Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-06 / 54. szám
<gy hasznos tanácskozásról Oktatás—-nevelés a tamási járásban Nem mindennapi tanácskozás színhelye volt a tamási ínűvelődésl központ. A járás népfront titkárai, elnökei jöttek össze, hogy megismerjék, megvitassák az oktatás helyzetét. Az ülésen részt vett Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront megyei titkára is. A legfőbb kérdésről: milyen szinten áll az oktatás-nevelés a járásban, mit kell tennünk a színvonal-emelkedés érdekében. a legilletékesebb, Nagy Imre, a tamási járási hivatal művelődésügyi osztályának vezetője nyilatkozott szén. vedélyesen, de elfogulatlanul. Rengeteg problémát vetett fel. Elemezte a járás közoktatásának helyzetét és megállapította. hogy a megyei, sőt az országos átlagtól bizonyos tekintetben elmaradtunk, de egyes területeken nagyszerű eredményeket tudtunk felmutatni. Az óvodahálózat az elmúlt évben fejlődést mutatott. Jelenleg az óvodáskorú népesség 80,5 százaléka részesül óvodai ellátásbarf. (Az országos átlag 50 százalék.) E szép szám mögött azonban ott rejtőzik az is. hogy óvodáink egy része túlzsúfolt, s az óvodai éoületek egy része, korszerűtlen. óvodai célra alkalmatlan. Az óvodák férőhelykihasználtsága 98,49 százalék. A járás területén a felvétel időszaka alatt elutasított gyermekek száma 107. Az eltérést azzal magyarázhatjuk, hogy egyes községekben (kisebb településeken) a férőhelyek kihasználatlanok. (Például: Szárazd 32,9 százalék, Értény 53,2, Varsád 66,6 százalék.) A nagyobb községekben a magasabb kihasználtság! fok ellenére sem tudták felvenni valamennyi jelentkezőt. (Ireg- szemcse, Nagykónyi, Pincehely, Tamási.) Az óvónők száma fokozatosan növekszik. Egyre többen Az őszinte hangú, baráti megbeszélés egyik központi gondolata volt: nem szabad olyan légkört teremteni, hogy a nevelők meneküljenek az iskolától. Ezt a problémát elsősorban helyben kell megoldani, „s ehhez pénz sem kell — csak emberség” — hangsúlyozta Nagy Imre elvtárs. Kevés a tanterem. A járásban 205 tanulócsoport számára mindössze 185 tanterem áll rendelkezésre. 22 ebből is szükség jellegű. A járás napközi otthonos ellátottsága az országos átlag felett van. Itt is gondot okoz a foglalkoztatótermek hiánya. A napközis konyhák többsége túlterhelt, kapacitáskihasználtság 134,5 százalék. Gyönkön. Regszemcsén 200 százalék felett van. Nagyszerű gondolat volt a diákotthonok létrehozása Gyönkön, Pincehelyen, összesen 126 tanulóval jól működnek. de a társközségek tanulóinak érdekébert mindenképpen indokolt lenne a férőhelyek számának növelése, sőt esetleg újabb diákotthonok létrehozása. (Tamási, Ozora.) A vitaindító beszámoló megtette hatását. A hozzászólóik, akik között nagyon kevés volt a pedagógus, any- nyira magukénak érezték az ügyet, hogy „szakemberként” foglalkoztak a kérdéssel. Kiemelkedő Regölv, Varsád, Gyönk, Szakály, Tamási. Sl- morftomya, Pári képviselőjének hozzászólása. Többek között olyan izgalmas kérdéseket vetettek fel, mint például a testnevelés oktatásának jövője (lomtárnak használják a tornatermet), a nevelők lakáskérdése, az iskolaigazgatók személyének megválasztása stb. Nagyszerűnek találtam azt a véleményt, amelyet ifjú Ékes János, a szakályi nép- frorítbizottság képviselője, megyei tanácstag hangsúlyozott: „Hozzuk vissza az elszármazott nevelőket, főleg akkor, ha lakást is tudunk nekik biztosítani. Az iskolák, a tanácsok ne importáljanak igazgatót, oldják meg falun belül ezt a problémát”.1 Dr. Ujváriné, főállatorvos igen fontos kérdést vetett fel: Nem elég a nevelők összefogása, a gyermekközösségre való hatás, a szülők tudatára is hatni kell. A „szülői önfeláldozás, a társadalmi összefogás csodákat tud művelni. Fel kell kutatni az úgynevezett .segítő’ szülőket.” Feleki László Simontornya képviseletében beszélt. Örömmel hallgattuk, amint az óvoda fejlettségéről, annak modem berendezéséről szólt. De kissé elgondolkoztató, hogy a gimnazisták száma egyre csökken, a pedagógusokat nehéz bevonni a népfront- munkába. a nevelőket nehéz megtartani. Csajbók elvtárs örömmel állapította meg, hogy milyen hasznos volt a tanácskozás: „Mintha filmet láttam volna, olyan volt az egész. A jelenlévők jószándéka, hozzáállása arról tanúskodik, hogv a népfrontmozgalom hasznos”. A tenni, cselekedni vágyó emberek „okos gyülekezete” nagyszerű tanulságokkal zárult: A fenni, cselekedni akaró embereket össze kell fogni. A nevelői pálya nem szakma, hanem hivatás. Amit egy községen belül meg lehet oldani, ne hárítsuk másra. A munkát hassa át a tervszerűség. az okos „átgondolás”. Becsüljük meg jobban a nevelőket, okik évek, sőt évtizedek óta dolgoznak ugyanazon a helyen, s tudnak lelkesedni. Végül egy kérés a képző intézetek felé: „Neveljenek olyan pedagógusokat, akiknek hivatás ez a pálya.” BÉRES JÓZSEF Az öregekről gondoskodni kell Igen, az öregekről gondos kodni kell. Ezt kötelezi a humanizmus, meg egyáltalán a gyermeki tisztesség. Fiatal 1 o- runkban, amikor családot alapítunk, vagy amikor részt veszünk a’termelt javak előállításában, szóval amikor a jövő számára építünk, akkor a magunk öregkori jövőjéről is gondoskodunk. Voltaképp kölcsönt adunk a gyerekeknek, amely kölcsönt aztán egynéhány évtized múltán inkasszálunk. Ok meg továbbviszik a folyamatot. De egyáltalán csak gazdasági kérdés, csupán forint-ügylet az öregekről való gondoskodás, és — gondolkodás? Dehogy. Es elsősorban nem erről van szó. Ami az anyagi ellátottságot biztosítja, az adva van. Ma már a családok eleg erősek ahhoz, hogy öregeik utolsó éveit a tisztes jólét körülményeinek megteremtésével aranyozzák be, a társadalom meg ugyancsak, ha valaki a társadalom segítségére szorul. Igaz, hogy mindez az alapvető, de elég ez? Nem elég. Nem elég, és az elégségtétel megfelelő módozatain mindenfele munkálkodnak, üzemben, termelőszövetkezetben, intézményben, egyszóval mindenütt. Mert emberek jönnek, emberek mennek, s aki egyszer ifjú volt és életerős, cselekvő és robbanékony, azt is elkapja valamikor a csúz, meg a szívgörcs, a fáradtság, a tizedik lépcsőn már liheg és hovatovább gondolkodásmódjában is öregessé válik. Kérdéssé lesz a hogyan tovább? A nyugdíj manapság már tisztességes összeg, noha vannak rétegek, ahol az összeg ugyancsak szegényesnek mondható. Ott viszont segíteni igyekeznek és segítenek is az egykor volt munkaadók. Mint például Faddon, ahol kiegészítésképpen az öregeknek mindösszesen évi 270 ezer forintot juttatnak. hogy valamelyest feltornázzák a nyugdíjakat, járadékokat. Igaz, ez fejenként csak havi 50—200 forintot jelent, de mégis valami és kiegészítésként nagyon is jól jön. Másutt hasonló a helyzet, egyik helyen így, a másikon úgy■- segítenek, Fadd éppen csak példának adódott. Mint ahogy példának adódik a továbbiakban is, ahol már nem az anyagiakról kívánunk szólni, hanem a nem kevésbé fontos erkölcsiekről. Nem kevésbé fontos az erkölcsi megbecsülés sem, mert néha egy húszason elmosolyodik az ember, de a jó szó pénzzel nem is mérhető érték. A faddi termelőszövetkezetben háromszázan vannak az öregek, nyugdíjasok, járadékosok, szóval, akik felett eljárt az idő. Azt mondja Rácz János, a párttitkár: „Ez a tsz-tag- ság húsz-huszonkét százaléka. Nem kevés. De az öregek közül ma is mintegy negyven—ötven százalék dolgozik. Nyár- időben persze, amikor rájuk is a legnagyobb szükség van, meg amikor ők is a legjobban bírják a munkát.” Megérdemlik tehát ezek az emberek a megbecsülést, az anyagi megbecsülésen túl is — feltétlenül. Éppen ezért szervezi a faddi tsz minden évben az öregek napját, ahol nem az eszem- iszom, dínomdánom a lényeg, nem akarják egy birkapörkölttel letudni az egész évi adósságot. Sőt. Nagyon alaposan, és legalább közgyűlési színvonalú felkészültséggel, előadást tartanak az öregeknek a szövetkezet életéről, munkájáról. Kérdéseket tehetnek fel akik valaha alapító tagok voltak, és véleményt mondhatnak. Magyarán: beleszólhatnak a gazdálkodás irányításába. Ugyanezt a célt szolgálja a nyugdíjasok klubja. Igénylik az öregek és hovatovább ma már igényli a termelőszövetkezet vezetősége is, mert az ott■ hallott tanácsok az esetek többségében hasznosíthatók voltak. Van még szociális bizottság, amely szintén az öregek irányítása alatt áll, és van még sok minden, ahol szavát hallathatja mindenki, akinek véleménye, mondandója van. Gondoskodni kell az öregekről? Igen, de velük együtt. L. Gy. Bárányok exportra szerzik meg a képesítést is. Az általános iskolák száma az utóbbi években csökkent. 1969. óta 11 kis iskola teljesen megszűnt és 7 felső tagozat körzetesedett. Jelenleg szak- rendszerű oktatásban részesül a felső tagozatos tanulók 94,4 százaléka. A járás általános iskoláiban jelenleg 332 pedagógus dolgozik. Nagy a képesítés nélküliek száma. Igaz, közülük sokan tanulnak, de egy részük lemorzsolódik. A pálya járásunkban is elnőiesedik: 332 nevelő közül 225 a nő. Ez még nem lenne probléma, de közülük sokan vannak szülési, gyermekgondozási szabadságon, s képesítés nélküliek helyettesítik őket. Problémát okoz az a kérdés, hogyan lehet nevelőket szerezni, de még nagyobb probléma: a már „megszerzett” embereket hogy kellene megtartani. 1974, március 6. Egy évvel ezelőtt beszélgettünk Gscheidt Mátyással, a Hőgyészi Állami Gazdaság igazgatójával és Kovács Béla ágazatvezetővel azokról az okokról, amelyek miatt az elmúlt években visszaesett a juhtenyésztés. Voltak gazdaságok, amelyek — bizonyítván, hogy nem gazdaságos — egészen a minimálisra csökkentették. vagy teljesen felszámolták juhállományukat Éveken keresztül stagnált az a juh- tenyésztési együttműködés, amelyet öt évvel ezelőtt hozott létre a hőgyészi gazdaság kilenc termelőszövetkezettel együtt. Stagnált, de mégis kitartott eredeti elképzelése mellett. sőt. voltak olyan gazdaságok is. amelyek éppen akkor kezdték fejleszteni juhtenyészetüket. amikor általánossá vált a visszaesés. És nekik volt igazuk, mert a kormány áltál nyújtott kedvezményekkel máx a múlt évben élni tudtak. Mint Gscheidt Mátyás igazgató mondja, a társulás az elmúlt évben 6150 tejes, illetve pecsenyebárányt értékesített: az előbbit 56,31 forintos, az utóbbit 43,83 forintért. Hő- gyésznek a juhászati ágazat 1 290 000 forint vállalati eredményt hozott, egy-egy anyajuh 330 forint hasznot. Hatszáz jerke tenyésztésbevétele, átminősítése pedig 300 000 forint állami támogatást. A társulás eredményes éve felkeltette több, eddig kívülálló gazdaság érdeklődését is; az év eleje óta hét gazdaság kérte felvételét. A diósberényi tsz négyszáz, a magyarkeszi négyszáz, a gyulaji hatszáz. a varsád! négyszáz, a nagymá- nyokí 1200. a Szentlőrinci Állami Gazd aság ezer. a vemén- di Egyesült Erővel Tsz 500 anyával lép be., tehát 4500 anyával bővül a társulás jelenlegi 8000-es anyaállománya. De ezenkívül további, komoly fejlesztési elképzeléseket is „birkára váltanak” a következő években. Maga a Hőgyészi Állami Gazdaság 1975—76- ra hatezerre növeli jelenlegi, háromezres anyaállományát, a véméndi tsz kétezerre a mos«’ tani ötszázat így a társulás az idén már 12 000 bárányt értékesít 30 kilós átlagsúlyban. A tizenhat gazdaság tehát tekintélyes mennyiségű, harminchat vagon bárányt exportál élőben, kizárólag tőkés piacra — valutát teremnek a szántóföldi művelésre alkalmatlan tolnai dombok. Mint Kovács Béla ágazatvezető elmondja: a társüzemek a tartástechnológiák (az anya- tartás, hizlalás) érték el a múlt évi eredményt, amelynek hatása az, hogy Baranya megyéből is jelentkeztek társgazdaságok. Hatásos segítséget jelentett a tenyészanyákért adott ötszáz forintos állami támogatás. De megjegyzi: e mellett a támogatás mellett még indokolt lenne a gyapjú árának további emelése. A napokban már megkezdődik a hízott bárányok export- szállítása. Hőgyész a társgazdaságoktól 20 kilós átlagsúly- lyal veszi át a bárányokat. Negyvenöt-ötven napig hizlalják és 30 kilós átlagsúllyal értékesítik. A gazdaság a társulás közgyűlésén megállapított százalékos haszonkulcs' alapján részesedik a meghizlalt i”’ many jövedelméből. BOGNÁR— GOTTVALD ' A Hőgyészi Állami Gazdaság szunyogcsár-.'i 'o'y.ihan hizlalják a társulás gazdaságaitól átvett bárányokat. A napokban megkezdik az exportszállítást.
