Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-02 / 127. szám
i FODOR ANDRÁS: FÉLÁLOM Valahol fémes monoton zúgás fűrésze remeg. Valahol hegesztő pisztolyok szúrnak parázsló vasak húsába Rombolnak, építenek. Valahol gerendák zűrzavara közt keserves tégely: forog az idő. Gazdátlanul kereng fölöttünk egy betonkeverő. Rétegek súlya csikorog, omlik, feszül az emlék tengelyére, de őrzi. védi kínjai edényét, bűnhődött győzelmét a béke. Gyönyörök sáfrány-ágairól új tudást szakít a nyugtalanság: a test mohó káprázata ölét ígéri csak, nem az arcát. Bujtass el ösztön mélyebbre, ahol nincs bűn és nincs ítélet. Zsalu rostélyán pilláimat még ne nyissák hajnali kések. Fémek sikongó zsivaja mögül folyondár zene virágzik: fuvallat apró lyukacsaiból dallamot libegtet Dávid, Esők cérnáin át szőkellve lüktet, nyílik az élő zene gyűrűje. Begyek aréna-kanyaraiból visszhangzik. Én is futok vele. Lihegek, botiok, mint ki a stafétát önnön kezéből veszi át, hogy szűkölőn de végre körbeérjem eszméletem egyetlen birtokát. A dunántúli székelység költője Tamás Menyhért: „Szövetségben a fákkal99 MÖZSl-SZABÚ ISTVÁN FESTMÉNYE Ä második világháború ide- jén megdöbbenve és izgatottan figyeltük az imperialista náci hatalom terveit a Duna- medence bekebelezésére. Nyílt titok volt, hogy a Bakony tói a Bánságig összefüggő német telepeket külön korridorrá akarták alakítani és így Magyarországot kettévágni. Ennek a német ütköző államnak fővárosa Bonyhád lett volna. Már a háború második félide. lében hírek kittek róla, hogy a szövetségesek várható győzelme esetén a nagy német birodalom pilléreként viselkedő svábságot kitelepítik Magyar- országról éppúgy, mint a szom. szédos Csehszlovákiából. Minderről azonban nem született döntés a háború befejezéséig, csak a potsdami konferencia határozott a kitelepítés megin- dításáról. 1945 május és július között többször lenn tartózkodtam szülőföldemen. Bonyhádon, ahol akkoriban még birtokon belül várakozott a német lakosság. viszont már ott voltak a Bukovinából Bácskába és onnan a Völgységbe telepített székelyek. A székelység új központjában magam is ott álltam a törzsfőnek tekintett Herepei János szobájában, szó. rongó szívvel hallgatva a székelyek tanakodását. Akkor már értesültem a menekülő székelység tolnai letelepedésének kezdeményezői, tői. Illyés Gyulától és Olt Ká- rolytól, majd az akció kormánybiztosától, Bodor Györgytől, arról a szörnyű 6—8 hónapról, amelyet a húszezer főnyi menekülő sereg végigszenvedett a Nyugatra özönlő hadak és a közöttük vonuló nép- vándorlás közepette. Hosszú évek téltek el. amíg legalább a magyar néprajz szakemberei felfedezték, micsoda szellemi kincseket hurcolt magával a magyar népnek ez az összetartó, egységes és több száz év hagyományait híven megőrző töredéke. Az utolsó években végre megindult a népszokások gyűjtése, nótafák és mesemondók hangját és szavát örökítették meg, Andrásfalvi Bertalan szemé, lyében módszeresen képzett és a népélet. a népgazdaság, a tárgyi és szellemi néprajz bonyolult * ágazatait egybelátó és kitűnően megfogalmazó kutatója is akadt. Csak költője és elbeszélője nem akadt a szörnyű élményeknek és a néptömeg kollektív szenvedésének. Tamási Áron ugyan le-lejáro- gatott vérei közé, Szirom és boly című regényében még a székelység ottani ősi, középkor végi tájszólását is igyekezett megörökíteni, « pesti irodalmi élet azonban értetlenül fogad, ta kísérletét. Bármennyire is vér volt a vérükből Tamási Áron. ő maga mégsem vett részt a Kárpátokon túli otthonukból való hazavándorlás kálváriájában, a fél évtizedig tartó bácskai élet mindennapjaiban és a nemzetközi jog rendelkezései következtében onnan továbbmenni kényszerült ősi magyar népcsoport vezér és terv nélküli bolyongásában. De az emberi természet és az irodalom logikája követelte, hogy eljöjjön az a szószóló, aki élet-halál között lebegve, nyiladozó értelemmel, de emberi szervezetében tel. jesín megrázkódva átélte, hogy feldolgozza élményeit. Tamás Menyhért a költő neve, 1940-ben született Bukovinában, Hadikfalván. szüleinek tizedik gyerekeként. 1944 —45 télén részt vett a hatalmas és bizonytalan kimenetelű vonulásban, mígnem Kis- dorogon telepedett le. onnan járt be a bonyhádi gimnáziumba. segédmunkás lett, majd újságíró üzemi lapnál, hogy jelenleg a Népszava Szép Szó irodalmi mellékletének versrovatát gondozza. A Szép- irodalmi Könyvkiadó adta ki első verseskötetét Ennek „Be- szegzett ég alatt” című ciklusa nemcsak krónikája, ha-' nem valóságos eposza a nagy vándorlásnak, ha a ballada! hangnemet, balladák sorozatát eposznak lehet elnevezni: Vánszorgó kocsik hosszú sora mentünk sehonnan valahova döcögtünk sárban úttalan utakon a beszegzett ég alatt vakon amerre vitt vezetett a nyom keresztül a csont-halottakon felsebzett répaföldeken át ahol a fákig nőtt az iszonyúság szürke koponyák kövekké dermedők köröttünk betemetetten temetők szétesett ajkak kihunyt árnyék-szemek — felidézésüktől ma is remegek csont-kezek egyikük tenyerén semmivé-zsugorodott remény — így indul a szekérkaraván 1 vándorútja a zombori mezőtől ' a bezdán; kompon át a dunántúli országutak hálózatáig. Az ötéves fiúcska a ponyvával takart kocsiból figyelget ki a természetbe, az útmenti fák karjai hol .fenyegetően, hol biztatóan rángatóznak a téli hónapokban, amikor se otthonuk. se friss eledelük, se já ízű ivóvizük nem akadt. A rajtuk át tekintet nélkül törtető. Nyugatra menekülők ellenében ők a Dunántúlon kerengenék és föl sem merül, hogy Magyarország határát átlépjék. Akárhol is állhatnak meg; telepedhetnek le. de számukra az lesz „az új óhaza”. lesz-e udvar mely minket majd befogad árkai-bokrai, holtakkal tele mélye vulkán-seb — hallik üzenete hű gyökereinek biztató szava: Ideviláglik már az új ó-haza! Idevilágliic már az új ó-haza! Ideviláglik már az új ó-haza! gyújt vadgyors tüzet ereinkben a vér amint szemünk sebesült fáihoz ér Fák! Fák! Fák! Fussatok közelébb erezze szívünket gyökér-szövedék Jegenyék tölgyek övezzetek körül ne hányódjunk szélhordta-esetlenül Akácok nyírek gyertyánok kőrisek mind-mind kik anyaföldünket őrzitek ágban-kéz vezessetek becézzetek — véges utat érjen e szekérseregi A székely népballadák keserves panasza szakad föl még most is, három évtized múlva szívéből, amikor szülei és fajtája ' megsemmisülésénele hónapokig tartó lehetőségére gondol vissza: Sonyorú a sorsunk, hasadunk mán ketté'.',1 Minden bujdosónak keserves az élte csak hóttával sirül árvasága jobbra. Csak Kovacic Jama című kis eposza fogható, ehhez a költeményhez, amely édesapjának lovához intézett beszélgetésébe adja nemcsak a húsz-' ezer székely, de a magyarság életben maradásának korparan- csát; Mennyit öldösöttünk, öldöstek münköt! Csoda, hogy még vagyunk! Szóróttunk ezerfelé, de megmarattunk, s maradunk ezután es... Valami mindig esszegyűjt münköt. Minden levágott fej a megmarattat teszi konokabbá, minden szorultság lecke a megmaradásra, léleknek próba: helytállni felnégyeltetésig — magunkéit, a népéit... A kötet másik remekműve az édesanyja szájába adott héttételes önéletrajzi balladasorozat. a magyar nyelv kivételes remekműve, a bukovinai székely táj&zólás egyedülálló megörökítése a magyar irodalomban. Ennek párja a mai magyar irodalomban csak két. tő akad: Weöres Sándor és Juhász Ferenc édesanyját sirató,’ hatalmas költeménye. Tamás Menyhértnek nincs őse. mestere, példaképe a mai magyar költők között. Ha valakiben rokonát, idősebb báty-’ ját keresem, azt Tamási Áron-1 ban tudnám föllelni. GÁL ISTVÁN \ PÁKOLITZ ISTVÁN VERSEI: Árukapcsolás Ennek a szolgáltatónak még az ímmel-ámtnal-kiszolgálás is nehezére esik; olyan — hajánál fogva előrángatott — megbántottsággal csomagolja be a pultra dobott portékát. mintha legalábbis ő lenne kiszolgáltatva a boldogtalan vevőnek. ÜLDÖZENDŐ Kip-kop-kip-kop kalapács — Elsikkasztja a teremtést, aki csak a dallam-csengést hallja s nem lát semmi mást! t
