Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-23 / 196. szám
A felszabadulás új távlatokat nyitott a két nép barátsága előtt Nagygyűlés Románia felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából A Román Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe, az ország felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából a Magvar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a budapesti pártbizottság és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa csütörtök délután nagygyűlést rendezett a Láng Gépgyár művelődési központjában. Részt vett a nagygyűlésen és az elnökségben foglalt helvet Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Borbándi János, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, Css- terkl Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Ortutay Gyula, az Elnöki Tanács tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke, Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Karakas László munkaügyi miniszter, Nagy Richárd, a budapesti pártbizottság titkára, Garai Róbert külügyminiszter-he- lyettss, Szentistványi Gyuládé, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, Erdei Lászlódé, á Magyar Nők Országos Tanácsának élhöke, továbbá a Kill, kerület és a Láng Gépgyár vezetői, a társadalmi szervezetek képviselői. Az elnökség tágja volt loan Cotot, a Romáh Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövete is. A román és a magyar himnusz hangjai után Bánki Zsuzsa, JáSzai Mari-díjas színművészhő szavalata következett, ntajd Szentistványi Gyu- láhé megnyitó szavaiban köszöntött® a résztvevőket, s átadta a szót Borbándi Jánosnak, a nagygyűlés szónokának. Borbándi János beszéde Bevezetőben hangsúlyozta a szónok, hogy augusztus 23-án a Román Szocialista Köztársaság dolgozóival együtt a szocialista országok hagy családja, köztük a magyar nép is megemlékezik Románia fel- szabadulásának — e nagy jelentőségű történelmi eseménynek"— 30. évfordulójáról. Legnagyobb nemzeti ünnepükön .— mondta — pártunk, kormányunk és dolgozó népünk testvéri üdvözletét küldi a Román Szocialista Köztársaság munkásosztályának, parasztságának, értelmiségének, egész dolgozó népének. Köszöntjük a szocialista Románia megteremtéséért vívott harc vezető erejét, a Román Kommunista Pártot. — A román nép életében augusztus 23-á, a mi népünk életében pedig április 4-e olyan történelmi sorsfordulót jelent, melynek közös forrása a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme. Harminc évvel ezelőtt a hagy október eszméit valóra váltó és a második világháború fő terheit viselő szovjet nép dicsőséges hadseregének győzelmei olyan katonai helyzetet teremtettek, amely Románia felszabadulását is lehetővé tette, A szovjet csapatok oldalán küzdő román fegyveres erők először az ország teljes felszabadításáért vívott harcban vettek részt, majd a szovjet hadsereggel együtt tovább harcoltak Magyarország és Csehszlovákia felszabadításáért. A magyar nép hálával gondol a hazánk felszabadításában részt vett román katonák hősiességére és véráldozataira. Arról beszélt ezután Borbándi János, hogy a Somán Szocialista Köztársaság 30 éves eredményei gyökeres társadalmi átalakulásról és a termelőerők lendületes fejlődéséről tanúskodnak. A felszabaduláskor Romániában az évtizedes harcokban megedződött dolgozó tömegek a kommunista párt vezetésével nagy lelkesedéssel fogtak hozzá a társadalmi viszonyok megváltoztatásához, az ország gazdaIHk'il'll21 1974. augusztus 22. sági újjáépítéséhez. Az elmúlt három évtizedben a társadalmi és a gazdasági tevékenység minden területén eredményesen bontakoztak ki és végérvényesen győztek a szocialista viszonyok. A termelés színvonala a legtöbb ágazatban többszöröse a háború előttinek, és számottevően nőtt az egy főre jutó nemzeti jövedelem. Románia a felszabadulás óta az egykori gyengén fejlett országból erőteljesén fejlődő ipari-mezőgazda- sági országgá vált. a román dolgozók az építőmunka újabb, nagy eredményeivel köszöntik felszabadulásuk 30. évfordulóját. Beszéde további részében a Minisztertanács elnökhelyettese szólt arról, hogy a magyar—román barátság a két nép történelmének sok tekintetben azonöS vonásaiban, közösen vívott harcaiban gyökerezik. a történelem során e két nép között mindig azok szították a nemzetiségi békétlenséget, a nacionalista-soviniszta viszályt, akik uralkodni akartak fölöttük és el akarták venni munkájuk gyümölcseit. Az elnyomókkal szemben a közös sorsú emberek, a gyárban és a mezőn egymás mellett fáradozó magyar és rbmán dolgozók a testvéri egyetértésben keresték az önvédelem és a jobb életkörülmények kiharcolásának lehetőségeit. — A félszabadulás — hangsúlyozta Borbándi János — új távlatokat nyitott a magyar-román kapcsolatdk fejlődése, a két néb barátságé előtt, A közös múlt öröksége a közös* jelenben folytatódik. A marxizmus-leninizmus elvei alapján mind a két nép a szocialista társadalmat építi, amelynek a lényegéhez tartozik az internacionalizmus, a népek testvéri barátsága, egymás kölcsönös megbecsülése, szófos és sokoldalú együttműködése. — Ezek az elvek határozzák meg kapcsolatainkat, közöttük gazdasági kapcsolatainkat is, amelyek területén jó feltételekkel rendelkezünk. Gazdasági együttműködésünk fejlődését legjobban mutatja a magyar—román árucsere-forgalom, amely 1975-re az i960 évihez képest két és félszeresére növekszik. Együttműködésünk fejlesztése gazdasági tekintetben a tartós kooperációs kapcsolatok fejlesztésére irányul. Beszéde végén hangsúlyozta a szónok, hogy a szocialista országokhoz fűződő kapcsolataink külpolitikánk szilárd elvi alapjaira épülnek. Egybevágó nemzeti és nemzetközi érdekeinknek megfelelően következetesen erősítjük barátságunkat és szövetségünket a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Ezután lean Getet budapesti román nagykövet szólt a nagy gyűlés résztvevőihez. loan Cotot beszéde Többek közt megállapította a szónok: a felszabadulás után a román nép, amely a forradalom és a szocialista építés útjára lépett, a Román Kommunista Párt bölcs vezetésével, viszonylag rövid idő alatt történelmi jelentőségű eredményeket ért el valamennyi tevékenységi területen. Beszélt a nagykövet a termelőerők sokoldalú fejlesztéséről, s arról, hogy hazájában a nemzeti jövedelem és a társadalmi vagyon gyarapításának szilárd alapja a felhalmozás fejlesztésének politikája, a párt és az állam beruházási programja, Szólt ezután arról, hogy a Románia 1976 és 19Ó0 közötti gazdasági, társadalmi fejlesztésére vonatkozó, valamint az ország 1990-ig történő távlati fejlesztését célzó prognózisok irányelvtervezete, amelyeket a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának 1974. júliusi plenáris ülése fogadott el, előirányozza az ipar és a mezőgazdaság fokozott ütemű fejlesztését, — Románia cselekvő tagja a szocialista országok családjának, amelyhez a társadalmi rend, aZ ideológia, az alapvető célok és törekvések azonossága fűzi. A Román Szocialista Köztársaság állhatatosan küzd a béke ügyének győzelméért és az együttműködésért, az anyagi és szellemi értékek cseréjének kiterjesztéséért, többrétűvé tételéért Beszéde végén megállapította a nagykövét; országaink, a két szocialista és baráti ország, a Román Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Munkáspárt között testvéri és fejlődő együttműködési kapcsolatok állnak fenn valamennyi tevékenységi területén. Meggyőződésünk, hogy ezek a kapcsolatok a jövőben tovább Szélesednek és többrétűvé válnak a román és & magyar nép, valamennyi szocialista ország egységének és összetartozásának, a szocializmus és a béke ügyének érdekében, A nagygyűlés az Internaeio- hálé hangjai után művészi műsorral, a gyulai „KöreS'" táncegyüttes szereplésével zárult. (MTI) , Elnokváítús és enyhülés Az a hatalmi váltás, amely a közelmúltban az Egyesü’t Államokban zajlott le, természetesen világszerte igen nagy érdeklődést keltett és a politikai kombinációk sokaságához vezetett. A legfontosabb kérdés, amely ennék kapcsán elhangzott, az, hogy milyen kihatásai lesznek az elnökváltásnak a szovjet—amerikai kapcsolatokra, s ezen belül az enyhülés irányzatára. Az elmúlt években kibontakozó nemzetközi enyhülési irányzatnak legfontosabb kétoldalú viszonylata a szovjet—amerikai kapcsolat volt. Ez a hidegháború éveiben teljes mértékben kifejezte a két világrendszer szembenállásának végletes élességét is, a hetvenes évekre pedig az enyhülés legfontosabb lendítőereje lett A választ á fent említett kérdéséé azzal kell kezdeni, hogy d jövő kulcsát jelentős részben a múltbeli eseményekben és a nemzetközi élet kulisszái mögött végbement nagy erejű folyamatokban találjuk meg. A nemzetközi erőviszonyokban — ez a lényeg — rendkívül mélyreható eltolódás ment végbe a hatvanas évek második felére a- szocializmus javárá. Az eltolódás nemcsak a szocializmus ellen indítandó háborút tetté reménytelenül kockázatossá, hanem más kihatással is járt. Lehetővé tette bizonyos közös érdekek kirajzolódását is. Az első ilyen alapvető érdek minden olyan helyzet elkerülése, amely globális összecsapáshoz, nukleáris háborúhoz vezethet. Egy második érdekkör a fegyverkezési hajsza fékezése, egy harmadik pedig a kézenfekvő kölcsönös előnyöket kínáló kétoldalú együttműködés á gazdasági, a tudományos életbén és más szférákban. A szovjet diplomácia érdeme a közös érdekek lehetőségének felvázolása olydn államok között, amelyek közt elkerülhetetlen az éles ellentét és a küzdelem is, hiszen osztálycéljuk és világnézetük ellentétes. Az objektív okok felismerése és a szocialista diplomácia aktivitása, ez á két tényező együtt értette meg az amerikai uralkOdóosztállyal is, hogy Változtatásra van szükség d külpolitikában. Így kerülheiett sof két év alatt hatom csúcstalálkozóra, kettőre a Szovjetunióban és égyte az Egyesült Államokban. Megszülettek az első fegyvenetkörlátózáSi egyezmények, a két ország kapcsolatainak alapelveit rögzíti dokumentum, a nukleáris háború elháHtásáfól kötött egyezmény, a föld alatti atomkísérlctck körláloZás&TÓl Szóló megállapodás. A három csúcstalálkozó áltál fémjelzett periódusbán összesen több mint ötven megállapodás jött létre a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Mindezek az enyhülés egyesült államokbeli ellenzőinek élés ütővédharcai ellenére jöttek létre. Az enyhülés ellenzőinek a folyamatot sikerült időről időre fékezniük, megállítani azonban nem tudták. Miért nem? Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára, találó választ adott rá néhány hónappal ezelőtt, amikor budapesti interjújában kijelentette: 1074-re az enyhülés az amerikai utalko- dóositály többségi programjává vált. „Túlzó egyszerűsítés volna azt mondani a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlesztésétől, hogy ez csak Nixon programja. Ez ma az amerikai monopolkapitalízmus nagyobb részének programja Azért is fontos ezt aláhúzni, mert, bár a személyeknek kétségtelenül foiUes szerepük van, ez a politika Nixon után is folytatódni fog: osztály-elhatározásról van szó.” Ami az új elnök személyét illeti, Gerald Ford már évek óta ét alelnökként is kiállt az enyhülés politikája mellett. A kongresszusi héjákkal szemben foglalt állást a SALT- megállapodás kérdésében. Leonyid Brezsnyev tavalyi amerikai látogatása idején pedig Ford kijelentette: „Remélem és hiszem is, hogy a tárgyalások Brezsnyev és Nixon között a szovjet és az amerikai nép és az egész világ hasznára fognak vAtM”. Elnökként Farának első dolga vált, hogy Kissinger posztjának megerősítésével húzza alá a külpolitika folyamatosságáról hangoztatott szándékát. A kongresszus két háza élűit mondott beszédében pedig ezt mondotta: „A Szovjetuniótól Sióivá kötelezem magam d legutóbbi három év folyamán követett út folytatására... A két népnek tartozunk azzal, hogy folytassuk erőfeszítéseinket a békéért”. Magától értetődően azt is figyelembe kell venni, hagy óz enyhülés ellenzői igen aktívak ebben az időszakban az Egyesült Államokban és még jelentős hatalmi pozícióik vannak. Az idő azonban nem. a hidegháborús körök javára dolgozik, s aligha kétséges, hogy az Egyesült Állarfiokban nem várhatók radikális változások a külpolitikában Áz enyhülés irányzata minden bizonnyal folytatódik. ^ VAJDA PÉTER A holland—nyugatnémet bocholti határátkelőnéJK' az nUt. mintegy szál nyugatnémet földművelő torlaszolta el trak- torokkal. Így kívántak tiltakozni a közös piaci intézkedé- sWIl iÜéfi, aminek Következtében jelentős veszteség érte őket.
