Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-11 / 160. szám

-4 V Podgornij Szomáliában Njtikolaj Podgorpij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa el­nökségének elnöke, aki hiva­talos látogatáson tartózkodik a Szoniáli Demokratikus Köz­társaságban, szerdán látogatást tett Chisimaióban, az ország déli részének legnagyobb ki­kötőjében ' és ipari központjá­ban. A magas rangú szovjet vendéget elkísérte Mohammed Sriad Barré, a szomáli legfel­sőbb forradalmi tanács elnöke és más vezető személyiségek. X.átogatást tett a hajójavító- üzemben is. Délután a városi stadionban Podgornij találkozott a város dolgozóival. A tömeggyűlésen Mohammed Sziad Barré és Nyikolaj Podgornij beszédet mondott. Mogadishu főutcáján sok ezer Szomáliái köszöntötte Nyi- kglaj Podgornij szovjet állam­főt. Több mint jelképes jelen­tőségű, hogy a Szomáliái De­mokratikus Köztársaság fővá­rosának ez az utcája Lenin ne­vét viseli. A kelet-afrikai or­szág öt éve. az 1969. forradalom győzelme óta nemzeti fejlődé­se céljául a szocialista társa­dalom építését tűzte ki. E tö­rekvés megvalósulásához a Szovjetunió az első pillanattól kezdve hatékony segítséget nyújtott. A Szomáliái legfelsőbb for­radalmi tanács, és ennek el­nöke, Sziad Barré, a társadal­mi és gazdasági elmaradottság felszámolása érdekében az el­telt öt évben számos nagy fontosságú intézkedést hozott. Államosították a külföldi tár­saságokat, a nagy bankokat, állami ellenőrzés alá helyez­ték a kül- és belkereskedelmet. Washington Elhunyt Warren S3 éves korában elhunyt Earl Warrem, aki 1953 és 1969 között az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának el­nöki tisztet töltötte be. Saját hatáskörében harcolt a színesbőrűek egyenjogúságá­ért; az ő elnökletével hozta ismeretes döntését a bírói tes­tület az amerikai iskolákban' is meghonosodott faji elkülö­nítés megszüntetéséről. Rende­letére vezették be, hogy a vád­lottak minden esetben ügyvé­di segítséget vehessenek igény­be, még ha a költségek kifi­zetése nem is áll módjukban. A legtöbb vitát a néhai Ken­nedy elnök meggyilkolása után elnökletévei alakult bizottság jelentése váltotta ki, amely számos ellentmondásos tény fi­gyelmen ikívül hagyásával, me­reven ragaszkodott az „egy gyilkos”-elmélethez, egyedül Lee Harvey Oswaldot vádolva az elnök elleni merénylet el­követésével. Sziad Barré kormánya gondos­kodott az ország legfontosabb kincséről, a sok milliós állat­állományról; szovjet közremű­ködéssel megszervezték az ol­tóanyag-ellátást és megjelen­tek a legelőkön az állatorvo­sok is. 1973-ban törvényt fo­gadtak el a szövetkezetek lé­tesítéséről, s ez azért volt nagy jelentőségű, mert a földműve­lés korábban ismeretlen volt ebben a kelet-afrikai ország­ban. Mindennek eredménye­ként Szomáliában megszűnt a külföldi tőke uralma, napjae inkban a nemzeti, döntő részt állami vállalatok adják az or­szág ipari termelésének há­romnegyedét. A Szomáliái vezetők útvá­lasztása példaként szolgálhat valamennyi afrikai ország szá­mára.'