Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-21 / 169. szám

Ezt hozta a hét a külpolitikában így látta a hetet, hírmagya­rázónk, Pálfy József: A sors iróniája, hogy a NATO urai a Ciprussal kap­csolatos, no meg a Görögor­szág és Törökország közötti vita eldöntésére három éve éppen Lisszabonban vélték megtalálni a végleges formu­lát. Abban a portugál főváros­ban, ahol ma már a fasiszta múlt komor éjszakáját felvál­tották a demokratikus hajnal első fényei. Az 1971. júniusi döntés adott bizonyos lehető­séget arra, hogy 1974. júliusá­ban egyesek megpróbálják Ciprus szigetére a fasiszta éj sötét leplét ráborítani... A NATO 1971-ben Lissza­bonban arra bírta rá az athéni juntát, hogy egyezzen meg a török kormánnyal Ciprus (és természetesen az érsek-elnök, Makarlosz) feje felett: hozza- , nak létre olyan kompromisz- szumot, amely a szigetország politikáját a NATO stratégiai érdekei szerint „atlanti irány­ban” befolyásolja. A lisszabo­ni formula szerint minden év­ben, májusban vagy júniusban pedig ott, ahol a NATO mi­niszteri tanácsa összeül — kü­lön találkozik a görög és a tö­rök külügyminiszter. Az idén Ginés és Tetenesz június de­rekán a kanadai Ottawában tárgyalt. A lisszaboni egykori királyi palotában, a NATO-ülés szín­helyén összegyűlt újságírók között akkoriban nem talált helyeslésre a Ciprust is ma­gában foglaló „atlanti határo­zat” híre: Milyen címen fog­lalkozik a NATO azzal a füg­getlen kis országgal, amely nem tagja ennek az imperialis­ta katonai szövetségnek, ha a területén brit támaszpontok vannak, ez a gyarmati múlt maradványa. Ha két NATO- tagállam: Görögország és Tö­rökország igényt is tart a szi­getre, ez nem lehet ok arra, hogy megtagadják a ciprusi néptől az önrendelkezés jogát. Mindezt nem mi, a szocialista országokból jött újságírók mondtuk, hanem nyugati pol­gári kollégák is, akik arra hi­vatkoztak, hogy az efféle dön­tésekkel a NATO maga cáfol rá az alapokmányának oly szép szavakkal megfogalmazott elveire... Ma a NATO-ban kell vissza­táncolniok egyeseknek: ameri­kai tábornokoknak, görög dip­lomatáknak, a Közel-Keleten érdekelt, az európai enyhülést ellenző ilyen-olyan nemzetisé­gű politikusoknak, olajmágná­soknak és fegyvergyárosoknak, hogy Ciprus válságából a ki­vezető utat meg lehessen ta­lálni. Washingtonból és Brüsz- szelből, a NATO székhelyéről kell utasításnak érkeznie Athénba, hogy aztán a junta visszarendelje a ciprusi úgy­nevezett Nemzeti Gárda élén álló görög tiszteket, akik Ma- kariosz megdöntésére össze­esküvést szőttek és puccsot hajtottak végre. Mert az újabb fordulat, a török beavatkozás, nem feledtetheti, hogy az „athéniak” lázadása volt a kezdet... Az érsek-elnök azért is ment mindenekelőtt London­ba, hogy az 1959-ben vállalt kötelezettségén túlmenően az angol kormányt, mint a NATO befolyásos tagját kérje fel: az Észak-atlanti Szövetségben fú- vasson vissza minden olyan akciót, amely a ciprusi függet­lenség ellen és a törvényes kormány ellen indult meg, bár­kik is kezdeményezték! A ciprusi játszma még ko­rántsem ért véget, á török lé­pés sem az utolsó a sorban. A nemzetközi diplomáciai küz­delem fontos színtere az ENSZ Biztonsági Tanácsa is. Mint a Magyar Népköztársaság kor­mánya nyilatkozatában kife­jezte: reméljük, hogy a Biz­tonsági Tanác? érvényt szerez az Egyesült Nemzetek Szer­vezete alapokmányában lefek­tetett elveknek, megvédelmezi Ciprus törvényes kormányának jogait, a Ciprusi Köztársaság függetlenségét és szuverenitá­A héten Lisszabonban a de­mokrácia ügye sikert könyvel­hetett el: megalakult az új kormány, amelynek politikai irányvonala kedvezőbb, mint volt az első kabinet lemondott elnökéé, Palma Carlosé. A Portugál Kommunista Párt is így értékelte Vasco Goncal- ves ezredes miniszterelnök kormányát. A fegyveres erők mozgalmának (ahogy mindják a kapitányok mozgalmának) képviselői helyet kaptak az új kabinetben, kiszorultak viszont a konzervatív politikusok, akik megpróbálták