Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-05 / 155. szám
I íj úkommu nisták a mimkásmíí velőd ésért » 1 ! Hová lett az emléktábla? Az a bizonyos Augusz-ház olyan, amilyen.. Ma már nem érdemel vitát, hogy érdemes volt-e tatarozására és felújítására munkát, energiát, pénzt fordítani. ' Az épület áll, felújítva, talán szépítve is, ha ezt szépnek fogadjuk el, viszont hasznosan, ami végül is perdöntő szempont. Az épület áll. A felújítás után visszahelyezték falára azt az emléktáblát, amely Liszt Ferenc itteni tartózkodásának emlékét hivatott tudatni, a szekszárdiakkal. Helyes, jó, hogy így történt. A nagy zeneköltő emlékét őrizni nemcsak kötelesség, hanem tiszteletet adó, szép feladat is. Főleg akkor, ha ebben az épületben székel a Szekszárdi Zeneiskola, amelynek munkájáról csak elismeréssel szólhatunk. Ugyanakkor hiányérzetünk van az épület homlokzatának láttán. Volt azon egykoron egy másik emléktábla is, 1959-ben állították a szekszárdi ifjúkommunisták, megemlékezvén arról, hogy 1919-ben ebben az épületben alakult meg és működött a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szervezetének, közkeletűen a KIMSZ-nek a szekszárdi szervezete. Ott volt az emléktábla amit a szekszárdi K1SZ- szervezetek, tehát a szekszárdi ifjúkommunisták adományaiból állítottak. S most nincs sehol — hiányzik. A tatarozás alkalmával levették, feltehetőleg azzal a szándékkal, hogy majdan visszahelyezik. A visszahelyezés elmaradt. Sajnáljuk, sőt, helytelenítjük. A múltból annyira kevés megyei emlékünk van a haladó ifjúsági mozgalmakról. Legalább a keveset becsüljük meg. £* Gy. fi tanulmányi kirándulása Ne Jegyen olyan KISZ- tag, aki nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát!” -1 fogalmazta meg a jelszót, s egyben követelményt is a KISZ Központi Bizottsága 1975. április 4-ig szóló, a párt XI. kongresszu. sát, hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját köszöntő országos akcióprogramjá. ban. A terebélyesedő mozgalom tartalmáról, az ifjúkommunisták munkásművelődést segítő tevékenységének formáiról tájékoztatta Fehér Pétert, az MTI főmunkatársát Kéri András, a KISZ KB Ifjúmunkás Tanácsának fótit, kára. — Az általános iskola elvégzése minden fiatal iránt joggal támasztott alapkövetelmény — mondatta. — Az általános műveltséget nyújtó iskolai képzés megalapozója a fiatal világnézetének, erkölcsi-politikai magatartásának,! segíti öntevékenysége kibontakozását, s egyben előfeltétele, elméleti bá. zisa is a szakmai képzésnek. Sajnos mintegy 12—13 ezerre tehető azoknak a száma, akik tanköteles korban nem fejezik be általános iskolai tanulmányaikat. Ma még az aktív keresők 39 százaléka, ebből a fizikai dolgozók 48 százaléka nem rendelkezik általános iskolai végzettséggel. Jelentős számban vannak közöttük 30 év alatti fiatalok, KlSZ-ta- gok. — Minden munkahelyi KISZ-szervezetnek feladata, hogy saját eszközeivel támogassa, segítse az általános iskolai végzettség nélkül munkába álló fiatalokat. Legyenek az ifjúkommunisták a kezdeményezők a tanulási kedv fölkeltésében, éppúgy, mint a tanulást támogató légkör, szemléletmód kialakításában is. A KISZ KB Ifjúmunkás Tanácsa ezért útmutatót dolgozott ki a munkahelyi KlSZ-szervezat számára a pályakezdő fiatalok képzésének, továbbtanulásának támogatásához. Ebben elsősorban azt ajánljuk, hogy a KlSZ-szervezet — a vállalati munkaügyi szervek segítségével — mérje fel, hányán nem rendelkeznek általános iskolai végzettséggel, beszélgessenek el velük, győzzék meg őket a tanulás, a tudás fontosságáról, hasznosságáról. A KISZ-eseknek kell kezdeményezniük azt is, A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat felvételre keres: AUTÓSZERELŐ és GÉPKEZELŐ szakmunkásokat tmk-üzemébe, SZERELŐASZTALOS szakmunkásokat asztalosüzemébe, ' VIZ-, FŰTÉSSZERELŐ szakmunkásokat külső munkahelyekre, FÉRFI ÉS NŐI SEGÉDMUNKÁSOKAT kísérleti üzemébe. Jelentkezés: Szekszárd, Tartsay V. u. 10. Munkaügyi osztályon. (2) 1974. július 5. hogy a munkahely' gazdasági, társadalmi vezetői minden lehetőséget biztosítsanak a továbbtanuláshoz, teremtsenek kapcsolatot általános iskolákkal, hozzanak létre, működtessenek kihelyezett tagozatokat, kössék össze a tanulást a szakmai képzéssel, indítsanak rövidített tanfolyamokat, adjanak meg minden — jogszabályban biztosított — kedvezményt, így megfelelő munkaidő-beosztást, tanulmányi szabadságot és segélyt a jelentkezőknek, s — a kollektív szerződésben is rögzítve — alakítsanak ki megfelelő erkölcsi és anyagi ösztönző rendszert a továbbtanulóknak. Az Ifjúmunkás Tanács felhívta a figyelmet: ezt a fontos teendőt a KISZ-esek ne tekintsék kampányfeladatnak. Arra is szeretnénk felhívni a figyelmet: helytelen _ lenne, ha a KISZ-szervezetek a „statisztika” javítása érdekében nem vennének fel olyan fiatalokat soraikba, akik nem fejezték be az általános iskola nyolc osztályát. Még helytelenebb lenne emiatt kizárni őket a KISZ-ből. A KISZ éppen nevelő funkciójáról mondana le, ha ezt tenné. Segíteni, támogatni kell ezeket a fiatalokat abban, hogy tanulhassanak. — Az utóbbi évek oktatást fejlesztő, korszerűsítő, új formákat kereső munkálatai egyebek között azt célozták, hogy tovább bővüljön, szélesedjék a munkásfiatalok továbbtanulási lehetősége. Pécsett érdekes tudomány- történeti emlék került napvilágra: az első röntgenfelvétel, amely 1911-ben készült. Dr. Rajczi Péter, a Nagy Lajos Gimnázium tanára, a régi iskolai dokumentumok kutatása közben bukkant rá a becses dokumentumra. A mecsekaljai városban akkoriban még nem működött egyetem, vagy főiskola, a helyi tudományos élet legfontosabb bázisa a nagyhírű főgimnázium volt, tanárai a tudományos élet elismert művelői. Jellemző az intézmény természettudományos érdeklődésére, hogy kísérletezés és oktatás céljára olyan 41. Frank elképedve bámult utána. Micsoda egy pasas! De abban azért egyáltalán nem volt biztos, hogy eredménnyel is fog járni. Bár ami a tényeket illeti, meg kell hagyni, Frank szakaszvezetőnek nem lett volna éppen ellenére egy kis kikapcsolódás. Mert voltak ugyan zavaró körülmények. Ám az étvágy- gerjesztőként lehajtott konyák, meg a vacsorázás közben elfogyasztott borkvantum már kezdte megtenni a hatását. Kezdett felszívódni a fejébe. Leült a rekamié szélére, és az ablak felé fülelt. Szinte teljes volt a csend — bár ő legszívesebben inkább halotti némaságnak vagy vihar előttinek nevezte volna —, csak néha szakította meg egy-egy tücsökciripelés. Később kis időre feltámadt a szél is. és megzörgette a házzal szemközti telken magasodó nyárfák levelét. A szoba különben — csak a rekamié melletti hangulatlámpa égett — határozottan jól festett ebben a világításban. Ezek sorában született meg az a nagy jelentőségű intézkedés is, amely a fiatal munkások közvetlen egyetemre