. Amint Vlagyimir Szi- monov, az APN különtudósí- tója megállapította: Szomália klasszikus példaként Szolgál arra, hogy a nemzeti felszaba­dításért folyó harc sikerei lo­gikusan elvezetnek a feudális, és külföldi tőkétől függő, ka­pitalista típusú viszonyok fel­számolásához. Sőt Sziad Barré haladó kormánya azt vallja, hogy az elmaradottságból leg­rövidebb úton a szocialista fej­lődés vezet el egy fejlettebb gazdasági és társadalmi rend­szerhez.' A köztársaság persze még nem jutott el a szocializ­mus építéséhez, de nem lehet nem észrevenni az élet általá­nos demokratizálódását. Három éve Moszkvában járt Sziad Barré Szomáliái elnök, s annak idején leszögezte: ,,Meggyőződésünk, hogy a szo­cializmus az egyetlen rend­szer, amely képes garantálni népünknek az emberi méltó­ságot.” Szomália eredményeit Afrika-szerte elismerik. Ennek tanúbizonysága volt, hogy az Afrikai Egységszervezet veze­tőjéül legutóbb Sziad Barré el­nököt választották meg. A Szomáliái elnök korábbi szovjetunióbeli látogatását most viszonozza Nyikolaj Pod­gornij. Az esemény újabb nagy jelentőségű állomás a két or­szág hatékony együttműködé­sében. A Szovjetunió, úgy mint eddig, továbbra is kész hozzájárulni az afrikai ország nemzetgazdaságának fejleszté­séhez. A szovjet államfő láto­gatása egyben ismét aláhúzza azt a tényt, hogy a nemzeti felszabadító mozgalmak sikerei elválaszthatatlanok a szocia­lista világrendszer erejétől, tá­mogatásától. Mogadishu főut­cáján ezért köszönthették oly meleg fogadtatással Nyikolaj Podgornijt. Nguyen Thi Dinh asszony, a Dél-vietnami Felszabadítási Nőszövetség elnöke. Nemzetközi Lenin-békedíjas és a ha­zánkban tartózkodó nődelegáció a Béketanács székhazába látogatott. Képünkön: Sebestyén Nándorné, az OBT főtitká­ra átnyújtja Nguyen Thi Dinh asszonynak a Dél-vietnami Nőszöveíség részére adományozott magyar békemozgalom kitüntető plakettjét. MOSZKVA Huszár István, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, a ma­gyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési kormányközi bizott­ság magyar tagozatának elnö­ke és a bizottság 14. üléssza­kán részt vevő magyar küldött­ség szerdán látogatást tett a Moszkvics autógyárban a szov­jet fővárosban. BONN A nyugatnémet szövetségi gyűlés szerdán délután össze­hívott rendkívüli ülésén 262 szavazattal 167 ellenében vég­legesen jóváhagyta a Cseh­szlovákiával kötött szerződést. Az újabb szavazásra azért volt szükség, mert a keresztény- demokrata többségű szövetségi tanács óvással élt a szerződés életbe léptetéséről szóló tör­vényjavaslat ellen. Ennek foly­tán a Bundestagnak abszolút többséggel kellett érvényt sze­reznie a szeződésnek. Párizs Kétnapi tárgyalás után ködös ígéretek „Kétnapi tárgyalás után ködös ígéretek”. „Giscard és Schmidt egyetért az infláció- ellenes harc erélyes fokozásá­ban”, „Giscard szerint a fran­cia gazdasági életet össze kell hangolni a nyugatnémettel”, „Egyetértés a párhuzamos po­litika követésében”, „Egyetér­tés az inflációellenes harcot illetően” — ilyen és hasonló, önmagukért beszélő címekkel kommentálják a párizsi lapok a 23. francia—nyugatnémet csúcstalálkozót. A L’Humanlté bonni tudó­sításában felhívja a figyelmet a francia államfőnek arra a bejelentésére, amely szerint ez év végéig el kell érni, hogy a franciaországi infláció mérté­ke a nyugat-németországi inf­láció szintjére csökkenjen, s biztosítani kell a két ország gazdasági fejlődésének „párhu­zamosságát”. A Franee-Soir szerint a két államférfi tárgyalásainak kö­zéppontjában „az inflációnak tulajdonítható nyugat-európai gazdasági pangás problémái álltak”. Felteszi a kérdést: Vajon a tárgyaló, felek miért helyeztek oly nagy súlyt a nyugat-európai gazdaság talp- raállítására ? A válasz szerinte: Párizs és Bonn szemszögéből az „óvilág”, az európai konti­nens egészséges gazdasági helyzetétől függ a politikai in­tegráció felé történő haladás. A Figaro három pontban summázza azokat a területeket, amelyeken teljes a francia— nyugatnémet egyetértés. Közös kezdeményezések a nvugat- európai integráció fellendítésé­re, a francia és a nyugatnémet inflációs ráta összehangolása ez év végéig, új í tások beveze-' tése közös piaci szinten. Harcok Kambodzsában Kambodzsából érkező jelen­tések szerint szerdán heves harcok dúltak a fővárostól 97 kilométerrel délre, ahol a Lón Nol-rezsim „tisztogató” had- ■ műveletet kezdett a felszaba­dított területek visszafoglalá­sáért Megalakult az Országos Közművelődési Tanács A Minisztertanács a közmű­velődési munka irányításának összehahgolására, ellenőrzése­re, hatékonyságának fejleszté­sére Országos Közművelődési Tanácsot hozott létre. A tes­tület a Minisztertanács ta­nácsadó, véleményező, koor­dináló és ellenőrző szerveként működik. Hatáskörébe tarto­zik a fejlesztési koncepciók, irányelvek, javaslatok kidol­gozása a közművelődés egé­szét, illetve több szerv köz- művelődési tevékenységét érin­tő kérdésekre. Értékeli továb­bá a közművelődés-politika ál­talános vagy egyes szakterüle­teken történő megvalósulását. Ennek keretében az állami szerveket beszámoltatja, a tár­sadalmi szerveket és a szövet­kezetek érdekképviseleti szer­veit tájékoztatásra kéri fel- közművelődési tevékenységük­ről. Kezdeményezi a közmű­velődés ^egészét érintő minisz­tertanácsi • előterjesztéseket, véleményezi továbbá a köz- művelődésre von atkozó mi­nisztertanácsi előterjesztése­ket. A közművelődési tanács összehangolja a közművelődé­si feladatokat ellátó szervek gyakorlati közművelődési mun­káját, erkölcsi és anyagi ösz­tönzőkkel segíti a. közművelő­dés ügyét előmozdító, példa­mutató módszerek és megol­dások bevezetését. Az Országos Közművelődési Tanács elnöke: Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyet­tese. Alelnökei: dr. Orbán László kulturális miniszter, Virizlay Gyula, a Szakszerve­zetek Ottr«-»-'- Tanácsán m­titkára, Barabás Jánczs, a KISZ Központi Bizottságának titká­ra. (MTI). Uj spanyol kérdőjelek Hétről hétre erősödnek azok a politikai hullámok, amelyeket a portugál változások Franco Spa­nyolországában kiváltanak. Ez nemcsak politikailag, hanem tör­ténelmileg is teljesen' érthető. Amikor a lázadók élén Franco — Mussolini és Hitler fegyveres tá­mogatásával — megdöntötte a törvényes köztársasági kormányt, már 1939-ben egyezményt kötött Salazar Portugáliájával. A két pa­rancsuralmi rezsim közötti „ibé­riai, paktumot" így mindkét fél úgy tekintette, mint saját belső stabilitásának egyik biztosítékát. Világos tehát, hogy a portugál diktatúra összeomlása egyértel­mű politikai csapás volt Spanyol- országban mindazok számára, akik kialakították a több mint 80 esztendős Franco távozását kö­vető „utódlási rendszer” sémáját. Ezt az utódlási elképzelést 1973. decemberében már súlyos csapás érte Carrero Blanco mi­niszterelnök meggyilkolásával. Az utódlási rendszer a következő tényezőkből tevődött össze: 1. Juan Carlos, az utolsó spanyol király, XIII.- Alfonz. Franco védő­szárnyai alatt nevelt unokája ke­rül a trónra. 2. Az utóbbi évek­ben előtérbe került a spanyol és nemzetközi tőke bizalmát élvező, különböző árnyalatú konzervatív „menedzser-politikusokból” ala­kult kormány. E kormány élére Carerro Blanco áll, aki egyaránt elfogadható az egymással riva­lizáló politikai áramotok (falan- gistók, monarchisták, menedzse­rek, stb.) számára. 3. Az egész utódlási rendszert fegyveresen ga­rantálja a hadsereg. Carerro Blanco halála után a korábbinál is fontosabbá vált, mennyire szilárd Juan Carlos helvzete és miképpen viselkedik a iövőben a hadsereg. Az utób­bi hetek eseményei éppen e két vonatkozásban hoztak változáso­kat. Ami a hadsereget illeti, Fran­ca mindig era törekedett, hogy a tábornoki karon belül eqven- súlyban tartsa a kifejezetten fa­siszta tíousú úgynevezett ,,kék- tóbornokok” és a nvügat-earó- pai—angol orien*áci.óiú ,.moder- nista tóbornokgk” pozícióit. Ez utóbbiak élén Diez Alegria vezér­kari főnök nllo‘i, okít ió, ”“m»- lv»s kdnesolatok fiiz'^k So^^'a 'ébprnokhoz. Röviddel ezelőh, Frpnco utasítására. Diez Alegria távozni kényszerült a vezérkari főnöki pozícióból. Diez Alegria leváltása a rezsim bizonytalansá­gának mutatója. (így értékelte egyébként q helyzetet a Spanyol KP néhány nappal ezelőtt tartott genfi nagygyűlésén Santiago Ca- rillo főtitkár is, aki úgy beszélt a hadseregről, mint amely szerepet játszhat a diktatúra utáni békés, demokratikus átmenet előkészíté­sében és végrehajtásában.) Az utóbbi napok megkérdő­jelezték az utódlási terv kulcs­figurájának, Juan Carlosnak a helyzetét is. Juan Carlos apja, Don Juan, Barcelona grófja, XIII. Alfonz fia a polgárháború befejezése után, sőt a második világháború befejezése után is az első számú spanyol trónkövetelő volt. Don Juan azonban Angiá- ban nevelkedett, az angol hadi­tengerészetnél szolgált. így kap­csolatai egyértelműen Londonhoz kötötték. Felfogása a spanyol kormányzati rendszerről közelebb állt az alkotmányos monarchiá­hoz, mint a Franco által elkép­zelt, a parancsuralmat fedező királysághoz. Ugyanakkor Don Juan kritikus időszakokban min­dig kiegyezett Francával. Végül is Franco és Don Juan megegye­zése alapján került az akkgr még gyermek Juan Carlos Spa­nyolországba, hogy Franco fel­ügyelete alatt, a rezsim szellemé­ben neveljék és készítsék elő az utódlásra! A spenyol monarchisták között mindig volt egy ellenzéki frakció, amely Don Jüant tekintette a tör­vényes örökösnek. A portugál események óta ez a frakció elő­ször lépett fel nyíltan, s követel­te Don Jüantól: tegyen határo­zott nyilatkozatot Franco és utód­lási rendszere ellen. Don Juan, mint már annyiszor, most sem volt hajlandó határozott kiállás­ra. Ez azonban nem változtat azon, hogy a monarchista ellen­zék most először nyíltan rnegkér- dőielezte Juan Carlos személyét. A portugál fordulat óta tehát (két igen lényeges ponton' meg" ingott a Franco által kidolgozott utódlási terv. Ennek igazi jelen­tőségét a Spanyol KP már emlí­tett' genfi találkozója mérte fel, amikor hangsúlyozta: Portugália példája megmutatta a spanyol burzsoázia és középosztály szá­mára is, hogy lehetséges a pof- aárháború nélküli átmenet 6 nyugat-európai tíousú jyolgóri demokrácia irányába«-i -e i

Next

/
Oldalképek
Tartalom