Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-11 / 160. szám
\ Alapítok kozott Dunakomíodof) Az ünnepség Teljesítik kongresszusi felajánlásukat f „Valamikor, kanászkölök koromban nagyon szépen tudtam furulyázni, már nem tudnék olyan szépen játszani.” Lénárt János nyolcvanegy éves nyugdíjasnak is tetszett az úttörők műsora. A főpróba megvolt. A tanár néni azonban az udvaron még maga köré gyűjti a kis csapatot: tudja mindenki a szerepét? Igen. Az öreg nénik, bácsik bevonulnak a terembe. Keresik a jobb helyet, ahonnan rálátni majd a színpadra. Válogatják, ki hova üljön ki legyen jobbról, ki balról a szomszéd. A gangon két bográcsban húsleves, kettőben pörkölt, egyben új krumpli fő. A szakács férfi — a segítők asszonyok. A sürgés-forgás csak fokozódik, amint az ünneplők megérkeznek. Szaladnak még hideg szódáért, üvegekből cuppanva ugrik a dugó. Már mindenki a helyén van, Pista bácsi siet még, hazaugrott a feleségéért, az asztal végéhez ül. Gyorsan helyére, az öregek közé ülteti a főkönyvelő-asszony, mert az ünnepeiteknek a főasztalnál a helve. ide az úttörők kerülnek. Az ünnepség kezdete előtt már csak annyi idő van, hogy az ajtóban Pápista Jáno6né megkérdezze a főagronómust, mit vessen a ház körüli kukorica közé, miután az ritkán kelt — s válaszra is alig van idő. Ültért Sándor párttitkár már szólítja is az úttörőket, kezdjék el műsorukat. Verseket mondanak, énekelnek, jeleneteket adnak elő. Aztán a furulyacsapat következik. A mű- .sor közepén, a negyedik székről feláll Lénárt János, átzörög a székeken, asztalokon, súgná a fülembe, de mindenki bnll’ia azért: „Valamikor kanászkölök koromban nagyon szépen tudtam furulyázni” — mondja, és visszaül a helyére. Nagy a figyelem, szívből jövő a műsor. És a siker óriási. Nem is jöhet ezek után más, mint az ünnepi beszéd, ami ilyenkor szokás: az elnök köszönti a tagokat. A huszonöt évről, a sok munkáról, a sikerekről, a kudarcokról beszél. Ez a szövetkezet két falubeliből egyesült, jelenleg 1261 hektáron gazdálkodnak. Jól. Az elnök, Uhrin Vendel, példákkal bizonyítja hogyan. A szövetkezet vagyona 1949-ben 314 610 forint volt, 1973-ban a zárszámadáskor 26 688 000 forint. A tagok jövedelme 1950- ben 267 820 forint az egy munkaegység értéke 17 forint volt. Tavaly 5 275 000 forintot' osztottak szét a tagoknak, az egy munkaegység értéke meghaladta a kilencven forintot. ..Megtettünk mindent annak érdekében is — mondotta az elnök —, hogy az államnak, a népnek az országnak is adjunk. A száznyolc ft'jós tehéntől tavaly átlagosan 3700 liter tejet fejtünk, idén elérjük a négyezer litert. Száztíz dolgozó tagunk van, s ha úgy számoljuk, hogy egy tagunk mennyi értéket termelt, akkor a következő a helyzet: dolgozó tagonként termeltünk 1.2 vagon gabonát, leadtunk 15 hízót. Kukoricatermésünk jobb a megyei átlagnál, kertészetünk hozama messze kimagaslik a környező gazdaságoké közül.” Az elnök a tervekről is beszélt. . „A további; terveinkről annyi*!, ‘ hogy 1980-ig a- községben lévő állattartási- épületeket ki visszük', a, major-.- területére.. -Ezen túlrpenöen' kviltúr- házat kívánunk építeni. Hát ilyen terveink vannak, amihez úgy érezzük' anyagi megalapozottságunk is megvan, hisz emlékeznek még a zárszámadási közgyűlésre, amikor elmondottam, hogy öt és fél millió forint tartalékkal kezdtük az 1974-es évet”. A párttitkárnak ezután már csak jó étvágyat kell kívánni, aztán felhordják a gyöngyöző, forró húslevest, utána a pörköltet. Tortaszeletek kerülnek az asztalra hideg fröccsel, kólával öblítik le az ételt, s már a színpadon Vígh Sándor a hegedűjét hangolja, amikor az elnök ismét szót kér: „Az ünnepség végére hagytuk, nem meglepetésül, mert ez is szokás nálunk, mindenki egy borítékban ezer forintot kap a termelőszövetkezettől, majd legyenek szívesek aláírni a pénztáros-asszonyunknál az ívet”. Persze, hogy aláírják az ívet, átveszik a pénzt. És szórakoznak, vígadnak a dunakömlődi termelőszövetkezet alapító tagjai nyugdíjasai — sötétedésig. Hiába, nyolc óra körül elfárad már ennyi izgalom után az idős emberek lába, dereka. Este, szép nyári este. A határban a búza, a kukorica talán jobban nő majd holnap, hisz gazdák szeme „hizlalt” valamennyi tövet. A művelődési házból énekszó hallatszik, néhányan az öregek közül táncra perdülnek. A termelőszövetkezet ünnepségén az alapító tagok közül a szombati ünnepségen már csak a következők voltak jelen: Dem- csák Ferdinand, Hanuszka János, Hanuszka Mihály, Mastala József, Soczó József, idős Tímár György, Egerszegi Sándor, Nándori Lajos l„ Harmati István. Az alapító tagok közül hatan tulajdonosai a Kiváló Termelőszövetkezeti Tag kitüntetésnek. Ezek a termelőszövetkezeti tagok: Mastala József. Nagy Sándorné, Korponai István, Szauer Katalin és Nándori Lajos I. Lipták Já- nosné a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója elnevezésű miniszteri kitüntetést is megkapta. Az alapítók közül sokan meghaltak, mások elköltöztek a faluból, néhányan betegek, nem tudtak- az ünnepségré eljönni. Most huszonöt éve. így aratás idején kezdték a megyében elsőként Tiszántúlról idetelepültek szervezni a községben a termelőszövetkezetet- A közös gazdaságok alakulására 1949. szeptember elsején került sor. A Vörös Csillag alapítása este 6 órától éjfélig tartott, utána a szervezők átvonultak megalakítani a Béke Termelőszövetkezetet- A Vörös Csillag első elnöke Vaszkó György, a Békéé Hanuszka János. A második elnök a Vörös Csillagban Cikei Illés, a harmadik Lioicäi József, majd Dem- csák Ferenc. Hanuszka János után a Béke elnöke Uhrin Vendel lett. A két termelőszövetkezetet 1951-ben egyesítették, azóta Szabadság néven működik, elnöke az egyesülés óta Uhrin Vendel. PÁLKOVÁCS JENŐ A Budapesti Kőolajipari Gépgyár vasszerkezeti üzemének szocialista brigádjai az MSZMP XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére két héttel a határidő előtt befejezték két darab 21,4 méter magas, stabilizáló torony szerelését, szerkezeti vizsgálatait és nyomáspróbáit. (MTI fotó: Bara István felvétele — KS) A szövetkezeti közösség ereje Még másfél évtized sem telt el azóta, hogy hazánkban tömegesen létrejöttek a termelőszövetkezetek. Ismeretes, hogy a párt helyes agrárpolitikája nyomán a rátermett szövetkezeti vezetők és a szorgalmas tagok erőfeszítéseinek eredményeként az új közös gazdaságok viszonylag hamar megszilárdultak. Sikerült elérni azt, amiben sokan nem hittek: az átszervezés éveiben sem esett vissza a termelés. A tsz-ek legtöbbje — a kezdéssel járó bajok, nehézségek ellenére — már az első közös esztendőkben a parasztok százezrei számára a gyakorlatban bizonyította be az összefogás, a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit. Az új gazdálkodási forma győzelmével nemcsak a régi mezsgyék tűntek el, nemcsak a munka vált könnyebbé és termelékenyebbé, hanem gyökeresen új kapcsolatok alakultak ki az emberek között; a Barackszüret Hátán Kedden kezdődött az őszibarackszürct a bátai „November 7.” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet hetvenegy hektáros tábláján. Az Ízletes gyümölcs a TOLNÁKÉ» közreműködésével jut el a belföldi fogyasztókhoz. Fotó: K. Z. sokféle múltú, eltérő gondolkodású parasztok egyre egységesebbé váló szövetkezeti közösségek cselekvő tagjai lettek. A kisparcellák szűk, zárt világából vezetett át az út az ezerholdas közös gazdaságokba, a közös gondokhoz és a közös sikerekhez. A szövetkezetekben elsősorban a végzett munka, a megfelelő tudás és magatartás adja a rangot, a tekintélyt. Uj „paraszti” szakmák születésének is tanúi vagyunk. Szövetkezeteink rövid idő alatt nagy utat tettek meg. Az elért sikerekben nagy része volt annak, hogy az új belépők túlnyomó többsége viszonylag rövid idő alatt megbarátkozott az új közösségi élettel. Szerencsére az alapító tagok a legtöbb esetben nem csupán a földjeiket, a gazdasági felszerelésüket vitték be a tsz-be, és nem is csak a dolgos két kezüket, hanem a hitüket és reményüket is abban, hogy közösen többre vihetik. Nemcsak megélhetést vártak a szövetkezettől, hanem teljesebb, emberibb életet is, szavuk, véleményük érvényesülését. Nem is ‘csalódtak. Érezhették: számít a szavuk. Maguk választották meg szövetkezetük vezetőit és gyakran a késő éjszakába húzódó vitákban közösen keresték a - legjobb megoldásokat. Százezrek győződhettek meg a valóságban arról. hogy hazug, volt az az ellenséges propaganda, mely szerint a szövetkezeti életforma megfosztja az embereket a szabadságtól, a döntési lehetőségektől. ök, .a tagpk, határoztak közös gazdaságuk minden fontos kérdésében közvetlenül a megalakulás után is, és őket ■illeti ez a jog ma is. ■ Tudják, -hogy saját boldogulásuk, családjuk sorsa a szövetkezet eredményeitől függ. Nem' közömbös tehát számúkra a tsz helyzete; egyéni érdeküktől is sarkallva kel) hogy törődjenek a közösség ügyeivel, a vezetőség tevékenységével, tagtársaik munkájával. Hiszen ők — amint mondani szokták — együtt sírnak, együtt nevetnek. Ez a tulajdonosi, gnzdai érzés nagy lendítője, ösztönző ereje a szövetkezeti gazdálkodás fejlődésének, a szövetkezeti életforma kiteljesedésének. Nem véletlen — a tapasztalatok ezt bizonyítják, — hogy épp azok a tsz-ek vitték legtöbbre, melyekben a tagság valóban gazdának érzi magát, melyekben nem csupán egykét vezető, hanem tettre kész tagok százai keresik az előrehaladás útjait. A tsz tehát — ezt nem. lehet elégszer hangsúlyozni — nem csak gazdasági egység, hanem emberi közösség is, vagyis: a tagság gazdasági-társadalmi vállalkozása. A tagok egyenjogú gazdái a szövetkezetnek, pontosan meghatározott jogokkal és kötelezettségekkel. A tagok végzik el a szövetkezetben a munkát, de ők intézik közös ügyeiket is. Súlyosan tévednek tehát azok, akik a tagságot valamiféle rideg technokrata szemlélettel csupán munkaerőként veszik számba. Az élet azt bizonyítja, hogy a tsz-ek általában fogékonyak a korszerűség iránt: mernek ésszerű kockázatokat vállalni a várható nagyobb eredményekért. Ugyanakkor képesek új, munkaalkalmat teremteni azoknak az idősebb tsz-tagoknak, illetve női dolgozóknak, akik az egyre több gép és vegyszer miatt bizonyos mezőgazdasági ágazatokból kiszorultak. Az önkormányzat útján járó tsz-ekben kialakult új emberi kapcsolatok, — a tagok tulajdonosi szemlélete, jó közérzete, közösségi magatartása, egymás iránti segítőkészsége, féle- lősségérzete — egész társadalmunk nagy értékei. Kár lenne ezekről egy pillanatra is megfeledkezni. Már néhány évvel ezelőtt határozottan felhívta pártunk Politikai Bizottsága a szövetkezetekben dolgozó kommunisták és az irányító pártszervezetek figyelmét arra, hogy a szövetkezetek nem egyszerűen gazdasági vállalkozások, hanem az emberi tevékenységnek olyan keretei, amelyekben a gazdasági eredményekkel egyidejűleg kedvező lehetőségek kínálkoznak a szocialista emberi közösség, kollektíva formálásának és a kölcsönös segítségnek is. A politikai munkában ezzel körültekintően kell számolni. TÓTH BENEDEK.
