Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-07 / 157. szám

T 1 t aksi képek Ha ezerötszáz munkás na­ponta csak egy-egy lapát föl­det tesz is arrébb, valóságos domb keletkezik. Pakson nem egy lapát földet, sódert rak odább egy-egy munkás. 100 lóerős traktorok, tíztonnás te­hergépkocsik, döngölőhenge­rek, árokásó gépek, és lapátos emberek — ma még ez az „erő”, az építkezésen azonban mindig valami újat, változást fényképezhetnek azok, akik naponta itt alakítják a tere­pet, készítik elő az erőmű építését. Az alföldi munkás, a mezőföldi kubikos, a paksi ács, a ceglédi gépkezelő, a szekszárdi technikus, a gyönki kőműves — alakítója, formá­lója a tájnak. Az emberek, akik itt dolgoznak, tudják, hogy ipartörténeti folyamat részesei — az atomkor meg­teremtésén munkálkodnak. S nem csoda, ha mindenki min­dent, nagyon megfigyel; való­sággal fényképez. Képeken, jegyietekben adunk ízelítőt a paksi munkáról. Itt nemcsak építeni, hanem ;.rombolni” is kell. Ez a rom­bolás is építés, ’de végered­ményben rombolás: szét kell szedni egy korábban — az el­ső parancsszóra —épített víz- tartányt. Rossz helyen van, nem ott, ahol szükség volna rá — módosították az eredeti tervet A tervezők annak rendje, s módja szerint elké­szítették a programot a hidro- glóbusz bontására. A bontás­újjáépítés, azaz új helyen a felállítás, kb. egymillió forint körüli összegbe kerülne. Szép pénz. Ennek híre eljutott az egyik brigádhoz is. Onnan ha­mar érkezett a „javaslat”: ad­janak nekünk tízezer forintot, mi lebontjuk a glóbuszt és félmillióért felállíthatják, ahol akarják, s megtakarítanak majd 490 ezer forintot A gló­busz ügyében még nincs dön­tés. • Nemrég nagy újság járta be az építkezést: jönnek a kül­földi diákok. A hét elején meg is érkeztek. Elfoglalták „lak­osztályaikat” — heten egy kétszoba-összkomfortos la­kást kaptak, és beálltak a ku­bikosok közé. Fizikai munkán jöttek a szovjetunióbeli, endé- kás, cseh és lengyel mérnök- jelöltek. Műegyetemi hallga­tók valamennyien, s most mégis — egy kölcsönös diák­akció keretében — itt az erő­műnél dolgoznak. Vezetőjük K. L., a Budapesti Műegyetem hallgatója: „öt év múlva any- nyi lesz már itt az idegen, hogy nem tűnik fel, ha orosz, vagy lengyel sző hallik egy- egy csoportból” — mondja. Per­sze a rácsodálkozás csak néhány óráig tart, aztán ők is ugyan­úgy sorolnak az étkezde előtt, a busznál, mint a „törzs”-höz tartozó Molnár József brigád­ja. • Irdatlan mennyiségű gőzt termel majd az erőmű, azaz hőenergiájából bőségesen jut majd a lakótelepre is. Pilla­natnyilag is kell azonban me­leg víz, télen meg fűtés a munkások lakótelepére. Jő megoldásnak ígérkezik a ter- mokonténer. Ez az elmésen szerkesztett kazán szabadba telepíthető, olajjal tüzelik, és automatikusan működik. A képünkön még csak szerelték a konténerkazánt, de napja­inkban már ez szolgáltatja az első épülethez a meleg vizet. Az első épülethez, amely külön­bözik a megszokott bérházak­tól: alagsorában például klub­szoba, tévéterem és csizma­mosó is helyet kapott * A Kishegyen három lakóte­lep épül, egymás után. Vala­mivel több, mint háromszáz lakást kell elkészíteni, a jövő év a határidő. Az épületek, ha előbb készülnek el, hamarabb foglalhatják el a munkások — azaz nem kell nekik naponta 50—100 kilométert autóbusz­ban ülni, hanem csak hét vé­gén, pénteken délután. Az épí­tés lépcsőzetesen halad. Szin­te „mérnöki pontosságúnak” mondanánk a lépcsők betartá­sát, ha nem tudnánk, hogy itt minden panel elhelyezése ütemterv szerint történik. Pontosan rögzítették, mikor, milyen épületszerkezettel kell a kamionnak Szekszárdról in­dulni. Képünkön jól megfi­gyelhető, hogy a jobboldalt lé­vő kilencven lakásos ház fal- egyenben van, az előtte lévő egyik vége két szintig, másik már négy szintig felépült, míg a harmadik ház alapozását megkezdték. Az építkezés lát­ványos. Naponta új és új emeletek kerülnek a házakra. Idejárnak a paksiak — szó­rakozni. Szabad időben, mun­kaidő után sokan eljönnek a községből, miként épül-szépül- alakul a város. Egyébként a most épülő városrésztől kissé délre majd a következő évek­ben kezdik a munkát. Ott ké­szítik el az erőművet kezelő mérnökök, műszakiak lakóte­lepét Már ennek a résznek is kész a beépítési terve. •*! • Pakson az építkezés jelenle­gi szakaszában azonban a leg­több munkát az utak készítése adja. Itt nem lehet úgy dol­gozni, mint más építkezése­ken: itt meg kell építeni az utakat! Az óriási terheket hor­dó gépkocsik a földúton nem A kubikosmunka a huszadik században is nélkülözhetetlen. Bármily nagy teljesítményűek is a gépek, s pótolják az em­bert a legnehezebb fizikai munkáknál, az útszegélyek elkészí­tése még az emberre vár. Három nap alatt állították helyére a két termokonténert. A nagy kazánok beemeléséhez különlegesen nagy teherbírású darut kellett egy budapesti vállalattól kölcsönözni. A munkások lakótelepe mintegy öt hold kiterjedésű dombos részen épül. A lakóházak közötti, a szokásosnál nagyobb zöldövezet kialakítására van lehetőség. Képünkön is látni, hogy egy-egy ház kilencven lakása között és előtte milyen nagy szabad térség marad. A mini hőerőmű telepítése, szerelése példás, tanítani lehet, hogyan kell egy ilyen hoközpontot felállítani várhatóan igen nagy igény kielégítésére. járathatok. Elsüllyednének. Ezért mielőtt egy területre vo­nulnának a magasépítők, a mélyépítők elkészítik számuk­ra az utat. Képünkön az út­építők már a lakótelep déli részét összekötő úton dolgoz­nak. Sok pepecseléssel jár itt a hegyen az út építése, mert a terep dombos. Könnyebb volt az erőmű területén az út­építés. Elkészült még 1966- ban a déli bekötő út. Alig egy hónap óta már használják az északi betonutat. És haladnak az építők az erőmű szíve fe­lé — először úttal kötik ösz- sze, azután kezdik majd a „termelőüzem” épületeinek készítését Egyébként a hajózó utat is igénybe veszik. Már használják például a „kikö­tőt”. Több ezer köbméter fo­lyami kavicsot kiraktak, és amint megkezdik az acél- és betonszerkezetek szerelését, akkor már uszályokon is hoz­zák az építkezéshez szükséges anyagot. * %—, *■ Pázmány Zoltán elmondhat­ja, hogy Pakson ő az első erőműkezelő. No nem a 440 megawattos reaktorerőmű, ha­nem a kis Láng „erőmű” ke­zelője, vezetője. Ugyanis ami­kor a Mátra-vidéki Szénbá­nyák mélyépítői itt jártak a hatvanas évek közepén, végén, s a reaktorhoz vezető vízcsa­tornát mélyítették, ásták, be­rendeztek számukra egy ba­rakklakást. A munkások meg­szerették a MÁSZ-telepet, és maradt minden a később jövő építőknek. A kazánház, amely a melegvizet adja a munkások fürdéséhez, a gőzt az üzemi konyhának, teljesen automati­kus, alig-alig kell közbeavat­kozni, felügyelni Pázmány Zoltánnak. A napokban adták át az „erőmű” szomszédságá­ban a 22-es és 26-os ÁÉV-k részére készített Érdért típu­sú barakkokat. Ezeket is köz­ponti fűtéssel szerelték fel. • Sokan már s> Pakson áth?- ladó országútról felfigyelnek arra, hogy a lakótelep épüle­teit furcsa figurák díszítik. Nem nagyon tetszett ez a megoldás a miniszternek sem, de a tervezők, s a kivitelezők magyarázzák „bizonyítványu­kat”, s igazat kell nékik adni. Ugyanis még elképzelni is rossz, ha ezeket a skatulya­házakat betonszürke kivitel­ben építenék. A képünkön lát­ható figura távolról szépnek tűnik. Közelről egy kicsit bi­zarr. De amint elkészül az zérhez hasonló minták ele­venné, mozgalmassá teszik majd a lakótelepet A Pécsi Tervező Vállalat mérnökei megmutatták rajzon is, mi­ként mutat majd a sokféle fi­gurális megoldás a szürke há­zakon. Egy év múlva már a helyszínen, s nem rajzon győ­ződhetünk meg róla, hogy az épületek ilyen díszítése valóban szép, jól illeszkedik a hegyol­dalba — mintha fehér fák, növények nőnének a házak között, olyan látszatot keit majd az egész művészi meg­oldás. A sokak által vitatott házak csupasz falát élénkítő fehér vo­nalak, különleges felületi ke­zelés, így kiragadva is jói pél­dázza, hogy fel kellett a ter­vezőknek oldani a házgyári panelok egyhangúságát. összes épület, akkor az indá- PÁLKOVÁCS JENŐ hoz, lombos fához, gömbfű- FOTO: COTTVALÜ KÁROLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom