgazdaság területén megtörténik az áttérés a 44 órás munkahétre. Ez komoly üzemszervezési feladatot ad a pártszervezeteknek, a kommunistáknak. Ugyanakkor az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani az üzemegészségügy színvonalának emelésére, a nehéz fizikai munkák gépesítésére. A szocializmus teljes felépítésének feladatai a művelt emberek sokaságát igénylik. A propaganda- és szervezőmunka eredményeként nőtt a munkások tanulási kedve. A mű- szergvár munkásainak tíz, a MEZŐGÉP munkásainak ugyancsak tíz, a BHG szekszárdi gyárának munkásainak 13 százaléka tanul alap- vagy középfokon. Az 1974—75-ös tanévben 3600 munkás vesz részt politikai oktatásban. Az eddig elmondottakból,' amelyek a városi pártbizottság által végzett felmérésen alapulnak, következnek a tennivalók is, amelyekre a párt- bizottság határozatokat hozott. A feladatterv részletes ismertetése nem e cikk hatáskörébe tartozik, inkább gondolat- ébresztőnek szánjuk az alapszervezeti vezetőségek számára. Erősíteni kell, és a politikai munka eszközeivel elősegíteni az üzemi demokrácia továbbfejlődését; növelni kell a munkások körében a szocializmus ügye iránti elkötelezett magatartás megbecsülését; az eddigieknél is nagyobb gondot kell fordítani a munkások élet- és munkakörülményeinek javítására; a jelenleginél nagyobb mértékben kell biztosítani a lehetőségeket a munkásműveltség növelésére. LETENYEI GYÖRGY Apróságokkal kezdődik. Apró kis szívességekkel. — Szeretnék ma egy órával előbb hazamenni — szól be valaki a műhelyvezetőhöz. — Sajnos nem engedhetem el, sok a munka — hangzik a válasz. — Ez esetben kivételt tehetne... — Nem teszek... A vita egyre élesebb. Aztán elhangzik a mondat: sörözés közben nem volt ilyen szigorú... A műhelyvezető kutatni kezd az emlékezetében. Igen, valóban együtt sörözött az illetővel és néhány más kollégával a közeli kisvendéglőben. Mindenki rendelt egy kört, őt nem hagyták fizetni. Gyengén erőszakoskodott, éppen pénzszűkében volt. Nem tulajdonított jelentőséget a dolognak, el is felejtette volna, ha most nem emlékeztetik rá, s méghozzá ilyen módon... Az üzletvezetőnek vidéki rokonaihoz kell utaznia — egyik alkalmazottja felajánlja, hogy elviszi saját kocsiján. Az üzletvezető örül és nem. nem sejti, hogy milyen lavinát Indít el azon a napon, amikor beszáll alkalma. Milyen fejlődés, előrelépés tapasztalható az üzemi demokrácia érvényesülésében? Erre a problémakörre keres választ a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézetének kutatócsoportja, amely januárban kezdte, s előreláthatóan októberben fejezi be a vizsgálatokat. — Tizennégy iparvállalatnál végzett vizsgálatok alapján kívánunk feleletet adni a kérdésre — mondta dr. Kárpáti Tamás tudományos osztályvezető, a kutatás vezetője. — Különös gonddal választottuk ki a vállalatokat, s azokat a dolgozókat, akiket megkérdeztünk. A vállalatok az ipar valamennyi ágazatát képviselik, s szerepel közöttük például a Láng Gépgyár is. Valamennyi vállalatnál az üzemi demokráciával kapcsolatos dokumentumokat elemezték. Ugyanakkor — kérdőíveken, s négyszemközti beszélgetések áorán — kikérték a dolgozók véleményét is. A válaszadásban részt vett* 5200 dolgozó. Mire kíváncsiak a kutatók? Az üzemi demokrácia alkotó elemeiből elsősorban is a legfontosabbakra. így például: hogyan informálják az üzemi életről, helyzetről a vezetők a beosztottakat, illetve azok véleménye mennyiben jut el a vezetőkhöz? Az eddig végzett vizsgálatok alapján megállapították: általában egyoldalú az információáramlás, felülről lefelé sokkal erőteljesebb. Sőt nem ritka, hogy több szerv is — a gazdasági vezetés mellett általában a párt-, a KISZ- és a szákszervezet párhuzamosan ugyanazokat a termelési, gazdasági, politikai információkat közli a dolgozókkal. Akadozik viszont az információ visszafelé áramlása: a munkások és alkalmazottak közük ugyan véleményüket közvetlen feletteseikkel, azok viszont csak abban az esetben adják tovább, ha főnökeik kifejezetten kérik azt tőlük. Milyen beleszólásuk van a beosztottaknak a helyi döntésekbe? Eddigi tapasztalat: a vállalatok szervezeti felépítése miatt a munkahelyeken dolgozóktól még mindig végrehajtó szerepet várnak csak el, s az alsóbb szintű üzemi vezetőknek is csekély önálló döntési joguk van. Jó kezdemézo-ttja világoskék Skodájába. A beosztott magatartása attól a naptól megváltozik. Többet lóg, kevesebbet dolgozik. Társaival sejteti, hogy ő az üzletvezető bizalmasa. Azok súgnak-búgnak. Gyanakvóan méregetik az üzletvezetőt. Ha valakit megdorgál, azonnal levonják a következtetést: — bezzeg ha én furikáznám jobbra-balra akkor velem, is kivételezne... Apróságok. Hajszálrepedések a fegyelmen, s a vezetői tekintélyen. Ezek a repedések mélyülhetnek, veszélyesedhetnek, kárt okozhatnak. A vezetői tekintély sokak részéről vitatott téma. A vezetőnek sok mindenre kell odafigyelnie. A vezetőnek kedveznek, a vezetőnek kedvében járnak, igyekeznek kivételezni vele, nagyobb adag ebédet tálalni az üzemi étkezdében, soron kívüli beutalót szerezni az üdülőbe és □ többi. Szüksége van erre a vezetőnek? Semmiesetre sem. Legtöbbször nem is tart igényt rá csak elfogadja jó érzéssel vagy valami hamisan értelmezett „lám így nyezésekkel is találkoztak: ha a gazdasági vezetőknek és a helyi szakszervezetnek eltérő véleménye volt fontos kérdésekről, közös fórumon a dolgozók elé vitték a kérdést, s az ott született állásfoglalás figyelembevételével döntötték a gazdasági vezetők. Van-e közvetlenül is beleszólásuk a beosztottaknak a béremelésekbe, jutalmak és kitüntetések elosztásába? A ne- ' gatí-v tapasztalatok közül csupán egy: sok helyütt a brigádvezetők sem j szólhatnak bele, hogy brigádtagjaik közül ki, mennyi béremelésben részesüljön, s kifogásolják, hogy a vezetők hajlanak arra, hogy a lógósokat is jutalmazzák a „békesség” kedvéért, netán azért, hogy megtartsák őket a vállalatnál. A „plusz pénzek” — jutalmak, prémium, kitüntetések — elosztásánál viszont két év alatt olyan jelentős volt a fejlődés, hogy az számít kivételnek, ha valahol nem a közösség véleményének figyelembevételével történik az erkölcsi, vagy anyagi eüsmerések elosztása. A szocialista brigádmozgalom eredményének tudják be, hogy egy-egy brigád saját maga állítja össze: mit vállal a versenyben, s a teljesítésért járó jutalomból pedig ki, hogyan részesedjen. Milyen lehetőség van a szakmai képzésre, továbbképzésre? A SZÉKI kutatói szerint ezen a téren a legjobb a helyzet a vizsgált vállalatoknál. Mindenütt nagy gondot fordítanak a dolgozók általános iskolai végzettségének megszerzésére. A legtöbb helyen kihelyezett üzemi középiskolák is működnek, s az üzemek törődnek a munkások szakmai továbbképzésével is. Általában a továbbtanulók elő- reléptetését is biztosítják. Hiányosság: egyes helyeken nem tervszerű a képzés, s a szakember-túlképzés miatt feszültségek adódnak. Másutt viszont nem segítik a továbbtanulni szándékozókat, hacsak az üzem közvetlen érdeke nem diktálja. Az eddigi vizsgálatokból kiderült: a konfliktusok és érr dekellentmondások munkahelyi feloldása segíti ipari üzemeinkben az üzemi demokrácia érvényesülését. szeretnek" felfogással. És nem sejti, hogy ha belépnek irodájába azt is megfigyelik, hogy „bezzeg itt jpl működik a ventillátor, míg odalenn a műhelyekben...", s hogy „ezért a csodálatos íróasztalért talán a mi nyereségünkből vontak le két-három órát.” Felesleges előnyök, amelyből senkinek sincs haszna csak kára. Rontja a morált, a munkakedvet, a légkört. A vezető észre sem veszi miként kötelezi el magát azoknak, akik ügyesek, szemfülesek, akik szeretnek a zavarosban halászni. Nem a korruptokról, pénzzel megvásárolhatókról, kapzsiságukban bűncselekményt elkövetőkről van szó. Nem azokról. „Csak” a nem viszonzott karsó sörökről, az elfogadott furikázásokról, az étkezdéi kivételezésekről... Vigyáznia kell a vezetőnek, önmagáért és mások érdekében. A kollektíva jó közérzete érdekében. Azért, hogy ne súgjanak össze a háta mögött, hogy ne illessék a „megvesztegethető” jelzővel. I ' t BENDE IBOLYA A tekintély hajszálrepedései
