Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-18 / 166. szám
Ülést tartott a Tóba megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Napirenden: A megyében élő nagycsaládosok helyzete — Hol tart az ingatlan-nyilvántartás munkája? — Gyógyszertári központunk és gyógyszerellátásunk Tegnap délelőtt dr. Gyugyi János általános elnökhelyettes elnökletével tartotta meg soron lévő ülését a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Az ülés napirendjére tűzött témák megtárgyalásában — a tanácskozási joggal meghívott helyi vezetőkön kívül — részt vett Halász Péter, az Országos Földmérési és Térképészeti Hivatal vezetője, továbbá dr. Bölcs Béla, az Egészségügyi Minisztérium gyógyszertári főosztályának vezetője is. A megyében élő nagycsaládosok helyzetéről, ezeknek szociális és életkörülményeiről, továbbá a nagycsaládosokkal való fokozottabb törődés soros feladatairól dr. Horváth Jenő, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője számolt be. E beszámoló annak a több hónapon át tartó vizsgálódásnak a legfontosabb megállapításait tartalmazta, amelyet a tárgyban a helyi tanácsok végeztek' el. Mint - a: ' a napirend szenvedélyes vitájának elején többen is megállapították, a végrehajtó bizottság indokoltan vette föl munkaprogramjába a nagycsaládosok helyzetének megyei elemzését a kérdés társadalompolitikai fontossága miatt. A téma fontosságát azonban a népesedéspolitikai határozatok külön is hangsúlyozzák. Megyénkben az 1970-es nép- számlálás adatai szerint 3311 három, vagy ennél több gyermekes család élt csak, a négygyermekes családok száma meghaladta a hétszázat. A most elvégzett felmérés azt bizonyítja, hogy apadóban van a nagycsaládok száma. Tolna megyében ez idő szerint 374 nagycsaládban 2259 gyermek él. A szülők döntő többsége fizikai dolgozó. Az egy családra jutó átlagjövedelem 3956 forint, az egy főre jutó átlag 496 forint. Sajnos, van a felmért családok között olyan is, amely nem rendelkezik kimutatható jövedelemmel. E tény már önmagában is differenciálásra kötelezi mindazokat, akiknek a nagycsaládosok biztosítható támogatásában, segítésében állami és társadalmi feladatuk van. A megyei felmérés összképében ugyanis azt mutatja, hogy a nagycsaládok fenntartói kifogástalan magatartásé, gyermekeikről gondoskodni kívánó szülők. Csak a töredékes résznél kell szembenéznünk a dologkerülő, iszákos életmóddal. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy van olyan nagycsaládunk is a megyében, amelynek mind a nyolc gyermeke állami gondozásban van! Az úgyszintén elgondolkodtató, hegy a 374 nagycsaládból mindössze egy tanul tovább főiskolán! Mint azt a napirend felett nyitott vitában a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága megállapította, a helyi tanácsoknak az eddigieknél jóval többet kell tenniök a közigazgatási területükön élő nagycsaládokért. Bár számosán sürgették a társadalmi szervezetek közreműködését is és tegyük hozzá, teljes joggal. A jelentés — nem is indokolatlanul — kedvezőtlennek nevezte a nagycsaládok lakás- helyzetét, noha az említettek közül 231 saját házzal rendelkezik. A végrehajtó bizottság mégis úgy foglalt állást, hogy a nagycsaládosokkal való törődés feladatai között kiemelt helyen kell kezelni a lakáskörülmények rendezésének feladatát. Felmerült egyebek között — és központi intézkedést kívánó javaslatként, — hogy egyes településeinknek célravezető lenne ugyanolyan terv alapján megoldaniok a sok- gyermekesek lakásgondjait, mint amilyen tervek alapján a barlanglakásokat felszámoltuk. Természetesen egyéni tehervállalással, de jelentős állami támogatással, hitellel. Mint említettük, a végrehajtó bizottság a helyi tanácsok elsőrendű kötelességévé tette a nagycsaládosok helyzetének helyileg megkívánt javítását, a nagycsaládokból származó gyermekek bölcsődei és óvodai elhelyezését, az arra rászorulók — ha szükséges rendszeres — segélyezését, a veszélyeztetett környezetben élő gyerekek állami gondozásba vételét is, hiszen kétségkívül vannak — és elég szép számmal — olyanok, akiknek rossz szociális helyzete a társadalmilag elfogadhatatlan, rossz szülői magatartásból ered. Ezt követően adott tájékoztató jelentést Szűcs Lajos, a Tolna megyei Földhivatal vezetője arról, hogy végrehajtásában hol tart az ingatlan- nyilvántartás új rendjének kialakítását célzó terv, mely e nagy munka befejezését 1980-ban jelölte meg. Ismeretes, hogy az ingatlan- nyilvántartás új rendje egy több mint 120 éves és teljesen átláthatatlan nyilvántartási rendszert hivatott nem egészen egy évtized alatt a korszerűség igényeinek megfelelően biztosítani. Mint azt a megyei tanács végrehajtó bizottsága megállapította, földhivatalunk a megye 21 községében ütemezés szerint hajtotta végre a nyilvántartást, feltérképezést. Sőt, míg az országos készenléti átlag 14 százalék, a Tolna megyei 18,8. A végrehajtó bizottság úgy foglalt állást, hogy az 1042,1971. sz. (IX. 29.)- es kormányrendelet még jobb végrehajtásának érdekében szorosabb együttműködésre van szükség a járási földhivatalok, városi és községi tanácsok között, hogy az új ingatlannyilvántartás az említett terv ütemezése szerint történhessék a jövőben is. Végül a Tolna megyei Gyógyszertár Központ igazgatója, dr. László Viktor tájékoztatta a végrehajtó bizottságot megyénk gyógyszerellátottságáról. A jelentés elismerésre méltóan eredményes munkáról adhatott számot — mondotta dr. Gyugyi János, a napirend felett nyitott vita zárszavában, leszögezve egyebek között, hogy a még jobb ellátás érdekében kell napirendre tűzni az új központi raktár megvalósításának feladatát, és úgy, hogy ebből a megyén, a gyógyszertári központon kívül részt vállaljon anyagi vonatkozásokban az Egészségügyi Minisztérium is. Veszélyes nyár? Munkacsúcs a KÖJÁL-nál — Az ellenőrzések tapasztalatai Egészségünk szempontjából sajátos veszélyforrás lehet legkedvesebb évszakunk, a nyár. Hogy miért? Erre kértünk választ dr. Szemes Fe- renctől, a Tolna megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás osztályvezető főorvosától. Elmondotta, hogy a KÖJÁL-nál az év legmelegebb hónapjai munkacsúcsot jelentenek, különösen az élelmezés-egészségügy és a járványügy területén. A KÖJÁL az elmúlt hónapok során jelentősen emelte az élelmiszerekkel kapcsolatos ellenőrzések, vizsgálatok számát, s ezekből március elejétől számítva eddig mintegy hatszázat végeztek el. A vizsgálatok célja, hogy betartassák az élelmiszerek készítésére kidolgozott biztonságos technológiákat. A legtöbb munkát a cukrászsütemények, cukrászkészítmények, azokon belül is a fagylalt jelenti. Eddig legalább 250 esetben végeztek vizsgálatot a megye cukrászüzemeiben, a fagylaltot készítő és árusító cukrászdákban. A tapasztalatok az elmúlt évhez viszonyítva kedvezőbbek. Ez annak is tulajdonítható, hogy 1972-ben jelent meg az új fagylaltkészítési szabály. Kedvező hatása ennek máris mérhető. Az ellenőrzések során azt állapították meg, hogy a cukrász- üzemekben. cukrászdákban gondosan betartják a fagylaltkészítés előírásait. Az elmúlt nyártól eltérően az idén nem történt olyan szabálytalanság, amiért a fagylalt készítését valamely vendéglátóEszmecsere a munkahelyi demokráciáról EGYENES BESZÉD őszinte, nyílt szavak hallatán mondjuk, ez egyenes beszéd volt. Ha valahol, akkor a munkahelyen nagy szükség van rá. Mert emlője a demokratizmusnak, bölcsője a jó légkörnek. Mégis, keveset ér, ha nem tudni, ki a címzett. A demokráciának erős, tisztító a sodra, de éppen azért, mert a folyam partjai szilárdak. Ha omladoznak a partfalak, avagy ki sem alakították azokat, gyengül a sodrás, örvények keletkeznek, gázlók bukkannak fel, a folyam vize szétterül. NYITOTT KAPUK Azt, aki szólni akar, nyitott kapuk fogadják. Fölkínálják a lehetőséget a párt-, a szakszervezeti, a KISZ-taggyűlések, a termelési tanácskozások, a brigádgyűlések. Mód nyílik a vélemény elmondására munkásgyűlésen — melyet egyre több helyen honosítanak meg —, törzsgárda-értekezleten. S még mindig vannak további fórumok, képletes szószékek. A gond inkább az: kinek, mikor, miről mondja el véleményét a munkás? Gond ez? Az üzemi gyakorlat ismeretében határozott igen a felelet. E következtetésre jutottak azok is, akik a Munkaügyi Minisztérium és a Szakszervezetek Országos Tanácsa számára tavaly részletes vizsgálati anyagot készítettek. JOG, DE MIRE? Sokan, sok helyen fölteszik ezt a kérdést. Tétováznak, örömmel hallgatják társuk okos fejtegetését az anyagtovábbítás kiküszöbölhető akadályairól, de feszengenék, amikor a munkásgyűlésen azzal áll elő valaki, hogy nem kapják meg időben a kéztisztító szert. Bosszúság ez utóbbi ? Persze. Csak éppen nem a munkásgyűlésre való eset. Az ésszerűség, az átgondoltság húzza meg a választóvonalat fórum és fórum, téma és téma között. Mindenről mindenütt beszélni? Ugyanolyan erőpocséklás, mint ugyanarról valamennyi fórumon szólni. S akkor is baj van, ha az összes kérdés, vélemény egyetlen fórumra sűrűsödik. Létezik tehát — jobb kifejezés híján — ebben is munkamegosztás. Vagy léteznie kellene, éppen a munkahelyi demokrácia intézményeinek hatékony működése érdekében. Talán e munkamegosztás ismeretlensége, kétséges volta az oka, hogy egy-egy tanácskozáson összevegyül a lényeges, a lényegtelen, elfogy a türelem, s a fontosra sem jut elég idő. A SZAVAK EREJE A vaktában elröpített nyílvessző aligha fúródik a célba. A szavak ereje is a célratörésben rejlik. Abban, hogy megtalálják a címzettet, azt, aki cselekedni, intézkedni képes és köteles. A brigádon belüli gondokat, személyes ellentéteket tisztázhatja a brigádértekezlet, elsimíthatja e kis közösség vezetője. A szerszámellátás, a gépek állapota, az anyagbiztosítás elsősorban a művezető dolga, kötelessége. Ha újra meg újra baj van mindezekkel, akkor érdemes lépni egyet, megkeresni a művezető főnökét. Kimondatlanul, de „szolgálati utat” sugallnánk? Távol áll szándékainktól. A munkahelyi demokrácia nem terelhető a hivatalosság szigorúan megszabott lépcsőfokaira. Mérlegelni azonban kell. Vajon ki intézkedhet gyorsabban, eredményesebben a szerszámok ügyében, a vezérigazgató vagy a szerszámkiadó vezetője? A rossz rajz miatt a főmérnök vagy a gyártmányszerkesztési osztály főnöke? Érdemes, szükséges-e párttag- gyűléseken előhozakodni azzal, hogy a fürdőben töröttek a lábrácsok, holott a gondnokságnak még nem jelentette senki? A vállalat több száz főre rúgó törzsgárdája előtt azt ecsetelni, hogy a műhelyben rossz a világítás? NINCS KÉTFÉLE IGAZSÁG Szándékosan köznapi példákat említettünk, apró eseteket, mert a munkahelyi demokrácia ilyen apróságokon is zátonyra juthat. Az igazság fényét mérsékli, ha túl alacsonyan megáll, vagy túl magasra lendül a lámpást tartó kéz. Van, amikor a méreg beszél az emberből — nem indokolatlanul —, s akkor még mérlegel jen is? Indulatokra szükség van, ha a jobbítás szándéka fűti azokat. A vak düh azonban rossz tanácsadó. A szónak nem a sebzés, hanem a segítés a célja. Ezért nem szabad, nem lehet „összevissza” beszélni. Mert ennek semmi köze az igazi demokráciához. Bárhonnét nézzék is, nincs kétféle igazság. A tények tények. A közösség akkor bizonyítja érettségét, ha nem mendemondákra, folyosói, öltözői szóbeszédekre ad, hanem a tényekre támaszkodik. S mindenkor. Abban az esetben is, ha nem a vezetést, hanem a közösség némely más, beosztott tagját kell bírálnia. SZILÁRDABB ÜT Napjainkban már formálódnak azok az elképzelések és tervek, melyek szilárdabb utat építenek az egyenes beszédűek talpa alá. Egyebek mellett világosabbá kell tenni, kinek a kötelessége az egy-egy fórumon elhangzottakra felelni, időben, érdemben. Mód nyílhat arra, hogy bizonyos kérdésekben maguk e fórumok döntsenek, azaz ne csak véleményt nyilvánítsanak. Kinek, mikor, miről mondja el véleményét a munkás — írtuk le a cikk elején. Fontos kérdés, de teljes pontossággal csak a munkahely körülményeinek ismeretében dönthető el, a sémák veszélyesek. Egy- egy közösségnek kell kimunkálnia, kipróbálnia az utakat, módszereket. Nem könnvű ez. » MÉSZÁROS OTTÓ egységben le kellett volna álJ lítani. Kisebb szabálytalanságok történtek, így Tamásiban. Tolnán, Gyünkön, de figyelmeztetéssel ezek megoldhatóak voltak, a cukrászati termékeknél maradva, külön említést kell tenni a krémesről, amelynek két legfontosabb alapanyaga, a tej és a cukor szabálytalan tárolás, készítés mellett igen jó táptalaja lehet a különféle kórokozóknak. A krémessel az idén nyáron még nem volt gond, s ebben bizonyára közrejátszik az is. hogy néhány évvel ezelőtt a KÖJÁL megtiltotta a sütemény nyári helyközi szállításét. A hús, húskészítmények, töltelékáruk tárolását, értékesítését is rendszeresen ellenőrzik a megyében a KÖJÁL szakemberei. Húst elsősorban a megyehatárokon túlról kapunk. A szállításokról szólva a KÖ.TÁL-nál elégedettek. Legfeljebb azt kifogásolják, hogy a húst szállító hűtőkocsikat elég gyakran nyitják ki útközben. Ez nem használ semmilyen húskészítménynek sem. Gond a húsféleségek tárolásánál, hogy a megye kereskedelmi egységeiben nem elegendő a hűtőszekrények, hűtőpultok száma, ami még nagyobb figyelmet, gondoskodást igényel a tárolásnál és értékesítésnél egyaránt. Eddig ezen élelmiszerféleségekkel kapcsolatban egyetlen jelentősebb szabály- sértésre figyeltek fel. Nevezetesen a déli-kertvárosi ABC- áruház hűtőkamrájában 14 kilogramm romlott sertésfejet találtak, amelyet azonnal elkoboztak. n A másik nagy élelmiszer- csoportot a tej, tejtermékek alkotják. Az ellenőrzések ez- ideig igen kedvezőek. Ebben bizonyára közrejátszott az a tisztasági felvíhás, amelyet a KÖJÁL a Tolna megyei Tejipari Vállalattal közösen hirdetett meg a mezőgazdasági nagyüzemek, tejbegyűjtő helyek között. A tejtermékekkel kapcsolatban ismételten felmerült a megfelelő , hűtőtér hiányának gondja. y A járványügyi ellenőrzések kedvező tapasztalatokkal zárultak, hallhattuk a továbbiakban. Az év első felében egy járványgyanús eset történt Tevelen, ahol étel útján keletkezett hasmenés ütötte fel a fejét az óvodában. A teve- linél kisebb jelentőségű volt a tengelici eset, ahol az ivóvízbe jutott kórokozók okoztak ugyancsak járványos hasmenést. Végezetül megkérdeztük, mit javasol a KÖJÁL a vendéglátóiparnak, a kereskedelemnek és a háziasszonyoknak? ’ Az élelmiszerek készítői és forgalmazói még fokozottabban tartsák be a közegészség- ügyi és technológiai előírásokat. a kereskedelemben fontos a szakosított — tehát az áruféleségenként! — hűtés biztosítása. Mindez különösen a disznósajtra, a húsra, a tejre és tejtermékekre vonatkozik. a gomba magas fehérje- tartalma miatt a húséhoz hasonló tárolást, kezelést igényel. A KÖJÁL-nál külön felhívták a figyelmet a kacsatojásra, amelyet sem forgalmazni, sem élelmezési célokra felhasználni nem szabad. A vendéglátóiparban dolgozók tartsák be a háromfázisú mosogatás szabályait, s az edények tisztítására fertőc- lenítóoldatos vizet használjanak, az öblítést pedig folyóvízzel végezzék. A vendéglátóknak szól az is, hogy megmaradt ételeket még tárolás után se hozzanak forgalomba.-r ▼i — i