küldésével kívánja megkönnyíteni mérnökké válásukat. A most zárult tanévben 200, arra érdemes-alkalmas, fizikai munkakörben dolgozó íí’átal kezdte meg előkészítő tanulmányait a műszaki egyetemen, s már megkezdődött a felkészülés a következő tanévekre is. Ez a továbbtanulási forrna jelentős terheket ró az abban részt vevőkre, akik nem nélkülöz, hétik munkahelyük gazdasági és társadalmi szerveinek, közöttük a KISZ-szervezetnek támogatósát, segítőkészségét. Fontos szerep jut abban is a KISZ-szervezetnek, hogy egyetemi tanulmányokat foly. tató tagja ne szakadjon el érzelmileg sem a munkahelyi környezettől, ne gyengüljön, hanem erősödjön benne a munkahelyhez kötődés érzése, tudata — zárta nyilatkozatát Kéri András. A Tolna megyei művelődési intézmények vezetői a megyei tanács művelődésügyi osztálya által szervezett nyugat-magyarországi tanulmányi kiránduláson vettek részt. Népművelőink a kirándulás első napján Veszprémben, a Babits Mihály megyei művelődési házhoz hasonló Dimitrov művelődési központot tekinröntgencsövet vásárolt, amelynek mai értéke megközelíti a százezer forintot. A fizikai szertár őre akkoriban Magdics Gáspár tudós tanár volt. Feltehetően több röntgenfelvételt készített a berendezéssel, ezek közül azonban csak egy maradt fenn — ezt találta meg dr. Rajczi Péter. Ez az eddig ismert legkorábbi röntgenfénykép Pécsett és országos viszonylatban is a legkorábbiak közé tartozik. A megbámult röntgenképen egy bőrtárca belseje, illetve az ott elhelyezett tárgyak láthatók: fémpénzek és kulcsok. Egy békés otthon képét mutatta. Amire most mindenki, köztük Frank is annyira vágyott. Lévén, hogy se béke nem volt, se neki most otthona. Fölbontott egy újabb üveget Ezúttal azonban már Tokaji Furmintot választott. Szerette a zamatos borokat, amelyek áttetsző ragyogásúak voltak, s arhellett sűrűk, akár az olaj. S amiben végképp nem hitt, az mégis bekövetkezett. Tán nyolc óra lehetett, amikor Bó_ di a két lányt betessékelte a hallba. — Úgy féltek szegénykék, hogy alig mertek velem elindulni. Dehát én mondtam nekik, hogyha egyedül maradtok otthon, az még rosszabb lesz. Mit csináltok, majd, ha reggel betoppan az ellenség mi? Mink meg azért mégis csak idevalósiak vagyunk. Hát nincs igazam, szakaszvezető úr? ... Na csücsüljetek szépen bele a fotelbe aranyoskáim. Aztán mondjátok meg Bódi Jani bácsinak, hogy mit akartok enni? Sonkát, téliszalámit, gyulai kolbászt? A két lány arca felragyogott Miközben Frank vizslató tették meg. Az intézmény munkatársai, vezetői szívélyesen elbeszélgettek a tolnaiakkal, bemutatták a házat, az intézmény szakköreit. A színházteremben a nemzetközi tévéfilmfesztivál eseményei zajlottak éppen. Mindenkit lenyűgözött a tökéletes szervezettség. Délután a tanulmányi kirándulás résztvevői az Eötvös Károly megyei könyvtárral ismerkedtek meg. Követendő példaként tapasztalták, hogy a könyvtár a hét minden napján nyitva van, a földszinti olvasóban díjtalan a folyóirat-olvasás, tévénézés, népszerű a könyvtár zenei szolgálata is. A következő állomás Tihanyon át — ahol a bábtörténéti kiállítást látogatták meg — Szombathely volt. Itt az új Savaria filmszínházat mutatták be a Vas megyeiek, majd a művelődési központ szakkörei és az ifjúsági klub bemutatása következett. Az utóbbiban éppen tévéfelvételhez készülődtek, a többszörösen kiváló klub munkájáról, életéről készült riportfilm. A művelődési és sportszékház gondjainak, problémáinak, életének megszemmel bámulta őket. Közte és Bódi között némi ízlésbeli eltérés volt, de a csicskás ezt szemmel láthatólag messzemenően figyelembe vette a kiválasztásnál. Azt a piros képű, melles-faros teremtést nyilván magának szánta. (— Én az olyan szegény embernek valót szeretem — szokta előszeretettel ismételgetni. — Mikor nem a semmit markolássza az emberfia.) A másik nyúlánkabb, szőke lány volt. Ez lesz nyilván az övé. A lány tisztának, sőt ápoltnak látszott. — Hogy hívnak? — nézett a szemébe Frank. — Katalinnak — mondta. — Engem meg Marikának — szólt közbe a piros képű. — És Janikám — nézett hirtelen Bódira —, én úgy megszomjaztam ettől a sonkától. Innék is valamit — Na, igyatok, aranyoskáim... Még szerencse, hogy a tolvajok, akik ezt a házat kifosztották. a poharakat ittfelejtették. Csak egészen kevéske bor kellett hozzá, és a lányok kezdtek belelendülni. Nagyokat nevettek, és egymás szavába vág. va meséltek magukról. Kiderült róluk, hogy nem is lányok. Mindketten asszonyok. Pontosabban: Katalin csak volt. Elvált. Marika pedig ... Nos, az ő ura katona volt, akinél?; csak a tábori postaszámát Bódi közelebb húzta magához, ölelgette, körültapogatta. ismerése után a csodálatos megyei könyvtárban tapasztalhatták, hogy mennyit számít! az olvasási körülmények magas szintje, öt évvel a tervezett időpont előtt, tízezres olvasói létszámot tartanak itt nyilván! Délután a régi város,' a romkért és a Smidt Múzeum gazdag gyűjteményének megtekintése szerepelt a programban. Vasárnap délelőtt a gencsapáti művelődési házzal ismerkedhettek az országjáró népművelők. Ezután Kőszeg következett; ahol a városi művelődési központ a Jurisich várban kapott helyet. Az intézmény munkája ennél fogva szoros kapcsolatban áll az idegenforgalommal. Az út utolsó stációja a XIL' században épült jáki templommal való ismerkedés volt. Útjuk során a Tolna megyei közművelődési intézményvezetők sok-sok kapcsolatot teremtettek, és számos olyan tapasztalatot szerezhettek, melyeket megyénkben is érdemes lesz hasznosítani. HERCZEG ISTVÁN A piros képű visongva nevetett, mintha a talpát csiklandoznák. — Tudod, aranyoskám, én sose szerettem a zsákbamacskát. Majd amikor fölhajtott még égy pohárral a furmintból: — Különben úgy gondoltam szakaszvezető úr, hogy a szakaszvezető úrék fölmennének az emeletre a Katalinnal... Mi pedig itt lent maradnánk Marikával, és őriznénk a házat... Mert nagyon későre jár már. Frank egyetértett a javaslattal. Egy üveg bort vett magához. Katalin fogta a két po- , harat, és kissé imbolyogva elindult utána az emeletre vezető falépcsőn. Bódi úgy érezte, tökéletesen sikerült elrendeznie mindent. — Hallod, aranyoskám — kutya meleg van itt. — Nem is hinné az ember, hogy már szeptember vége van... Na, gombold ki szépen a blúzodat... Meg szerintem arra se lesz szükség, ami alatta van. Még segített is. Később Marika arra kérte, hogy oltaná el a villanyt. — Ugyan már, kedveském —. paskolt rá a fenekére Bódi —, alig pislákol ez. Meg aztán különben sincs minekünk az égvilágon semmi titkolni valónk egymás előtt. — Eközben végigmérte az immár ruhátlanul fekvő nőt, elégedetten konstatálva, hogy ami a formákat illeti, nincs azok körül semmi hiba. — Inkább örülj neki, hogy ilyen csinos vagy... (Folytatjuk) Tudománytörténeti emlék Pécsről PAPP ZOLTÁN: Lépes! az alagsorba
