Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-31 / 76. szám
I t V y 120 éwe született lAfosinsky üli er Tolna megye világhírű ré* gésze, Szekszárd város fipátplébánosa 1054. március 28-án született Tolnán. Apja Wosinsky József, aki több évtizeden keresztül tevékenykedett Tolnán, mint orvos. Elemi iskoláit szülővárosában, a hat gimnáziumot Kalocsán végezte. Fölvették a pécsi szemináriumba, itt végezte el a hetedik és nyolcadik osztályt. Teológiát Pécsett tanult. Gödrébe helyezték káptalannak, ahol Három évig tevékenykedett. majd 1881-ben kengyelben plébános lesz. Kellemes modora, a francia nyelvben való jártassága feltűnt a [yengyeiben élő Apponyi családnak, így kastélyukban Wo- V>nsky nagyon sokszor vendé- . geskedhetett. A vallásos és nagy műveltségű grófi család körében bő alkalma nyílt az önművelésre. A könyvtár mindig rendelkezésére állt, később a drágább régészeti könyveket is meghozatta a gróf Wosinsky számára. Bizonyára a kastély régiség- gyűjteménye keltette fel érdeklődését és kíváncsiságát a régi idők tárgyaival kapcsolatban. s adta meg a lökést arra. hogy foglalkozzon velük. Első ásatását Száraz-pusztán végezte, ahol egy épület fundamentumára akadt, és akkor nálunk igen ritkaságszámba menő obszdián nyílhegyet is talált. 1882. augusztus 16-án kezdte meg a Lengyel mellett elterülő „török sáncon” nagy je- jelentőségű ásatásait, amit hat éven keresztül folytatott. Az ásatások során 4708 darab halogatott, 841 darab csiszolt és 833 darab csonttárgy, valamint számtalan agyagedény került a felszínre. Méhkas alakú vermekre, zsugorított testhelyzetben eltemetett halottak két temetőjére és egyéb ritkaság- számba menő leletre bukkant. A 6ánc jelentősége abban fejük, hogy hazánkban egyedül olyan sánc. amelyet építőin kívül más nép nem birtokéit. 1884-ben Kurdnál a Kapósba fürdőző gyerekek egy 82 cm magas fordított kúp alakú bronzkazánt találtak, amely archaikus formájú volt. nem fprrasztással, hanem bronz- szögekkel összetartott 14 bronzcsöbröt tartalmazott. A csöbrök az etruszk kézműipar remekei. az etruszk kereskedeA pécsi akadémiai bizottság és a Pécsi Tanárképző Főiskola rendezésében kétnapos Tudományos ülésszak volt Pécsett, a Rákóczi-kori kutatások legújabb eredményeiről. Az ülés aktuaütását Rákóczi születésének közelgő 300. évfordulója adta. A megnyitó beszédet Köpe- czi Béla akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára tartotta. Hangsúlyozta. hogy a Rákóczi-szabadság- hárc történetének kutatása azgrt aktuális, mert ez az esemény tisztán közvetít korunk embere számára három eszmét: a nemzeti függetlenséget, a társadalmi haladást és a nemzeti közösséghez tartozást. A köztudatban a Rákóczi-sza- íxadságharc eléggé hamis, torzított alakban jelenik meg. Ezzel az elavult nézettel le kéne végre számolni. Ehhez az szükséges, hogy a történészek által feltárt valóság a művészekhez is eljusson, és ők ezt műveikbe minden torzítás nélkül illesszék be. A megnyitó után Várkonyi Ágnes, a történettudományok doktora „Történed népiesség és kuruchagyomány” címmel tartott előadást Bemutatta, hogy a kuruc költészetet a századok folyamán hogyan értékelték. és hogyan sajátították ki különböző irányzatok. Hopp Lajos, az irodalomlem exportcikkei voltak. A ritka leletet gróf Apponyi Sándor áldozatkészségével és Wo- sinsky odaadó feltárómunkájával sikerült megmenteni a tudomány számára. 1885-ben Dulánszky püspök Závodra helyezte át, egy nagyobb javadalmazású plébániára. Ugyanebben az évben tanulmányutat tett Svédországban és Dániában. Élményeiről „Karcolatok dán- és svédországi utamból” címmel számolt be. Még 1885-ben felolvasást tartott az Országos Régészeti és Embertani Társulat ülésén kurdi és lengyeli ásatásainak eredményeiről. A tetszés, amellyel fogadták, arra ösztönözte, hogy a külföldi régészeti szakemberek figyelmét felhívja a ritka sáncra. Magyarul 13, németül egy és franciául két ismertetést közölt. Legnagyobb műve: „Leletek a lengyeli őskori telepről” címmel jelent meg kétx kötetben magyarul és három kötetben németül. A második kötet megjelenése után a kor je: lentős régészeinek egy csoportja látogatott el Lengyelbe. A mű jelentősége abban rejlik, hogv pontos leletfelsorolást tartalmaz, a külföldi leletekkel összehasonlítva helytálló következtetéseket von le, a tisztán megrajzolt kőkori kép bontakozik ki az olvasó előtt. „Műve oly tökéletes alkotás, hogy forrásmunkául kell tekinteni mindenkinek, aki a magyar régészettel óhajt foglalkozni” — íria a Tolna megyei Hírlap 1947. december 31-i száma. 1887-ben egv magvar társasággal nagy utazást tett. Megtekintette Alexandria, Kairó, Jeruzsálem nevezetességeit, a Szentföldet. Athént és Kons- tantináoolvt. Az utazásról 1888- ban Szekszárdon megjelent ,,Keleti utam emlékei” című könyvében számolt be. A lengyeli ásatások befejezése után átkutatta Tolna megye összes községét. Kölesden, Szekszárdon, Rácegresen, Mur- gán, Gerjenben, Felső- és Áltudományok kandidátusa „Lengyel—magyar hagyományok a Rákóczi-szabadságharc és emigiráció irodalmában” címmel tartott referátumot, érdekes szemelvényekkel illusztrálva a lengyel—magyar barátságot. A második napon kerültek sorra azok az előadások, melyek a helytörténészek számára leginkább jelentősek voltak. Andrásfalvy Bertalan kandidátus és Szita László levéltárigazgató Délkelet-Dunán- túl népeinek sorsáról beszélt a Rákóczi-szabadságharc idején. Andrásfalvy elsősorban Tolnia megyei, Szita László pedig baranyai adatok alapján. Sokszor elhangzott a vád, hogy a Dunántúl népét kevésbé hatotta át a Rákóczi-szabadságharc szelleme, mint a tiszántúliakat. Itt a kurucha- talom mindig csak átmeneti volt. Ennek az okát keresték az előadók. Valójában a Dél- kelet-Dunántúl ekkor élte át legtragikusabb időszakát. Buda felszabadítása után a levonuló csapatok még azt is feldúlták, ami a 150 éves török uralom alatt megmaradt. Súlyos problémát jelentett, hogy a lakosság vegyes nemzetiségű volt, így egymás ellen lehetett őket fordítani. Különösen a magyar—rác ellentét volt tragikus. Tolna, megyében sónyéken, Cikón, Nagymányo- kon, Bonyhádon, Varasdon, Závodon végzett ásatásokat. 1894. február 28-án Dulánszky püspök a szekszárdi plébánia élére nevezte ki. 1895-ben részt vett Zichy Jenő expedíciójában. 1896-ban jelent meg addigi archeológiái tevékenységének gyűjteményes összefoglalását tartalmazó kétkötetes műve. Tolnavármegye története az őskortól a honfoglalásig” címmel. A műben Wo- sin&ky bemutatja a kőkort, a bronzkort, a kelták idejét, a népvándorlás időszakát: abban a sorrendben, ahogy az illető népek felváltották egymást a megye területén. Az első kötetben a kőkort és a bronzkort tárgyalja, a második kötetben a vasisort írja le. A mű útbaigazítást nyújtott a magyar régészetnek, mert .legáltalánosabb részletei nemcsak a megyére és a Dunántúlra, hanem sok tekintetben az egész országra is illenek. Irányt jelölt vele az akkoriban készült monográfiák szerzőinek. A művet fametszetek és képillusztrációk teszik érdekesebbé és becsesebbé. A Pécsi Figyelő című folyóirat méltatása adja a mű jelentőségének lényegét: „ ... egy valódi tudós fáradságos munkája ez, mely elüt a KERTES-KOLLMANN JENŐ: EX LIBRIS például a XVII. század végén még a rácok voltak többségben. Az ellentétek a helyi lakossággal abból származtak, hogy a magyarok a török adórendszer igája alatt éltek, míg a rácok, akik a törökkel együtt jöttek Magyarországra, azok jóindulatát élvezték. Buda visszavétele után a rácok egy része megindult a törökkel vissza délre, másik része Bécs- neík ajánlotta fel szolgálatait Az ittmaradt rácok szabad katonáknak tekintették magukat, akikre semmiféle adórendszer és megyei hatalom nem vonatkozik. Az újonnan kiépített vármegyével, mely ki akarta hatalmát terjeszteni rájuk, 1704-re már fegyveres harcban álltak. A megmaradt községeket feldúlták, a magyar lakosságot kiirtották. A kuruc csapatok első átvonulása e területen ekkor történt. A két előadó döbbenetes számokkal bizonyította a Délkelet-Dunántúl falvainak pusztulását a korabeli összeírások alapján. Az előadások után érdekes vita következet:, melyet Kö- peczi Béla összegzett. Kiemelte a Rákóczi-szabadságharc- nak azt a fontos következményét, hogy nagyban hozzájárult az egységes Magyarország gondolatának kialakulásához. KlSASSZONDY ÉVA mostanság gombamódra szaporodó monográphiák sablonos irányától... csupa mag, csupa tanulmány.” Munkásságának második szakaszában fáradhatatlan buzgalommal, sole leleménnyel, vasakarattal, rengeteg akadályt leküzdve