Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-18 / 166. szám

ifjé/égi reuQlo 11 EMS'ffH Te mi leszel? Az én szakmám: könyvkötő — Fogalmam sem volt róla, mi a könyvkötészet. Az általá­nos iskola elvégzése ptán gyors- és gépíró tanfolyamra jelentkeztem, de nem vettek fel. Más megoldás nem volt, dolgoznom kellett, és így ke­rültem a Szekszárdi Nyomdá­ba, mint hatórás segédmunkás. Talán fél évet dolgoztam így, amikor a munkatársaim mon­dogatni kezdték, hogy miért nem tanulod ki a könyvkötő szakmát, mégis csak más lesz a helyzeted szakmunkás-bizo­nyítvánnyal a zsebedben. Hát így választottam én szakmát. Kiss Máriának hív­nak, 1965 óta vagyok a nyom­da dolgozója. Visszatérve a tanulásra. Nem mondanám, hogy azért szán­tam rá magam, mert nálunk lenézik a segédmunkást. Úgy éreztem, hogy szükségem van a munkám jobb elvégzéséhez a szaktudásra, amit csak a szakmunkásképző intézetben sajátíthattam el. A tanulás nem volt nehéz, hiszen benne voltam a munkában, és amit ma megtanultam az iskolában, azt holnap már gyakorlatban is csinálnom kellett. A szak­munkás-bizonyítványom vala­mivel jobb volt a hármasnál. Ahogy kézhez kaptam, mind­járt emeltek a fizetésemen. Érdemes az órabéremet is nyomon követni. Mint hatórás segédmunkás négyötvenet, mint kezdő szakmunkás már öthuszat kaptam óránként. Je­lenleg tízötven az órabérem... Mi a könyvkötő munkája? A szakma nevében is benne van, nyomtatott lapokból köny­vet állít össze. Munkánk több fázisból áll. Az első a kinyom­tatott ívek hajtogatása, majd az ívek összehordása, egymás­ra rakása következik megha­tározott sorrendben. Harmadik munkafázis az előzékelés. Ez kicsit nehezen érthető. A lé­nyege, hogy a borító és a szö­veget tartalmazó lapok közé elhelyezzük a címlapot. Köny­veknél az író nevét és a mű címét tartalmazó oldalt, nap­táraknál pedig az évszámot tartalmazó lapot. Ezután a fűzés következik. A könyv lapjait összefűzzük. Ezt kézzel vagy géppel végezhetjük. Ha kevesebb a fűzni való, akkor kézzel, ha több, akkor géppel. A fűzés után a leendő könyv gerincét leenyvezzük, s a ra­gasztóanyag még jobban ösz- szetartja a könyv lapjait. A szárítást a könyv körülvágása követi. Lényege, hogy a kiálló lapfelületeket eltávolítjuk, ki­alakítjuk a könyv végleges formáját. A befejező művelet a könyv táblájának szabása és a borítás. A könyv ezzel el­készült. Melyek a munkaeszközeink? Többféle van. így többek kö- zö'tt a kés, az ár, az olló, a sarokhúzó, a hajtogatócsont. Kezelésük nagyon könnyű, ha­mar megszokja őket a kéz. Természetesen, vannak gépek is, de azokon elsősorban a fér­fiak dolgoznak, mivel nehe­zebb munka. Én a fűzőasztal mellett végzem a munkámat. Hogyan vélekedek a szak­mámról? Annak ellenére, hogy nem készültem könyvkötőnek, na­gyon megszerettem. Jó dolog azt látni, amint az ember ke­ze nyomán egy tucat régi új­ságból, vagy az olvasás miatt salátává vált műből csinos, szép kiállású könyv lesz. Ha pedig új könyvet készítünk, akkor annak örül az ember, hogy a tengersok telenyomta­tott papírlap könyvvé áll ösz- sze. Kicsit szerencsés is va­gyok, hiszen nagyon szeretek olvasni, és a könyvet nemcsak a munkahelyemen, de otthon is szívesen tartom a kezem­ben. Legalább 130 kötetem van otthon a kis házikönyvtáram­ban. Kereseti lehetőségek? Amint mondtam is tízötven az óra­bérem, ami havi 2300—2400 forintot jelent. Mire vittem eddig? Egy évvel ezelőtt — — igaz, szülői segítséggel — vettem egy használt Traban­tot. Hétvégeken azzal járok kirándulni. Mit mondhatok még a szak­mámról... Nőknek való, szép munka. Bátran ajánlom bár­melyik végzős nyolcadikosnak. Feljegyezte: — vj — PÉLDAi A Beruházási Vállalat fiataljainak kezdeményezése A „Harminc év — harminc óra” társadalmi- munka-akció keretében újszerű és hasznos kezdeményezést indítottak el a Tolna megyei Beruházási Vállalat KISZ-szervezetének tag­jai. Védnökséget vállaltak a szekszárdi Váro­si Tanács hatáskörébe tartozó művelődésügyi és egészségügyi létesítmények rendszeres mű­szaki felülvizsgálatára. Az előzetes megbeszé­lést a múlt héten tartották a Beruházási Vál­lalatnál. Ezen a tizenöt fős alapszervezetet Péri György KISZ-titkár képviselte, de meg­jelentek a vállalat és a tanács illetékes vezetői is: dr. Ordas József igazgató, Báli János, a városi tanács vb. művelődésügyi osztályának vezetője, Sztracsevity Ervin, a vb. műszaki osztályvezetője, Kun József, a vb. főelőadója és Keresztes János városi KISZ-titkár. Az elő­zetes megbeszélést majd a részletes szerződés- kötés, vagy a megállapodás követi. Tulajdon­képpen mindegy, hogy minek nevezzük, a lé­nyeg az, hogy a Beruházási Vállalat fiataljai „testreszabott” munkát kaptak. Mint Sztra­csevity Ervin elmondotta, most különösen jó­kor jön a segítség, hiszen sok intézmény régi, elöregedett épületben székel. Az ott dolgozók nem nagyon értenek a szakmájukon kívül- eső műszaki dolgokhoz, a felújítások, renová­lások optimális időben és keretek között történő elvégzéséhez viszont nagy szükség van a fiatal szakértők tevékenységére. Csak egyet­érthetünk Keresztes Jánossal, aki kifejtette: a Beruházási Vállalat fiataljainak kezdemé­nyezése más KISZ-alapszervezeteknek is pél­dául szolgálhat, mivel maximálisan figyelem­be veszi az egyéni adottságokat, személyi fel­tételeket. Sokkal hatékonyabb és értékesebb munkát végeznek el ezek a fiatalok, mintha a társadalmi munkára szánt harminc órát pél­dául ásóval, lapáttal, csákánnyal a kezükben dolgoznák le. Szárazföldön ismételjük át a kar- és lábmunkagyakorlat anya­gát, illetve a légzésről tanulta­kat. A külön-külön tanult része­ket (légzés, kar- és lábmunka) összekapcsolhatjuk. Álljunk ter­peszállásba, magastartás, törzs­döntés. Amikor a kar aktív fá­zisát végezzük (húzás, illetve to­lás), emeljük meg a fejünket, és ekkor vegyünk levegőt A kilég­zés akkor történjék, amikor a karok kiinduló helyzetbe kerül­nek. A fejmozgatást egyébként állásban, hasonfekvésben először karmunka nélkül, majd azzal összekapcsolva végezzük. A kar- és a lábmunka száraz­földi összekapcsolása heverőn, keresztbe fekve, vagy két széken történhet. Úgy helyezkedjünk el az említett eszközökön, hogy csupán a hasunk és a mellka­sunk támaszkodjon, a karok és a lábak mozoghassanak. Ebben a helyzetben először ütemezés­sel majd ütemezés nélkül 4<ap­Úszólecke O csoljuk össze a kar- és a láb­munkát, ilyenkor sem árt, ha a mozgást valakivel ellenőriztet­jük, és a hibákat javítjuk. A derékig érő vízben gyako­roljuk a korábban tanult légző­gyakorlatokat. Kis pihenő után a segítőtárs fogja meg a tanuló kezét, aki feküdjön a vízre, és vontattassa magát. Közben a fej kiemelésével és süllyesztésével gyakorolja a be- és kilégzést. Ugyanezt a gyakorlatot úgy is elvégezhetjük, hogy a partner a bokájánál fogva tolja a tanít­ványt a vízen, akinek a karja rézsútos magastartásban van. Ál­lás, magastartás, törzsdöncés elő­re, lassú elfekvés a vízen. Vé­gezzük el ugyanezt a gyakorló-: főt, de úgy, hogy a megkezdése előtt támaszkodjunk meg a me­dence falánál vagy a segítőtár­sunk előtt. A vízre dőlés után ru­gaszkodjunk el, és siklással ha­ladjunk egy-két métert. A fel­állásnál kezdetben jó, ha segít­séget nyújt a partner. A foglal­kozást siklásgyakorlatokkal fejez­zük be. Szárazföldön ismételjük át a kar- és. a légzés, valamint a kar- és a lábmunkáról tanultakat. A lábmunkát külön is gyakoroljuk. A vízben siklással kezdjük a fog­lalkozást. Most már haladunk, s gyakran okoz gondot a siklás utáni felállás. Ezért tanuljuk meg a következőket: a siklás befeje­zésével, a térdek felhúzásával egy időben emeljük meg a fejün­ket, s közben toljuk meg a vizet enyhén előre kézzel. A levegőt kezdetben csak akkor fújjuk ki, ha már biztonságosan állunk a lábunkon. (Folytatjuk). ^ Ifjúgárdisták Július ?—9 között immár ötödször rendezte meg a KISZ Tolna megyei Bizottsága az Ifjú Gárda megyei parancsnok­ságával közösen a megye ifjúgárdistáinak szemléjét. Az idén is, az elmúlt esztendőkhöz hasonlóan a lányok és fiúk ver­sengését — mert hiszen a szemle egyben az is volt — na­gyon sokan figyelemmel kísérték. Az első napon, július 7- én a Dunai menti fiatalok találkozójának keretében volt az ünnepélyes megnyitó Pakson. Itt a megye öt járását egy-egy ifjúgárdista-szakasz — 120 fiú, lány — képviselte. Július S-án igen izgalmas verseny színhelye volt a Szekszárd mel­letti Sötétvölgy. A részt vevő rajok itt mérték össze tudásu­kat egész napon át tartó akadályverseny keretében. A har­madik nap délelőttjén, július 9-én összetett versenyek szín­helye volt a megyeszékhely. Az ifjúgárdisták úszásban, fegy­veres váltófutásban versenyeztek. Délután pedig a leglát­ványosabb eseményre került sor. A Felszabadulás téren tar­tották meg a díszszemlét (képünkön), amely verseny is volt, hiszen azon az öt szakasz alaki felkészültségéről, menetdal- beli tudásáról adhatott számot. Itt is voltak kötelező és sza­badon választott gyakorlatok, ...._ A három nap igen szép eredményekkel zárult. A verseny­ző járásonkénti legjobb szakaszok jó felkészültségüket ta­núsították, s bebizonyították, hogy a szemlével záruló ki­képzési évben jól elsajátították az elméleti, gyakorlati tud­nivalókat. Elméleti tudnivalók? Bizony, jócskán voltak azok is, hiszen az ifjúgárdistának a kiképzési év során készülnie kell aktuális kül- és belpolitikai kérdésekből is, s különö­sen sokat kellett foglalkozniuk az ifjúságpolitikával. Hogyan értékelt a zsűri? Különösebb meglepetés nem volt a helyezéseknél. Ide­stova hagyomány, hogy a részt vevő szakaszok közül a dom­bóvári városi és a bonyhádi járási szakasz kerül az élre, magas szintű felkészültsége miatt. Véget ért tehát az V. megyei Ifjú Gárda-szemle. Jövőre ismét találkoznak a járások legjobb szakaszai. Ä Bojtorján zenekar Egy érdekes virágfajtáról lesz szó a következő sorokban, mégpedig friss, élő, le nem tépett, sőt le sem téphető, négy szálból összeállított mu­zsikáló virágcsokorról. Frisse- ségüket jelzi, hogy három he­te kezdtek bimbózni, bizonyos Anakonda nevű altalajon, melyről már bizonyára sokan hallottatok, megyénkben több­ször hullatták zenevirág-szír- maikat. Komolyra fordítva a szót, az ismert Anakonda zenekar megszűnt, két tagjuk katoná­nak ment. Éppen azok, akik meghatározták a zenekar stí­lusát, folk-zenét játszottak, nemzetiségi és magyar nép­dalok feldolgozásával, előadá­sával foglalkoztak. Júniusban két új tag kapcsolódott a meg­maradótokhoz: megalakult a Bojtorján. A zenekar vezetőjével a DFT paksi tábortűzi fellépésük után beszélgetünk. — Hogyan kerültetek Paks- ra, a DFT-re? — Horányi Gyuri régi isme­rősünk, az ifjúsági ház vezető­je hívott meg bennünket. Igaz még mint Anakondát, de így is elfogadott bennünket. A je­lenlegi zenekarral itt Pakson yolt az első fellépésünk a nagyközönség előtt, az ifjúsági házban, a második pedig a tábortűzi műsorban. — Milyen lesz a zenétek, el­képzeléseitek, terveitek? — Komolyodunk, az úgyne­vezett sikerszámokról szeret­nénk áttérni a maradandó ze­nei élményt nyújtó előadások­ra. — A tábortűzi műsor még nem ezt mutatta... — Igaz, de itt más szempon­tok játszottak közre. Szabad­téri játék, vízparton, ropogó tábortűz, nyüzsgő tömeg mel­lett — a sikerszámokat is be kellett dobni, a közönséget megénekeltetni, mellénk állíta­ni. Zenei érdeklődésünket a magyar népzene mellett főleg a balkáni népek zenéjére irá­nyítjuk, itt sok érdekes lehe­tőséget látunk a feldolgozásra. Készülünk a szakmai bemuta­tónkra, ez ősszel lesz az Or­szágos Filharmóniánál, rádió- felvételek készítése, fesztiválo­kon való szereplés, NDK-beli utazás áll előttünk. Az ORI- utak mellett természetesen ta­nulunk, hárman járunk a kon­zervatóriumba — fagott-, ének-, gitárszakokra. — Jó zenélést — sok sikert! HERCZEG ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom