Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-07 / 157. szám
Mi lesz veled kisgyerek ? Os»% vagy fixers Háztáji vagy átalány megilleti a tsz-tagot I Próbapert vesxített-e a tolnai Béke Halászati Sxövetkezet ? A fürtös fejű kisgyerekek, akik a lónak is kézit csóko- lomot köszönnek, társaikkal együtt — már csak az egészen öreg tántik elbeszéléseiben élnek. A mai öcsi-legendák hősei talpraesettségükkel, éles eszükkel, sőt meghökkentő szemtelenségükkel keltenek ámulatot a felnőttekben. Ezek a háromévesek már tisztában vannak a legalapvetőbb egészségügyi és közösségi viselkedésformákkal — magyarul szobatiszták, kezet, fogat mosnak önállóan, megfelelő formában adják elő kéréseiket, tekintettel vannak a felnőttekre és egymásra. Négyéves korukban elkezdenek ismerkedni a matematika alapjaival, sőt kedves elfoglaltságukká válik az ismeretszerzés. .. Most néhány szülő csóválja a fejét, mondván, hogy az ő gyerekére egyike sem áll a felsorolt dolgoknak. Éppen erről van szó. Ki-ki vérmérséklete szerint ítéli meg a tényt, hogy a mai gyerekek már a bölcsődében elkezdik a tanulást. Tizenöthúsz éve, vagy még régebben, a kisdedóvókban a gyerekek játszadoztak, versikéket tanultak, aludtak és hazamentek. Az idő eltelt, az apró nem volt láb alatt. A dolgok változásáról tanúskodik az óvónők órabeosztása: éppúgy vannak szaktárgyak az óvodában is, mint az iskolában. A mai embernek rengeteg mindent meg kell tanulni, sohasem elég korai az ismeretszerzés. A gyerekek maguk is igénylik, hogy többet kapjanak, jobban próbára tegyék fejlődő elméjüket, ügyesedő kezüket. Természetesen nem olyan tanórákat tartanak az óvodákban, mint az iskolásoknak: a játékok kiválasztásával és irányításával terem a szituáció az ismeretszerzésre. Az oviban a kicsik azt tanulják meg, hogyan kell tanulni. r Az óvónő feladata, hogy hagyja a gyerekeket ismereteket szerezni, aztán pedig rendszerezze azokat. Erre a célra sokféle eszközt használ: feladatlapokat, filmet, diát, magnót, lemezjátszót. Az eredmény — a gyerekek értelmi képességei eljutnak arra a szintre, hogy képesek észrevenni, felismerni, összehasonlítani, megkeresni az összefüggéseket, képesek az elemi általánosításra. Mindez szükséges is ahhoz, hogy a gyerek könnyen vehesse a nagyobb akadályt: az első osztályt. A mai általános iskola „alul nyitott”. Azaz számít, épít azokra az ismeretekre, amelyeket az óvodában szereznek a gyerekek. Vegyük például a matematikát. Az első osztályosok jó része — a megyében öt százalékuk — nem az egyszeregyet, hanem „komplex matematikát” tanul. Ami feltételezi, hogy hatéves korukig már elsajátították a gyerekek az elemi logikai készséget, megismerték a térbeli kiterjedések fogalmát, a viszonylatokat, a sík mértani formákat. Tolna megye tizenkét óvodájában már évek óta „tanulnak” matematikát, de az utóbbi három évben már az összes óvodában — a körülmények szabta módon — foglalkoztak vele. Jövőre már az elsősök tíz százaléka, aztán évről évre mind több gyermek fog az új program szerint tanulni. (Egyébként nagy örömmel, élvezettel és erőfeszítés nélkül tanulják az elsősök azokat a műveleteket, amelyek eddig a középiskolásoknak is gondot jelentettek.) De mi lesz azokkal a kisgyerekekkel. akik nem járnak óvodába? Az óvónők észrevétele, hogy azok, akik nem jártak bölcsődébe, sokkal nehezebben ismerkednek az új szokásokkal, mint a volt bölcsisek. Azokban az iskolákban, ahol már új módon tanulnak az elsősök, a tanítónők panaszkodnak, hogy az otthonról Jött gyerekek lassan haladnak, nehezen alkalmazkodnak a játszva tanulás szelleméhez. Lemaradnak, gátlásossá válnak, elmegy a kedvük az iskolától. .. Súlyos ellentmondás feszülne az oktatáspolitika és a népesedéspolitika elvei között? Hiszen egyrészt az állam megteremti a lehetőséget, hogy az anyák otthon neveljék gyermekeiket — másrészt kiderül, hogy az otthon nevelt gyerekek jókora hátránnyal startolnak az iskolában? így — csak az egyik oldalt szemlélve kérdezhetünk. Mert a másik oldalról vizsgálva a gyerekek helyzetét, kiderül, hogy azok a gyerekek, akiket édesanyjuk nevelt, sokkal több személyes törődést kaptak, erősebb kötődés alakult ki bennük az emberi kapcsolatokban. De a gyereküket otthon nevelő anyák mégis jól teszik, ha felfigyelnek az óvodai, iskolai jelzésekre. Gyerekük zökkenőmentes fejlődésében rendkívül fontos szerepe van annak, hogy milyen mértékben fordítanak ők súlyt a gyereknevelésre, mennyi időt, figyelmet szánnak rá. Aktivitásuk, kezdeményező kedvük nagyon fontos. Jelenleg még nem alakult ki szervezett formája a mamák továbbképzésének. (Ilyen formában még fel sem vetődött ezidáig.) A továbbképző tanfolyamokon — ésszerű gazdáik a művelődési házak lehetnének — a vezető óvónők, tanítónők segítségével a mamák elsajátíthatnák azokat az ismereteket és módszereket, amelyek segítségével otthon felkészíthetnék gyermekeiket az iskolába. 43. Frank azon nyomban lehajtotta a vizespohárnyi rumot. Bódi is. Aztán rögvest újra töltött mindkettejüknek. — Beszéljen már, mit látott? — Szépen, annak rendje- módja szerint hazafuvaroztam a két lányt, szakaszvezető úr kérem. Szerencsére nem laktak messze. Csak három utcával odább mitőlünk. Direkt úgy választottam őket, hogy közeliek legyenek... S amikor indulok visszafelé a kibetonozott közlekedőúton, hirtelen rettenetes csörgést-zörgést hallok... Na, mondom magamban, ilyen hangja csak egy lánctalpasnak lehet. De nem a miénknek... Abban a pillanatban futásnak eredtem. Meg sem álltam a következő sarokig... Ott aztán meghúzódtam szépen, és egy pillanatra kidugtam a fejem... Hát gördültek ám előre szép sorjában a tankok... Mellettük, mögöttük meg nagy óvatosan géppisztolyos katonák lopakodtak... El tetszik képzelni, ugye, hogy nekem se kellett több... Még éppen az hiányzik, hogy meglássanak ezek engem ebben a magyar királyi honvéduniformisban, aztán odapörköljenek nekem egy nagyot«. legnagyobb ae^ Miért ne tudna az anya olyan játékot játszani, olyan sétákat tenni, olyan meséket mondani, amelyek együtt — meghatározott tartalmú, célú ismereteket nyújtanának kisgyerekének? Csak tudni kell, hogy mit és hogyan. A megyei tanács felhívta a vezető óvónőket, hogy tartsanak nevelési tanácsadásokat az édesanyák számára. A tanácsadások tapasztalatairól még nem tudni, de bizonyos, hogy a szervezett forma egyszerűbb és hatékonyabb lenne. A nőbizottságok és a művelődési házak összefogásával már eddig is sok eredményes, hasznos tanfolyam, előadássorozat indult el megyénkben. Pontos feladatot végeznének, ha a kisgyermekes édesanyák felkészítésének szervezését vállalnák. Szóvá kell tenni a játszóterek ügyét is. Nevelési szempontból is fontosak. Sajnos kevés van és a meglévők zöme is elhanyagolt. Pedig egyre több „igénylőjük” van, lesz. A tanácsok maximális erőfeszítéssel sem tudnak saját erőből új helyzetet teremteni. Az atyák segítsége is kell. Ebben is különösen érdekeltek azok, akiknek otthon nevelődik a gyermeke. A jól felszerelt játszótéren a mászóruda- kon, csúszkákon ügyesednek a kicsik, de a gyerek kívánkozik is oda, ahol együtt játszhat sok kortársával, első ismerkedésként a közösséggel. Egy hinta és egy homokos gödör már nem felel meg a korszerű igényeknek, de számos könnyen, olcsón megvalósítható ötletes játék kialakítására adhatnak tanácsot az óvodákban. Óvodai rendszerünk világhírű. Korszerű, rugalmas. De az óvodák falai nem rugalmasak — nem jut hely valamennyi gyereknek bennük. A társadalom összefogásán múlik, hogy azok a kicsik is felkészülten kerüljenek iskolába, akik otthon nevelkedtek. VIRÁG F. É. bességre kapcsoltam..! Három helyen is átmásztam a kerítésen, végül a kertek alatt sikerült visszatalálnom ide... És most azt javaslom, hogy azonnal cselekednünk kell, szakaszvezető úr... — Cselekedni? Mi a fenét akar maga itt cselekedni? Hisz magánál még puska sincs. Tán az én pisztolyommal, amihez kéttárnyi töltényt adtak, támadjunk rá a tankokra?... — Ellenkezőleg. Azonnal át kell öltöznünk. Láttam én az egyik szekrényben néhány ócska ruhát. Biztos azért nem kellettek a kutyának se. Piszkosak, foltosak. Átöltözködünk. Mert mégiscsak más, ha civil gúnyában találnak itt bennünket, mintha a kincstáriban parádéznánk. Hát ami azt illeti, bizony meglehetősen furán festettek a hirtelen magukra kapott öltözékben. Nyilván a hobbiknak is hódoló főorvos munkaruhái lehettek ezek. Amelyiket Bódi húzta magára, abban bizonyára kertészkedni szokott. A másikban meg — ebben Frank feszített — föltehetőleg fúmi- faragni, barkácsolni. — Nem valami elegáns öltözék — jegyezte meg a szaNem éppen nagy érték, mindössze 8000 forint miatt támadt jogvita Bernáth József halőr és a tolnai Béke Halászati Szövetkezet között. Bernáth József arra hivatkozva kért ennyit a szövetkezettől, hogy 1972-ben és 1973-ban sem háztáji földet nem mértek ki részére, sem megváltási díjat nem kapott. A szövetkezeti döntőbizottság elutasította kérését. A halőr e határozat megváltoztatása iránt nyújtott be keresetet a Szekszárdi Járás- bírósághoz. Az ügyet a járás- bíróság 3. P. számú tanácsa tárgyalta. A szövetkezet jogi képviselője a kereset elutasítását kérte a bíróságtól. A jogtanácsos nem vitatta, hogy Bernáth József 1968 óta tagja a szövetkezetnek; azt sem, hogy évenként legalább 250 tízórás munkanapot becsülettel teljesített. Érvelésének alapja a szövetkezeti alapszabálynak egy része volt. Eszerint a szövetkezet „ggyelőre csak halászattal foglalkozó tagjai részére biztosítja a háztáji földet a közgyűlés által évente meghatározandó feltételek szerint.” Az alap- tevékenységen kívül foglalkoztatott tagok megfelelő teljesítmény esetén pénzbeli háztájiátalányban részesülnek. Az alapszabály egy része írott malaszt maradt. Annak ellenére, hogy a gazdálkodás 1972-ben is, 1973-ban is nyereséges volt, csak a halászok — s rajtuk kívül az elnök, valamint a halárusítéssal foglalkozó tagok — választhattak a háztáji és a megváltás között. A tolnai kép teljességéhez tartozik, hogy a rendelkezésre álló 51 kát. hold egy hányadán a halállomány részére kell takarmányt termeszteni; kiosztani való terület tehát alig kínálkozik. A szövetkezet a perben azzal védekezett, hogy a közgyűlés kaszvezető. — Nyugodtan elmehetnénk benne madárijesztőnek. — Az a jó, szakaszvezető úr kérem. Pontosan az a jó. Én úgy hallottam, hogy az oroszok nem bántják a munkás- embereket. Mink különben is azok vagyunk, már megbocsásson a szakaszvezető úr, hogy a szakaszvezető urat is ide sorolom... De azért nem árt, ha ez látszik is rajtunk... Annál inkább nem, mert ha jól vé- lekszem, szavakkal mi aligha tudnánk nekik a foglalkozásunkat elmagyarázni. Megint ittak a rumból, ' de most már valamivel kevesebbet. Hiszen az első ijedtség okozta megrázkódtatáson már túljutottak. — Most pedig — nézett igen