létrehozta élete fő művét: a szekszárdi múzeumot. Az ásatások során előkerült tárgyakat eleinte a Nemzeti Múzeumnak szolgáltatta be, később úgy gondolta, hogy a megye területén összegyűjtött emlékeket a megyében kellene elhelyezni. Ezért 1895-ben a törvényhatósági bizottság ülésén felajánlotta 5000 darabból álló gyűjteményét, és bejelentette, hogy gróf Apponyi Sándor is átengedi a lengyeli múzeumot, ha a vármegye gondoskodik a tárgyak elhelyezéséről. megőrzéséről. Ámde hamar kiderült, hogy nincs anyagi alap egy múzeum építéséhez. Wosinsky ezután a köz- oktatásügyi minisztertől kért és kapott engedélyt, hogy az ő és Apponyi gyűjteményét a gimnáziumban helyezzék el. Ezután mozgalmat indított a • régiségek Összegyűjtésére a megyében. Eleinte a tárgyalj csak a régészeti osziályt gazdagították, de nemsokára a könyvtár és a szépművészeti osztály is létrejött. A természetrajzi részt olv módon létesítette, hogy a Nemzeti Múzeum dupla tárgyait elkérte. Hogy a néprajzi osztályt megteremtse, népviseletek ajándékozására szólított*) fel á községeket. Fonográffal járta a Sárköz falvait és összegyűjtötte a Sárköz jellegzetes népdalainak szövegét, dallamát, összeszedegette verseit. Gyűjtésének eredményét „A sárközi népköltészet” című tanulmányában foglalta össze. Az iparművészeti osztályt úgy teremtette meg, hogy felkérte a megye kisiparosait egy-egy szép munka elkészítésére. A gimnázium osztályainak gyarapodásával a szobákra szükség volt. s a múzeum anyaga annyira felhalmozódott, hogy szükségszerű volt egy önálló épület létrehozása. 1900- ban lerakták a múzeum jelenlegi épületének alapkövét, s 1901-ben, már készen állt Szekszárd legszebb épülete. Wosinsky a múzeum anyagát mintaszerűen rendezte éL Wosinsky Mór egymaga hozta létre a szekszárdi múzeumot. amelynek gyűjteményei csekély kivétellel Tolna megyei eredetűek voltak. Példát mutatott a múzeum megalkotásával, miképpen kell egy kulturális intézményt létrehozni, amely a közművelődés fejlesztését iparkodik előmozdítani. 1901- ben az oktatásügyi miniszter a szekszárdi múzeum alapításáért a múzeumok és könyvtárak országos felügyelőjévé nevezte ki. Hatvanegy múzeum tartozott a felügyelete alá. 1902- ben törvényjavaslatot készített a műemlékek és leletek védelméről. amelyet azonban a műemlékek és könyvtárak országos tanácsa nem fogadott el. Ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tag .iává választották. Székfoglaló beszéde „Az őskor mész- betétes díszítésű agyagműves sége” címet viselte. 1903- ban egy magyar csoporttal elzarándokolt It. Rákóczi Ferenc sírjához Konstanti- nápolyba. 1904. november 28- án a Magyar Tudományos Akadémia ülésén megemlékezést tartott Bertrand Sándor külső tagról. Ez a munkája jelent meg utoljára nyomtatásban. Életének hátralévő két évét a múzeumnak szentelte. Ismeretterjesztő előadásokat igyekezett meghonosítani. Vetítőgépet is hozatott Párizsból, hogy érdekesebbé, lebilincse- lőbbé tegye az előadásokat. 1907. február 22-én hunyt el. Tolnán helyezték örök nyugalomra. Wosinsky Mór munkásságának fő érdeme, hogy korábban elismertette a régészet szükségességét. Módszertani dolgokban újat hozott az analizálással, s így következtetéseit logikusan, körültekintően tudta levonni. Egyedül kutatta át Tolna megyét, felfedezéseivel hírnevet szerzett a magyar régészetnek és önmagának is. Művei mai napig is hasznos forrásanyagok az őskorral foglalkozók számára. De nemcsak elméleti, hanem gyakorlati munkásságot is folytatott. Iskolát építtetett Lengve- len. „ő létesítette a királyi ügyészség segítségével, mely foglyokat küldött a munka elvégzésére, a belvárosi iskola, valamint a múzeum mellett elterülő parkot is” emlékezik meg róla a kézzel írott szekszárdi História Domus, restaurál tatta Aparon, Závodon és Szekszárdon a templomokat. Dr. Alföldi András egyetemi tanár így nyilatkozott róla: „A magyar régésztudósok között világviszonylatban is a legelőkelőbb helyet foglalja el... ... Az elmúlt nemzedék nre- hisztorikus eredményei között az övéi bizonyultak a legmaradandóbbaknak.” Wosinsky Mór kortársai és tudÓ6társai szerint a tudósok tudósa, az emberek embere volt MÜLLER KATALIN IV/d oszt. tanuló Garay Gimnázium 1974. március 31. Tudományos ülésszak a Rákóczi-kori kutatásokról
