Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-21 / 169. szám
J 1 Egy Igazgató nap a mérlegen elvtárs, mit csinált Ön reggeltől estig ? Munkásszövetkezetek — Igazgató elvtárs, fontos az ön munkája? — Fontos. — Erről a vállalatnál mindenki meg van győződve? , j — Remélem. y.j — Előfordulhat, hogy ❖alaki •— esetleg komoly szakmunkás is — úgy vélekedik, hogy az „irodában” egy csomó ember jó fizetésért lopja a napot? — Előfordulhat. — Igazgató elvtárs, a jó fi- zetésűek kategóriájához tartozik? — Kétségtelenül. — Mit csinált hétfőn, reggeltől estig? — Munkakezdéstől? — Nem. Attól kezdve, hogy kiszállt az ágyból és papucsba dugta a lábát. — Fontos ez? — Nem fontos, de lehet jellemző is. — Ám legyen! Nálunk mintegy hatszáz ember reggel hatkor kezd dolgozni. Én szeretem látni az indulást. Tehát felkelek negyed hatkor. — Vekkerrel? — Nem. Hosszú évek óta jól működik a belső órám, akkor kelek, amikor akarok. — Aztán reggelizik. — Persze. Nőtlen ember vagyok, magam készítem. * — Hétfőn mit? — Teát — ezt a legköny- nyebb — zöldpaprikát, sonkát, kenyeret. v — Nem lakik messze a munkahelyétől. Hogyan közelíti meg? — Személyi használatú gépkocsim van, azzal. — Maradjunk a hétfőnél. Hogyan kezdődött a nap? — Terv szerint. Vezető nem lehet meg előjegyzési naptár nélkül, be kell hogy „programozza” minden napját. — Mi szerepelt a hétfői feljegyzések között? — Fél hétkor vállalatvezetői tanácskozás. Ezen részt vettek a szakhelyetteseim: főmérnök, főkönyvelő, a párt, a szakszervezet, a KISZ, a nőbizottság képviselői, a személyzetis és a rendész. Ebben az esetben a gyönki gyáregység vezetőjének beszámolója volt az első napirendi pont. — Fontos gyáregység? — Az. Itt gyártjuk az egy- menetes cukorrépa-betakarító gépeket. Részben saját, részben olasz, harmadrészben társvállalatok alkatrészeinek felhasználásával. Félidőnél vagyunk, a művelet bonyolult, Bozsó igazgató elvtársnak — a gyáregység vezetőjének — volt miről számot adnia. — Pénzben kifejezve? — Nyolcvanmillió forintról. Ez reggel kilenc óráig tartott. Nem szeretem, ha nincs vita, most is volt. Előfordult, hogy a saját korábbi intézkedésemet kellett korrigálnom. — Kilenc óra után mi történt? • ■ — Folytattuk a megbeszélést. A főkönyvelő az első félesztendő termelési, gazdálkodási eredményeiről beszélt. — Milyenekről? — Kemény félévünk volt. Mégis eredetileg 190 milliós termelési értékkel számoltunk, 220 millió lett a végeredmény. Az eredményességi terv negyvenmilliós volt, a tény négymillióval több. I — Mindez meddig tartott? — Tizenegyig. — Aztán? — Délig az üzem folyó ügyeit beszéltük meg. — Később? ■ — Postabontás. — Pápírvágó késsel? — Esetleg, de Válószínűleg nem erre gondol. A napi pos- , tát az -igazgatási osztály, szak- áii bontásbán ttt<^t£>itja. Hozzáírt az Jbr él, árh'i eleve ' ide tartozik, vagy a szakvezetőkhöz, akiknek •‘a 'véleményét kérném kell.- ’■*' V.ií — HáiYy levél :völt?!‘í y— Nem • jegyeztem: -Harminc és ötven' között.— Ebédelni is szokott?.:’1 • — Hogyne . Egykor, mentem le az üzemi étke?,qlébe. . — Ehető a koszt? — Szerintem jó, de mások is megették. Csontleves volt, sertéssült, zöldbabfőzelékkel és őszibarack. — Mennyiért? — Mint mindenkinek, nekem is hat forintért. Az előállítás költsége tizenhárom forint. — Délután? — A gondnokkal és, a leendő üzemvezetővel bejártam a most épülő darabolóüzemet. Ezt saját kivitelezésben létesítjük, mintegy 3 millió forintért. Augusztus derekára működnie kell. — Hiba nem volt? — Persze, hogy volt. A villanyszerelők sírtak... — Anyaghiányért? — Pontosan azért. Intézkedtem, hogy a lehetőség szerint a hét végére egyenesen a gyártó üzem segítségével próbáljuk megszüntetni az anyaghiányt. Emellett beszélgettem féltucatnyi emberrel, akik a maguk ügyes-bajos gondjait tették szóvá. — Hány óránál vagyunk? — Fél háromnál. Az első műszak már elment. — És ön? — Még akadt tárgyalnivalóm a gondnokkal és a központi- «telepünk -. , -vezetőjével, akt'igazgatói hatásköfií- ■ 'tölt be. -.' . • —-cAmeHett, hog£ az ör^ iro-' dája-iftitt y-an a „nyakán”? * \— .Amellett. Elintéztünk egj£ -kisebb társadalmi tulajdonvédelmi problémát... — Lopást? — Azt, de nem akkorát, hogy a rendőrségre tartozna. Utána a hatsoros cukorrépa- gépekkel, az öntözőgépek anyagellátási. problémáival’ foglalkoztunk és néhány személyi kérdéssel, amit unalmas lenne rendre sorolni. — Mikor ment haza? — ISÍegyed ötkor. — Magánélet? Ezt csak fenntartással merjük kérdezni, hiszen semmi közünk hozzá. Mégis,, mivel töltötte az estét? — Van kétszáz négyszögölnyi szőlőm. Ott. — Pinceszer? •— Még csak egy kalyibám sincs, nemhogy pincém. De a szörnyzédoknak szerencsére van. — Borozhattak? — Persze! Miért,' egji igazgatónak nem szabad? — Miért ne lenne szabad? Mikor ért haza? — Este fél tíz tájban. — Aztán? —- Megvacsoráztam és lefeküdtem. Olvastam fél óra hosszat. Másnap kedd volt, hasonlóan mozgalmas nap, mint amilyent Zsigovits Ferenc, a MEZŐGÉP Vállalat igazgatója segítségével visszapörgetni próbált: ' ORDAS IVÁN A legutóbbi három évben 27 új' ABC-áruház, 60 élelmiszerbolt, ,36 • vendéglátóhely léte-, sült a városokban a gyárak kSz'elébén.’ S mindez 'szövfet&e- zeti alapon, szövetkezeti forrásból. A városok ellátását segíti, a már, felépült,.kecskeméti- győri, '.£$gri .^ebrepgnj sígysetke^e«. áruház ig.. ije gz- zel., -pjleg ;nem„fmez^ikjfße a prögrám^it^Sfe.sssri vidwaré'.lwafcják'».,«*? "alapjait a szekszándij a , szolnoki és a székesfehérvári' szövetkezeti áruháznak is. Erősödik a szövetkezeti kereskedelem a városokban, s a jöyő még gyorsabb fejlődést ígér, a negyedik ötéves terv . időszakában 18 iparcikkáruházzal és 98 ABC-áruházzal bővül a szövetkezetek városi kereskedelmi hálózata. Mindez jelzi: eredményes és hasznos volt az a megállapodás, melyet három, esztendővel ezelptt a SZÖVOSZ és a SZOT vezetői aláírtak. Ennek a megállapodásnak lényege az, hogy. a munkások, a bérből és fizetésből élők érdekében javasolják a munkás fogyasztási szövetkezetek és lakásépítő szövetkezetek alakítását váró-. Soltban, ipartelepeken és új lakótelepeken. Régi hagyományt elevenített fel a SZOT és a SZÖVOSZ megállapodása. A magyar munkásmozgalom a háború előtt • is támogatta a munkásszövetkezeteket. Három évtizednél hosszabb időn át mű-, ködött hazánkban a munkások fogyasztási szövetkezete, az ÁFOSZ. Vannak még, akik emlékeznek, milyen fontos szerep jutott ezeknek a szövetkezeteknek például a budapesti munkáskerületek áruellátásában. Azonban ezt a szövetkezetét 1941-ben, amikor 1974. július 21. Az Atlas D—10-cs Bogyiszlóit Második az országban A bogyiszlói termelőszövetkezetben több méter magas beton „gólyalábakra” állították a DV-színt. A betonpadlózatban szobányi nagyságú akna, hatalmas henger —, mint mondják: tizenhét tonna súlyú —, villanymotorok, felhordok, fóliába burkolt samottégla-„egység- csomagok”, garatok, avatatlan szemnek ismeretlen alkatrészek, hatalmas ventillátorok. Épül az Atlas D— 10-es, a magyar mezőgazdaságban : még ismeretlen berendezés. (Az elsőt az elelmúlt napokban helyezték üzembe a Bólyi Állami Gazdaságban.) Bonyolult géprendszer, nevét is eléggé körülményesen határozza meg az engedélyező okirat : „Atlas típusú, szarvasmarhatartás célját szolgáló mellék- termék-, illetve tömegtakar- mány-alapú keveréktakarmányt gyártó üzem.” így már talán érthető. — A berendézés dán gyártmányú, a szerelést két, világot járt dán szerelő végzi, irányítja, a mi szakembereink közreműködésével — mondja Kiss István, a szövetkezet elnöke. — Lényegében forrólevegős szárító, amelynek teljesítménye 75—80 százalékos víztartalmú, szecskázott lucernánál 30 vagon. — Hogy mit tud? Zöld rozsból, lucernából, fűfélékből, silókukoricából, kukoricaszárból állít elő lisztet, granulátumot, pelletet, kukoricaszecs- ka.-pogácsát, de lehet vele répaszeletet, sőt melaszt is szárítani. — Augusztusban megérkezik hozzá a keverőüzem berendezése, amely óránként 2.5 tonnás kapacitással különféle takarmánykeverékeket állít elő. — Kiszolgálásához vásároltunk egy Heston—4-cs szálas- takarmány-betakarító gépet, amely óránként négy vagon lucernát vág le és szecskáz fel. — Tulajdonképpen szakosított' szarvasmarha-telepünk eredményeinek érdeme, hogy az országban másodikként megkaptuk ezt a berendezést, és érte a benne előállított termékkel fizetünk. A berendezés arra is képes, hogy bevarrja a tele zsákokat, viszont mégis, ömlesztett állapotban, uszályban szállítjuk az exportot, az AGRIMPEX közreműködésével. Saját hajórakodónk van a Duna-parton ... A takarmányszárító üzem építésének egyik érdekes mozzanata volt, hogy a hatalmas szállitóhenger alapjának beállítását' éjszaka végezték, különleges műszerekkel. Egy másik éjszakai történet viszont már krimi. Egy csavargó éjjel belopózva, az ezüstfehér külsejű, olajtüzelésű 'kemencét szemelte ki éjszakai szálláshelyül. Onnan emelté ki a kitűnő szimatú nyomozókutya. A pórul jáVt csavargón napokon keresztül nevettek a bogyiszlóiak. BOGNÁR ISTVÁN GOTTVALD KÁROLY már 71 ezer tagja volt, az ak- kori hatalom felszámolta! A felszabadulás után csak falun alakítottak fogyasztási szövet- 1 • kézeteket. Jóval később értele meg a feltételek arra, hogy a városokban is működhessenek. Korszerűsített, szövetkezetpolitikánk megragadta azt a tehetőséget is, hogy az iparban dolgpzók is alakíthassanak szövetkezetét, amelyek alkalmasak arra, hogy javítsák az áruellátást, a kiszolgálást, s igyekezzenek megfelelően gazdagítani a választékot. A munkásszövetkezetek alakításának fő célja tehát, hogy előnyöket nyújtson tagjai számára. olyan beruházásokra adjon módot, amelyeket egyedül sem a szövetkezetek, sem az állami vállalatok nem tudnának megoldani. Feladatuk az, hogy az iparvidékek dolgozói folyamatosan és kedvezményesen jussanak áruhoz, s a részjegyekben befizetett összegekkel nagyobb beruházásokat is megvalósí thassanak. De egyéb fontos feladatot is megoldhatnak a munkásszövetkezetek. Segítséget nyújthatnak - a munkások téli élelmiszer-szükségletének beszerzésében, házhoz szállíthatják ősszel a hagymát, a burgonyát, az almát. Ha a munkások igénylik, szervizhálózatot létesíthetnek, s a javító szövetkezetekkel együttműködve, megszervezhetik, hogy a mosni, a tisztítani való ruhát a szövetkezet gyári megbízottja összeszedje, rendbe hozassa, majd visszaszállítsa. Hazánkban a városok gazdasági és társadalmi szerepe fokozatosan növekszik. Fejlődésük tartós: a népesség számának növekedése, a lakosság átrétegeződése, s az életmód változásából eredő igények növekedése leggyorsabb a városokban. Indokolt tehát a célkitűzés, hogy a gyors ütemben fejlődő ellátási, szolgáltatási és más igények kielégítését valamennyi érdekéit szektor — a szövetkezetek is —, segítsék megoldani. örvendetes, hogy a munkásszövetkezetek alakulását a nagyüzemek is támogatják. Az is figyelemre méltó, hogy a fogyasztási szövetkezetek tagjai megismerve a mozgalmat, szívesen lépnek más szövetkezetbe, például lakásépítő szövetkezetbe, takarékszövetkezetbe. Nemrég alakult meg például a dorogi munkás takarékszövetkezet. Ma már a városi háztartások 14 százalékának van tagsági kapcsolata az ÁFÉSZ-ekkel. Különösen nagy jelentőségű, hogy egyre népszerűbb a munkások, a bérből és fizetésből élők között a lakásszövetkezés. Eredményesen működnek! a lakásfenntartó szövetkezetek. Ma az országban 650 lakásfenntartó szövetkezetei tartattak nyilván, s ezek nem kevesebb, mint 80 ezer lakás fenntartásáról, karbantartásáról gondoskodnak. A legutóbbi három évben 300 lakásépítő szövetkezet alakult, amelyek ebben a tervidőszakban 21 500 lakás megépítését tűzték ki célul. Mint a más típusúaknak, a munkásszövetkezeteknek is ön- kormányzatuk van. Ez is jelzi, hogy társadalmi szempontból is fontos szerepük van ezeknek a szövetkezeteknek. A személyes közreműködés, a tevékeny részvétel hozzásegítheti a szövetkezőket, hogy a szükségleteikhez gyorsabban igazodó módszerek, megoldások valósuljanak meg akár a kereskedelemben, a szolgáltatásban, akár a lakásépítésben, vagy a -fenntartásban. Az eddigi eredményekből arra lehet következtetni, hogy a következő esztendők a munkásszövetkezetek számszerű növekedésének, gyorsuló gazdasági és társadalmi erősödésének évei legzneH, (csj ,,