jelentőségteljesen Frankra Bódi —, szépen lemegyünk az alagsorba, berendezkedünk, és nagy nyugalommal kivárjuk a további fejleményeket. — Miféle alagsorba? — Hát nem tetszik még tudni róla? A cselédszobában van egy csapóajtó. Onnan vezet le egy lépcső az alagsorba... Leviszünk magunkkal két ágyat, takarót, párnát, miegymást... Ellátjuk magunkat enni- és innivalóval... És várunk... De hogy ne legyen olyan unalmas a dolog, ezért ugyanekkor valami arra kiválóan alkalmas helyen szépen elássuk ezt a ládát... És majd, ha lecsendesednek a dolgok, visszajövünk érte. Nem fog az elszaladni mi- előlünk... Mert én addig, hogy egészen őszinte legyek szakaszvezető úr, kérem, egyáltalán nem vagyok nyugodt, nem hatalmazta fel a vezetőséget arra, hogy a háztáji föld helyett forintot adjon. A jogtanácsos elismerte, hogy az ilyen gyakorlat sérti a tagegyenlőség elvét. A Szekszárdi Járásbíróság a tsz-törvényre hivatkozással mutatott rá ítéletében arra, hogy az alapszabály részben törvénysértő. (Az alapszabály felülvizsgálatakor ez, sajnos, elkerülte az illetékesek figyelmét.) A bíróság tényként állapította meg, hogy a tsz saját alapszabályától is eltért, amikor a halászokon kívül az értékesítést végzőknek és az elnöknek is választást engedett a háztáji terület és az átalány között. Akár a háztáji terület kiosztásáról, akár a megváltásról gondoskodni kellett volna, hiszen az alapszabály szerint ezzel kapcsolatban nem a gazdálkodós jövedelmezőségének mértéke, hanem ténye az irányadó. Mindezekre figyelemmel a Szekszárdi Járásbíróság helyt adott Bernáth József keresetének, és a tolnai Béke Halászati Szövetkezetét a nyolcezer forintos követelés megfizetésére kötelezte. A Szekszárdi Megyei Bíróság polgári fellebbviteli tanácsa jogerőre emelte a Szekszárdi Járásbíróság ítéletét * Szövetkezeti és jogi körökben élénk érdeklődéssel várták a per jogerős befejezését. Nem kevesen úgynevezett próbapernek tartották; vagyis olyan eljárásnak, amelynek eredményétől függően jelentkeznek, vagy nem jelentkeznek mások is hasonló igénnyel. Az igény, ha az egyéb feltételek fennállnak, három évre visszamenően érvényesíthető. Érvényesíthető — természetesen — azoknak a tagoknak részéről is. akik a szövetkezet azóta megszűnt, solymári üzemében dolgoztak. & ameddig ez a láda nincs jő mélyen a föld alatt... Ki tudja, merre vet bennünket a sors?... Nem hurcolhatjuk mindenhová a hónunk alatt. Talált mindjárt ásót meg lapátot is a lomkamrában, ahol a kerti szerszámokat tartották. Nagy szakértelemmel látott hozzá az ásáshoz. Komótosan, lassan haladt vele, mert alapos munkát igyekezett végezni. — Nem akárminek vetem én itt most meg az ágyát, szakaszvezető úr. Végül olyan mély lett a gödör, hogy már a válláig ért. — Na ezzel akkor megvolnánk. És láttam én abban a lomkamrában egy nagy bődön gépzsírt is. Azzal majd jó vastagon átkenjük, aztán meg alá' is, fölé is néhány jól megtermett hasábfát rakunk, hogy ne legyen egyedül szegény ládi- kócska... Ki tudja, meddig kell itt magányoskodni neki. Amikor visszafelé hányta a földet, nagyon jó kedve kerekedett. Előbb fütyörészett, aztán még danolászott is. — Hallja-e Bódi. Ne dajda- jozzon itt nekem. Még idecsalja az oroszokat. — Na tíz perc múlva már hiába jönnének, mert akkorra volt gödör, nincs gödör. És igaza is lett. Utána még jól alaposan megtaposta a földet bakancsával, majd vízzel is meglocsolta, hogy mentői hamarább összetömörüljön. — Mire kiszívódik belőle a nedvesség, senki nem tudná megállapítani, hogy valaha is megbolygatták. (Folytatjuk) PAPP ZOLTÁN: . i. ii— Lépcső az alagsorba