lefékezni a de­mokratizálás folyamatát. Al­varo Cunhal, a Portugál Kom­munista Párt főtitkára ismét ott van a kormányban, akár­csak Mario Soares, a Portu­gál Szocialista Párt főtitkára. A napokban olvastam a Jeune Afrique-nak, ennek a Tuniszban és Párizsban szer­kesztett, Afrikának szánt heti­lapnak portugáliai helyzetelem­zését. A kommunista párt sú­lyának növekedését emelte ki mindenekelőtt; a kommunis­ták befolyása igen jelentős a szakszervezetekben, a párt te­vékenyen készíti elő az első­nek sorra kerülő községtanácsi választásokat. A párt vezető­je. Alvaro Cunhal, Portugá­liának — Spinola tábornok mellett — kétségtelenül a leg­népszerűbb személyisége — ír­ta a Jeune Afrique» A Közel-Kelet látszólag háttérbe szorult a héten, ke­vés látványos eseménnyel szol­gált. Pedig úgy érzem, érde­mes odafigyelni, hogy lassan- csöndben kialakulnak a Pa­lesztin Felszabadítási Szerve­zet részvételének feltételei a genfi békekonferencián. Szá­dat és Husszein kairói tár­gyalásai végén Egyiptom és Jordánia támogatásáról bizto­sította a palesztin szervezet önálló (és ez a lényeg!) dele­gációjának megjelenését a kö­zel-keleti genfi békeértekezlet következő szakaszában. Husz- szein tehát beadta a derekát. Eddig legfeljebb arra lett vol­na hajlandó, hogy valamilyen közös arab küldöttség padsorá­ban engedjen át egy helyet a palesztinok képviselőjének. Most már Izraelen a sor. Egy-egy óvatos nyilatkozat már elhangzott — legutóbb Jariv miniszter részéről —, amely számos előfeltétellel kö- rülbástyázottan ugyan, de már valamilyen formában elkép­zelhetőnek tartja a paleszti­nokkal való tárgyalást. Akár Genfben is ... A hivatalos je- ruzsálemi állásfoglalás ugyan­akkor még mindig merevséget mutat. Meglehet, hogy csak taktikából. Az Egyesült Államokban a képviselőház jogi bizottsága csütörtökön látott munkához, hogy most már végérvényesen megfogalmazza döntését: ja­vasolja-e a kongresszusnak az elnök elleni alkotmányos vád­emelést, vagy sem. A hónap végéig meg kell születnie a döntésnek. A már annyi for­dulatot megért Watergate-ügy- ben mintha Nixon helyzete most valamelyest javult vol­na: a közvélemény-kutatások eredményei azt jelzik, hogy az átlagamerikai kezdi unnj a huzavonát. Nyugat-Európában meghök­kentően kemény, mondhatni drákói intézkedés kavart vi­hart: a Közös Piac mezőgaz­daságügyi miniszterei novem­ber I-ig megtiltották a kilenc ország importőrjelnek, hogy az európai gazdasági közösség határain kivül marhahúst vá­sároljanak. Ez hátrányosan érinti a Közös Piacon kívüli marhahúst exportáló országo­kat. A nyugat-európai marhahús­túltermelési és -értékesítési válságot egyes kormányok pro­tekcionista, mezőgazdasági po­litikája idézte elő. Ez ugyan­akkor a kisparasztok gondjait tetézte, hiszen ők drágábban termelnek, az ő termékeik ne­hezebben találnak vevőre. Ez magyarázza például a francia gazdák elégedetlenségét, akik újra eltorlaszolják itt és ott az utakat, tiltakozó menetben vonulnak a megyék prefektú- rái elé. fliKOBAJÜ KAMPALA Uganda ismét agresszlós szándékkal vádolta meg Tan­zániát, és a Dar Es-Salaam-i kormány legerélyesebb cáfo­lata és tiltakozása ellenére csapatösszevonásokat hajt végre a határ menti körzetek­ben. Nyugati diplomáciai megfi­gyelők értesülései szerint Idi Amin ugandai államfő a két ország között létesített demi- litarizált övezetbe is vezényelt katonaságot. Rádióbeszédében Amin „egyszerű óvintézkedés­nek” minősítette ezt az akciót. SAIGON Da Nang-nál szombaton Is folytatódtak a harcok a haza­fias erők és a saigoni rezsim csapatai között. Saigoni forrá­sok szerint a DIFK alakulatai megszerezték a Da Nang-tól délnyugatra lévő terület fö­lötti ellenőrzést. s államférfiak t!ő távirata a Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Edward Gierek elvtársnak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, Henryk Joblonski elvtársnak, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa elnökének, Piotr Jaroszewicz elvtársnak, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének Varsó, Kedves Elvtársak! _ A Lengye| Népköztársaság nemzeti ünnepe, Lengyelország újjászületésének 30. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialis/a Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és egész dolgozó népünk nevében forró, elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küld­jük önöknek, és a testvéri lengyel népnek. Nagyra értékeljük azokat a kimagasló eredményeket, ame­lyeket a testvéri lengyel nép, a Lengyel Egyesült Munkáspárt ve­zetésével az elmúlt három évtized alatt elért a szocialista társa­dalom építésében és megszilárdításában, a népgazdaság és a kultúra fejlesztésében. A Lengyel Népköztársaság sikerei, valamint hathatós hozzá­járulása a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom közös ügyének, a szocialista országok egységének megszilárdításához, a nemzetközi béke és biztonság erősítéséhez, méltán vívták ki a haladó és békeszerető emberek őszinte elismerését. A magyar és a lengyel nép hagyományos barátsága o marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus elveire tá­maszkodva szorosabbá vált, új tartalommal gazdagodott. Kapcso­lataink sokoldalú fejlesztésében azon fogunk munkálkodni, hogy tovább erősödjék népeink testvéri, internacionalista barátsága, a szocialista közösség egysége, a béke, a haladás erőinek győ­zelme javára. E jelentős történelmi esemény, országuk újjászületésének 30. évfordulója alkalmából szívből kívánjuk önöknek és az egész lengyel népnek, hogy hazájuk felvirágoztatásában a szocializmus és a tartós béke ügyének győzelméért folytatott harcban felelős­ségteljes munkájukat további sikerek gazdagítsák. Elvtársi üdvözlettel: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, o Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, , Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Apró Antal, az Országgyűlés elnöke a Lengyel Népköztársaság fennállásának 30. évfordulója al­kalmából táviratban üdvözölte Stanislaw Gucwa-t, a Lengyel Népköztársaság szejmjének el­nökét, a Hazafias Népfront, a SZOT, a KISZ, az Országos Béke­tanács és a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsa ugyancsak távirat­ban üdvözölte lengyel partner- szervezetét. Török haderő szállt partra (Folytatás az 1. oldalról) tengeren tartózkodó amerikai — köztük a Forrestal repülő­gép-anyahajó — hadihajók közelebb nyomultak Ciprus­hoz és készen állnak arra. hogy „szükség esetén evaku­álják a szigeten tartózkodó amerikai állampolgárokat. Kurt Waldheim ENSZ-főtit- kár New Yorkban nyilatko­zatban fejezte ki „mélységes aggodalmát” a török katonai egységek ciprusi partraszállá­sával kapcsolatban. A nyilat­kozatot ismertető ENSZ-szóvi- vő azt is közölte, hogy a vi­lágszervezet vezetője azonnal kapcsolatba lépett a Bizton­sági Tanács soros, perui el­nökével és a BT tagjaival, hogy meghatározzák a szüksé­ges ENSZ-akciókat. A ciprusi válsággal kapcso­latos diplomáciai erőfeszíté­sek másik gyújtópontja Lon­don, ahol Callaghan brit kül­ügyminiszter két órával a tö­rök katonai akció bejelentése után magához kérette Török­ország londoni nagykövetét és kormányának „erőteljes rosz- szallását” fejezte ki a ciprusi akcióval kapcsolatban. Callaghan felszólította a tö­rök és a görög kormányt, küld­jön haladéktalanul képviselő­ket Londonba a válság meg­oldási módozatainak megtár­gyalására. Washingtonban Robert An­derson, az amerikai külügy­minisztérium szóvivője hiva­talos nyilatkozatot olvasott fel. A dokumentum azután került nyilvánosságra, hogy Ander­son megbeszélést folytatott a San Clementében tartózkodó Kissingerrel. Az Egyesült Ál­lamok — hangzik a nyilatko­zat — sajnálattal fogadta a török katonai akció hírét, mint ahogy sajnálattal fogad­ta az azt megelőző görög lé­pést is, amely a válságot ki­robbantotta. A Biziousagi Tanács üicsén Makariosz eseményekről. beszámolt a ciprusi

Next

/
Oldalképek
Tartalom