Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-18 / 166. szám

F \ KORUNK Együttműködés a villamossági gépgyártásban A szovjet villamosenergeti­ka múltja, jelene és jövője igen szoros kapcsolatban van a leningrádi „Elektroszila” vlllamosgépgyártási egyesülés­sel, amelyet méltán neveznek a szovjet villamossági gép­gyártás arzenáljának. Az elmondottakból világossá válik, miért foglal el az „Elekt­roszila’’ oly fontos helyet ab­ban a folyamatban is, amelyet szocialista gazdasági integrá­ciónak nevezünk. A KGST rendszerében a leningrádi vil­lamosgépgyártási egyesülésnek különleges szerep jut. Az „Elektroszila” dolgozói kész­ségesen megosztják termelési „titkaikat” a testvéri országok­ból érkezett szakemberekkel, másrészt átveszik mindazt az újat, ami a szocialista orszá­gok rokonvállalatainál megszü­letik. Manapság a leningrádi egye­sülés tervezőirodáiban, műhe­lyeiben, és osztályain járva gyakran halljuk ezt a kifeje­zést : „Tudományos-műszaki együttműködés Magyarország­gal”. Ez az együttműködés im­már negyedszázados múltra te­kint vissza. Amikor a budapesti Ganz- gyár küldöttei először jártak az „Elektroszilában”, sok érde­keset és tanulságosat láttak a híres leningrádi vállalatnál. Akkoriban vezették be a nagy teljesítményű gépek gyártását, s a magyar szakemberek nagy figyelemmel ismerkedtek meg a konstruálás, a gyártás-előké­szítés, stb. elveivel. A munka- tapasztalatok kicserélésére for­dult a szó. S hamarosan a ma­gyar fővárosba utazott az „Elektroszila” dolgozóinak egy csoportja. Nem volt valameny- nyiüknek teljes képük arról, milyen jellegű termelés is fo­lyik a magyarországi gyárban. Amikor aztán meglátogatták, meggyőződtek róla, hogy Euró­pának ez az egyik legrégibb villamossági gépgyára méltó módon képviseli hazáját a vi­lág energetikai gépgyártásá­ban. Beszélgetésünk során Borisz Fomin, az „Elektroszila” egye­sülés vezérigazgatója erről az együttműködésről így nyilat­kozott: „Az .Elektroszila* annak idején a Ganz-gyár számára át­adta az 50 ezer — 150 ezer kilo­watt kapacitású turbógenerá­torok gyártására vonatkozó teljes műszaki dokumentációt, a villamos gépek kalkuláció­jának metodikáját, stb. Ez le­hetővé tette a magyar szakem­berek számára, hogy rövid idő alatt elsajátítsák az új techni­ka előállítását. Később a leningrádi szak­emberek műszaki segítségével a Ganz-gyár kidolgozta és be­vezette az olyan kétszázezer kilowatt teljesítményű generá­torok gyártását, amelyeknek állórésztekercse vízhűtésű, s ezzel a nagy energetikai gép­gyártás területén a korszerű vállalatok sorába lépett!’* Újságírói munkám során elég gyakran alkalmam nyílik arra, hogy ellátogassak az „Elektroszilába”. Egyszer meg­tudtam, hogy megindultak a munkálatok az egymillió kilo­watt- teljesítményű, úgyneve­zett terheléses turbógenerátor létrehozására. Egyszer aztán felhívott telefonon az „Elekt­roszila” egyik mérnöke: — Jöjjön el hozzánk, van valami újság az ön számára... Hatalmas gépet pillantottam meg a próbapadon. Ez volt az üzemi feltételek között kipró­bálásra szánt „milliomos” tur­bógenerátor. Meglepődtem, mert azt hittem, hogy az új gép másfél-két hónap múlva készül el. — Részben n magvai'ok „ku- figállák össze” a határidőket — jegyezte meg tréfálkozva a mérnök. Valóban a magyar tapaszta­latok felhasználása remek eredményeket hozott. A konst­rukció kimunkálása idején so­kat kellett vesződni a turbó- generátor forgórészének hűtő- rendszerével. Pótlólagos kuta­tómunkát kellett végezni, drá­ga modelleket készíteni, stb. Kiderült, hogy a magyarok korábban már végeztek hason­ló munkát, igaz, hogy kisebb teljesítményű gépen. De, amint mondják, már csak technika kérdése volt elvégezni az egy­szerű számításokat és meg­győződni arról, hogy a „millio­mos” megalkotásánál a ma­gyar tapasztalatok teljes mér­tékben elfogadhatók— Annak idején az „Elektro­szila” az első energetikai gép­gyártó vállalat volt, amely úgynevezett trópusi kivitelben gyártott generátorokat. Ezeket a gépeket az indiai erőművek­ben kellett felszerelni. Ma már az „Elektroszila” nagy meny- nyiségű erőműberendezést gyárt a trópusi éghajlatú or­szágok számára. S itt széles­körűen felhasználja a védő- és szigetelő lakkbevonatok felvi­telének területén szerzett ma­gyar tapasztalatokat (levegő nélküli porlasztás, elektroforé- zis, stb.) A két cég tudományos­műszaki együttműködése erő­södik és fejlődik, s kiváló ered­ményeket hoz. A. Nyepomnyascsij Aranyelektródok az agyban Az agykutatóknak manap­ság már olyan „térképek” áÜ­Az IL-család új tagjai-------SSLLlm .........-'S» 1 Két új, egy nagy távolságok megtételére alkalmas és egy közepes hatósugarú repülőgép- típus szériagyártását kezdték meg a Szovjetunióban, a Szer- gej Iljusinról, a neves konst­ruktőrről elnevezett tervező- iroda elképzelései alapján. Az IL—76-os teherszállító repülőgép ötezer kilométert te­het majd meg leszállás nélkül óránkénti 800—850 kilométeres sebességgel, fedélzetén 35—40 tonna áruval,* *A gép szállító­tere hatalmas hűtőszekrény szerepét is betöltheti, így rom­landó élelmiszerek továbbítá­sára is alkalmas. A képen látható IL—86-os típust akár „önkiszolgáló” re­pülőgépnek is nevezhetnénk. Az utas ugyanis beszálláskor magával viszi a csomagjait, és a gép alsó rakodóterében helyezi el azokat, majd helyet foglal a felső utastérben, ahol kilenc ülés helyezkedik el egymás mellett és összesen 350 személy számára van hely. így a be- és kiszállás mind­össze 20—25 percet vesz igény­be. A gép óránkénti 950 kilo­méteres sebességgel haladhat és leszállás nélkül 2300—2500 kilométer utat tehet meg. Az IL—86 négy SzolovjOv-féle turbóhajtóművét a nyíl alakú szárnyakon helyezték ei a konstruktőrök. * nak rendelkezésükre,’ amelyek rendkívüli pontossággal ábrá­zolják a legfontosabb agyköz­pontok elhelyezkedését, a neu- ronok (idegsejtek) hálózatá­nak bonyolult szövevényét. A kísérletek során finom arany­elektródokat építenek be az állatok legmélyebben fekvő, agyközpontjaiba is, s ezeken keresztül villamos árammal ingerük a megfelelő területe­ket. E módon értékes informá­ciókat nyernek az agyműködés finom mechanizmusáról. Mi­vel nem csupán egyszeri kí­sérletekről van szó, az állatok fején — a képen látható mó­don — csatlakozási belyet Dér tesíteneki .* í'V . • '-ST Skjb- ■ ÁW, A kutatóknak sikerűit olyan területeket ts felderíteniük, amelyek ingerlésével negatív, vagy pozitív emóciók válthatók ki a kísérleti állatokban, £z azt jelenti, hogy mód nyflí aa állatok magatartásának vezér­lésére. Az emberre vonatkoz­tatva a kutatási tapasztalatok azt eredményezhetik, hogy egykor sor kerülhet majd az emocionális zavarok nearotizi» oiógiai kezelésére is. Ma, amikor már 'súlyos* betegségeket gyógyítanak, ami­kor mind bonyolultabb műté­teket végeznek, amikor az em­berek átlagos életkora több mint 70 évre nőtt, — elérke­zettnek látszik az idő a sú- íyos betegségek teljes felszá­molására. Ez, sajnos, még nem következett be. Rosszul dolgozik talán az orvostudomány? A fejlett or­szágokban végzett felmérések azt mutatják, hogy egyre több a szív és az agy károsulásával járó betegség. Kisebb mérték­ben az vonatkozik más belső szervekre is. Miért? Az ok abban keresendő, hogy az utóbbi 15 évben az embe­rek életszínvonala jelentős mértékben megváltozott. Ko­runk életmódja, sokban el­lentmond az emberi termé­szetnek. Mozgáshiány, túltáp- lálkozás és túlzott kételkedés — ez a három negatív ténye­ző hiúsítja meg az orvostudo­mány eredményeit MOZGÁSHlANY ÉS tŰLTÁPLALTSÁG A mozgáshiány nemcsak az izmok hirtelen elgyengülésében és sorvadásában mutatkozik meg, hanem a szív térfogat­csökkentésében, koszorúerek szűkülésében, a lélegzet mélységének csökkenésé­ben — pedig ez az életképesség egyik fő mutató­ja, — valamennyi szerv és rendszer csökkent működésé­ben — beleértve az irányító idegrendszert és &z endokrin rendszert, amelyek éppen a A penyheség és testedzés szervezetben fellelhető tartalé­koknak hirtelen terhelésnöve­kedése esetén való mozgósítá­sáért felelősek. A betegségek másik oka a túltápláltság. A mai magasan fejlett társadalomban az em­bernek elegendő élelmiszer áll rendelkezésére. Kalóriadús, zsíros, ízletes és étvágyger­jesztő ételeket fogyaszthatunk. Emiatt sokaknál az egészség­re káros zsírtartalékok rakód­nak le. A zsír mindenekelőtt megterhelést jelent bármely sejt számára, meggyorsítja az öregedés folyamatát és végül betegséghez vezet. LELKI TÉNYEZŐK Ehhez járul még a túlzott kételkedés, bizalmatlanság. Az ember túl sokat tud szerveze­téről. Állandóan ellenőrzi bel­ső szerveinek működését, szin­te várja a betegség jeleit. Ép­pen ez a várakozó készenlét az ember szüntelen önmegfi­gyelése. voltaképpen nem más, mint a kéregsejtek érzékeny­ségének fokozódása, melynek következtében az ember sok­szor a normális jelenségeket is betegség jeleként fogja fel. Felmerül tehát a kérdés, mi a mértéke — az egészségnek? Az egészség az egész szerve­zet tartalékainak színvonalá­val, á szív, a máj, a tüdő és más szervek tartalék funkcióival mérhető. Ha a tartalék funkci­ók csökkentek, kisebb külső hatás is betegséget okozhat. És megfordítva, ha az ember jó tartalékokkal rendelkezik, könnyen átvészeli a külső fel­tételek megváltoztatását, a ter­helésnövekedést — beleértve az idegi természetűeket is — és nem beteg. Mindenekelőtt tehát fel kell mérni a tartalékokat. A mo­dern orvostudomány rendel­kezik az ehhez szükséges kü­lönféle funkcionális vizsgála­tokkal. Ezeket azonban mind­eddig csak betegeknél, a ma­radék funkciók szintjének megállapítására használtuk. Pedig mindezt egészséges em­bereknél is széles körben kell alkalmazni. Ebben az esetben világos lesz az orvos számára a további teendő. Szinte minden esetben meg­felelő tréninget ír majd elő a paciensnek. Ez a legfontosabb, mert a fizikai mozgás nemcsak az izmok tréningje, hanem a szívé, a véredényeké, az ideg- és az endokrin rendszeré is. Éppen a fizikai megterhelés­nél kapcsolódnak be a szerve­zet összes szabályozói. ■K AZ INFARKTUS " ELLENSZERE Az infarktus például egy sor tényező kölcsönhatása kap­csán fejlődik ki. Az első a szívizom és a koszorúerek renyhesége. A másik a túltáp- lálkozás és annak következ­ménye, az öregedés! folyama­tok gyorsulása, azaz a véredé­nyek fokozottabb működése, felületük trombózisveszélyes érdesedése. Ilyen feltételek mellett bár­mely idegi megrázkódtatás a koronaerek elzáródását, vagy jelentős mértékű szűkülését eredményezheti. így fokozott szívgyengeség alakul ki — ezt nevezzük szívinfarktusnak. Következésképpen, a védekezés fő formái a már említett fizi­kai mozgás, a mértékletes táp­lálkozás — és természetesen a gyógyszerfogyasztás csökken­tése. A legfontosabb azonban a fizikai munka. Az orvos kutatók tudják, hogy naponta legalább 20 perces, iz­zasztó mozgásra van szükség. Ez lehet tornagyakorlatok komplexuma vagy futás. A tréninget fokozatosan kell vé­gezni. Ahhoz, hogy egy egész­séges ember elvégezhesse a minimálisan szükséges gyakor­latkomplexumot — legyen az futás, torna vagy ugrások — nem kevesebb, mint tíz hétre van szüksége. Ennyi idő alatt kell fokozatosan növelni a megterhelést. Nem szabad megfeledkezni a dohányzás és az alkohol káros hatásáról sem. A dohányos és az italozó ember még mértéktartás mel­lett sem ér el jó eredménye­ket fizikai erőnléte javításá­ban. ... - _ ; m. l. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom