Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-07 / 157. szám
Szinte megkönnyebbíti ää ember, amint Hőgyész előtt letér a kalaznói bekötő útra. Kétoldalt fák hajolnak föléje, a környező dombokról pedig szél fujdogál, enyhítve a júliusi hőséget, Ideálisabb környezetet el sem képzelhet az, aki szereti a természetet. Dús, lombú fák, a sok tavaszi, nyári esőtől buján zöldellő fű — és nagy-nagy csend mindenütt. Két-.három kilométer megtétele után feltűnik a Donát patak mentén elnyúló falu. Elsőként a mázsaház köszönti az idegent, kissé beljebb az üzemanyagtöltő-állo_ más látható, azon túl pedig a dombra épült szép barokk templom. Kapuja fölött német nyelvű felírás és két évszám: 1779—1879. Az első valószínűleg az építkezés kezdetét, a második meg a renoválás időpontját jelzi. Romlik, pusztul a templom. Úgy látszik, szegény az evangélikus felekezet, nincs, aki megjavíttassa. A hajdan volt hívek legtöbbje szétszóródott a második világháborút követő nagy népvándorlásban. Helyükre messziről, a Kárpátokon túli Bukoviná. bői, még pontosabban: Isten- segítsről érkeztek a székely telepesek. A hosszú vándorlás történetét — melynek csak közbeeső állomása lett a Bácska — Elekes Dénes katolikus lelkész mondja el. A hetvenhárom éves plébános Istensegítstől Kalaznóig vándorolt a híveivel, a kitelepítési kormánybiztosság közreműködésével ő keresett nekik új hazát, új otthont. — Annak idején 3600 lelket számlált a község. Ti- zenkilenc-felé szakadtunk. Ide nyolcszázan jöttünk. Az 1970-es adatok szerint Kalaznónak 584 lakosa volt. Hogy hová lett a többi két száz? Elköltözött. Ki a temetőbe, ki pedig Bonyhádira, Hőgyészre, Érdre. A faluban mindig van néhány eladó ház, a megüresedett telkek, ha lassan is, de szaporodnak. Az elmúlt évtizedekben mindössze egyetlen új ház épült, Czigler Jánoséké. Négy éve kész a sátortetős épület, de a vakolás még várat magára. — Én is csak bolondságból ugrottam neki az építkezésnek -— mondja a kapura könyökölve Czigler János, a Petőfi Tsz villanyszerelője. — Azt mondták, Kalaznóra úgy sem adnak építési engedélyt. Hált én megmutattam, hogy adnak. De nem is nagyon akarnak itt építkezni. Ha valaki belekezd ilyen hatalmas munkába, akkor már inkább valamelyik nagyobb községbe igyekszik. Stierli Jánosné — És maguk? Maradnak? — Én maradok. — De én meg úgy elmegyek innen, hogy még a villanyt is égve hagyom — kapcsolódik . a beszélgetésbe Cziglerné. — Csak menj, legalább egy gondommal kevesebb lesz — szól oda neki félvállról a férje. Nevetnek a tréfán, hiszen jól ' tudják, hogy mindketten itt öregednek meg. Az egyik lányuk azonban már búcsút mondottt a kapufélfának, beköltözött Szekszárdra. — , Fejlődik Kalaznó, vagy visszafejlődik? — tettük föl Beréti Erzsébet a kérdést Stierli Jánosné. óvónőnek, miután egy kis délutáni pihenésre lefektette az időszaki napközi huszonhat óvodását. — Hát ez egy kicsit fogas kérdés. Fejlődni fejlődött, de talán még inkább össze kellene fogni az ittenieket, elsősorban a fiatalokat. — Történt-e valami emlékezetes esemény az elmúlt néhány esztendőben? — kérdeztük Stierlinétől. Egy tétova vállvonás a válasz. Semmi említésre méltó nem történt, már évek óta. Csendes, nyugodt hely Kalaznó, úgy tűnik, itt csak hétköznapok vannak. Az emberek hajnaltól késő. estig dolgoznak — a téeszben, a környékbeli ipari üzemekben, a Hőgyészi Állami Gazdaság. ban„, az erdészetben. No, meg otthon, a ház kötül, mert a baromfin kívül majd minden portán van néhány süldő, fejőstehén, hizlalásra befogott