Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-30 / 151. szám

Átadták as építőipar ssámítókősp&mtját

Nem vitás: az 1974-es budapesti nemzetközi vásár szenzációja volt az a „rekord- értékű üzletkötés, amelynek jegyzőkönyvét a székesfehérvári VIDEOTON és a moszkvai Elektronorgtechnika külkereskedelmi egyesülés vezetői írtak alá. Eszerint Magyarország ötven R—10-es kisszámí- tógépet szállít a Szovjetunióba, ahonnan R—20-as és R— 30-as típusú komputereket importál.

Az egyszerű hír mögött a KGST-országok egyik nagyszabású gazdasági-műszaki közös vállalkozása áll. Hat szocialista állam, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió 1969-ben — a szovjet állami tervbizottság kezdeményezésére — elhatározta, hogy szoros együttműködésben, a kibontakozó szocialista integráció jegyében számba veszi eddigi eredményeit a komputeriparban és közös erővel, összehangoltan a nemzetközi szocialista munka- megosztás elvei alapján, egységes számítógépcsaládot hoz létre.

A KONSTRUKTŐRÖK

BRAVÚRJA

A szovjet fővárosban,' a KGST-központon belül, megalakult a hattagú főkonstruktőri tanács, amely hihetetlenül gyors idő alatt szervezte meg az együttműködést, biztosítva a sorozatgyártás kutató, tárgyi és személyi feltételeit. A munka tempóját sürgette a tudományos-technikai forradalom előrehaladása, a tőkés világgal kibontakozó verseny, a tagországokban lezajló dinamikus műszaki fejlődés. Az Egységes Számítás- technikai Rendszer kidolgozói már a program kezdetén egyeztették a hosszú távú kutató-fejlesztő tevékenység minden szükséges részletét; több ezer oldalas tervek, igényes tanulmányok készültek, hiszen a párhuzamos gyártás a műszaki adatok, a jellemzők tömegének teljes összhangját követelte. A feladatok nagyságát, bonyolultságát tekintve, bravúrosan gyors munka eredményeként, az 1969-es indulástól számítva, 26—28 hónap múlva már megtarthatták a prototípusok főpróbáját, 1973. elején pedig összekapcsolták a hat országban gyártott berendezéseket !

A szakosítás során hazánk gyártja az Egyesült Számítás- technikai Rendszer legkisebb,

R—10-es típusú példányát. Az R—20-ast a Szovjetunió és Bulgária közösen fejlesztette ki, míg Csehszlovákia az R— 20/A jelzésű készülék kialakítására vállalkozott. A közepes kategóriába tartozó R—30-as típust a Szovjetunió és Lengyelország közösen gyártja, az R—40-est pedig, amelyet már a nagy komputerek körébesorolnak, az NDK állítja elő. A család két, egyelőre legnagyobb tagját, az R—50-es és az R—60-as típusokat a Szovjetunió fejlesztette ki.

Kézenfekvőnek tűnik, hogy a budapesti Számítástechnikai Koordinációs Intézet és a székesfehérvári VIDEOTON által kialakított R—10-esről részletesebben is szóljunk, hiszen e komputert a gyakorlatban nem egyszer összekapcsolják a család fejlettebb, magasabb teljesítményű tagjaival.

MÁSODPERCENKÉNT

10 000 MŰVELET

A gép — amely összes tartozékaival együtt — 20—25 négyzetméternyi helyet foglal el, — egy francia licenc továbbfejlesztett változata alapján készül. (Csupán ösz- szehasonlításul: az R—50-es

— kizárólag légkondicionált helyiségekben! — 4—500

négyzetméternyi területen fér el.)

A hazánkban tökéletesített változat feladata elsősorban a kis tömegű adatfeldolgozási és műszaki-tudományos számítási munkák elvégzése, a különféle mérési eredmények összegezése és értékelése, továbbá számos, igen bonyolult technológiai folyamat vezérlése, s a nagyobb komputerekbe táplálandó adatok előkészítése. Az R—10-es másodpercenként 10 ezer műveletet képes elvégezni.

VIZSGÁZTAT, TANÍT,

NYILVÁNTART

Amikor 1973-ban Moszkvában bemutatkozott az R—10- es, memóriaegységét összekapcsolták 16 áruházi pénztárgéppel és az áruház raktárávaL A komputer, valahányszor a pénztárgépek blokkolták a rubelbevételt, összegezte a forgalmat és ezt egybevetették a mindenkori raktárkészlettel, így az érdekeltek azonnal megállapíthatták: miből menynyi fogyott, melyik áruból kell feltölteni a polcokat.

Sikert aratott az R—10-es a nyelvtani, a matematikai, a kémiai és a fizikai oktatásban is. A komputerhez húsz középiskolát „kapcsoltak”, ahol a gép segítségével nemcsak a diákok tudását mérhették le a helyes, vagy a hibás feleleteik alapján, hanem a gép, a kapott utasításoknak megfelelően, az ismeretek sokaságát is közölhette a tanulókkal.

Az Egységes Számítástechnikai Rendszer alapján a magyarországi üzemek — többek között a MOM, az Elektromechanikai Vállalat, a Budapesti Rádiótechnikai Gyár, a Mechanikai Mérőműszerek Gyára — tucatnyi perifériát és tartozékot, csatlakozókészüléket gyárt, lyukkártya be- és kimeneti blokkokat, lyukszalagokat, mágnesszalag-tárolókat, adatelőkészítőket, adatleolvasókat és így tovább. A gépekhez az alkotók — ugyancsak a KGST keretében kidolgozott elvek alapján — logikai programokat is mellékelnek; lényegében ezek teszik lehetővé a komputerek gyakorlati alkalmazását.

A Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, és az NDK által gyártott konstrukciók felhasználási köre a komputerek nagyságával arányosan bővül. A számítógépek ma már nélkülözhetetlenek az egyes országok nép- gazdasági terveinek elkészítésében, sőt a KGST-Szintű közös tervezésben, a nagy vállalatok gazdasági irányításában, a tudományos kutatásokban, a műszaki fejlesztésben.

(A csehszlovák R—20/A például egyben rajzgép is, tehát villamosmérnöki, építészmérnöki stb. tervezési munkára és gyártáselőkészítésre is használható.)

Atomkor? Műanyagkor? Komputerkorszak? Jelenkori történelmünk meghatározására gyakran használjuk e kifejezéseket, hiszen a hétmér- földes technkiai előrehaladás időszakában aligha lehet eldönteni: melyik meghatározás illik jobban napjainkra. Tény azonban, hogy az atom- és vegyiparban a szocialista országok egyre több komputert alkalmaznak. Köztük a KGST-országok R-családjának tagjait is.

Benedek István Gábor

Az Építőipari Számítástechnikai és Ügyvitelgépesítési Vállalatnál üzembe helyezték az építőipar központi számítógépközpontját. A berendezést különféle tervezési és fejlesztési feladatok megoldására, az építőipari vállalatok termelésének irányítására, költségvetések készítésére használják.

PAPP ZOLTÁN:

Lépcső az alagsorba

37.

— Ajaj — torpant meg egy pillanatra Bódi —, itt aztán ugyancsak régen szellőztethettek. Olyan szag van, akár egy kriptában.

De azért csak bementek. És első dolguk volt, hogy a földszinten ablakot nyissanak.

Az életnek semmi nyomát nem lelték a lakásban, ahol mindent vastag por borított.

— Legalább három hónapja nem járhatott itt senki —jegyezte meg Frank.

— De aki utoljára itt járt, az mindenesetre alapos munkát végzett — tette hozzá Bódi, aki szimatoló vadászebként cselekedve, egy szempillantás alatt körbefutotta, és feltérképezte az egész lakást.

Mint kiderült, még az emeleten is járt.

— Hogy érti ezt?

— Tessék csak megnézni, szakaszvezető úr. Ott látszik a képek helye a falon. Biztos szép képek lehettek, valakinek megtetszhettek. Aztán ott vannak a fiókok. Azok is üresek. De én bekukkantottam a szekrényekbe is. Hát a java dolog bizony onnan is hiányzik. Csak egy helyütt találtam néhány ócska holmit. Biztos azokban dolgozgatott a kertben a főorvos úr, ha kedve támadt egy kis parasztizálás- hoz.

Frank kajánul bámult Bó- dira.

— Mindebből két tanulságot lehet levonni. Az egyik az, hogy ezek szerint vannak magánál nagyobb és ügyesebb csirkefogók is. — Majd kis

szünet után: — Akik, lám, meg is előzték. A másik pedig: ezzel legalább lehetetlenné tették a maga számára, hogy rablóként egy újabb égbekiáltó gazemberséget kövessen eL

Bódi rezzenéstelen, sőt sunyi arccal tűrte a nyilvánvalóan sértő szándékú ócsárlást.

— Csak egy baj van, alázatosan jelentem szakaszvezető úr kérem — vetette közbe, amikor úgy érezte, Frank kifogyott a szóból. — Hogy eközben veszedelmesen múlik az idő... Ezért alázatosan azt javasolnám, hogy helyezzük gyorsan biztonságba az alezredes úr holmiját. Még mielőtt besötétednék. És még mielőtt egy őrjáratnak kedve támadna bekukkantani ebbe az elhagyatottnak tűnő utcába.

S Frank most az egyszer — bár nem minden kényszerűség nélkül — egyetértett vele.

Gyakorlott rakodók lévén ■— akik az elmúlt hónapok vándorlásai során hozzászokhattak már a gyors helyváltoztatás rájuk rótta feladatokhoz és megpróbáltatásokhoz — szakavatott, kiszámított, szinte már-már rutinos mozdulatokkal dolgoztak.

Fél óra sem telt bele, és az alezredes úr minden hóbele- vanca — pedig meg kell hagyni, volt belől éppen elég — ott volt fölhalmozva bent a földszinti hallban. Még hozzá nem is akárhogyan. Szépen rendberakva. A ponyvát is behozták, és gondosan letakarták vele.

— Most pedig a lovak következnek. Tessék csak várni

Elektronikus kombájn-hibakereső

Gépkocsira szerelhető elektronikus hibakereső berendezést készítettek a türkmén Csardzsou város mezőgazdasági gépészei. Az új készülékkel lehetővé vált, hogy kinn a földeken munka közben vizsgálják meg a traktorok, kombájnok, és más gépek alkatrészeinek és szerkezeti egységeinek elhasználódási fokát, illetve meghatározzák az üzemképtelenség okait.

Az üzem közben végzett tervszerű megelőző karbantartás és a gyors hibamegállapítás jelentős mértékben növeli a gépek kihasználtságát és a gyors betakarítást. (BUDA- PRESS—APN)

egy pillanatra, szakaszvezető úr...

Azzal szélesre tárta a teniszpálya drótkapuját.

Szerencsére szép széles kapuja volt a pályának. Egy ilyen szekér könnyedén átjuthatott rajta.

— No rajta — paskolta meg tenyerével Bódi az egyik ló farát — indulás belefelé. Ha nem kárhoztok el, ha tehát egyszer bejuttok majd a lómennyországba, még ott se lesz ilyen fáintos dolgotok.

Aztán becsukta a kaput.' Majd kiment az utcára. És a szemközti drótkerítés előtt lévő dúsan burjánzó bokrokról tördelni kezdte a nagyobb, bő lombú ágakat.

— Hát most meg mit csinál, maga ütődött? — kiáltott oda neki Frank.

— Egy kis álcázás, alázatosan jelentem. Ahhoz kell. Majd szépen megtűzdeljük ezzel a zöldséggel a teniszpálya elejének dróthálóját... Nem muszáj azt mindenkinek tudni, meg látni, akinek erre vezet az útja, hogy egy ilyen előkelő, salakkal behintett pályán két ló, meg egy szekér is tartózkodik... Nem segítene a szakaszvezető úr? Mert akkor, alázatosan jelentem, jóval hamarább elkészülhetnénk. ..

Franknak újfent el kellett ismernie — persze csak úgy magában —, hogy ez a kacs- karingós eszű Bódi tényleg mindenre gondol.

Mit tehetett? Bódi szaporán, ölnyi mennyiségben hordta oda az ágakat, ő meg szépen kezdte őket betűzdelni a drótkerítésbe.

Tíz perc múlva már olyan volt a teniszpálya eleje, mintha egy sűrű erdő kezdődnék itt egyenes vonalban.

Mikor távolabb mentek; hogy kellő perspektívából még egyszer szemügyre vehessék gyors munkájuk eredményét, láthatták, hogy a szekérből és a két lóból az égvilágon semmi nem látszik.

— Most még el kell látni szegény jószágokat. Majd kapnak jó zabocskát, arra rá finom kis vizet... Elvégre megszolgálták alaposan a mai porciót. Meg az is lehet, hogy holnap már újra nagy szük- ság lesz minden erejükre... Aztán meg, ha a szakaszvezető úr is úgy gondolja, bemegyünk a házba, és megnézzük azt a bizonyos ládikát, amiért már annyit tetszett engem szidni máma.

(Folytatjuk.)

_______w&iv,

M

mdentndó számítógépek