Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-02 / 127. szám

\

*

\

I

r

Ötwenszer icérlli cb Földön

— ungy szözezer ajtó

l^lájus végén a BVK szék■ 1 szárdi gyárából Takács Lajos műszerész nyugdíjba megy. Ö az új Tolna megyei gyár első nyugdíjasa. 197L április 24-én délelőtt kilenc óra tájban nagy izgatottság szőtte át a gyárat, az első extrudert bemelegítették,

megkezdték Szekszárdon a műanyagfeldolgozást, ügyben egy új iparág megtelepedését is jelentette ez a nap. Ott bábáskodott a gép körül Takács Lajos, aki most megy nyugdíjba, Kovács Lajos extrüde- res, Kokos Gábor és Molnár Zoltán is, mindketten jelenleg katonák, néhány hét múlva levetik az angyalbőrt, s utána ismét magukra húzzák a sárga overált

A szekszárdi gyárnak fentebb leírt epizódja ipartörténet. Nem emlékeznek meg róla. egy évben sem mondtak még köszöntőt az első gép indulásának emlékére — sőt! Még a sört is^ kitiltották az üzembőL Akkor először és utoljára a gyár vezetője, Varsányi Ottó, és az üzem indításánál közreműködők egy-egy üveg sört megittak. Azóta — még vendég sem kap itt szeszes italt, lett légyen az bármely nagyvállalat nagy üzletet hozó ügynöke. Italozni — mert azért ez is hozzá tartozik az üzletkötéshez — ott a vendéglátóipar. A gyárban dolgozni kell.

S nem is mindegy, hogyan. Mire egy évben kétezer tonna árut gyártanak — sok-sok fáradsággal teli műszakot hagynak maguk mögött a dolgozóki Huszonötféle profilban — kétezer tonna különféle extru- dált termék — százezer ajtó gyártásához elégséges, ha az ide használt léceket összeraknánk, a Földre az egyenlítőnél ötven övét lehetne készíteni.

A szekszárdi ipartelepet zárja a BVK új üzeme. Két éve kezdték a tárgyalásokat a városi tanáccsal: a palánki megszüntetett iskola épületében rendezzenek be óvodát, bölcsődét. A BVK anyagyára

háromnegyed millió forintot utalt át e célra a szekszárdi tanácsnak — februártól már működik az óvoda. Nemrég arról tárgyaltak a 11-es Volán vezetőivel, hogy a folyamatos üzemeltetést is szolgálják ki, helyi járattal, azaz, szombaton, vasárnap is közlekedjen a helyi busz a gyárig. Május tizenöttől már nem kell a szombatra-vasámapra kerülő dolgozóknak a műszakról gyalog ballagni a városba, illetve a gyárhoz.^

A gyárat „észrevették”, elismerik, beilleszkedett az egyre fejlődő, iparosodó megyeszékhelyen. A napokban például az volt feltűnő, hogy a szekszárdi sétakertekben az összes padot műanyag léccel szerelték fel... Pedig két éve gyártanak már itt ilyen lécet, de egy beszélgetés során derült erre fény. Akkor Mátyás István városi tanácselnök- helyettes azonnal el is rendelte a padok lécezését műanyaggal... Híre ment ennek a város határain túl, a Bonyhádi Ruházati Szövetkezet ügynöke járt már a BVK-ban, ajánlkoznak arra, hogy kerti padokat készítenek műanyag léccel... És úgy tűnik, a megyehatáron kívül nagyobb híre van a BVK szekszárdi gyárának, mint Tolnában. (Bár az igazsághoz tartozik, hogy a Tolna megyei igényeket egykét hetes üzemeltetés során bármilyen anyagból ki tudják elégíteni...) Érdekes tapasztalatokkal ismertették meg Egerben egy szimpóziumon a Heves megyei állami építők a szakembereket. Elmondták, hogy egy műanyag ajtó felállításánál őt óra munkaidőt takarítanak meg. 1972- ben 1600 ajtót használtak fel építkezéseikre, azóta egyre sem érkezett reklamáció. A következő évben már 2800 műanyag ajtót építettek be a lakásokba, idén pedig 3500 komplettet rendeltek. Úgy tűnik, nem kell már agitálni a műanyag ajtók mellett)

Rá jár még a nyelvünk, új gyár- nakjnondjuk a BVK szekszárdi üzemét, pedig „régi”, hisz alapítása, üzembe állítása óta újabbak is létesültek Szekszárdon. itt az új, a naponta új termék. Tegnap még „csak” ajtónak használták a lécet, ma már egy dolgozó képkeretet készített, s ajánlott gyártásra. Holnap elkészül a házgyári vizesblokkok burkolata, holnapután a beépített konyha mintapéldánya, egy hét múlva bemutatják a műanyag lécből készített szeny- nyesruha-tartó ládát, két hét múlva a beépített előszobafalat. Szabad sí út a kísérletező, az új terméket kereső dolgozók előtt. A gyár vezetősége támogatja azokat, akik a „lécből” árut tudnak, akadnak készíteni. Csak azt díjazzák, amelyikre piac is jön. A képkeret nem tetszett a Képcsarnok Vállalatnak. A Tisza Bútorgyár viszont szorosan együttműködik a szekszárdi szakemberekkel. A bútorgyár adja a bútorigény—gyártás— divat hármas tudományt, a szekszárdiak műanyag-tudományukat. Máris sok terméket ennek nyomán műanyaggal készítenek. A bútorokra nemcsak díszítés, hanem alkatrészként is felhasználnak különféle profilú léceket.

Kellene egy kísérletező — nullszériát gyártó — műhely: létszámhiány akadályozza ezt. Azt szeretnék, ha a sok-sok ötlet megvalósulna, és a minta- példányt bemutathatnák a kereskedőknek, gyáraknak, felhasználóknak. A műanyag léc híre lassan terjedt, de ma már ismerik, alkalmazni akarják, akik szeretik a korszerűt Az idei BNV-n például csaknem ezer négyzetméter falfelületet borítottak szekszárdi lécekkel — május 24-én — a vásár idején járt az üzemben a Szegedi Ipari Vásár egyik rendezője, a júliusi nyitásra hétszáz négyzetméter burkolást szeretnének készíttetni. Rövid a határidő. Ma — szinte hihetetlen —sorFéltés? Az. Pontosabban az

is. Ezt igazán nem nehéz észrevenni. Különösen egy olyan jószemű embernek, mint B. Helyette gondolkoztak], helyette döntöttek, biztosabbak lévén saját ítéletükben, mint igazgatójukéban. Elkerülni akarván a tévedéseket, megkerülték az igazgatót. A felettesek tudtával, sőt egyetértésével.

Ezt egyszuszra mondta el B., amikor egy beszélgetésben kiöntötte, mi nyomja nyűtt szívét.

Kérdezem:

— Nem értem, mi fáj? Mitől vagy sértődött.

Csodálkozik.

— Én nem értelek téged. Hat évig jó voltam, most egyszeriben nem. Kitüntetéseket kaptam, dicséretet ro- gyásig. Voltam példakép, amikor pedig nem voltak még sínen a dolgok, mint most.

— Kopik a motor.

— Még bfrná.

— Meg nőnek a feladatok.

Ez elevenbe vágott. Azt hiszem; soha nem bocsátja meg nekem. Visszalő:

—- És még te prédikáltál nemrégiben a diplomamítosz ellen.

— De nálad nemcsak arról van szó. összejátszanak a körülmények.

ba kell állni ezért a burkoló* anyagért a szekszárdi gyárban^

S illik négy év után áttekinteni a gyárnak arra az oldalára is, ahol a munkások vannak. A gépek a szakmában ismertek, a gyártási technológia szintén. Az emberek, akiki ezt a gyárat élettel töltötték meg, nagy-nagy lelkesedéssel munkálkodnak — hogy bizonyítsanak. Életképességet, hivatástudatot, munkaszereteted

Nem mondjuk, hogy zavartalan, s könnyű volt a gyár létszámát összeszedni. Aki ide munkakönyvét beadta, azzal a céllal jött, hogy az új gyáralapítók között legyen, szerette a műanyagot, vagy kíváncsi volt rá, milyen is az, — es voltak persze kalandorok, a könnyű pénzszerzésben bízók is, nem is kis számban. Amikor a munka neheze jött, a próbaüzemélés után, elmentek az ilyenek. Maradtak' a gyárat szerető munkások, technikusok.

Éppen a napokban kaptuk a hírt, hogy az új gyárban is lehetőség nyílt már a szocialista munkaverseny elindítására. A brigádok létszáma stabilizálódott, kialakultak a kis kollektívák, elkezdhették a munkaversenyt. öt brigád alakult. Kér, cső Márton a TMK-ban alakított brigádot Béri Balogh Ádám néven, Osztrogánc Rozália (Plasztik 10) és Szűcs Já’. nos (Alpári Gyula) az extru- derosoknál, Nádi Dénes (Ápri- lis 4) a szereidében, Sörfőző Zoltánné (Babits Mihály) az alkalmazottak között alakított brigádot, hogy a szocialista címért, a pártkongresszusra in* dított munkaversenyben tevékenykedjenek. Minden bizony* nyal sikerrel.

Ä BVK szekszárdi gyára ide rí körülbelül kétezer tonna extru- dált anyagot gyárt, ha ezt ajtó- pillérlécben számoljuk, akkor* kétmillió kilométerre lehetne nyújtani a gyár idei termeié* sét..: Már készül az „új

gyár” bővítésének terve. 1980 körül az évi termelés ötezer tonna lesz..l

A szekszárdi gyár múlt jaj története még rövid, egy-két gépelt oldalon elfér. A jövő, a távlatok könyve még üres lar pókkal van tele.

PALKOVACSJENŐ

«■* Ne a körülményeket err>* legesd. Kimondtad az előbbj hogy egy körülményről van csak szó.

— És a szíved?

— Az még bírja. Addig, ameddig.

— Az Idegeid sincsenek rendben.

— Az üzem nem „tudrri illik, mi illik” tanfolyam.

— Az nem, de a türelmet* fenség, pláne a gorombaság egy üzemben se illik.

— Most ezt is rámkenitek.

— Senki nem ken semmit, csak ne hagyd el magad.

— Nem látod, hogy nent találom a helyemet. Únatko* zom. No, kimondtam.

— Keress társadalmi mun* kát. Segíts, ahol szükség vad bölcs öregemberekre.

— Nem hívtak.

— Negyvenötben ki hívott?

— Az más volt Azok vol* tak az idők.

A többi csak ismétlés fen* ne, ha folytatnám a beszélgetés leírását. Ha restellhe* tem magamat érte. akkor is megmondom, nem tudtam meggyőzni. Most hallom, hogy meghívták volt üzemébe, ta* nácsadónak. Nem vállalta.' Társadalmi munkára a népfrontba. Azt mondta, majd gondolkozik.

Majdnem megható volt; amikor láttam, hogy sétáltatja az unokáját. Már mész* sziről integettem.

Alig fogadta a köszönése* met.

LETENYEI GYÖRGY

Égre nyíló

...Az elmúlt 16 év alatt csaknem 480 ezer diák adott két —két hetet nyári szünidejéből a népgazdaságnak, ahol és amikor szükség volt a segítségükre. Ónként mentek, és munkájukért nem kaptak fizetést. Több mint harmincegy millió munkaórát adtak! Művelhetővfc tettek egy körülbelül ötvenezer holdas mocsár-nagybirtokot az-, zol, hogy kiásták azt a 350 kilométernyi csatornahálózatot, amely leviszi a lápról a vizet. Közben lapátjukra került két és fél millió köbméter föld, Részt vettek 130 kilométer hosz- szú úthálózat építésében, javításában, városnyi csatornarendszer felújításában, lészüreteltek másfél millió mázsa gyümöl- csöt-zöldséget, megkapáltak 16 ezer holdat, elvégezték százmillió tőke szőlő zöldmunkáit, s még mi mindent: nem lehet pontosan számon tartani. A legalacsonyabb órabérrel számolva is, mintegy másfél milliárd forint eddig az építőtáborozók »elvi órabére".

A Hanságban kezdődött, 7958-ban. Az egykori ingovány ma jól termő 'mezőgazdasági terület, a munka azonban nem ért véget, hanem hosszú életű mozgalommá szélesedett és mélyült.

Alcsiszigettől Zánkáig száztl- zenhat ideiglenes és állandó központi építőtáborban dolgoztak eddig a középiskolás és egyetemista fiatalok, s ekkor még nem soroltuk ide a meg- számlálhatalan megyei és helyi táborokat és eredményeiket.

A gazdasági haszon — bármilyen fontos és jelentős — kicsinynek nevezhető azonban, ha az erkölcsi-szellemi haszonnal vetjük össze. Hagyjuk a számokat, ez utóbbi eredményeket nem lehet ilyen „kézzelfoghatóan megméregetni. A diákok tisztelni és szeretni tanulják a kétkezi munkát, s ez legalább olyan fontos, mint a munka eredménye, és az sem mellékes, hogy izmaik is, akaratuk is erősödik.

A hatórás napi munkaidő mellett jut idejük szórakozásra, nyaralásra is. Ma már alig van egy-kettő az egykori sátortáborokból, a legtöbb építőtábor — idén harmincnégy nyitja meg kapuit június 16—augusztus 24 között — kőépületben van, korszerű hálószobák, fürdő, ebédlő, társalgó fogadja a diákokat. Sporteszközök, játékok, könyvtárak, kulturális programok teszik változatossá szabad idejüket, s gyakran bálok is, hiszen mind több tábor már koedukált. Ismerkednek a munkával, gyakorlatot szereznek az önkormányzat nyújtotta demokráciában, megtanulnak egy sói tudnivalót az életről. A mind több

speciális táborban munka után képzőművészettel, zenével. Idegen nyelvvel foglalkozhatnak. Az ismerkedés, az ismeret- szerzés is a táborok egyik fontos értéke, hiszen aki táborozni indul, egyben országot látni indul. Sok állami gazdaságban a pihenőnapi kirándulásokat még tavasszal megszervezik. Ilyenkor, amikora középiskolákban és az egyetemeken már kitöltötték a diákok a jelentkezési lapokat, már befejeződött a szervezés, véget értek a kötelező orvosi vizsgálatok is, a „gyakorlott táborozok" felkészítik az újoncokat — és önmagukat — az ide« élményekre.

Az építőtáborozás ugyanis — csaknem félmillió fiatal tapasztalata igazolja — már nem nyári rohammunka, hanem a diákélet eredményes és kellemes része. A táborok égre nyílót vidám iskolák,

Sz. G.

aki elvtársam, s akit a korkülönbség ellenére barátomnak tartok, nyugdíjba ment Hogy egész pontos legyek, ajánlották neki a nyugdíjba vonulást és felajánlották a korengedményt. Nem könnyű megtenni az előbbit, és nem köny- nyű elintézni az utóbbit. B. esetében sikerült.

Most azt kellene hinnem, hogy megelégedett ember, aki örül áz immár megérdemelt pihenésnek, s ha annak idején csak órák jutottak gyerekeire, most pótolja azzal, hogy minden lehetséges percet unokájával tölt Nem így van. B. elégedetlen, sőt sértett ember. Rágódik, vádol, s ugyanakkor tudat alatt érzi, hogy nincs igaza.

B. mögött negyven, mun* kában eltöltött év, közben két- esztendei frontszolgálat, idült hörghurut, egy infarktus- gyanús szívroham, szép házasság. két gyerek és egy unoka, három év inassors, harminc év szakmunka, s végül fél évtizedes igazgatóság áll. Élőltte még ki tudja, mi minden, s főleg menynyi. A sokat próbált emberek nem hosszú életűek.

Jelene az első nyugdíjas napok — és a sértődöttség. Amikor rábízták az üzemet, művezetőből lett igazgató. Először maga is megrémült, nagynak találta a feladatot.

Hiányzott az egyetem, csak technikumra futotta annak

idején, levelező úton. De kiderült, hogy a szorgalom és az emberség sok mindenen átsegíthet. Igaz. munkaideje nem nyolc óra volt, a maga számára szabad szombatot nem ismert, jó szemmel válogatta össze munkatársait — szóval gurult a szekér. Sokáig jó igazgatónak tartották. Felettesei is, meg ami fontosabb ennél, a beosztottai is.

Aztán jött a szívroham. Az orvos azzal kezdte:

— Cigaretta?

— Két csomag. Szimfónia.

— Alkohol?

— Mikor hogy. Fél liter bor, napi.

— Akkor maga rendhagyó eset Ezzel a szívvel csoda, hogy még él. És mérsékelje a munkát is, az izgalmakról nem is beszélve.

— No, de . . .

— Ha hosszú életű akar lenni a földön.

így kezdődött. Ezt még ki lehetett volna bírni, hiszen minden ember saját egészségének a gazdája, és olyan gazda, amilyen. Az viszont már fájt. amikor észrevette, hogy munkatársai kímélni kezdik. Méghozzá a kímélet legkegyetlenebb módján.

Ugyanis pont a cselekvésből akarták kizárni, döntéseket többnyire cs»k íóváhns’vattak vele, ahelvett, hogy ő h'ozta volna azokat

Nyugdíjban, sértődötten