bika. — A kul túrházban mi volt a legutóbbi rendezvény? — Úgy tudom, a május elsejei ünnepség. Azt mondják, szép műsort adtak az iskolások, Mármint az alsó tagozatosok, mert a felsősök Hőgyészre járnak. A Petőfi tsz-nek 147 tagja van, ebből 51 a nyugdíjas. A legutóbbi ifjúsági parlamentre huszonöt fiatal kapott meghívót. Pénztárosként itt dolgozik a falu KISZ-tit- kára. Beréti Erzsébet is. A bonvhádi közgazdasági szakközépiskolát végezte el négy évvel ezelőtt, aztán a termelőszövetkezetben talált képzetségének megfelelő munkát. — Hány KISZ-tag van hádon már épül a háza, a Kalaznón? harmadik fiú pedig nagyvej— Huszonnégy, ebből hat kei lányt talált magának, oda a téeszfcag. költözött. — És a többiek? — Máshol dolgoznak: Szék - szárdon, Bonyhádon, Hő- gvészen. Azt hiszem, Kalaz- nónak nincs jövője. Mi kötné ide a fiatalokat? A téeszt jól felszerelték gépekkel. Kombájnok, traktorok, két személy- és két teherautó alkotja a géppark gerincét. A javítóműhely az iroda szomszédságában kapott helyett egy - jókora parasztházban. Lőrincz Béla. fiatal autószerelőt, a hátsó udvarról szólítják elő munkatársai. — Négy éve dolgozom a téeszben, de két évig katona voltam. Most szereltem le, június 19-én. —»' Mennyi az órabér? — Mikor bevonultam, tíz forint volt, most tizenkettőre emelték. — A fiatalok szemével néz» ve, milyen falu Kalaznó? — Lehetne jobb is. Még csak egy presszó sincs. Azért vettem ezt a motort, hogy néha bemehessek Hőgyészre. — Vannak-e hosszabb távra szóló tervei? — Attól függ, hogyan alakulnak a dolgok. Tulajdonképpen most ismerkedem a munkatársaimmal, mert a két év alatt kicserélődött a gárda. Azelőtt négyen voltunk barátok. Egyikünk ide nősült, a másik srác, most akar megházasodni, BonyLőrincz Béla — Úgy hírlik, egyesül a hőgyészi, meg a kalaznói téesz. Akkor pedig a gépműhely valószínűleg Hőgyészen lesz. — Ha ez a helyzet, nem hiszem, hogy a termelőszövetkezetben maradok. Inkább valamelyik nagyobb községben, városban keresek munkát. Delet harangoznak. De nem az evangélikus templom tornyából jön a harangszó. hanem a katolikus kápolna mellől. A haranglábra függesztett, jókona csengőnél alig nagyobb harang szapora, éles ütései egy időre megtörik a kalaznói utcák csendjét. Gyuricza Mihály Komáromi Zoltán felvételei Az utca nem kocsmai A szeszforgalmazásról szóló rendeletek igen szigorúan körülhatárolják, hol, milyen körülmények között lehet italt mérni. Azt is, hogy milyen italt Az országban tengernyi fajta szeszes ital és üdítő vásárolható: ízléses csomagolásban, szép üvegekben hozzák forgalomba. A kocsmákból, vendéglőkből is lassan kiszorul a csapolt sör, a kimért bor. Örvendetes, hogy a vegyes-, élelmiszerüzletekben és ÁBC-áruházakban a hazai és külföldi italokból a választék igen jó. A vásárló tehát megtalál a polcon görög és skót, lengyel és szovjet italt, viszonylag nem is drágán, korlátlan mennyiségben. A vásárlónak joga, hogy a megvásárolt italt el is fogyassza, ne öntse a csatornába. Szekszárdon azonban az italozás új módját figyelhetjük meg: az utcák kocsmává változnak. A városközpontban az ötvenes élelmiszerüzlet előtt, a Bartirva lépcsőjén, az újvárosban, Csatáron: mindenütt kocsma a boltok tájéka. Az emberek megvásárolják az italt és nyomban az üzlet ajtaja előtt megisszák. Csapatok verődnek össze, sörösüvegek, borospalackok légiója áll sort — s néhány óra múltán már nóta is hangzik, és veszekedéstől zajos a bolt környéke. Az utcán szabad inni, az üzlet előtt is — nincs olyan rendelet, amely ezt tiltaná. Viszont van Szekszárd- nak olyan tanácsi rendelete, amely tiltja a szemetelést, és van közmorál, amely tiltja a zajongást, a tiszteletlen viselkedést. Hovatovább a csatár! és az újvárosi boltba a vásárolni szándékozó nem tud bejutni, mert italozó cigányok elfoglalják a bejárati lépcsőket. Más üzletek mellett pedig a vidékről bejáró munkásoknak jelölték meg az autóbuszra városi helyet. így itt pusztítják a sört, a bort, és teszik a trágár megjegyzéseket az üzletekbe vásárolni igyekvő nőkről. Az üzletekben eladják az italt, nem bontják fel. Az üzletek vezetői nem egyszer figyelmeztetik Is az italozÓKat, hogy ne az ajtóban, az ajtó előtt vedeljék a sört, hasztalan a figyelmeztetés. A rendőrségnek, a városi tanács igazgatási osztályának volna joga — és talán ereje is — rendre tanítani a város utcáit kocsmává változtató személyeket. Ne legyen az utcai kocsma városunk szégyene, „idegenforgalmi nevezetesség"! — Pj — líözségpolitika Bonyhádon Munkatársunknak Bonyhádon Incze József vb-titkár mondotta el, hogy a negyedik ötéves tervben megvalósulásra váró fejlesztési feladatok között szerepelt százötven célcsoportos beruházásként készülő lakás mellett öttantermes általános iskola építése is. A terveknek megfelelően nyolcmillió forintot fordítottak az ívóvízhálózat korszerűsítésére, bővítésére, aminek építésébe bekapcsolták Majost is. A munkák befejeződtek. A szennyvíz- és csatornahálózat fejlesztése folyamatosan, szintén a tervek szerint történik. Költsége hatmillió forint. Ezenkívül megyei beruházásból százférőhelyes középiskolai leánykollégiumot építenek Bonyhádon, és a szakközépiskolát négy tanteremmel, két tanműhellyel bővítik. A ter- vekbén eredetileg nem szerepeit az a sportcsarnok, amelyet még ez évben kezdenek el építeni, s aminek befejezését 1975-re tervezik. Elkészül a jövő év végéig az említett új iskola és szakközépiskola bővítése, valamint a kollégium is. A tervezettnél tizennégy- gyel több, 164 célcsoportos lakással készülnek el 1975. végéig. Az utak és a járdák építésével, javításával a kívánt ütemben haladnak. Ma már senkinek sem tűnik fel az új autóbusz-pályaudvar, pedig építése, átadása szintén a negyedik ötéves terv eredménye. A Volán, az Utasellátó és a községi tanács közös beruházása alapján készülhetett el hat és fél millió forint költséggel. Jelenleg új Gelka- szerviz és az Állami Biztosítónak irodaház épült. Lassan befejeződik az új tanácsháza építése is, előreláthatólag augusztus 20-án adják át. A Rákóczi utcában épülő új, modern lakások egyébként megváltoztatják Bonyhád régi arculatát. Amit a negyedik ötéves terv fejlesztési feladataként határoztak el, 1975 végéig maradék nélkül megvalósul — mondta végül Incze József vb- titkár, aki elmondta azt is hogy az elmúlt években örvendetesen megnőtt a bony hádi lakosok által végzet társadalmi munka értéke, am 1971-ben alig volt több, hét- százezer forintnál, 1973-bar pedig meghaladta a kétmillic forintot. A községfejlesztésber sokat segítenek a bonyhád KISZ-építőtábor diákjai is. A tábor tíznapos turnusokbar hatvan-hatvan diákot fogad 1973 végén százférőhelye: óvodát adtak át, amit társadalmi összefogásból építettel: Terveznek egy másik százférőhelyes óvodát is, szintén társadalmi összefogásból. A Bonyhádi Zománcipari Művek kilencszázezer, a Vasipari és a Bőripari Szövetkezel 300—300 ezer forinttal járuli az építkezési költségekhez. Az ÁFÉSZ-szal, a gépjavítóval és a többi vállalatokkal mosl folynak a tárgyalások. Az építkezés befejezését 1976 elejére tervezik.
